Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-26 / 149. szám

s MINI i; Budapesti levét As OMEGA együttesről Levelet kaptunk Budapestről, s ebben az OMEGA együttes programjáról, személyi változá­sairól kaptunk hírt. Idézzük a levelet: Áprilisi személycserénk után a 111. Prágai Nemzetközi Pop Fesztiválon vettünk részt. Itt mutatkozott be nagy sikerrel új dobosunk, Debreceni Ferenc. A fesztivált 10 napos szlovák tur­né követte, majd hazatérésünk után elkészítettük a rádióban két új felvételünket. A hónap végén megjelenik lemezen is a két szám, címe: Hűtlen barátok, Hzomorú történet 5*S39B8!f SSEfiEESÍ 3S2SSBBBÍ ■HBBBEHSB3EI Megjelenek a képernyőn A kamera túlsó oldala Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor az a helyzet, hogy egy szürke dobozzal társalgók egész nap. Négy cső áll ki belő­le, azok közül az alsóba kell mosolyogni. Az a felvevő objek­tív. Higgyék el, az ember kora reggel, álmosan, nehezen tudja bebeszélni magának, hogy ab­ban a dobozban százezrek ülnek, és azt figyelik, sikerült-e megfé- sülködnie rendesen a bemondó­nak. Én például nem is tudom. Ezért inkább megszemélyesítem a kamerát Neki beszélek. Ödön­nek hívom. A kamerát magázom, a mik­rofont tegezem, az operatőrrel pedig nem tárgyalok, mert a múlt héten összevesztünk. Mert van operatőr is, hogy ne legyen személytelen az egész, szegény bemondónak. Egyszer valaki ne­kirugaszkodott és elmesélte ne­kem a televíziót. Igazán pofon egyszerűnek tűnt minden. Saj­nos, azóta hallottam két techni­kust beszélgetni. Olyanokat mondtak, hogy: „vékony a jel, tedd hetvenötre a kontrasztot, elment a mikro, nincs mérő­hang...” Érlelődik bennem a gyanú, hogy mégsem értem én egészen a televíziót. Ott tartottunk, hogy reggel bemegyek és udvariaskodom a berendezésekkel, megpróbálom megnyerni aznapi jóindulatukat. Aztán magammal kezdek barát­kozni. Ez sem könnyű feladat. Egy egészen egyszerű tükör sok­kal kíméletlenebb jószág, mint a kamera. Itt ugyanis erősen sminkelni kell. A világ legel- idegenítőbb folyamata. Az em­ber erőfeszítéseket tesz, hogy másnak látszódjék, mint ami­lyen valójában. Ugyanakkor görcsösen bízik benne, hogy azért nagyon nem fog megvál­tozni. Az eredmény mindig esetleges és felhőtlen boldog­sággal zárul. Nem a remekmű feletti öröm ez, hanem* a tény, boldog konstatálása: ezen is túl vagyunk; Behozzák a bemondószöveglet. Átfutom a sorokat, az adásve- S zető kajánúl mosolyog Ez nem i lehet igaz. Egyszerűen kimond­hatatlan szavak: Alaxa Tamás, Ha-Loc-Tun, Egyesült Államok Szárazföldi Hadseregének Fő- parancsnok Helyettese — és mindez kora reggel. Az opera­tőr hatalmas csörömpöléssel ad­ja tudtomra, hogy most ő követ­kezik. Legalább nyolc lámpa van már körülöttem, de ő még szerzett valahonnan kettőt és most azokat fogja valahova felrakni, hogy még egy kicsivel melegebb legyen. Egyelőre csak gyanakodva nézem a két új szerzeményt, de gyanúm rögtön bizonysággá érik, mihelyt be­kapcsolja a lámpákat. Egész egyszerűen semmit nem látok. „Mi a fontosabb, hogy te láss, vagy hogy téged lássanak?” Megszeppenten hallgatok el. Lassan kiegyeznék a helyzettel, ám. az operatőr még elégedetlen, létrára mászik és azokat a lámpákat, amik nem pontosan a szemembe világítottak, most úgy fordítja, hogy odavilágítsa­nak. Homályosan látom, hogy ide-oda tologatják a nagy szür­ke dobozt, majd minekutána Úgy látszik nem sikerült megta­lálnia az egyedül üdvözítő pózt, az operatőr engem kezd tornáz­tatni. „Egy kicsit balra, egy ki­csit jobbra, most mégis inkább balra...” Átmegyek a vezérlőbe; Az adásvezető első kérdése: Minden rendben? Igen. Minden a leg­nagyobb rendben. Hannibál át­kelt az Alpokon. Armstrong le­szállt a Holdon, Zrínyi kirohant, Fülig Jimmy belépett az ivóba, Ha-Loc-Tun-ban az Egyesült Államok Szárazföldi... igen, minden a legnagyobb rendben van. Vissza is megyek a bemon­dóba. Itt engem nem ért meg senki. Eloltották a lámpákat. Ez nagy előrehaladás. Most végre el tudom olvasni a szöveget. Villogni kezd a zöld lámpa — készenlét, mindjárt én jövök. Még egyszer belepillantok a sző. vegbe, Ha-Loc, micsoda? Na mindegy, majd csak lesz vala­hogy. Hatvanasra ugrik a má­sodpercmutató, valahogy telje­sen megnyugodtam, még egy utolsó zöld lámpa villogás, az­tán piros lámpa. Az operatőr szamárfület mutat, elmosolyo­dom, és Nippkow, Marconi és egy rakás kutató sokéves titok­zatos munkája eredményeképp megjelenik az arcom a képér- | nyőn. — Jó reggelt kivárok kedves : nézőink. A Magyar televízió el- ■ kezdi műsorát. Előszór. Öcsi Erzsébet • Június 22-én bemutattuk a Könnyűzenei Híradóban a most készült felvételeinket, s most Ausztriába és Nyugat-Németor- szagba látogatunk el. Július 2- tői egy pop-fesztiválon veszünk részt Finnországban. A három­napos nemzetközi fesztivál után hosszabb skandináv turné kö­vetkezik több angol, dán, német és finn együttes társaságában. Jelenleg új nagylemezünkön dolgozunk, amely az előző három­hoz hasonlóan karácsony előtt jelenik meg. Augusztus 1-re ha­zaérkezünk külföldi fellépése­inkről, és az ŐRI központi mű­sorában hazánk nagyvárosainak és a Balaton környékének sza­badtéri színpadain lépünk fel. A központi műsor utolsó előadása­ként szeptember 4-én a buda­pesti Kisstadionban mutatjuk be először teljes egészében új nagylemezünket. Az OMEGA-Klub ősszel, szep­tember közepén nyitja kapuit a pesti és a vidéki fiatalok részé­ri: Üdvözlettel az OMEGA együt­tes nevében: Benkő László. A róka és a holló A holló a faágán ült, s szá­jában egy darab Hóvirág saj­tot tartott. A róka a fa tövé­ben kuporgott és mézes-má- zasan hízelkedett: — Mindenki azt meséli, Hollócska, hogy neked van d legszebb hangod az erdőben. Igazán énekelhetnél nekem valamit. A holló nem sokáig kérette magát, énekelni kezdett. Amint a száját kinyitotta, a sajt lepottyant a földre, a ró­ka- felkapta és kuncogva el­szaladt vele. A holló észre sem vette, önfeledten énekelt további Éppen arra sétált a süket- fájd, aki azzal a nehéz, szinte megoldhatatlannak látszó fel­adattal volt megbízva, hogy a Vadonvízió soron következő táncdalfesztiváljára 125 éne­kest teremtsen elő. Megpillan­totta az önfeledten danászó hollót, nem teketóriázott, le­szerződtette. Bár a hollónak a fesztiválon csak a 125. helye­zést sikerült megszereznie, ez is elgendő volt ahhoz, hogy rendszeresen helyet kapjon az Erdei Rendező Iroda egyik hakni-brigádjában, s azontúl már ementáli sajtra is futotta neki. „Okos ötlet, jó dolog Látogatás a békéscsabai Ifjúsági Parkban Csillagos nyári este, Békéscsa­ba, liget, sörkert — azaz bocsá­nat — már három hete Ifjúsági Park. Amikor egy évvel ezelőtt erre jártam, nagy csend honolt itt, csupán néhány vendég ér­kezett ide a hétköznapokon, Pál Miklós, a park egyik fő­szervezője és főrendezője. — Régi vágya teljesült a csa­bai fiataloknak, hiszen a város­ban eddig nem volt olyan sza­badtéri szórakozóhely, ahol kel­lemesen, kulturált körülmények között tölthetik el szabad idejü­ket. Az Ifjúsági Parkot elsősor­ban középiskolások számára alakítottuk ki, de jönnek — és szívesen látjuk őket — más fia­talok is. — „Tavaly néhány vendég..” — Csak néhány számot mon­Táborozás - *71 6 ISAC M 1971. JtJNIUS 26. Ezen a héten beköszöntött a „legmelegebb évszak” s megkezdődtek a fiatalok nyári táborozásai is. A KISZ megyei bizottságának vezetőképzésén — a békéscsabai KISZ-táborban — mintegy ez­ren vesznek részt, míg építőtáborba 2000-en indulnak majd. Kommentárként csak annyit: jó tá­borozást kívánunk! dók. A napokban összesítettük: egy este átlag 400-an járnak itt, de a maximum, meghaladja a 600-aít, sőt, hogy pontos legyek 668 a rekord. Játékba kezd a zenekar, szin­te elnéptelenednek az asztalok, kezdődik a tánc. — Ezért jár ide? — kérdezem Zsíros Györgytől, aki mór „törzsvendég”, tizedszer van itt. —Nemcsak a tánc miatt, ha­nem azért is, mert szeretem hallgatni a jó zenét. A mosta­ni zenekarnak is tetszik a já­téka, de valahogy változatosabbá kellene tenni az estéket. Több együttes válthatná egymást. Pál Miklós: jelenleg egy hé­ten három zenekar szerepel, igyekszünk megtenni a tőlünk telhetőt. Színesíteni szeretnénk rendezvényeinket azzal is, hogy különféle vetélkedőket szerve­zünk, s ezenkívül kisfilmek be­mutatását tervezzük. Gondolunk a Balázs Béla stúdió alkotásaira és a Gusztáv filmekre. Szereped a közeli napok programjában többek között divatbemutató és magnós parádé. Pál Miklós odalép a mikro­fonhoz, s ismerteti a nap pályá­zatának, a szellemi totónak a feltételeit. Felbolydulnak a je­lenlevők, mindenki totózik. A sok-sok pályázat között telitalá- latosok is akadnak. Közülük sorsolással első: Laurinyecz Zsuzsa, a második: Juhász Eta, harmadik: Hugyecz László, ne­gyedik Takács Tibor, ötödik: Herczegh Gyöngyi, akiknek az OTP tárgyjutalmat ajánlott feL Lakos Zoltán: — Az Ifjúsági Park létreho­zása okos ötlet, jó dolog volt Takács János: — Egyetértek. Én is' azt teszem: Vitaszek Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom