Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
Mit tennénk a köztisztaságért? Parköntözés — víz nélkül Régi az „új”-súg Békés. V. kerület Malomkert *>. és S3 család — ez az aláírása ! annak a levélnek, amely a pás- tát vádolja. Június 1-től ugyanis ide négy-öt naponként .kézbesítettek leveleket, portai küldeményeket és a napilapokat is. Már szóltunk rovatunkban hasonló esetről, amikor hiába vár- j eák az előfizetők az újságot. Már több alkalommal foglalkoztunk a békéscsabai vízkorlátozással, amely a város parkjainak, tereinek a közhálózarból Elhárította a veszélyt Levelet kaptunk, melyben olvasónk a nemrégiben megyénkén végigvonult nagy szélvihar egyik veszélyes „epizódjáról” emlékezik meg. Hogy is történt? Orosházára is eljutott a vihar, s Farkas Antal, Tábor utca 11. szám alatti lakos arra lett figyelmes, hogy a szomszéd' lány hívja, s mutat az akácfasor felé, ahol egy korhadt fa már-raár rázuhant a villanyvezetékre. A férfi odarohant, s nagy erővel oldalra nyomta és ledöntötte a fát, s így elhárította a veszélyt. Ha nem veszik észre, akkor az nem oldalra. hanem a villanyvezetékre dől. kárt okoz. s az elszakadt hálózat balesetet is előidézhetett volna. való locsolását tiltja . meg A Kulich Gyula lakótelep 3l-es épületének lakói viszont azt sérelmezik, hogy miként gondozzák környezetüket, ha nincs víz. Köztudott, hogy megyénk az országnak vízben wem a leggazdagabb része. Ipari üzemeink jelentős mennyiséget fogyasztanak. érthetően, ez a fontosabb, s még arra is lehetőség van, hogy a lakóházakban is meghatározott ideig vízkorlátozás legyen. Mint megtudtuk, erre előreláthatólag nem lesz szükség. Üzenjük A „Miért nincs rövidital?” címmel érkezett levéllel a leírtak alapján mi is egyetértünk, de meghallgatjuk az illetékeseket is. A levélben foglaltakra a jövő héten közöljük az illetékesek válaszát. Örökzöld téma — sajnos! — a köztisztaság. Szinte naponként értesítenek bennünket a városok, községek lakói, hogy utcájukban hatalmas szeméthalom van, vagy éppen különféle hulladékok borítják a járdákat, tereket. Most megkérdeztük munkatársainkat, mit tennének ők lakóhelyük tisztaságáért, ha szabad kezet, teljhatalmat kapnának l}^^tíLUUlÁ Jtaíutí — Szeptemberben. ha megkez- j dődik a tanítás, a városukat j igazán szerető pedagógusokat j megkérném: tartsanak néhány ! gyakorlati órát gyomnövény- j gyomláiasból a főtéri bérházak környékén is. Csak nehogy azt válaszolják, hogy rendben, de ha a Kertészeti Vállalat felhördül. ők mossák kezeiket. — A lakókat kitelepíteném a körzetből — Kezeltetném magam holdkor ellen, hogy ne járjak alva nappal is... — Szemetelés! Napokat rendeznék január 1-től december 31- ig. és akkor biztosan mindenki vigyázná a köztisztaságra. ▼. SE, — Másodállásban panaszos leveleket írnék a város- és község- fejlesztési minisztériumnak. D. Gy. — Több mázsa banánt vennék* s a héját szétszórnám az utcán, hogy elcsússzanak rajta a szemetel ők. CH — Szemétgyűjtő versenyt szerveznék, melyre benevezhetne a Köztisztasági Vállalat is. A leggyengébb helyezettekkel a gyűjtést megismételtetnél», —tor Mbst azonban „objektív akadály” okozta a késést, ugyanis a kézbesítő megbetegedett és létszámhiány miatt a posta nem tudta pótolni. Mire ezek a sorok megjelennek, addigra azonban már ismét időben megkapják küldeményeiket a malomkertiek. Átköltözött a játszótér A mezőkovacsházi kisgyermekes anyák sérelmezik, hogy a község központjából egy másik, rosszabb helyre telepítették a játszóteret. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk a nagyközségi tanácsnál. ahol elmondták: erre azért volt szükség, inert a régi játszótér körül forgalmas az út, itt fordul az autóbusz is. s nagy a balesetveszély. Az új játszótér valóban nem a legmegfelelőbb, de csak jelenleg. hiszen már most is dolgoznak azon. hogy megfelelő környezet várja a gyerekeket. A rendőrség figyelmébe ajánljuk! i „A közelmúltban Békéscsabáról Orosházára utaztam gépkocsival és az utam az új hídon keresztül vezetett, ahol éppen akkor nagy tömeg gyűlt össze. Valami különleges látványosság- | ra gondolván jómagam is megálltam. érdeklődve, hogy mi az, amire oly' kíváncsi a tömeg. Egy. lovas kocsi haladt felfelé, alaposan megrakva cementzsákokkal, amit két fekete, gyenge bőrben levő ló húzott. Még nem t értek a híd közepére, amikor az egyik ló megcsúszott az aszfalton. A gazdája, ahelyett, hogy felsegítette volna a lovat, éktelenül hozzákezdett ostorral verni a szerencsétlen állat ■ szemét, fejét, de úgy, hogy az kínlódva vergődött a veréstől. Ekkor egy fiatalasszony haladt el a kocsi mellett, aki felemelte szavát az állatkínzás ellen. A kocsi tulajdonosa az asz- szony felé rohant ostorral a kezében. aki kénytelen volt az első házba menekülni. Borzalmas dolog volt végignézni ezt a látványt, ami — a járókelők szerint — nap mint nap megismétlődik.” Dr. Balogh János, Budapest Ügy hisszük, levélírónk történetéhez nem kell különösebb kommentárt fűzni. Annyit azonban mégis: a rendőrség figyelmébe ajánljuk az ilyen állatkínzót. Egytízes Icmgos — 1,50 -ért Az él műit napókfoan sok panaszos kérdés hangzott eí Gyulán hogy a MÁV állomáson lévő Utasellátóban az eddig 1,10 forinteri árusított lángost máért adják 1,50 forintért. A legilletélkesetíbet. az üzlet vezetőjét Balázs Gyulánét kérdeztük meg az áremelkedés okáról. — Jogosnak tűnik vásárlóink panasza, hiszen valóban 1,50-étn árusítjuk most már a lángost. Ezt azonban nem mi határoztuk így meg, hanem a központ. Ugyanis az egy forint tíz filléres árat a tavalyi burgonyaárhoz alakították ki, amely azonban már elfogyott így újabb árkalkulációt kellett csinálni az új burgonyához ami tudvalévőén még primőráru, így az ára is magasabb. Természetesen ha ez az ár mérséklődni fog, akikor a lángos ára is csökken majd az eredetileg megállapított egy forint tíz fillérre. 1 JJtgH'IrgM^r — —— ——■»«■»I. a«*»»*! Hangerő — minden mennyiségben Orosházáról, a Győri Vil- j mos tér 1. szám alól érkezett j levél rovatunk címére. Levél- ( írónk közli, hogy ő is örült annak, amikor 1989-ben megnyílt a város impozáns Csillag Áruháza, de azóta ez bosszúságot is okoz. Ugyanis az áruház mindennap hangosbemondón — zenei „aláfestéssel” — reklámozza áruit, a hangerő legfelső határát súroló „mennyiségben” Levélírónk az áruház közvetlen szomszédságában lakik, ő maga is jhárom műszakban dolgozik, s lakótársai között vendéglátóipari dolgozók, s más, éjszakai munkát végzők vannak, akik nappal szeretnének pihenni. A hangosbemondó „jóvoltából” viszont ez lehetetlen. Olvasónk panaszának ezúton helyt adunk, s bízunk benne, hogy az áruház vezetői megértik kérésüket, s így nem kell az Orosházi ÁFÉSZ-hoz vagy netán a városi tanács igazgatási osztályához fordulniuk panaszuk orvoslására iUplVty ípdU 24. díplomatarablás Zürich, La Paz és Hamburg 1970 áprilisában és májusában is szinte alig volt hét, hogy repü- lőgépeltérítésről, vagy diplomatarablásról ne adott volna hirt a világsajtó. Egy valószínűleg nem egészen épelméjű zürichi masszőrszalon tulajdonos (éppen nyomoztak utána kerítés alapos gyanúja miatt) elrabolta és lakásán fogva tartotta dr. Louise Kneissl osztrák konzulátusi tisztviselőnőt. MSüller, a diplomatarabló, fantasztikus ösz- szeaet. szabad elvonulást követelt egész családjával együtt (Franciaországba akar' menni) és közölte: lakásán egy fél város fel- robbantására elegendő dinamit van. Néhány nap múlva meggondolta magát: szabadon engedte a konzulátusi tisztviselő- nőt, s lehajtott fővel nyújtotta kezét megbilincselésre a rendőrtisztviselőnek. (A dinamit-fe- nvegetésről kiderült, hogy nein volt Igaz.) Áprilisban Hamburgban egy fiatal nő két revorverlővéssel megölte Roberto Quintanilla bolíviai főkonzuli. (Néhány nappal Quintanilla halála után Bolíviában egy baloldali lap megírta, hogy a hamburgi főkonzul egyidöben a titkosszolgálat ma- Sasrangu tisztje volt es a gerillák elleni harcban vezető szerepet játszott — valószínűleg valamelyik gerilla-szervezet lőtte le az óvatosan európai, állást vállaló tisztet.) Május első napjaiban elrabolták Jonny von Bergen német származású bolíviai üzletembert, a „La Papelera” fémipari vállalat tulajdonosát. Az első jelentések után a latin-amerikai gerilla-szervezet tevékenységét elemző szakértők kapcsolatot véltek felfedezni hamburgi revolverlövések és a La Paz-i emberrablás között. A hamburgi nyomozók ugyanis egy Monica Érti nevű nőt gyanúsítanak a Quintanilla elleni merénylettel; a Latin-Amerikában élő fiatal német nő állítólag kapcsolatban áll azzal a bolíviai gerilla-csoporttal, amely még tavaly júliusban két ugyancsak német származású üzletembert rabolt él La Paz-ban, hogy értük sikerrel követelje tíz politikai fogoly szabadonbocsajtását ... A hamburgi merénylet után menekülő nő futtában elvesztette parókáját, s utánahajolt: Quintanilla felesége akkor meglátta az arcát. Amikor az asszonynak megmutatták Monica Érti fényképét. felismerni velte. S a két tavalyi bolíviai emberrablás után La Pazban is a nemet lány után nyomoztak. Akkor is, most is: eredménytelenül. Május első hetében újra írt a Tupamaros gerillákról is a világsajtó: az alkalom az volt. hogy Londonban „félhivatalosam közölték: remény van Geoffrey Jackson monte videód nagykövet szabadonbocsátására. (Jacksont január 9-én rabolták el a Tupamaros szervezet tagjai, útban lakásáról a nagykövetség felé. (Az angol kormány szerint sikerült a szabad.onbocsátás kérdésében a gerillákkal közvetlen kapcsolatot létesíteni. S május első napjaiban — egy párizsi jelentés kapcsán, amelyben egy magát megnevezni nem akaró kanadai férfi mondotta el, hogy a Québeci Fél- szabadítási Front” hamarosan újra hallat magáról, — újra felelevenítette a világsajtó az 1970- es év kanadai emberrablásainak történetét is, 1970 októberében két férfi csengetett be James Richard Cross angol kereskedelmi tanácsos lakására. A két férfi revolverrel kényszeri- tette Crosst, hogy kövesse őket. Ugyancsak két géppisztollyal felfegyverzett ember rabolta el — családja szemeláttára — Pierre Laporte-t, Quebec tartomány múnkaügyi miniszterét. (Laporte holttestét — egy hét- . tel elrablása után — egy repülőtéri hangárban egy személy- gépkocsi ülésére fektetve — találták meg. James Richard Crosst az emberrablók szatoa- donbocsátottak. hazatért Angliába...)
