Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
125 éves a megyei kórház Laborcz Ferenc plakettje Nagyapó Boör András Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tő is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt Be kellet írnom az esti iskola hallgatói közé —1 heten voltak még rajta kívül —, aztán szépen megvásárolta a könyveket, füzeteket, és szeptemberben belevetette magát a tanulásba. A fiatalok között sem volt szorgalmasabb diákom, mint 6. Kezdettől fogva együtt tanult, az unokájával, .az éles eszű, igen jófejű Gyurkával, és az eradmény egész évben eldöntetlen volt. Igaz, dicséretükre kell , mondanom, hogy azóta sem találkoztam két ilyen önzetlen ve- telytárssal. Akkora buzgalommal segítettek egymásnak, hogy már-már azt a látszatott keltették: a másik győzelméért szurkolnak. **• Én írtam alá az első bizonyítványát. A torkom összeszorult egy pillanatra, és eszembe jutott az az újévi üdvözlőlap* amelyet Jani bácsitól kaptam. Nem volt az szokás nálunk, hogy levelet írjunk egy- másnák — hiszen a legtávolabbi ház is csak jó kőhajításnyira volt a miénktől —, szóban intéztük mi el a jókívánságokat; Jani bácsi kusza betűinek azonban mondhatatianul örültem. ... Csupa jeles sorakozott a rubrikákban. Tudtam, éreztem, hogy nagyon nagy dolog ez; verset sze- 'rettem volna írni róla, de nem volt egyetlen épkézláb gondolatom sem. *** Eljött az utolsó június. Bizonyítvány osztásra gyűltünk össze megint. Jani bácsi Gyurkát, az unokáját is elhozta, aki már előző nap megkapta a kis könyvecskét. a nyolc oldalon sorakozó jelesekkel. %mepélyes volt a hangulat. Nem tudnám megmondani, nekem volt-e nagyobb lámpalázam, vagy az ősz hajú, itt-ott bizony már kopaszodó diákoknak. Nyolcán kezdték el az első osztályt, és mind a nyolcán végigjárták az utolsót is. Valamennyien égtek a tudás vágyától, s az eredmény miatt sem kellet szégyenkezniük. A közepes már rassz jegynék számított páluk, és igyekeztek Is minél előbb kijavítani. — ... Jani bácsi fellapozta az , utolsó bejegyzést, és háromszor is elolvasta, hogy „Általános iskolai tanulmányait befejezte.” Tűnődött néhány másodpercig, aztán nagyon komolyan a szemembe nézett. — Miért nem azt írtad ide, hogy felsőbb osztályba léphetek? — Felsőbbe? — csodálkoztam. — Hiszen ez az utolsó. Jani bácsi. — Nekem ugyan nem! makacskodott. — Nem? — De nem ám! ősszel már gimnáziumba szeretnék menni. így beszéltük még ezt a Gyurka gyerekkel. Ugye, kis szógám? — kacsintott a fülig pirult fiúra, és — talán először életében — széles mosoly ült az arcán, PLAK AT OK Varga Imre novellája Lehet, megsértem a hivatali titoktartást, de el kell árulnom, enél- n.ui lyukas kétfillérest ér az egész történet, hogy Kemény megye mozi üzemének derék, köztiszteletben álló ,alig negyven esztendős igazgatója, nevezetesen Tiba Márton oki. tanító, özvegyen maradt fél esztendeje, mi vei neje, Tiba Mártonné, született Balogh Sarolta meglépett egy ló- idomárral, név szerint Szabó Nepomuk Walterrel, aki főleg mének betörésével érdemelt ká országos elismerést, Medosz-oiklevelet és néhány férj nyíltan hangoztatott kasztrálás! szán- dekát. Meglépett, eltűnt, felszívódott, otthagyta Tiba Mártont igazgatónak, aki aztán éjjelét, nappalát vállalati központjában, valamint a kétszázhuszonnyolc moziüzemében töltötte. özvegyi ■ buzgalmát a művelődésügyi hatóságok oklevéllel és kiváló dolgozó jelvénnyel jutalmazták. De ha az ember negyven esztendő®, azért még nem húzza magára a koporsó- fedélet, s a kiváló dolgozó jelvényhez fűződő hiedelemnek eleget is akar tenni mind vállalati, mind magánéleti vonatkozásban. Kurtán szólva Tiba Márton gyakran felkereste hivatalosan, de hívatlanul is, főként vasárnap, Földes nagyközséget, ahal is hamarosan vasárnapi kosztos vendég lett özv. Brefus Bertalanné óvónő házánál, akit-közönségesen Hidat néninek hívnak az óvodások s a nálánál idősebb szülők is. Edit néni harminchárom évével igen fiatalos hangulatot varázsolt maga körül, Tibg Márton egyre végzős prepakorát emlegette, amikor még a debreceni nef. kollégium udvarának sárga kavicsát rugdosta, és ha- jaj... Szóval úgy beszélték, hogy amint a bíróság a második tárgyalás után két hétre megküldi a papírt. mindjárt bejelentik magukat a tanácsházán, az ányakönywezető helyette. sénéL -j Mosf is vasárnap volt. Tiba Márton ott ebédelt özv. Öretus Bertalannénál. Az asztal szélesebb oldalán ült Tiba, szemközt vele Bretusné, aki meglehetősen hasonlít különben Bar- dot művésznőre, amint Márton hivatásánál fogva mindjárt az elején megállapította; a keskenyeb- bik végénél pedig a helybeli ált. iskola VII. osztályának érdemes tanulója, Bretus Béla. vagyis Bébé. mivel Tiba Márton meghatározásának híre támadl Földesen, s ott sem oly elmaradottak az emberek, hogyne tudnák, mit jelent a varázsszó: Bébé... Az ebéd lezajlott, finom volt, éspedig húsleves daragaluskával és velős kenyér, a zöldség külön tálkán, mivel Tiba szereti a sárgarépát petrezselymet és főtt zellert, aztán sertéspörkölt galuskával és uborkával, majd rántott csirke, zserbószelet és fekete. A cigaretta után, a gyerek elküldése előtt. Bretusné kiment a konyhába, Tiba Márton, hm., szóval oda, Bébé pedig valamit szöszmötölt, miikor egyszer tigris módjára berobbant Tiba. oda egyenesen Bébéhez, s lobogtatván kezében egy egész marék moziplákátot Bébé díszelgett rajta, de a francia, aki nő és szalutál, s alatta ez írás: BABETTE HÁBORÚBA MEGY — óriási szenzáció! Bemutatja (kézzel írva) a földes! Nap mozgó, vasárnap 3, 5, 7 orakor. — Honnan vetted? — ragadta meg Tiba Bábé mellén a kabátot. A fiú megtört. Leleplezték. hiába. Sajna, butaság volt a vécében kiakasgtani. Bevallotta. hogy tíz gombért és öt forintért vette meg az összest, Igen. mind a tizet Kiss Misitől. Ki az? Bébé készséges, s így Tiba Márton megtudta, hogy a II. sz. ált. iskola hivatal- segédjének a fia. — Szervusz, drágám — csókolta homlokon a következő percben özv. Bre- tusnét. — Sajnos, hív a kötelesség Valamire rájöttem, A disznók! Ragyogó volt az ebéded! Szervusz, drágám, rohanok vissza... Kiss Misi maga ült a konyhában, sietve eltapos- ta a cigit, aztán folyékonyan beszélt. — Szóval ne tessék haragudni, igazgató bácsi, de nem értem rá kiragasztaná a plakátokat, Bébé csak hazudik, igenis ő vállalta el, hogy felragasztja. Mert ő is Bébé, így teceik érteni. Hogy ő adott volna nekem öt forintot érte? Nem igaz, igazgató úr, nem igaz! Mit? Ne tessék a rendőrségre menni, inkább elmondom. Szóval a papa ideadta a tíz plakátot, adott egy ötöst, ragasszam ki. Dehát Bébé is adott másik ötöst, a Fecskét nem adják ingyen, így elment, na elment. Ígérem, hogy.. Megvallom, restell Irniiun irom ide, nem istá- KBUVE pikus, de Kiss Károlyt, a helybeli II. számú iskola hivatalsegédjét a földszöv. viaszkos vásznú asztala mellett lelte meg. — Igazgató élvtárs, én víiágéletemben betartottam a reglamát. Mivel nálunk most két héten át szakfelügyelői látogatás volt, örökké fertágben kellett lenni. így elmaradt a plakátragasztás. Igaz. bevallom töredelmesen, a húszast felvettem Mozis-Mül- ler kartárstól, de a fiamra bíztam ,aki mindenben követi az apját, kérem. Mii, hogy az a csirkefogó nem ragasztotta ki a plakátokat?! £s még kikunyerált tőlem egy ötöst? Na, megállj te fattyúhuligán. na megállj.. s Éppen borotválkozott Mozis-Müller Vilmos. a helybeli Nap mozi üzemvezetője. Majdhogy megölelte igazgatóját, úgy szappanos képpel, amikor az beállított lakásába. — Szőrtelenítem magara, kérem tisztelettel, a mai előadásokra. Micsoda szerencse, Tiba kartárs. micsoda szerencse. Parancsof- jom velem. Miií? Tessék? Hogy nem ragasztódtak ki a plakátok? Hiszen én en~ kezűleg... Hogy he laca- facázzak, azt teszik, kérem tisztelettel, mondani? Nem értem rá, igazgató kartárs, tetszik tudni, van nekem egy mellékállásom is, tanítok az-ipariskolában. Igaz, úgy van, az Állami Hirdető nekem adta ide a plakátokat. Ez a Kiss Károly, kérem tisztelettel, eddig olyan rendes volt. Es egy húszasért eddig mindig precízen kiragasztotta. Ejnye, ejnye, hogy milyenek máma az emberek. Hogy én mennyit kaptam? Kérem tisztelettel, csak harmincat ad a hirdető, sajna, csak ilyen keveset. Igazgató kartárs, igazán szólhatna, hogy... Ijedten lökte be az íróasztal felső fiókját Diczen- dy Alajos, az Állami Hirdető megyei ügyintézője, hiszen éppen a reggelizés mindenki által méltányolt műveletét zavarta meg a váratlan - korán és szokatlanul személyesen berobbanó mozi üzemi igazgató. Azért vidám arcot vágott, tessékelte, leültette, szíveskedett, yajon mi a rossznyavalyáért rohanja meg az embert hétfő reggel? Aztán megtudta. — No, de dirikéin, mit képzel maga!? Mi avval a vacak tíz plakáttal szalasz- szunk ki egy embert talán Földesre, a maguk plafonig érő átalányukért? Szódavízre nem elég, kérem és még ragasszuk is ki! Eddig jó volt így, ezután is így lesz. Vagy talán kössünk új szerződést? ügy ment be LC*' hogy se nem köszönt, sem egy köszönést nem fogadott. Általános talalgatas, suttogás indult meg: mi történhetett? Nem törődött vele. Becsörtetett szobájába. Három lépést előre, hármat vissza. Robbanni szeretett volna. Hát lehet ilyesmi? Nem ellenőriz itt senki? Itt csak jár a plakát körbe-karikába? Vagy talán más is? KI érzi itt a felelősséget? A tükör előtt torpant meg. Belenézett, megmered! ö az igazgató, ő ő... Nem neki kéne? Elsőnek? Csudálkozva figyelt fel rá, hogy ajka éppen úgy tátog, hang nélkül, akár a némafilmekben. Élet Vfgh Tibor A gyermek egyszercsak fellöki játékait, Szakítja szokások fojtó szövetét. Szellemet szólít okosan. Magához veszi a szerelmet, hegyek vérbe borult borát és elindul gyarló győzelmei, bukásai felé. VoHmuth Frigyen rajza
