Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
N Sütők bálj a Szakonyl Károly novellája A mkrémyt rendezgette, megint. Hűt volt a szoba, csak a félig nyitott ablakon áradt be egy kis lángy-meleg a kertből. És apró veszek: a májusi napra, a virágzó fák illatára kiröppent méhek ott tévelyeg- tek a ház sárga falánál De a szoba még a telet őrizte; az öregasszony fázott; hideget érzett a homloka, a keze. Kutatott a selyem- papírba csomagolt párnahuzatok, hálóingek, csip- kés blúzok között. Enyhe porszag volt, alig érezhető, talán nem it por, csak a háborítatlan múlt-szag; púderok, régi kölnik, hajdani cigaretták meghalt illata. Csíkot férfiingek, szineha- gyott nyakkendő, fehér selyemharisnya, vékony bőrkesztyű, tgy szalag (milyen sárga, töredezettI) s köztük a rózsaszín papír, ami már nem is zizeg: puha, mint a botiszU Ba tiszt zsebkendő monogrammal: S. V. Kivette, hogy össze- hajtogaeea szépen — kopponva hunt a padlóra egy hétrét hajtott kartonlap: eöld keretben Hla betűk_ 'Az öregasszony balkézzel megkapaszakodott a szekrény ajtajába, hajoltár Hon megroppant a dereka, igy maradt kicsit a föld felé görbülve, nyöszörögve, aztán kaszáló mozdulattal elérte a lapot, felemelte. Szédült, várnia kellett, hogy eltűnjenek szeme elöl m karikák. Imbolygó Járásával bebőklászta a szobát r* ■ varrógépen találta mag a szemüvegét. A BUDAPESTI SÜTÖMUNKÄ- SOK VIGALMI BIZOTTSÁGA — olvasta a karton Na betűit — Vigalmi bizottság — ismételte csodálkozva. Az ablakhoz ment, hogy Jobban lássa a fakó meghívót SÜTÖK BÁLJA, ö, a sütök báljai Egy pillanatig mintha emlékezett volna rá, ds aztán megint csodálkozás: — Sütök báb Ja? Tovább betűzte: SZEMÉLY-JEGY VIGALMI ADÓVAL EGYÜTT 2 PENGŐ 40 FILLÉR. CSALÁD-JEGY. — Család- Jegy?- — CSAL ÁD-JEGY (2 HÖLGY, 1 Ü Rí PENGŐ. JEGYEK A SÜTÖDÉK BIZALMI FÉRF1A1- nAl.» AZ É. M. O. SZ. DALKÖR KÖZREMŰ- — Hat pengő. Mennyi lehetett az a hat pengő? — ... KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A BUDAPESTI SÜTÖK SZAKOSZTÁLYA.,. — ó, a sütők szakosztálya! Vendi! Vendi, ahogy mondja... hogyan it mondta mindig, ó, igen, a szakosztály-! SZAKOSZTÁLYA OTTHON ÉS ROKKANT ALAP JAVÁRA— 1928Az öregasszony megkapaszkodott az ablakpárkányba, nézte a kert frisszöld fáit és számolgatta, hogy mikor is volt 1928? Húsz éve? Dehogy! Negyven éve? Nem, több is! Több is, persze. Régen. Hézte a fákat, megint nyár lesz. Az ég messzi kéksége. A megrozsdált kerítés, a feltöredezett betonutacs- ka. Nyár lesz. Elnevette magát, mintha valaki látná most, hogy megnézte magát a falitü- körben. A válla jobbra hajlik, a csípője balra, hosszú fekete szoknyája alól kinyúlnak a nagy férficipők. A kötény. A fejkendő. A kicsiny arc. Nahát! Felemelte a kartont, szétnyitotta. TÁNCREND ÉJFÉL ELŐTT: SÜTŐ CSARDAS, KERINGŐ, TANGÓ, SHIMMY- ÉJFÉL UTÁN: KERINGŐ, HÖLGYVÁLASZ.- ezt nehezen olvasta: BLACK BOTON. Töprengett, hogy mi it volt az a black boton? Csak a végén derült fel az arca; CSÁRDÁS REGGELIG. Vendi gyönyörűen tudott csárdásoznL Egyenes derék, feltartott fej, a teal finom, ruganyos rezgő mozgása Finoman. Uriasan— A karton hátlapján ezt olvasta: FELÜLFIZETÉSEK! TEKINTETTEL A NEMES CÉLRA, KÖSZÖNETTEL ELFOGADTATNAK ÉS AZ -ÉLELMEZÉSI MUNKÁS"-BAN NYUGT ÁZTATNAK. Meg kellene keresni ezt az „Élelmezési Muskás"-t, biztosan benne van a nevük. | Avtt ott zz ablaknál és látta hogy megint nyár lesz. Vendi ilyenkor szilvakék öltönyt viselt é$ szalmakalapot. Szerette a szép nyakkendőket. Megkefél- gette a bajuszát a mosdótól fölött a konyhában ée azt mondta: — Nanical — igen azt mondta: — Nanl ca, megyek a szakosztályba Vendi bizalmi volt. Hajnalban — még csaknem éjszaka — kezdte a munkát • pékségben, délre hazaért, akkor lefeküdt, négy óra felé felöltözött, simára fésülte a haját és ezt mondta: — Naniea, megyek a szakosztályba Tehát huszonnyolcban volt ez a báli De mikor is vcát 1928 ? Milyen régen? Elfáradt; egy kicsit leült a dívány bordó plüss takarójára Nagyon régen,» Hogyan is gondolhatta volna hogy csak húsz éve? Hiszen húsz évvel ezelőtt Vendi már nem élt. Most meglátta a termet. Hirtelen meglátta a kristályüveg csillárokat, a fényes parkettet, a suhanó szoknyákat, a fehér ingmelleket— Csak ennyit. Aztán megint Vénáit, ahogy kefélgeti a bajuszát a mosdó fölött. Meg azt az inasgyerelcet is, aki benyit a konyhába! — Vendel szaktárs itthon van? Mire ő: — Talán úr— vagy bácsi! Nem?! — Nem — mondja nevetve az inasgyerek —, mi szaktársak vagyunk, nem urak. Megvárom! — És leül a konyha küszöbére, felcsap egy könyvet, olvas, ő meg tejeskávéval és süteménnyel kínálja. — Ajttáu Mi Jót olvasunk? Az inasgyerek feltekint, mintha latolgatná, érdemes s megmondani: — Marxot! — Nohát Jól van, csak tessék, fogyassza ezt a kis süteményt és ezt a kis kávét. Olvasson csak, ráér, majd megjön sz uram... És tesz-vesz tovább a konyhában, ruhákat locsol be vasaláshoz, S egyszeresük megszólal az inasgyerek izgatottan, úgy, hogy meg is ijed, azt hiszi, valami baj történt az udvaron. — Nantes néni! Tudjam, hogy Vendi szaktárs, meg mi valamennyien mire készülünk? — Ugyan mire? — kérdi mosolyogva. — Forradalomra! Nevet a gyereken, mert olyan elszánt a tekintete, mint egy férfié, nem érti mit mond, csak nevet rajta, de amaz öklével rácsap a küszöbre: — Elsöpörjük ezt a tok hájas munkás- nyúzótl — Hát a kávé finom volt-e? — Naniea néni! — mondja sértődötten a gyerek. — Ez komoly dolog! A háború után abból az inasgyerekből nagy politikus lett. Vendi halála után egyszer felkereste. Az elvtársak — így kellett szólítani őket — mondták, hogy várni kell, tárgyal. Nagy bőrfotelba ültették, a falakon vörös plakátok voltak, vörös betűk_ Végre kinyílt az ajtó, a volt inasgyerek — hatalmas férfi — tárt karral fogadta: — Naniea néni! — Vendi — mondta 6 sírva —« Vendi meghalt. A tárt kor kézfogásra hanyatlott. — Miben segíthetek, drága Naniea nénit — Csak egy kis süteményt hoztam — mondta gyenge mosollyal a kőny- nvein át. — Csak egy kit régimódi Bnzert, amilyet akkor is adtam mindig a kávéhoz, ha ez uramat várta a küszöbön— Merthogy szerette VBndit... csak tessék, tessék... Hát aztán a szakosztály- látom— látom— — és körbemutatott. A karton meghívó lecsúszott a földre. J rte nyúlt, felE állt. Betakarta óvatosan a ba- tisztzsebkendő- be és odatette Vendi fényképe alá. A diófa- keretből nevető szemű, csinos barna fér-’ fi nézett a végtelenbe. Jól vasalt ing, gondosan kötött nyakkendő. — Mindig ilyen voltál — mondta a fényképnek az öregasszony. — Mindig nett, elegáns. Fésülködtél a tükör előtt, aztán azt mondtad: — Naniea, megyek a szakosztályba. És ez a bál is volt egyszer... 1928-ban.' Itt a meghívó. Minden itt van még, csak 6 nincs már sehol. Kost fa Rozália Csendélet órával KÖNYVSZEMLE üt Móra-újdonság Földrajz, szórakozva — Regék nyomában — Utazás a múltba — Kóstoló Krúdyból — Csaták krónikája Szép könyvet kézbe venni mindig öröm, a kü- lösösen az, ha a formára, kiállításra mutatóé kötet tartalmát tekintve sem adja alább. Ilyen munka a Móra Ferenc Könyvkiadó újdonságai közül elsőnek körbevett Képes Földrajzsorozat Magyarország kötete. A kiadói terv, hogy album alakú, tömör szövegű sok képpel, térképpel illusztrált kötetekkel kaangol költőnő életregényét takarja. Regényes élet volt ez valóban, s a szerző hangulatos részletekkel, lírai epizódokkal telitűzdelve dolgozta fel. Az elsősorban — és érthetően — lányolvasóiknak szóló könyv az érzelmi mozzanatokra helyezi a hangsúlyt, a ezért olykor csak a jelzés erejéig villantja fel a környezetet, amely a szereplőket körbefogja. lauzoiják végig az ifjú olvasókat a világ földrészein, becsületre méltó. Az, mert nagy gondot, «óik munkát igényló vállalkozás. Az eddig megjelent három kötet, közte a mostani, nem marad el a várakozástól, azt nyújtja, amit a kiadó vállalat Szórakozva, pompás fényképek regimentjében gyönyörködve fedezheti fél — Tüskés Tibor tömör szövegének útmutatása mellett — az olvasó természeti kincseinket, az emberi kéz alkotta eredményeket, vizek és barlangok titkát, népszokásokat, mindazt, amire oly jól esik kimondani: a miénk, a mi hazánki Kalauz, csak éppen egészen másfajta Lápták Gábor könyve is, A Duna— Tisza regéi. Ötödik kötete ez már a sornak, amelyet hazánk regélt és mondáit feldolgozandó kezdett meg a szerzó. A korábbi kötetek a Balaton környék, a Dunántúl, az Alföld és Észak- Magyarország titkait, legendáit, sokszor meseszerűen szép emlékeit térképezték fel, mégpedig sajátos módszerrel, s stílusban. A szerző ugyanis kötődik a valósághoz, de mégis szépirodalmat művel; mesél, konfliktusokat formál, komédiákat játszat el E kötet is hű a már hagyományosnak tekinthető módszerhez. Regényeknek dukáló izgalommal kisérjük, követjük deákok és furfangos molnárok, tavasz bírók és viharűző vándorlegények sorsát, tetteit. S miközben őket nézzük, a kort, a környezetet, a régi, romantikus tájat is látjuk. Érzelmek, hangulatok bő forrása az a novelláskötet is, amelyet Krúdy Gyula írásaiból állított össze Tóth Lajos és Udvarhelyi Dénes. Krúdyt méltatni aligha szükséges, hiszen írás- művészete, hangulatteremtő ereje külön helyet foglal ed irodalmunk kincstárában. A száz galléros címmel összeállított kötet történelmi históriákat, vidám történeteket, g az írók világáról készült pillanatképeket foglal magába, más írások mellett. Csak e kötetből persze nem lebet Krúdy teljes művészi arcát megismerni, hiszen mélyebb, filozófikusabb mondanivalóid írásait nem lehetett beválogatni a tíz éven felüli, fiatal olvasóknak szóló kötetbe. Am a kedvet felkelteni sem kicsinység s ezt teljesíti a kötet Az újdonságok közül kiválasztott ötödik munka csaták krónikája, szabadságot hozó csatáké, Csima János alezredes, a hazánk felszabadításáért folytatott hadműveletek kiváló ismerője Makótól Soproniig címmel írta meg azt a hősi, vérrel itatott utat, amelyet a szovjet hadsereg katonái tettek meg 1944 őszétől 1945. áprilisáig, az ország egyik végétől a másikig. A képanyaggal is kiegészített kötet szerzője érthetően ragaszkodott a tényékhez, a való eseményekhez, ez azonban nem szürke, száraz stílust Jelent, hanem olvasmányos, s ugyanakkor történelmileg hiteles művet (W) Múltba utaztatja olvasóját Kertész Erzsébet is, Elizabeth című életrajzi regényével. A cím Elizabeth Barrett-Browning \ V Vollmuth Frigyes Portrá
