Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

fgrläfiaa fietet kommentátoron*. Réti Ervin: Egy szerződés — és a visszhangja Kétségtelenül jaiv\ar lett i úrrá számos nyugati sajtóorgá­numon, amikor Kairóban beje. leültették, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság tizenöt évre szóló szerződést kö. tött. Moszkva és Kairó együtt­működése természetesen nem új­keletű. Amennyiben igaz a régi mondás, hogy a jó barátot a bajban, a nehéz órákban ismer­ni meg — a szocialista világ; mindenekelőtt a Szovjetunió a válságos helyzetben sietett az antiimperialista arab erők se­gítségére. Ilyen értelemben, a hét ki­emelkedő eseményéként értékel, hető szerződés tulajdonképpen nemzetközi jogi formulákba ön­tötte az eddigi gyakorlatot, a kölcsönös, közös elkötelezettsé­get jelent a jövőre nézve, e po­litikának szélesebb síkon, ma­gasabb szinten történő folytatá­sára. Túl a szerződés alapvető elvi jellegén és hosszútávú kiha­tásain, a kairói megállapodás­nak, Podgomij tárgyalásainak különös nyomatéket adtak az EAK-ban végbement belső fej­lemények is. Az egyiptomi vezetésben be­következett összeütközések az ország belügyót képezték, de nyilvánvaló, hogy nem választ­hatók el a politikai kép egészé­től. A nyugati kommentátorok kárörvendve, ábrándokat melen­getve, vagy objektív látszattal, de egyaránt Egyiptom megren­dülését, valamint a szovjet— arab kapcsolatok elhidegülését várták. Várakozásaikban csalód­tak, s úgy tűnik, hogy Kairó fő­figyelme — a kényszerű kitérő után — ismét az alapkérdésre, a , , közel-keleti válság rendezésére irányulhat. D kairói eseményekre po­zitív visszhang is érkezett, első­sorban Prágából, ahol a hét má­sik nagyfontosságú eseményén, a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusán felszólaló Leo- nyid Brezsnyev röviden érintette az egyiptomi fejleményeket is. „Ellenfeleink mindent megteszr nek annak érdekében, hogy szétrombolják a szocialista or­szágok testvéri közösségét, meg­gyengítsék és szétdarabolják az antiimperialista erők harca frontját Ki akarták szakítani sorainkból Csehszlovákiát, ess azonban nem sikerült Különbö­ző fogások, rágalmak és provo­kációk segítségével el akarják hinteni a viszály magvait a szo­cialista országok és a gyarmati iga alól felszabadult haladó ál­lamok között Az utóbbi időkben az intrikák fő terül elének az EAK-ot választották, azonban tetteik nem váltak valóra...’ — mondta az SZKP főtitkára a csehszlovák pártkongresszus szónoki emelvényén. Az időben és térben látszólag egymástól messzeeső történések elemző összekapcsolásával a beszéd be­tekintést engedett az imperializ­mus globális stratégiájának el­képzeléseibe; Ügy tűnik tehát, hogy a kö­zel-keleti válságcsomag ismét előtérbe kerül, noha a földgolyó többi, immár szintén hagyomá­nyosnak számító kritikus terüle­tein sincs csend. Az indokínai hadszíntereken élénkülés ta­2_ pasztaiható — különösen Dél- Laoszban és Dél-Vietnam, északi felében tevékenykedtek sikere­sen a hazafiak. Washingtonra közben tovább növekszik a po­litikai nyomás. A Szocialista In_ temacionálé Helsinkiben meg­tartott tanácskozása sem térhe_ tett 3d az állásfoglalás előtt, az eddigi határozatoknál egyértel­műbben vetette fel az amerikai csapatok lövonásának szüksé­gességét. Feltűnést keltett a svéd bejelentés, hogy Stockholm anyagi segítséget nyújtott a VDK-nak, s gyógyszert juttat el a dél-vietnami szabadságharco­sokhoz. Jóleső érzés volt hazánk fővárosának nevét hallani: a pá­rizsi tárgyalások során a VDK delegációja külön kiemelte a Béke-világtanács budapesti ok­mányainak jelentőségét. Változatlanul napirenden van földrészünk biztonsága is. Az újságolvasó az elmúlt hót során újra tanúja lehetett az európai kibontakozást segítő, il_ letve akadályozó lépéseknek. A csehszlovák kongresszuson a szocialista országok több vezető­je hangsúlyozta, hogy nem sza­bad kabnárkodni az európai biztonsági konferencia kérdései­vel. A félreérthetetlen célzás ar­ra vonatkozott, hogy egyes nyu­gati hatalmak valamennyi eu­rópai kérdést egyszerre szeret­nének megoldani, az egyszerűb­beket a bonyolultabbaktól téve függővé. Ha az európai tanács­kozást változatlanul a nyugat- berlini tű fókán „kívánják ét­kén ysze rí teni, ez jó időre fékező­en hat” a héten tártott husza­dik nagyköveti találkozóról kü­lönben viszonylag derűlátó kommentárok láttak napvilágot, de egy teljes nyugat-berlini ren_ dezés nyilván alapos időt igé­nyel. Ezért Párizs magatartása szövetségeseinél ésszerűbbnek látszik. A francia kormány ugyanis nem komplett nyugat­berlini rendezést, csupán az elő­relépést kívánná egy összeuró­pai értekezlet előzményéül. Esz- „ szerű mozzanatok mutarkoznak í a kanadai kormány magatartás j sá'ban is: Trudeau miniszterei- J nők szovjetunióbeli látogatása j során rendszeres konzultációk folytatásáról szóló jegyzőköny­vet írt alá Moszkvában. Az at­lanti hatalmak közül csupán szovjet—franoia viszonylatban volt eddig ilyen egyezmény. Az Egyesült Államok ellenak­cióinak nyitányát Laird hadügy­miniszter nyugat-európai útja, s a Mittenwaldban tartott NATO atom-tanácskozás jelentette. En­nek egyik szünetében Laird négyszemközti beszélgetést £oiy_ tatott Brandt kancellárral, s ál­lítólag Nixon biztosítékait tol­mácsolta a nyugatnémet kancel­lárnak. Eszerint a leszerelési tapogatózások (SALT napirend, csapatcsökkentés Európában) nem helyettesíthetik a nyugat­berlini megállapodást. Vagyis: újra az amerikai közbeavatkozás és fékezés az európai ügyekben. II Laírd-körút már né- j hány nap múlva esedékes lisz- szaboni NATO tanácsülés meg­felelő előkészítését jelentette, ezért, minden különösebb jóste­hetség nélkül is óvhatunk az il­lúzióktól. Az előzetes jelek ar­ra vallanak, hogy nem várható lényegbeli változás a NATO portáján... Befejeződött a CSKP kongresszusa Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Tradcan a Szovjetunióban tett látogatásáról Pierre Elliott Trudeau kana­dai miniszterelnök pénteken — alig három órával hazaérkezése után — tájékoztatta a poria­mén tét a Szovjetunióban tett 11 napos látogatásáról. Trudeau bevezetőben hangsúlyozta: út­ját a Kanada és a világ számos országa közti kapcsolatok bő­vítésépek összességében kell te- Mnteni. „Nem hiszem azt, hogy a kanadai—szovjet konzultáci­ók rendszeresítéséről Moszkvá­ban megkötött megegyezés eredményeként egyszeriben megváltozik a két ország közti kapcsolat. Továbbra is fennáll­nak az alaprvető különbségek, amelyek történelmi, földrajzi, ideológiai, gazdasági, társadalmi és katonai tényezőkön alapul­nak. Bizonyos vagyak azonban abban, hogy e különbségek át­hidalására az egyetlen mód a kapcsolatok bővítése és a meg­értésre törekvés.. — mondotta Trudeau. A megegyezést Trudeau fon­tosnak nevezte és emlékeztetett arra, hogy hasonló megállapo­dás rögzítette éveken át a ka­nadai—angol, illetve japán és amerikai konzultációkat. (AFP) Nehéz helyzet Kelet-Pakisztánban Az indiai hatóságok szerint egyre nagyobb nehézségekbe üt­közik a Kelet-Pakisztánböl In­diába menekült tömegek ellátá­sa. A nyugat-bengáüai kor­mányzat közölte a szövetségi kormánnyal, hogy tartalékai ki­merültek. B. S. Nahar nyugat- bengáüai főminiszterhelyettes, szombaton kijelentette: az állam felkérte a központi kormányza­tot, hogy vegye át a Nyugat- Bengália területén tartózkodó kelet-pakisztániak fölött az el­lenőrzést. Indiában jelenleg három és fél millióra teszik a kelet-pa­kisztáni menekültek számát, kö­zülük másfél millió ebben az egy államban — Nyugat-Ben gá- jjában — talált menedéket. (UPI) Szombaton a vezető pártszer­vek megválasztásával ért véget a Csehszlovák Kommunista Párt XIV. kongresszusa. A kül­döttek fél kilenckor zárt ülést tartottak, majd a kora délutáni órákban került sor a kongresz- szus befejező ülésére, amelyen kihirdették az újonnan megvá­lasztott pártszervek összetételét. A kongresszus befejezése után a prágai várban a Kádár János vezette magyar pártküldöttség a testvérpártok más delegációival együtt baráti találkozón vett részt, a Központi Bizottság, va­lamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjaival. A magyar delegáció tegnap dél­után hazaérkezett. (MTI) Védi a világ Angélát Angela Davis, akit a társadalmi igazságosságért folytatott har­ca miatt állítottak bíróság elé a kaliforniai hatóságok, levelet intézett a kiszabadítására alakított New York-i bizottság elnö­kéhez. Kifejtette, hogy lelkesedéssel töltik el és növelik erköl­csi erejét azok a szolidaritási táviratok és levelek, amelyeket a különböző szervezetektől és magánszemélyektől kapott a világ­ból. Képünkön: Angela védőügyvédjével tárgyal. fény” — a SALT on A New York Times nagy te­kintélyű szemleírója, Harrison E. Salisbury a minap a követ­kező kérdőjeleket vetette papír- ra a SALT-ról kiadott szűkszavú közleménnyel kapcsolatban: „Vajon egy Nixon—'Brezsnyev enyhülésnek vagyunk-e tanúi? Vagy mindez talán a pingpxmg diplomácia Wishington—Moszk­va—Peking háromszögű bili- árdosítása? Esetleg a vég kez­dete a fegyverkezési hajszában? Avagy csupán ordító címbetűs propaganda trükk ?” Az igazság az, hogy ezekre a kérdésekre, akárcsak a kom­mentátorok különböző előjelű találgatásaira, lehetetlen egyér­telmű választ adni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a SALT-on a két szuperhatalom biztonságát — s nem melléke­sen: a békP sorsát — legközvet­lenebbül érintő problémakörről, a hadászati fegyverzetrendsze­rek korlátozásáról van szó. A Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok párbeszéde immár több mint másfél esztendeje tart. a szakértők hol Helsinkiben, hol Bécsben tárgyalnak — s ezekről a „SALT-fordulók”-rói bizonyo­sat, csak a ritka hivatalos köz­leményekből lehet megtudni, mert mindkét fél tartja magát a téma érzékenységéből logikusan következő titoktartáshoz. Egyelőre tehát a szovjet- amerikai párbeszédről tényként csak azt mondhatjuk, hogy az első fordulok értelmezési vitái után a SALT negyedik, bécsi ülésszakán megszületett az első részeredmény. A szovjet és az amerikai de­legáció megállapodott, hogy az idén a további eszmecserék so­rán arra fog törekedni, hogy elő­készítse a megegyezést a raké­taelhárító rendszerek fejleszté­sének korlátozásáról. Amikor az ezzel kapcsolatos egyezmény megszületik, megállapodnak bi­zonyos intézkedésekről a hadá­szati támadó fegyverzetek korlá­tozásaiban is. Ez az ügyrendi ter­mészetű megegyezés képletesen szólva még nem „zöld fény”, hanem csupán „sárga”, amely azonban — akárcsak a közleke­dési lámpák esetében — magá­ban hordja a lehetőséget, hogy végül szabaddá váljék az út az érdemi megállapodás előtt. Ugyanakkor azonban nem zár­ja ki egy ellenkező előjelű szín- váltás lehetőségét sem. Mire gondolunk? Kétségtelen, hogy a SALT- közlemény ebben a formában bizonyos kompromisszumot tük­röz. A Szovjetunió kezdettől fogva amellett volt, hogy a megegyezést a rakétaelhárító­rendszerek korlátozása felől kell megközelíteni — a rakétaelhá- rító-rendszerek fejlesztése ugyanis óhatatlanul, szinte ön­törvényénél fogva a fegyverkezé­si hajsza fokozása irányában hat, amennyiben a tervezők igyekeznek megtalálni az újabb elhárító eszközöket is áttörő tá­madófegyvereket. Az Egyesült Államok álláspontja ezzel szemben a támadó raké­ták fejlesztésének korlátozását tűzte ki elsődleges célul — nem utolsósorban azért, mert a hazai fegyverkezési hobby ragaszkodik a megkezdett elhárító rakéta- rendszer telepítések folytatásá­hoz, amihez üzleti-politikai ér­deke is fűződik. Ebben a helyzetben a SALT- ról kiadott közleményben fog­lalt sorrendiség egyfelől azt az amerikai részről tett enged­ményt tükrözi, hogy a fő figyel­met először a rakétaelhárító rendszerek fejlesztenének korlá­tozására összpontosítják. Más­felől azt a szovjet részről elfo­gadhatónak tekintett kompro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom