Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
fgrläfiaa fietet kommentátoron*. Réti Ervin: Egy szerződés — és a visszhangja Kétségtelenül jaiv\ar lett i úrrá számos nyugati sajtóorgánumon, amikor Kairóban beje. leültették, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság tizenöt évre szóló szerződést kö. tött. Moszkva és Kairó együttműködése természetesen nem újkeletű. Amennyiben igaz a régi mondás, hogy a jó barátot a bajban, a nehéz órákban ismerni meg — a szocialista világ; mindenekelőtt a Szovjetunió a válságos helyzetben sietett az antiimperialista arab erők segítségére. Ilyen értelemben, a hét kiemelkedő eseményéként értékel, hető szerződés tulajdonképpen nemzetközi jogi formulákba öntötte az eddigi gyakorlatot, a kölcsönös, közös elkötelezettséget jelent a jövőre nézve, e politikának szélesebb síkon, magasabb szinten történő folytatására. Túl a szerződés alapvető elvi jellegén és hosszútávú kihatásain, a kairói megállapodásnak, Podgomij tárgyalásainak különös nyomatéket adtak az EAK-ban végbement belső fejlemények is. Az egyiptomi vezetésben bekövetkezett összeütközések az ország belügyót képezték, de nyilvánvaló, hogy nem választhatók el a politikai kép egészétől. A nyugati kommentátorok kárörvendve, ábrándokat melengetve, vagy objektív látszattal, de egyaránt Egyiptom megrendülését, valamint a szovjet— arab kapcsolatok elhidegülését várták. Várakozásaikban csalódtak, s úgy tűnik, hogy Kairó főfigyelme — a kényszerű kitérő után — ismét az alapkérdésre, a , , közel-keleti válság rendezésére irányulhat. D kairói eseményekre pozitív visszhang is érkezett, elsősorban Prágából, ahol a hét másik nagyfontosságú eseményén, a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusán felszólaló Leo- nyid Brezsnyev röviden érintette az egyiptomi fejleményeket is. „Ellenfeleink mindent megteszr nek annak érdekében, hogy szétrombolják a szocialista országok testvéri közösségét, meggyengítsék és szétdarabolják az antiimperialista erők harca frontját Ki akarták szakítani sorainkból Csehszlovákiát, ess azonban nem sikerült Különböző fogások, rágalmak és provokációk segítségével el akarják hinteni a viszály magvait a szocialista országok és a gyarmati iga alól felszabadult haladó államok között Az utóbbi időkben az intrikák fő terül elének az EAK-ot választották, azonban tetteik nem váltak valóra...’ — mondta az SZKP főtitkára a csehszlovák pártkongresszus szónoki emelvényén. Az időben és térben látszólag egymástól messzeeső történések elemző összekapcsolásával a beszéd betekintést engedett az imperializmus globális stratégiájának elképzeléseibe; Ügy tűnik tehát, hogy a közel-keleti válságcsomag ismét előtérbe kerül, noha a földgolyó többi, immár szintén hagyományosnak számító kritikus területein sincs csend. Az indokínai hadszíntereken élénkülés ta2_ pasztaiható — különösen Dél- Laoszban és Dél-Vietnam, északi felében tevékenykedtek sikeresen a hazafiak. Washingtonra közben tovább növekszik a politikai nyomás. A Szocialista In_ temacionálé Helsinkiben megtartott tanácskozása sem térhe_ tett 3d az állásfoglalás előtt, az eddigi határozatoknál egyértelműbben vetette fel az amerikai csapatok lövonásának szükségességét. Feltűnést keltett a svéd bejelentés, hogy Stockholm anyagi segítséget nyújtott a VDK-nak, s gyógyszert juttat el a dél-vietnami szabadságharcosokhoz. Jóleső érzés volt hazánk fővárosának nevét hallani: a párizsi tárgyalások során a VDK delegációja külön kiemelte a Béke-világtanács budapesti okmányainak jelentőségét. Változatlanul napirenden van földrészünk biztonsága is. Az újságolvasó az elmúlt hót során újra tanúja lehetett az európai kibontakozást segítő, il_ letve akadályozó lépéseknek. A csehszlovák kongresszuson a szocialista országok több vezetője hangsúlyozta, hogy nem szabad kabnárkodni az európai biztonsági konferencia kérdéseivel. A félreérthetetlen célzás arra vonatkozott, hogy egyes nyugati hatalmak valamennyi európai kérdést egyszerre szeretnének megoldani, az egyszerűbbeket a bonyolultabbaktól téve függővé. Ha az európai tanácskozást változatlanul a nyugat- berlini tű fókán „kívánják étkén ysze rí teni, ez jó időre fékezően hat” a héten tártott huszadik nagyköveti találkozóról különben viszonylag derűlátó kommentárok láttak napvilágot, de egy teljes nyugat-berlini ren_ dezés nyilván alapos időt igényel. Ezért Párizs magatartása szövetségeseinél ésszerűbbnek látszik. A francia kormány ugyanis nem komplett nyugatberlini rendezést, csupán az előrelépést kívánná egy összeurópai értekezlet előzményéül. Esz- „ szerű mozzanatok mutarkoznak í a kanadai kormány magatartás j sá'ban is: Trudeau miniszterei- J nők szovjetunióbeli látogatása j során rendszeres konzultációk folytatásáról szóló jegyzőkönyvet írt alá Moszkvában. Az atlanti hatalmak közül csupán szovjet—franoia viszonylatban volt eddig ilyen egyezmény. Az Egyesült Államok ellenakcióinak nyitányát Laird hadügyminiszter nyugat-európai útja, s a Mittenwaldban tartott NATO atom-tanácskozás jelentette. Ennek egyik szünetében Laird négyszemközti beszélgetést £oiy_ tatott Brandt kancellárral, s állítólag Nixon biztosítékait tolmácsolta a nyugatnémet kancellárnak. Eszerint a leszerelési tapogatózások (SALT napirend, csapatcsökkentés Európában) nem helyettesíthetik a nyugatberlini megállapodást. Vagyis: újra az amerikai közbeavatkozás és fékezés az európai ügyekben. II Laírd-körút már né- j hány nap múlva esedékes lisz- szaboni NATO tanácsülés megfelelő előkészítését jelentette, ezért, minden különösebb jóstehetség nélkül is óvhatunk az illúzióktól. Az előzetes jelek arra vallanak, hogy nem várható lényegbeli változás a NATO portáján... Befejeződött a CSKP kongresszusa Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Tradcan a Szovjetunióban tett látogatásáról Pierre Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök pénteken — alig három órával hazaérkezése után — tájékoztatta a poriamén tét a Szovjetunióban tett 11 napos látogatásáról. Trudeau bevezetőben hangsúlyozta: útját a Kanada és a világ számos országa közti kapcsolatok bővítésépek összességében kell te- Mnteni. „Nem hiszem azt, hogy a kanadai—szovjet konzultációk rendszeresítéséről Moszkvában megkötött megegyezés eredményeként egyszeriben megváltozik a két ország közti kapcsolat. Továbbra is fennállnak az alaprvető különbségek, amelyek történelmi, földrajzi, ideológiai, gazdasági, társadalmi és katonai tényezőkön alapulnak. Bizonyos vagyak azonban abban, hogy e különbségek áthidalására az egyetlen mód a kapcsolatok bővítése és a megértésre törekvés.. — mondotta Trudeau. A megegyezést Trudeau fontosnak nevezte és emlékeztetett arra, hogy hasonló megállapodás rögzítette éveken át a kanadai—angol, illetve japán és amerikai konzultációkat. (AFP) Nehéz helyzet Kelet-Pakisztánban Az indiai hatóságok szerint egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a Kelet-Pakisztánböl Indiába menekült tömegek ellátása. A nyugat-bengáüai kormányzat közölte a szövetségi kormánnyal, hogy tartalékai kimerültek. B. S. Nahar nyugat- bengáüai főminiszterhelyettes, szombaton kijelentette: az állam felkérte a központi kormányzatot, hogy vegye át a Nyugat- Bengália területén tartózkodó kelet-pakisztániak fölött az ellenőrzést. Indiában jelenleg három és fél millióra teszik a kelet-pakisztáni menekültek számát, közülük másfél millió ebben az egy államban — Nyugat-Ben gá- jjában — talált menedéket. (UPI) Szombaton a vezető pártszervek megválasztásával ért véget a Csehszlovák Kommunista Párt XIV. kongresszusa. A küldöttek fél kilenckor zárt ülést tartottak, majd a kora délutáni órákban került sor a kongresz- szus befejező ülésére, amelyen kihirdették az újonnan megválasztott pártszervek összetételét. A kongresszus befejezése után a prágai várban a Kádár János vezette magyar pártküldöttség a testvérpártok más delegációival együtt baráti találkozón vett részt, a Központi Bizottság, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjaival. A magyar delegáció tegnap délután hazaérkezett. (MTI) Védi a világ Angélát Angela Davis, akit a társadalmi igazságosságért folytatott harca miatt állítottak bíróság elé a kaliforniai hatóságok, levelet intézett a kiszabadítására alakított New York-i bizottság elnökéhez. Kifejtette, hogy lelkesedéssel töltik el és növelik erkölcsi erejét azok a szolidaritási táviratok és levelek, amelyeket a különböző szervezetektől és magánszemélyektől kapott a világból. Képünkön: Angela védőügyvédjével tárgyal. fény” — a SALT on A New York Times nagy tekintélyű szemleírója, Harrison E. Salisbury a minap a következő kérdőjeleket vetette papír- ra a SALT-ról kiadott szűkszavú közleménnyel kapcsolatban: „Vajon egy Nixon—'Brezsnyev enyhülésnek vagyunk-e tanúi? Vagy mindez talán a pingpxmg diplomácia Wishington—Moszkva—Peking háromszögű bili- árdosítása? Esetleg a vég kezdete a fegyverkezési hajszában? Avagy csupán ordító címbetűs propaganda trükk ?” Az igazság az, hogy ezekre a kérdésekre, akárcsak a kommentátorok különböző előjelű találgatásaira, lehetetlen egyértelmű választ adni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a SALT-on a két szuperhatalom biztonságát — s nem mellékesen: a békP sorsát — legközvetlenebbül érintő problémakörről, a hadászati fegyverzetrendszerek korlátozásáról van szó. A Szovjetunió és az Egyesült Államok párbeszéde immár több mint másfél esztendeje tart. a szakértők hol Helsinkiben, hol Bécsben tárgyalnak — s ezekről a „SALT-fordulók”-rói bizonyosat, csak a ritka hivatalos közleményekből lehet megtudni, mert mindkét fél tartja magát a téma érzékenységéből logikusan következő titoktartáshoz. Egyelőre tehát a szovjet- amerikai párbeszédről tényként csak azt mondhatjuk, hogy az első fordulok értelmezési vitái után a SALT negyedik, bécsi ülésszakán megszületett az első részeredmény. A szovjet és az amerikai delegáció megállapodott, hogy az idén a további eszmecserék során arra fog törekedni, hogy előkészítse a megegyezést a rakétaelhárító rendszerek fejlesztésének korlátozásáról. Amikor az ezzel kapcsolatos egyezmény megszületik, megállapodnak bizonyos intézkedésekről a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásaiban is. Ez az ügyrendi természetű megegyezés képletesen szólva még nem „zöld fény”, hanem csupán „sárga”, amely azonban — akárcsak a közlekedési lámpák esetében — magában hordja a lehetőséget, hogy végül szabaddá váljék az út az érdemi megállapodás előtt. Ugyanakkor azonban nem zárja ki egy ellenkező előjelű szín- váltás lehetőségét sem. Mire gondolunk? Kétségtelen, hogy a SALT- közlemény ebben a formában bizonyos kompromisszumot tükröz. A Szovjetunió kezdettől fogva amellett volt, hogy a megegyezést a rakétaelhárítórendszerek korlátozása felől kell megközelíteni — a rakétaelhá- rító-rendszerek fejlesztése ugyanis óhatatlanul, szinte öntörvényénél fogva a fegyverkezési hajsza fokozása irányában hat, amennyiben a tervezők igyekeznek megtalálni az újabb elhárító eszközöket is áttörő támadófegyvereket. Az Egyesült Államok álláspontja ezzel szemben a támadó rakéták fejlesztésének korlátozását tűzte ki elsődleges célul — nem utolsósorban azért, mert a hazai fegyverkezési hobby ragaszkodik a megkezdett elhárító rakéta- rendszer telepítések folytatásához, amihez üzleti-politikai érdeke is fűződik. Ebben a helyzetben a SALT- ról kiadott közleményben foglalt sorrendiség egyfelől azt az amerikai részről tett engedményt tükrözi, hogy a fő figyelmet először a rakétaelhárító rendszerek fejlesztenének korlátozására összpontosítják. Másfelől azt a szovjet részről elfogadhatónak tekintett kompro-
