Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-28 / 124. szám
Ülést tartott a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Ha valaki a vasútállomásoknak falára függesztett vonatok érkezését, indulását jelző táblákat nézi, egyből szembetűnik az a preeizitás. amivel készítői azt kimunkálták. Vegyük csak Orosháza—Békéscsaba' és vissza példát. Ezt is csak azért, mert sokakkal együtt ezen a vonalon ingázok mindennap. A papírforma^* Orosháziírói Békéscsabára indul többek között 5.53 perckór, érkezik Békéscsabára 6.48 perckor, visszaindul Békéscsabáról 15.07, 16.39, 17.56 perckor — az ingázóknak megfelelően. Csupa percek, nem kerek számok, nem 16.40, hanem 39. Ez a pontos menetrend összeállítás arra enged következtetni, hogy a vasútnál is minden perc kihasználása fontos, és elmulasztása drága idő. sok pénz. Sajnos, azonban ez csak papírforma. Éppen úgy van, mint a totóban: jönnek a meglepetések! A 16.39 perces vonat pontos indulására, velem együtt a több száz utas aligha emlékszik. Lapunkban már többször tettük szóvá, egyórás, félórás. 10 és 20 perces késéseket, amire a MÁV Szegedi Igazgatósága is: „köszönjük az észrevételt’* — „a mulasztókat felelősségre vontuk stb.” válaszolt. tJgy látszik azonban, az üres napi percek a helyi forgalom irányítóinak fel sem tűntek. Ám a percekből lesznek az órák, az órákból a napok és így tovább. Megpróbáltam ösz- szegyűjteni a sok évi átlagkésések perceit napokra, évekre. Durva számítás, de megközelíti a valóságot. A papírforma és valóság ellentmondásai meglehetősen drága jelleget adnak; gyorsan eltemetik a „precizitás eszményét”. Idestova 23 éve utazom ezen a vonalon mindennap, de barom évet leszámolok (ünnepnap, sza- badság stb.), kerek 20 esztendő legyen az alap. Számításom szerint átlag napi 17 percet késünk együttvéve az indulást, érkezést. Egy napban 1440 percet számolunk, az évi 300 munkanap 17 perces napi késése 3 és fél napot tesz ki. Ez viszont 20 év ha lehetséges volna egyszerűen csak „divatos eröszakcselekede- tek” címszó alatt — a különbségek alapos figyélemrevétele nélkül — együtt emlegetni minden repülőgépeltérítést vagy diplomatarablást! Először is: a repülőgépeltérítések közül jó egynéhánynál keresve sem lehet politikai indokot találni. 1968 nyara és 1969 nyara között példuál az Egyesült, Államokból 27 repülőgépet térítették el, ebből 25 a havannai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített repülőgépek (a kubai kormány egyébként a gépeket és utasokat azonnal visz- szairányítja, a repülőgépéi térítő Kubában maradhat) esetei között akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: idegbeteg mániákus fogta a kezében a gépeltérítéshez használt revolvert, vagy csalódott, megcsalt féri érezte úgy. hogy repülőgépeltérítéssel kell megmu- tania feleségének, hogy ő is férfi a talpán. A kubai kormány beleegyezik ugyan, hogy a repülőgépeltérítő Kubában maradjon, de a hatóságok nagyon is nyitva tartják a szemüket. Hiszen kiderült: a Cl A úgy is küldhet ügynököt, hogy megbízza repülőgéprablás megrendezésével. Hiszen nyilvánvaló: lelkibetegek számára nem „politikai menedékjog”, hanem idegorvosi felügyelet kell. A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizsgál gatva, hogy miért csökkent 1970 első kilenc hónapjában az alatt 70 nap felesleges utazása egy embernek. Még tovább- menve: legalább 400-an járunk Orosházáról, Csorvásról és a közbeeső községekből dolgozni Békéscsabára. Négyszáz ember legtöbbjének ezt a késést az üzemi óra is kimutatja — ha csak nem igazoltatja az állomáson a késést. Igaz. a hazafelé késés, már „csak” a pihenő idő rövidítése. De kit érdekel ez az ingázókon kívül? Pedig milyen értékes egy perc is — ezt a M!ÁV legalább olyan jól tudja, mint az utasok, azért is számítja ki. a menetrendet percnyi pontossággal. De számoljunk tovább: a 400 ember perceit összegezve egy emberre átruházva 20 év alatt csaknem 8 évet „koesi- kázott” ingyen és bérmentve, feleslegesen. A késések ilyen folytonossága aligha szükségszerű és kevésbé érthető. Ezért is minduntalan hallható az a kívánság: állítsák helyre a menetrend szerinti indítást, érkezést. Es hogyan mondja ezt az utas? Bizonyára szükségtelen magyarul leimi a vonaton hallottakat. Az olvasónak így is feltűnhet, hogy egy- egy órás, félórás, 10 és 20 perces rendszeres késés „megértésére” kifejezett szavak' mennyire hasonlítanak a régi időből emlegetett huszárőrmester szótárához ... Nem volt szándékomban általánosítani és kétségbevonni mindenütt a MÄV dolgozóinak igyekvő munkáját, csak ezt a vonalat ismerem ilyen tüzetesen. Percekről van sző. de így egy vödörbe öntve, ugye nyomasztó? Lehet erre a cikkre mondani, hogy sikertelen sütemény, de amit leírtam, abban elsősorban a mindennap utazó siralma, keserve van benne. Nem is jelent többet, mintha azt mondtam volna: ha szép hazánk mind a 10 millió lakosa adna nekem egy forintot, most 10 millió forinttal gazdagabb lennék. Kérem, értsék így ezt is ... szonötről hét esetre, a lap Így felelt: „A csökkenés oka világos: Fide] Castro ismételten kijelentette, hogy „undorodik az egész dologtól”. Kubában egyre kevésbé hősöknek, inkább bűnözőknek nézik a repülőgép- eltérítőket. Kevés kivétellel va- lamennyiüket bíróság elé állították, börtönbe zárták vagy cuikomádvágásra küldték, ami Kuba forró napsütésében nagyon kevéssé kellemes foglalatosság”. A svájci lap cikkében persze jókora adag túlzás van. Kubában a nyilvánvalóan kalandor szándékkal érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógyintézetbe küldték, azoknak pedig, akik politikai indokkal magyarázták tettüket, megmondották: a polgári utasok életének veszélyeztetése semmiképpen sem haladó cselekedet. s ha már haladás és Kuba híveiként akarnak tenni valamit, a munka várja őket, például a cukor - aádaratásra önként jelentkező külföldieket megbecsüli Kuba népe. Igaz. a hijacking (ez a repülőgépeltérítés „amerikarúzált angol” neve, még a szeszcsempészvilágból megmaradt és a „helló, hé Jack” megszólításból származó rövidítés) nemcsak az USA—Kuba útvonalon jelentkezett az eltérítési hullám kezdetén. (Következik: Kilenc szama- ráj-kard) . A textilipar új ötéves tervének kulcskérdéséről, az ágazat rekonstrukciója beindulásának tapasztalatairól tájékoztatta a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének csütörtökön összeült központi vezetőségét dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes. Szó volt a fejlesztés személyi feltételeiről, a szak. emberekről való gondoskodásról, a hitelkérelmek elbírálásával kapcsolatban a kocszerűsíA sors kegyetlen; a frissen megjelent művet utolsónak tette. Erdei Ferenc ,a politikus, a tudós, a szociológus, az író — halott. Ám a politikus, a tudós, a szociológus, az író — s ezzel már könyve szemléletmódját s értékét is' jelezni kívánjuk — még átnyújtotta ezt a művet az olvasónak, a Magyarország fölfedezése sorozat legújabb köteteként. Város és vidéke: „szülő, földemet választottam tesztanyagul” — írja, azaz annak újbóli fölfedezésére vállalkozott, amit már egyszer, a harmincas években, körbejárt. Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád az úllo- mSsok. ám a témák mélyebbre nyúlnak. Mint maga írja a könyvben: „Az itt következő fejezeték a társadalom mélyének a lassúbb és hosszabb lejáratú változásait követik konkrét történeti megjelenésükben tést szolgáló gépek mielőbbi beszerzéséről, a piaci lehetőségek kutatásáról és sok más fontos kérdésről is. A központi vezetőség a továbbiakban meghallgatta a szak- szervezeti választások tapasztalatait összegező jelentést és tájékoztatást kapott az öt évre szóló kollektív szerződések meg. kötéséről, a vállalati középtávú tervek készítésenék tapasztalatairól is. (MTI) és lefolyásukban. Ily módon értelmezhetők konkrét helyi feleleteknek a kor általános társadalmi kérdéseire.” S valóban, a könyvben megfogalmazott feleletek nemcsak egy területi-ész, de egy egész ország fejlődése szülte, változások gyarapította kérdéseire válaszolnak. Erdei Ferenc könyve a szó igaz és teljes értelmében szociográfia. Nem annak regisztráló, tényeket felhalmozó fajtájából, hanem az elemzőből, a folyamatokat vizsgálóból, azaz a legnemesebből. Akár a szegedi paprikáról írjon, akár Makó iskolavaros jellegéről. Vásárhely művészetéről vagy Szentes értelmiségéről, újra meg újra átüt a konkréton az általános, az egyedin, a közös. A fényképekkel illusztrált kötet a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Dér Endre: Előítélet... Hányszor és hányféle módon iparkódunk küzdeni ellene — szóval. A gyakorlat, a szavak tettekre váltása, sajnos, sokkal nehezebben megy... Hallom a minap — ismerősöktől —, hogy férjhez ment az a szinte rokonszámba menő nagylány, akinek a szüleivel együtt töltöttem gyerekéveimet, s akit épp ezért saját édes leányunkként köszöntöttünk otthonunkban, valahányszor betért hozzánk mint diáklány. Hiszen rendjénváló lenne a férj- hezmenetel, ami a leányzó életkorát s körülményeit illeti: elvégezte az egyetemet, s kultúr- otthon-igazgatói állást kapott valahol a Dunántúlon. Am a leányzó — Jókai meseszövő ötletességét felülhaladó módon —' épp ahhoz a fiatalemberhez talált férjhez menni, aki az elődje volt a kultűrotthon-vezetés- ben s akinek a leváltására épp őt küldötték el! A fiatalembert ugyanis — trehány ügykezelés, hanyagságok s könnyelmű (magyarán: piás) életmód miatt meneszteni kellett... Szegény „fogadott" lányunk hiába magyarázza, hogy ő szereti ezt a férfiút, szerelmes belé amaz is, s majd ö csak• azért is embert, becsületes, munkáját végző, hasznos embert formál belőle: mind a felettesek, mind a családtagok rosszallásának hullámai már- már elbontással fenyegetik... Gyerekkorom tájairól most egy fordított — mégis kísértetiesen hasonló — eset bomlik elém. Falumban, egy kocsma közvetlen szomszédságában laktunk. Igazi, faluszéli „dübögö” volt, a „Baráthoz” címzett fogadó. Változatlan jó kocsisbort és sűrűn változó kocsmatündéreket egyaránt kaphatott benne a szomjas vándor, vagy a helybéli legény. Egyszer csak a vendéglő tulajdonosnőjének édes öccse és a soros tündérke — egymásba habarodott. Amíg Gyuri, a tulajnő öccse csupán „vendégként” vizitált a leányzónál, nem érte szó «• ház elejét, rendjénvalónak tartotta minden illetékes és illetéktelen személyiség. Hartem, amikor Gyuri tisztességes asszonnyá akarta emelni az esett kis utcalányt, akkor már kitört a hét határra szóló zivatar! Mondanom se kell. hogy a főfő erkölcsi istennyilákat épp a falusi „madám”, Gyuri édes nagynénje eregette ebben a zivatarban.. — Fene a képmutató fejet— mondtam akkor, kamaszfejjel —, s mondom ma is, de- resedő kobakkal. Sapienti sat = a bölcsnek ennyi elég. A többi meg már a fogadott leányunk dolga.. Lesz-e benne elegendő erő s kurázsi — megküzdeni az előítélet döngölt bástyáival? S talál-e kellő támaszt, értő lelket a felettesek között? A jövő zenéje... Bizonyos, hogy ma már nagyobb gödörből is fel lehet evickélni, a tisztességes és hasz. nos emberek táborába. mint amilyenbe a férje esett. Csak az lenne a fohtos, hogy a gödör szélén állók ne durva szögesbakancsok rúgásával, hanem segítő, ajnározó karral fogadják az elesettet... Szerintem sokkal jobb érzés: emelni, mint rúgni... Tessék kipróbálni! **s*6m&~ 1971. MÁJUS 28. Húszmillió üveg Cola Pécsről Pécsett, a Pannónia Sörgyárban megkezdte termelését a Cola- iizem. Az ország harmadik s egyben legnagyobb üdítőital-gyára — három megyét — Baranyát, Somogyot és Tolnát látja el az ízes itallal. A töltőgépsor óránként 15 ezer palackot tölt meg, és még az idén 20 millió üveg Coca-Colát hoz forgalomba a pécsi sörgyár. Képünkön: az üvegmosó gép. (MOT-fotó — Bajkor József felv. — KS) GYERMEKNAPRA AJÁNDÉKOZZON FINOM ÉDESSÉGET' A Foci, Karamell, Maci, Maki és Amigó cukorkák, a mentolos és gyümölcsízű rágógumi-botok, a csokoládék, a citromos-narancsos, diós-kókuszos, mogyorós és kakaós EXTRA ROPOGOS nápolyiszeletek MINDEN GYERMEKNEK KEDVES MEGLEPETÉS! MAGYAR ÉDESIPAR Rocskár János itHiniaiimitfiiMimtimui». USA-ból Kubába térített repülőgépek száma az előző évi huErriei Ferenc: Város és vidéke „Papírforma" a MÁV-nál