Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-28 / 124. szám

Ülést tartott a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Ha valaki a vasútállomások­nak falára függesztett vonatok érkezését, indulását jelző táb­lákat nézi, egyből szembetűnik az a preeizitás. amivel készítői azt kimunkálták. Vegyük csak Orosháza—Békéscsaba' és vissza példát. Ezt is csak azért, mert sokakkal együtt ezen a vonalon ingázok mindennap. A papírfor­ma^* Orosháziírói Békéscsabára indul többek között 5.53 perckór, érkezik Békéscsabára 6.48 perc­kor, visszaindul Békéscsabáról 15.07, 16.39, 17.56 perckor — az ingázóknak megfelelően. Csupa percek, nem kerek számok, nem 16.40, hanem 39. Ez a pontos menetrend összeállítás arra en­ged következtetni, hogy a vasút­nál is minden perc kihasználása fontos, és elmulasztása drága idő. sok pénz. Sajnos, azonban ez csak pa­pírforma. Éppen úgy van, mint a totóban: jönnek a meglepeté­sek! A 16.39 perces vonat pon­tos indulására, velem együtt a több száz utas aligha emlékszik. Lapunkban már többször tettük szóvá, egyórás, félórás. 10 és 20 perces késéseket, amire a MÁV Szegedi Igazgatósága is: „kö­szönjük az észrevételt’* — „a mulasztókat felelősségre vontuk stb.” válaszolt. tJgy látszik azon­ban, az üres napi percek a helyi forgalom irányítóinak fel sem tűntek. Ám a percekből lesznek az órák, az órákból a napok és így tovább. Megpróbáltam ösz- szegyűjteni a sok évi átlagkésé­sek perceit napokra, évekre. Durva számítás, de megközelíti a valóságot. A papírforma és va­lóság ellentmondásai meglehető­sen drága jelleget adnak; gyor­san eltemetik a „precizitás esz­ményét”. Idestova 23 éve utazom ezen a vonalon mindennap, de barom évet leszámolok (ünnepnap, sza- badság stb.), kerek 20 esztendő legyen az alap. Számításom sze­rint átlag napi 17 percet késünk együttvéve az indulást, érkezést. Egy napban 1440 percet számo­lunk, az évi 300 munkanap 17 perces napi késése 3 és fél na­pot tesz ki. Ez viszont 20 év ha lehetséges volna egyszerűen csak „divatos eröszakcselekede- tek” címszó alatt — a különb­ségek alapos figyélemrevétele nélkül — együtt emlegetni min­den repülőgépeltérítést vagy diplomatarablást! Először is: a repülőgépeltérí­tések közül jó egynéhánynál ke­resve sem lehet politikai indo­kot találni. 1968 nyara és 1969 nyara között példuál az Egye­sült, Államokból 27 repülőgépet térítették el, ebből 25 a havan­nai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített repülőgépek (a kubai kormány egyébként a gé­peket és utasokat azonnal visz- szairányítja, a repülőgépéi térítő Kubában maradhat) esetei kö­zött akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: ideg­beteg mániákus fogta a kezé­ben a gépeltérítéshez használt revolvert, vagy csalódott, meg­csalt féri érezte úgy. hogy re­pülőgépeltérítéssel kell megmu- tania feleségének, hogy ő is fér­fi a talpán. A kubai kormány beleegyezik ugyan, hogy a re­pülőgépeltérítő Kubában ma­radjon, de a hatóságok nagyon is nyitva tartják a szemüket. Hiszen kiderült: a Cl A úgy is küldhet ügynököt, hogy meg­bízza repülőgéprablás megren­dezésével. Hiszen nyilvánvaló: lelkibetegek számára nem „po­litikai menedékjog”, hanem idegorvosi felügyelet kell. A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizs­gál gatva, hogy miért csökkent 1970 első kilenc hónapjában az alatt 70 nap felesleges utazása egy embernek. Még tovább- menve: legalább 400-an járunk Orosházáról, Csorvásról és a közbeeső községekből dolgozni Békéscsabára. Négyszáz ember legtöbbjének ezt a késést az üze­mi óra is kimutatja — ha csak nem igazoltatja az állomáson a késést. Igaz. a hazafelé késés, már „csak” a pihenő idő rövi­dítése. De kit érdekel ez az in­gázókon kívül? Pedig milyen értékes egy perc is — ezt a M!ÁV legalább olyan jól tudja, mint az utasok, azért is számítja ki. a menetrendet percnyi pon­tossággal. De számoljunk to­vább: a 400 ember perceit össze­gezve egy emberre átruházva 20 év alatt csaknem 8 évet „koesi- kázott” ingyen és bérmentve, fe­leslegesen. A késések ilyen folytonossága aligha szükségszerű és kevésbé érthető. Ezért is minduntalan hallható az a kívánság: állítsák helyre a menetrend szerinti in­dítást, érkezést. Es hogyan mondja ezt az utas? Bizonyára szükségtelen magyarul leimi a vonaton hallottakat. Az olvasó­nak így is feltűnhet, hogy egy- egy órás, félórás, 10 és 20 perces rendszeres késés „megértésére” kifejezett szavak' mennyire ha­sonlítanak a régi időből emle­getett huszárőrmester szótárá­hoz ... Nem volt szándékomban álta­lánosítani és kétségbevonni mindenütt a MÄV dolgozóinak igyekvő munkáját, csak ezt a vonalat ismerem ilyen tüzete­sen. Percekről van sző. de így egy vödörbe öntve, ugye nyo­masztó? Lehet erre a cikkre mondani, hogy sikertelen sütemény, de amit leírtam, abban elsősorban a mindennap utazó siralma, ke­serve van benne. Nem is jelent többet, mintha azt mondtam volna: ha szép hazánk mind a 10 millió lakosa adna nekem egy forintot, most 10 millió forinttal gazdagabb lennék. Kérem, ért­sék így ezt is ... szonötről hét esetre, a lap Így felelt: „A csökkenés oka vilá­gos: Fide] Castro ismételten ki­jelentette, hogy „undorodik az egész dologtól”. Kubában egy­re kevésbé hősöknek, inkább bűnözőknek nézik a repülőgép- eltérítőket. Kevés kivétellel va- lamennyiüket bíróság elé állí­tották, börtönbe zárták vagy cuikomádvágásra küldték, ami Kuba forró napsütésében na­gyon kevéssé kellemes foglala­tosság”. A svájci lap cikkében persze jókora adag túlzás van. Kubá­ban a nyilvánvalóan kalandor szándékkal érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógy­intézetbe küldték, azoknak pe­dig, akik politikai indokkal ma­gyarázták tettüket, megmondot­ták: a polgári utasok életének veszélyeztetése semmiképpen sem haladó cselekedet. s ha már haladás és Kuba híveiként akarnak tenni valamit, a munka várja őket, például a cukor - aádaratásra önként jelentkező külföldieket megbecsüli Kuba népe. Igaz. a hijacking (ez a repü­lőgépeltérítés „amerikarúzált angol” neve, még a szeszcsem­pészvilágból megmaradt és a „helló, hé Jack” megszólításból származó rövidítés) nemcsak az USA—Kuba útvonalon jelent­kezett az eltérítési hullám kez­detén. (Következik: Kilenc szama- ráj-kard) . A textilipar új ötéves tervé­nek kulcskérdéséről, az ágazat rekonstrukciója beindulásának tapasztalatairól tájékoztatta a Textilipari Dolgozók Szakszer­vezetének csütörtökön összeült központi vezetőségét dr. Bakos Zsigmond könnyűipari minisz­terhelyettes. Szó volt a fejlesz­tés személyi feltételeiről, a szak. emberekről való gondoskodás­ról, a hitelkérelmek elbírálásá­val kapcsolatban a kocszerűsí­A sors kegyetlen; a frissen megjelent művet utolsónak tet­te. Erdei Ferenc ,a politikus, a tudós, a szociológus, az író — halott. Ám a politikus, a tudós, a szociológus, az író — s ezzel már könyve szemléletmódját s értékét is' jelezni kívánjuk — még átnyújtotta ezt a művet az olvasónak, a Magyarország föl­fedezése sorozat legújabb köte­teként. Város és vidéke: „szülő, földemet választottam teszt­anyagul” — írja, azaz annak újbóli fölfedezésére vállalko­zott, amit már egyszer, a har­mincas években, körbejárt. Sze­ged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád az úllo- mSsok. ám a témák mélyebbre nyúlnak. Mint maga írja a könyvben: „Az itt következő fejezeték a társadalom mélyé­nek a lassúbb és hosszabb le­járatú változásait követik konk­rét történeti megjelenésükben tést szolgáló gépek mielőbbi be­szerzéséről, a piaci lehetőségek kutatásáról és sok más fontos kérdésről is. A központi vezetőség a továb­biakban meghallgatta a szak- szervezeti választások tapaszta­latait összegező jelentést és tá­jékoztatást kapott az öt évre szóló kollektív szerződések meg. kötéséről, a vállalati középtávú tervek készítésenék tapasztala­tairól is. (MTI) és lefolyásukban. Ily módon ér­telmezhetők konkrét helyi fele­leteknek a kor általános társa­dalmi kérdéseire.” S valóban, a könyvben megfogalmazott fe­leletek nemcsak egy területi-ész, de egy egész ország fejlődése szülte, változások gyarapította kérdéseire válaszolnak. Erdei Ferenc könyve a szó igaz és teljes értelmében szo­ciográfia. Nem annak regiszt­ráló, tényeket felhalmozó fajtá­jából, hanem az elemzőből, a folyamatokat vizsgálóból, azaz a legnemesebből. Akár a szege­di paprikáról írjon, akár Makó iskolavaros jellegéről. Vásárhely művészetéről vagy Szentes ér­telmiségéről, újra meg újra át­üt a konkréton az általános, az egyedin, a közös. A fényképekkel illusztrált kö­tet a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Dér Endre: Előítélet... Hányszor és hányféle módon iparkódunk küzdeni ellene — szóval. A gyakorlat, a szavak tettekre váltása, sajnos, sokkal nehezebben megy... Hallom a minap — ismerő­söktől —, hogy férjhez ment az a szinte rokonszámba menő nagylány, akinek a szüleivel együtt töltöttem gyerekéveimet, s akit épp ezért saját édes leá­nyunkként köszöntöttünk ott­honunkban, valahányszor be­tért hozzánk mint diáklány. Hi­szen rendjénváló lenne a férj- hezmenetel, ami a leányzó élet­korát s körülményeit illeti: el­végezte az egyetemet, s kultúr- otthon-igazgatói állást kapott valahol a Dunántúlon. Am a leányzó — Jókai meseszövő öt­letességét felülhaladó módon —' épp ahhoz a fiatalemberhez ta­lált férjhez menni, aki az előd­je volt a kultűrotthon-vezetés- ben s akinek a leváltására épp őt küldötték el! A fiatalembert ugyanis — trehány ügykezelés, hanyagságok s könnyelmű (ma­gyarán: piás) életmód miatt meneszteni kellett... Szegény „fogadott" lányunk hiába magyarázza, hogy ő sze­reti ezt a férfiút, szerelmes belé amaz is, s majd ö csak• azért is embert, becsületes, munkáját végző, hasznos em­bert formál belőle: mind a fe­lettesek, mind a családtagok rosszallásának hullámai már- már elbontással fenyegetik... Gyerekkorom tájairól most egy fordított — mégis kísérte­tiesen hasonló — eset bomlik elém. Falumban, egy kocsma közvetlen szomszédságában lak­tunk. Igazi, faluszéli „dübögö” volt, a „Baráthoz” címzett fo­gadó. Változatlan jó kocsisbort és sűrűn változó kocsmatündé­reket egyaránt kaphatott ben­ne a szomjas vándor, vagy a helybéli legény. Egyszer csak a vendéglő tulajdonosnőjének édes öccse és a soros tündérke — egymásba habarodott. Amíg Gyuri, a tulajnő öccse csupán „vendégként” vizitált a leány­zónál, nem érte szó «• ház ele­jét, rendjénvalónak tartotta minden illetékes és illetéktelen személyiség. Hartem, amikor Gyuri tisztességes asszonnyá akarta emelni az esett kis ut­calányt, akkor már kitört a hét határra szóló zivatar! Mon­danom se kell. hogy a főfő er­kölcsi istennyilákat épp a falusi „madám”, Gyuri édes nagynén­je eregette ebben a zivatarban.. — Fene a képmutató fejet­— mondtam akkor, kamaszfej­jel —, s mondom ma is, de- resedő kobakkal. Sapienti sat = a bölcsnek ennyi elég. A többi meg már a fogadott leányunk dolga.. Lesz-e benne elegendő erő s kurázsi — megküzdeni az elő­ítélet döngölt bástyáival? S ta­lál-e kellő támaszt, értő lelket a felettesek között? A jövő ze­néje... Bizonyos, hogy ma már nagyobb gödörből is fel lehet evickélni, a tisztességes és hasz. nos emberek táborába. mint amilyenbe a férje esett. Csak az lenne a fohtos, hogy a gödör szélén állók ne durva szögesbakancsok rúgásával, ha­nem segítő, ajnározó karral fo­gadják az elesettet... Szerintem sokkal jobb érzés: emelni, mint rúgni... Tessék kipróbálni! **s*6m&~ 1971. MÁJUS 28. Húszmillió üveg Cola Pécsről Pécsett, a Pannónia Sörgyárban megkezdte termelését a Cola- iizem. Az ország harmadik s egyben legnagyobb üdítőital-gyára — három megyét — Baranyát, Somogyot és Tolnát látja el az ízes itallal. A töltőgépsor óránként 15 ezer palackot tölt meg, és még az idén 20 millió üveg Coca-Colát hoz forgalomba a pécsi sörgyár. Képünkön: az üvegmosó gép. (MOT-fotó — Bajkor József felv. — KS) GYERMEKNAPRA AJÁNDÉKOZZON FINOM ÉDESSÉGET' A Foci, Karamell, Maci, Maki és Amigó cukorkák, a mentolos és gyümölcsízű rágógumi-botok, a csokoládék, a citromos-narancsos, diós-kókuszos, mogyorós és kakaós EXTRA ROPOGOS nápolyiszeletek MINDEN GYERMEKNEK KEDVES MEGLEPETÉS! MAGYAR ÉDESIPAR Rocskár János itHiniaiimitfiiMimtimui». USA-ból Kubába térített repü­lőgépek száma az előző évi hu­Erriei Ferenc: Város és vidéke „Papírforma" a MÁV-nál

Next

/
Oldalképek
Tartalom