Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-21 / 118. szám

Győztek a gyomaiak Eredményhirdetés a Szakma Kiváló Tanulója címért folytatott versenyben Ismét beigazolódott a hazai pálya nagy előnye a IX. Or­szágos Szakma Kiváló Tanu­lója cím elnyerésében folyta­tott versenyben, melyet a MÉM Szakoktatási Felügyelő­sége ebben az esztendőben a gyomai Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetben bo­nyolított le. De azért a szak­mához értés, a tudás adta a legtöbbet. A baromfitenyésztő és a szarvasmarha tenyésztő szak­mákban versenyző fiatalok igen szigorú zsűri előtt adtak tanúbizonyságot felkészültsé­gükről. A gyomai iskola nö­vendékei hírnevet szereztek intézetüknek. A baromfite­nyésztő szakma kiváló tanu­lója cím elnyeréséért rajthoz álló három Gyomán tanuló le­ány bekerült az első öt közé. Közülük első helyre Nácsa Ju­lianna jutott. Második a be­rettyóújfalui Varya Aranka, 3. a péceli Pekker Margit, 4. a gyomai Nővé Julianna és 5. a szintén gyomai Katona Mag­dolna lett. A szarvasmarhatenyésztő szakma győztese a gyomai Bodor Mária. A 2. helyezett Bischof Éva Kiskunfélegyhá­záról, 3. Zákány József Gyo­méról, 4. Imeli Béla Pápáról, s 5.-nek pedig a gyomai Bankó György szerepelt legjobban. A szerdán délutáni ered­ményhirdetésen, 20 baromfi- tenyésztő közül 13-an, a 24 szarvasmarhatenyésztő közül pedig 22-en kapták meg a szakmúnkásbizonyítványt. A gyomai iskola a IX. országos vetélkedő alkalmával összesen hét serleget nyert. Szép szín­foltja volt a záróünnepségnek, amikor az ország különböző részén működő 14 szarvas­marha-tenyésztő és kilenc ba-- romfitenyésztő szakmunkás- képző iskolája nevében felsza­lagozták a gyomai szakmun­kásképző iskola lobogóját. Gajdács György, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője a kétnapos versenyen szerzett élményeiről a követ­kezőket mondotta: — A baromfitenyésztő és a szarvasmarhatenyésztő szak­mát elsajátító fiatalok magas­fokú felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Nemes ve­télkedésük a Kiváló Tanuló cím megszerzéséért, illetve a szakmunkásbizonyítványt osz­tályvizsga előtti kézhezkapá- sáért beszédesen mutatja, hogy a szakmunkásképző is­kolákban tanuló fiatalok jól készülnek az életre. Magyar grafikai kiállítás Budapesten Pénteken este 6 óraikor a Mar gyár Képzőművészek Szövetsé­ge és a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében Dürer Albert szü­letésének 500. évfordulója alkat.. mából miagyar grafikai kiállítást nyitnak. A megnyitón ősbemuta­tóként hangzik el Szokolay Sán­dor: Apokalipsis-kantátája. Köz. reműködik az Egyetemi Ének­kar Bartók kórusa és ifjúsági zenekara. Vezényel: Szokolay Sándor. A megnyitón megyénk képzőművészei is képviseltetik magúkat. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Újkígyóson A szövetkezet egyik nagy gabonatáblájába Kiszombori—1-es fajtájú búzát vetettek. Losonczi elv társ és kísérete az új magyar búzában gyönyörködik. Losonczi elvtárs és kísérete megtekintette az épülőben levő szakosított szarvasmarhatenyésztő­telepet. Szerdán a kora délutáni órák­ban személygépkocsi-konvoj verte fel az újkígyósi utcák és dűlőutak porát. Csík Péternek, az Aranykalász Tsz elnökének meghívására Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Újkígyós­ra érkezett. Legutóbb 1967-ben járt Losonczi elvtárs'az Arany­kalász Tsz-ben. A mostani láto­gatás felfogható a korábbi foly­tatásának is. Így folyamatában jól érezhető, mérlegelhető az új- kígyósiak munkája. A termelőszövetkezet tanács­kozótermében kötetlen beszélge­tés kezdődött, nyomban az ér­kezés után. Ezen részt vett Lo­sonczi Pál. az Elnöki Tanács el­nöke, Frank Ferenc, a párt me­gyei bizottságának első titkára, Kovács István, a MEDOSZ fő­titkára, országgyűlési képviselő, Klaukó Mátyás, a megyei tanács vb-elnöke, Horváth Pál, a Dél- Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének titkára, Csík Pé­ter, az újkígyósi Aranykalász Tsz elnöke, ifi. Bozó József, az újkígyósi szövetkezet főmező­gazdásza, Nagy Mihály, a Körö­sök Vidéké Tsz-ek Területi Szö­vetségének titkára és a község több vezetője. Miután Csfk Péter ismertette a termelőszövetkezet eredmé­nyeit, a szó a háztáji gazdasá­gok és a szövetkezet kapcsola­tára terelődött. Újkígyós olyan' község, ahol a háztájiban 18 ezer sertést gondoznak (márciusi ái- latszámlálás eredménye). A hús­termelési programban nagyon nagy jelentősége van annak,1 hogy itt üyen szépen megnöve­bedett a jószágállomány. Lénye- | gében nagyobb beruházás nélkül a helyi lehetőségek jó kihaszná­lásával annyi hízott sertést ér­tékesít a község lakossága, mint egy 40 millió forintból építhető szakosított nagyüzemi sertéste­lep. A szövetkezeti eredmény mel­lett szóba jött a megye sertés- tenyésztése is. Klaukó Mátyás elvtárs a márciusi állatszámlá­lás alapján említette, hogy 775 ezer sertést gondoznak Békés megyében. Év végére 450—500 ezer hízott sertés felvásárlására számít az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat. — Meg kell azonban azt is mondanunk, hogy ezzel a rekord sertésállománnyal rekord takar­mánygondunk is akad — mon­dotta a megyei tanács vb-elnö- ke. — Olyan rossz esztendő után, mint a tavalyi is volt, nagyon nehéz kiegyensúlyozott takar­mányellátást biztosítani. Helyen­ként már a kenyérgabonához is hozzányúltunk azért, hogy az ál­latállománynak takarmányt jut­tassunk. Az előbbi gond ellenére na­gyon érdekesen alakul a válasz­tott malac és a süldő piaci for­galma. A városok és a községek állatvásárain nincsen kínálat malacból és süldőből. Ez kétség­telen .jó jel és azt mutatja, hogy a termelők igen jelentős erőfe­szítést tesznek azért, hogy az ál­latállományt felneveljék és meg­hizlalva értékesítsék. Megyénk • termelőszövetkeze­teiben általában bizakodó a han­gulat. Ez a bizakodás — jegyez­te meg Frank Ferenc elvtárs — azon alapul, hogyr a múlt esz­tendőben az árvíztől és a bel­víztől sokat szenvedett szövet­kezeteink érezték a társadalom támogatását. A párthatározatok­ból és a kormány-intézkedések­ből, melyek a gyakorlatban pa­rasztságunk helyeslésével talál­koztak, szintén arra lehet kö­vetkeztetni, hogy jogos a biza­kodás, a szövetkezeti életforma iránt. Horváth Pál említette, hogy a megye határának képe az 1969. évi rekord termést adó esztendőre emlékeztet Gaboná­ból terméskilátásaink jók. A ha­tár valósággal lélegzik, nyüzsög­nek benne az emberek. Az első növényápolási munkákat a me­gye déli körzetében sikeresen befejezték, A szövetkezeti élet továbbfej­lesztése is beszédtárgya lett. Ért­hető, hiszen a múlt esztendőben nagyon sok termelőszövetkezet bevételi hiánnyal, közülük több alaphiánnyal zárta az évet. Nagy Mihály mondotta, hogy a Körö­sök térségében a következő két esztendőre szinte minden, mű­szaki fejlesztés leáll, mert áz 1970. évi kedvezőtlen esztendő minden alapot kimerített. Amíg ezek nem töltődnek fel, nagyon nehéz lesz továbblépni. A beszélgetés után határszem­le következett. Újkígyós magas rangú vendége és kísérete meg­tekintette az Aranykalász Ter­melőszövetkezet egy részét Váll­magasságig érő kétszeres (árpa és búza), búzatáblák között, szé­pen művelt kukorica- és cukor­répa-területek mellett vezetett az út. A tsz téglagyára után az újkígyósiak másik büszkesége, a fedőlemezü zem megtekinté­se következett, majd a látottak­ról rövid eszmecsere. Megkérdeztük Losonczi elv­társat, hogy lapunk olvasóinak összegezze a szerda délutáni lá­togatás tapasztalatait: — Amikor az ember ilyen sok szépet lát, akkor nagyon nehéz a tapasztalatokat összegezni. Mi­vel is kezdjem? Talán azzal, hogy jól megalapozottnak látom a szövetkezet segédüzemágát, a téglagyárat. Jól dolgoznak az emberek, hiszen műszakonként 48 ezer nyers téglát is gyárta­nak. Ha visszagondolok arra, hogy 30—35 évvel ezelőtt én is részt vettem ilyen téglagyári munkában — de mi kézzel csi­náltuk — s ha naponta 2000— 2500-at kivertünk, akkor nagyon sokat kellett dolgoznunk. Hát ez a technikai fejlődés, ami a kettő között tapasztalható! Amikor legutóbb itt jártam, megmutat­ták a savanyító üzemet. Öröm­mel tapasztaltam már akkor is, hogy mennyi életretörekvés ta­lálható az újkígyósiakban. Szép az újkígyósi határ. A ku­korica- és a répatáblák gondo­zottak. Ezt csak azok az embe­rek tudják adni, akik szívvel-lé- lekkel magukénak vallják a szö­vetkezetét. _— A délutáni beszélgetés so­rán szó volt a termelőszövetke­zeti vezetők és a tagok kapcso­latáról is. A téma felvetésében volt-e valamilyen tendencia? — Ma egyre többet beszélünk a szövetkezeti élet demokratiz­musáról. Úgy érzem, nagyon sok még a javítani valónk ezen a területen. Én magam szövetke­zeti emberként éltem le életem jelentős részét, így nagy figye­lemmel kísérem a továbbiakban is ennek az életformának az alakulását. Meggyőződéssel val­lottam és vallom, hogy a szövet­kezeti vezetők munkájának tár­sadalmi ellenőrzése rendkívül fontos. A szövetkezeti vezetőnek lényegében benne kell élnie a mozgalomban, tehát nemcsak a beosztásában, hanem a tagság között! Ahol a vezető és a tag­ság kapcsolata megszakad vagy túl hivatalossá válik, ott előbb- utóbb a tagság meneszti a veze­tőt. Most olyan időszakban élünk, amikor a szövetkezet irányításá­ban is a módszert illetően, vál­tás zajlik. Következik ez a gaz­dasági reformból, amely kiállta az élet próbáját. Ez a váltás ak­kor lehet gyors, ha benne a tag­ság véleménye is helyet kap. S erre nagyon alkalmas a szövet­kezet különböző választott szer­veinek munkája. Ezzel a lehe­tőséggel minden eddiginél job­ban kellene élni itt is és más­hol is a döntések megalapozá­sánál. Köszönjük a tapasztalatok ösz~ szegezését. Dupsi Károly Amikor az eiier ilyen sok szépet lát...

Next

/
Oldalképek
Tartalom