Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-07 / 82. szám

Négy község jelöltje JDéirűl, kissé -csípős sasi fuj. Jócskán érződik benne a tavasz. A pillérek és a tetőszerkezet állnak. Részben a műanyag- tetőbcxrítás is fent van a készülő pulykák ombinát első épületé­nek faszerkezetén. Ahogy az építkezés területére lépünk, sár­gás homok és agyag ragad ci­pőnkre. Balogh Lászlót, Békés, Bélmegyer, Tarhos és Mezőbe- rény országgyűlési képviselő­jelöltjét keressük. Lovas fogat mellett találjuk, beszélgetés közben. Amint ké­sőbb megtudjuk, beszélgető partnerei valamennyien légi, — mondhatnánk gyermekkori ismerősei. A négy község jelölt­jénél nem szokatlan dolog ez, hiszen ezekben a települések­ben úgyszólván még az iskolás gyerekek is ismerik a közel két méter magas, békési születésű termelőszövetkezeti elnököt. Szántó István, a békési Egyet­értés Termelőszövetkezet építő- brigádjának a munkása László­nak szólítja a jelöltet. Nagyon is érthető, hiszen gyermekko­rukat együtt töltötték és most, ha más területen is, de mégis együtt csinálják azt, amit éppen tenni kell. — Sok mindent megcsinált mór a Laci bátyánk Tarhos község érdekében — szól közbe Sebestyén Imire, az építőbrigád j tagja —, ezért jelöltük most ( már harmadszorra képviselőnk- ; nek. Meg is választjuk — teszi; hozzá azon nyomban. S amíg az emberek beszélnek, > a krónikás a jelölt arcát ügye- ! Is. Láthatóan zavarja a dicséret' — pedig rászolgált. Hogy meny- nyíre rászolgált, azt legjobban; azok tudják, akik már a har- madik ciklusban kívánják, hogy ott legyen az ország legmaga­sabb fórumában. » * » A termelőszövetkezet irodá­jába érve az országgyűlési kép­viselőjelölt kicsit fáradtan hup­pan a székbe. — Mielőtt kimentem volna az | építkezéshez, reggel ótg. ?rár vagy negyvenen kerestek ügyes­bajos gondjaikkal. Nemcsak a szövetkezet tagjai, hanem má- sok is, békésiek, tarhosiak. Járt nálam a járási pártbizottság j egyik munkatársa is és arra kért, hogy menjek el mind a négy községbe, amely a körze­temhez tartozik, a választási nagygyűlésekre, mert azok az emberek, akik jelöltek, ott is találkozni és beszélgetni akar­nak velem. Ezt természetesnek tartam. Jelölt. Sok minden van ebben a szóban. A bizalom, a munka, az emberekkel való törődés, áz ország ügyeinek intézése, hu­szonegyezer választópolgár gondja, azolteé az embereké, akik bizalmát szavaztak Ba­logh Lászlónak. Benne van az is, hogy a jelölt tizenkétezer holdon irányítja eredményesen a közös gazdálkodást. Az is ben­ne van, hogy a termelőszövet­kezet négyezerötszózharminc tagjának boldogulását segíti. Hosszan beszélgettünk a négy község jelöltjével. Élete, amióta a katonaságtól leszerelt, eggyé vált községénél1:, Békésnek az életével- Szavát hallatta mindig — és ezután is azt teszi —s amikor a közösség ügyéről van szó. Közvetlensége, szerénysége miatt szeretik kerületének vá­lasztópolgárai és nagyon sokan keresik meg nap, mint nap. El­mondta, hogy egyik esetben Bélmegyerről — ezelótt egy hó­nappal —, asszonyok keresték fel, panasszal. Kifogásolták, hogy községünkben a kenyér mindig száraz, s a képviselő- jelölt szót emelt az illetékes sütőipari vezetőknél. Azóta Béi- megyerre is fris6 kenyér jut. Kicsi gondok ezek, de az alatt a nyolc év alatt, amióta or­szággyűlési képviselő — ezt jól tudják választói — sok nagy gondon is segített. Azt kérdez­tük tőle, milyen érzés a válasz­tópolgárok bizalmát élvezni most már harmadszorra. — Pélek, tálán nem is tudom viszonozni ezt a nagy-nagy bi­zalmat. Hogy miért? Mert a képviselőségben nemcsak nép­szerű feladatok vannak, sok­szor meg kell mondani azt is, ha valamit azon nyomban nem lehet megvalósítani. Balogh László mezőgazdasági munkás. Egy a sok közül, akik a négy község jövőjéért mindent megtesznek, egy azok közül, akik a közösség ügyét egyéni érdekeik elé helyezik. Azok kö­zül, akik —és ezt meg is fogal­mazta —, azért is harcolnák, hogy Európa egyik legnagyobb községe. Békés, városi rangra emelkedjen. Azt is megmondta azonban, hogy ez nemcsak az országgyűlési képviselőre ró fel­adatot. A békésieknek is na­gyon sokat kell ezért dolgoz­niuk Botyánszki János *#*■■■»«■*«*»■***** itiiiuiiiiiiininiiiiHiiiiiiNiniiutiinii — Nem tetszik, Margitka? — Miért nem jött ki elém a „■épülőiéire? — Mert Zima szobafogságra ítélte, őrá, mint egy véreb. At­tól fél, hogy elrabolják. Hogy a fejére esik egy cserép. Zima teljesen begőzölt. Margit ezt nem érti. — És a Kaszinóban ki dolgom zik? — Senki. Még egyszer sem játszottunk. Csak néztünk, de erre is elrrmt annyi pénz, ajjaj. Ezt aztán végképp nem érti a lány. — És ez a kocsi? — Béreljük. Hitelben lakunk, hitelben élünk. Egy-két nap, és itt olyan botrány lesz... — És magát ez nem izgatja v — Bln gém nem. Én nem vesz­tek ezen semmit. Küldtem ha­za néhány csomagot. És láttam a Riviérát Mondja mér, vissza­megyek kultúrotthon igazgató, nak. De Zima fél. Neki a karri­erje forog kockán. Neki adták a pénzt hogy rengeteg valutái termeljen. De hát tudja, hogy van az, ami bevált otthon, a lottóra, az még egyáltalán nem biztos, hogy jó lesz ideldnt is. Tudja milyen összegekbe megy itt a játék? És más a szisztéma Bemegyünk a Kaszinóba, Luci anó remeg, mint a nyárfalevél. Mindig kitalál valamit Most ez nem jött ki, most az nem jött ki. A pénz meg fogy. Most az­tán már ha akarna se tudna be­menni, mert hármónknak sincs már annyi pénzünk, hogy a be­lépőt megváltsuk. Margit M van háborodva A pedagógus ír iát Tanulmányi versenyek — tanulságokkal Befejeződtek a megyei általános iskolai szaktárgyi versenyek, további izgalomra most már csak azoknak van okuk, akik az or­szágos döntőbe is bejutottak. Az eredmények ez évben is jók voltak, a versenyzők ismét komoly felkészültségről tettek , tanúbizonyságot. Az elmúlt év- í ben leírtam néhány gondolatot j a matematika- és fizika-verse- i nyekkel kapcsolatban, és mivel e szaktárgyak tanításával és az eredményességgel szinte állan­dóan probléma van, érdemes ez- 1 úttal is részletesebben foglalkoz­ni az e versenyek alkalmával szerzett tapaszalatokkal. Matematikából külön verse­nyeztek a 7. osztályos és külön a 8. osztályos tanulók, sőt ezen belül is külön versenyeztettük a szakosított tantervű osztályok (másként tagozatos osztályok) tanulóit. A feladatok nem vol­tak könnyűek, nem egy feladat még a tanároknak is fejtörést I okozott. A megoldások értéke-1 lése során sok értékes tapaszta­latot szereztünk melyek a jövőt | illetően feladatokat is adnak. Ilyen feladat például többek között, hogy tanulóinkat mégj hatékonyabban kell a tervszerű j munkára nevelni. A tervszerűt-1 lenség, valamint a logikus gon- j dolkodás hiányosságai voltak a! legtöbb hibának a forrásai. összesen 53 tanuló vett részt a megyei versenyen — 60 szá­zalékban fizikai dolgozók gyer­mekei — és ebből 24 tanuló eredményét rangsoroltuk (osz­tályonként és csoportonként az első hat helyezettet). E 24 ta­nulónak csak a fele volt azon­ban fizikai dolgozó gyermeke. Bár az utóbbi években iskoláink­ban a nevelők — órákon, szak­körökön, korrepetálások alkal­mával, tagozatos osztályokban — egyre többet foglalkoznak a fi­zikai dolgozók gyermekeivel, az előbbi adatok alapján mégis van tennivalónk bőségesen. Ma már megyénk általános iskoláiban száznál több matematika szak­kör működik, melyekben a ta­nulók többsége fizikai dolgozók gyermeke és hátrányos helyzetű tanuló. Ez nagyon helyes. Az viszont nyugtalanító, hogy a fi­zikai dolgozó szülők általában nem igénylik, hogy tehetséges gyermekeik szakosított tantervű osztályba járjanak. Pedig az Ilyen osztály tanulói előnyösebb helyzetben vannak, mert foko­zottabban kibontakoztathatják képességeiket és sokkal köny- nyebben tudják majd tanulni az amúgy sem könnyű gimnáziumi, középiskolai matematikát. Az előző évekhez hasonlóan, fizikából sem volt könnyű a ver­seny, mert annak a tanulónak, aki mindkét fordulóban részt vett, elméletben és gyakorlatban is be kellett bizonyítania felké­szültségét. És az általános jő eredmények mellé bizony meg kell jegyeznem, hogy volt egy­két tanuló, aki a gyengébben si­került gyakorlat miatt másnak volt kénytelen átadni a remélt jó helyezést. Fizikából megyei versenyt csak 8. osztályos tanulók számára rendeztünk, melyen összesen 19 tanuló vett részt (ebből 12 ta­nuló fizikai dolgozó gyermeke). Csak örülni lehet annak, hogy az első hat helyezett közül négy ta­nuló, sőt az első helyezett is e tizenkettőből került ki. A ver­senyen különösen a szakkörös tanulók mutattak tárgyukban való komoly jártasságot, bizton­ságot. Befejezésül gratulálunk a résztvevő és különösen a jó he­lyezést elért tanulóknak, gratu­lálunk tanáraiknak, szakkörve­zetőiknek, és mindazoknak, akiknek tanulóink tudásukat kösznöhetik. Pelle Ferenc vezető szakfelügyelő Válasz a lakatlan házak ügyében i — És akikor engem miért hív- S taik taV » Szántódi elmosolyodik. — Nyaralni. Ernnyi magának ! iá jár. — Köszönöm szépen . A kocsi a szálloda felé köze- ! ledfk. Szántódi lassít és figyel- jj mezteti Margitért. A kocsi a szálloda felé köze- j ledig. Szántódi lassít és figyel- ! mezteti Margitét. : — Én azonban nem monditaifi ■ semmit. Az öreg kiadta az ukázt, j hogy a csődöt az utolsó pilla- : nattg titkolni kall. Az összekö- ■ tőinek mindennaip azt mondta, ■ hogy nyertünk ezer dollárt, de : majd egyszerre küldjük haza... : Megállnak a szálloda előtt. A ■ londiner közeledik a kocsi felé. i Szántódi odafordul a lányhoz: : — Van magánál valami apró? * — Minek? — A hordárnak. — Hozza maga a csomagot. * Szántódi fölényes mosollyal j hárítja el ezt a lehetőségeit. * — Hogy képzeli? Meglátná, s ■ azonnal haza zavarna Bemennek a szállodába. Luciánó lakosztályában. a: szállodában a bohóc és a lány ■ már túl vannak a viszontlátás! első örömein. Luciánó Margit jj előtt térdél. — Hát mesélj, mi újság ott- ■ hon? — Levizsgáztam. Gazdaság- i tanból négyest kaptam. Anató- • miából ötöst — Ó, te drága. Csakhogy itt i vagy. És még? —Renoválják a csárdát (Folytatjuk) A Békés megyei Népújság 1971. évi március 19-í számában „Lakatlan új házak Endrődön” címmel egy cikk jelent meg, amely az endrődi cigányok laikóházépítésd problémájával foglal­kozik. A fentiekkel kapcsolatosan a teljes igazság kedvéért közölnünk kell, hogy az endrődi ci­gánytelepen lakók úgynevezett szociális építési kölcsönre, hitelre jogosultak. Ugyanakkor azon­ban az itt levő lakások nagy része belvízkáro­sult is lett, azonban a30m személyeknél, akik már korábban kivitelezési szerződést kötöttek, lakásukat építési kölcsön folyósítása szempont­jából nem sorolták a belvízkárosultak közé. Szövetkezetünk összesen 19 szociális hitelre jo­gosult és belvízkár által sújtott lákóház kivite­lezésére kötött szerződést. Jogszabályi rendelkezés van arra, hogy addig, amíg az úgynevezett kiviteleződ fedezettség nincs biztosítva, az építkezést nem lehet elkezdeni, sőt a kivitelezési szerződést meg sem lehetne kötni. A szociális hitelre jogosultak esetében egy lákó­ház kdvitedezesi összege 106 eze? forint, amely­ből az OTP kölcsönnel fedez 95 ezer forintot, állami dotáció címen kap az építtető 27 ezer forintot, míg a különbözetnek mutatkozó 14 ezer formt összeget a szerződéskötéskor be kell a kivitelező vállalat részére fizetni. A cikkben említett Filipovics Lajos (nem Jó­zsef) és neje, Zanyiik Katalinnal 1970. évi július hó 31. napján kötött szerződést a szövetkezet, aki az őt terhelő összegből nyolcezer forintot a mai napig sem fizetett be. Dógi Ambrus és neje endrődi lakosokkal 1969. évi december hó 13. napján kötötte meg a szer­ződést a szövetkezet, mely többek között tartal­mazza, hagy Dógi Ambrus saját erőből 14 ezer forinttal köteles az építkezéshez hozzájárulni. Vállalta, hogy ebből 10 ezer forintot 1969. de­cember 15-ig, négyezer forintot 1970. március hó 31 napjáig befizet. A szerződés szerint: „a befi­zetés bármelyik részletének elhúzódása a befe­jezesd határidő ugyanilyen arányú elhúzódását vonja magia után.” Dógi Ambrus a fenti 14 ezer forint összegből négyezer forintot 1971. évi már­cius hó 19 napján, vagyis a cikk megjelenése napján fizetett be. Egyébként a névsort lehetne folytatni Mohácsi Sándorral, aki háromezer fo­rinttal, Dógi Elemérrel, aki négyezer forinttal tartozik a mai napiig is. Szövetkezetünk teljes egészében magáévá tet­te azt az országos feladatot, amely az árvízká­rok és belvízkárok helyreállítása következitéber hárult az országra. Elsőik között vállalta, hogy Fehérgyarmaton 5 darab lakóházat újjáépít és az építkezéseket azok sürgősségére való tekin­tettel szerződés költségvetés nélkül vállalta és kezdte meg a kivitelezést és a kivitelezési ősz- szegekkel kapcsolatos költségvetési problémáik csak az építkezés alatt nyerték megoldást. Ezen építkezésekkel kapcsolatosan szövetke­zetünk jelentős anyaga áldozatot is vállalt, mi­után az említett öt házból egy lakóházat társa­dalmi munkában épített fel, ugyanakkor komoly anyagi kiadások jelentkeztek a szövetkezet ter­hére egyéb személyi és dologi kiadások — úti­költség, élelmezési költség stb. — terén. Ezen vállalást szövetkezetünk a7 ÉVM által meghatá­rozott első ütemben, azaz 1970. évi október hó 30. napjáig hiánypótlás nélkül teljesítette. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy még meg sem alakúit a Békés megyei Operatív Bizottság a belvíz által megrongált házak újjáépítésére, amikor a, szövetkezet megbízottja, személyesen az elnöke, maga járt el a gyomai és endrődi nagyközségi tanácsoknál, írják össze a belvíz által kárt szenvedett újjáépítésre szoruló lakó­házakat, hogy hívják össze az összes számba- vehető kivitelezőket és osszák el a belvízkárok által jelentke:» újjáépítéssel kapcsolatos kivi­telezési feladatokat. A belvíz és árvíz okozói többüetópítési, kivi­telezői feladat szövetkezetünk 1970. évi kivite­lezési programját felborította. Ez vcát az egyik oka annak, hogy egyes lakóházaikat a vállalt ha­táridőre a szövetkezet befejezni nem tudta, bár t meg kívánjuk jegyezni, hogy a belvízicárok miatt újjáépítésre szoruló házakra a szerződést 1970. év második félévében kötöttük meg és a kivite­lezést is ekkor kezdtük el. így tehát Dógi Ambrus sem és a íöbba endrődi cigány sem szövetkezetünknek felróható ok miatt: vár már két éve, hogy beköltözhessen az új házába. Köztudott, hogy az építőipar, sajnos részben még mindig idényjellegű, így bizonyos építőipari munkákat tél folyamán végezni nem lehet. Az említett házakat 1970-ben a nagy hidegek beáll­táig építette a szövetkezet, amelyet az időjárás viszontagságai miatt volt kénytelen abbahagyni, és amely kivitelezési munkát ez év tavaszán új­ból elkezdi és 1971 első félévben befejez. Gyoma és Környéloe Építőipari Ksz, Gyanút Gonda Károly Jenei Bálmt szöv. elnöke párttHkÉt

Next

/
Oldalképek
Tartalom