Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Lenin-emtökmü avatás Békéscsabán Az első koszorút Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bízott' ságinak titkára, valamint Frank Ferenc, az MSZMP megyei Bizottságának első titkára és Gyulavári Pál, az MSZMP bé­késcsabai Bizottságának első titkára helyezték el az emlék­mű talapzatán. A szovjet küldöttség tagjai megkoszorúzzák a Felszabadulási Emlékművei A Román Kommunista Párt Arad megyei Bizottságának ko­szorúzó delegációja a Lenin-ettüékmű előtt. (Folytatás az I. oldalról) végkép a sírba taszíthatja, vagy a népek közötti barátság, az ösz- szefogás, a testvériség útját járja Választani kellett a fasiszta diktatúra és a demokrácia kö­zött Eltöröljük-e a földbirto­kosok, tőkéseik uralmát, vagy minden hatalmat, a földet és a gyárat a nép kezébe adjuk. Ma már egyszerűnek tűmnek ezek a kérdések — a nagy dol­gok mindig egyszerűek —, de altkor, 1945 tavaszán a helyes útválasztástól függött népünk sorsa, jövője. S a magyar nép jól választott. Ezért ünnepelheti ma egész népünk jogos büszke­séggel sajátjának április 4-ét Azóta 26 év telt eL Ma már közöttünk él és dolgozik egy új nemzedék, amely számára, mindaz, amiről beszéltem, már csak történelem. örülünk: ennek a nemzedék­nek nem kellett már mindezt átélnie, mánt apáiknak, s remél­jük, számukra örökre ismeret­len marad a háború, az elnyo­más, az éhezés. Persze el nem végzett munka, megoldatlan feladat maradt még bőven. A kedvezőbb körülmények nem jelentenek kevesebb fel­adatot, nem kémek kevésbé for­radalmi tetteket Éppen ellen­kezőleg: a szabad hazában na­gyobbak a lehetőségek, többet lehet és többet is kell tenni ha­zánk, népünk felemelkedéséért. Azt mondottam: 1945. április 4 egyre inkább történelemmé válik. Ez igaz. De olyan törté­nelemmé, amelynek hatását ma is érezzük, s egyre jobban érez­zük mindennapi életünkben. S éppen azért válhatott 1945. áp­rilis 4-e Igazán történelmi dá­tummá, mert hatása ma is élő, sorsunkat, életünket ma is meg­határozza. Mit adott a felszabadulás a ma emberének? Visszaadta az ország függetlenségét Függet­lenségünket, szabadságunkat a szovjet katonák hozták el, akik súlyos harcokban érkeztek ide a Duna és Tisza tájára. Szerte hazánkban szovjet hősök sírjai domborulnak, akik nemcsak ha­zájukért áldozták ifjú életüket, hanem a mi népünk szabadsá­gáért és boldogabb jövőjéért is. Sírjaikon sohase hervadjanak el a hála virágai, a fejfák emlé­keztessenek, testük nyugodjék egy baráti ország, egy testvéri nép szabad földjében. A felszabadulás szabadságot hozott kettős értelemben is. Nemcsak az ország függetlensé­gét nyertük vissza, hanem megr nyílt az út a társadalmi felsza­badulás útján is. A felszabadulás tette lehető­vé, hogy hazánk nemzetközileg is a társadalmi haladás élvona­lába kerüljön. Ha számot aka­runk adni arról, hogyan sáfár­kodtunk az 1945-ben kapott sza­badsággal, s a kivívott népi ha­talommal, elmondhatjuk, hogy népünk okosan tudott élni azok­kal a lehetőségekkel, amelyeket a felszabadulás teremtett meg. Eredményeink sorában első helyre tesszük, hogy sikerült tartósan biztosítanunk népünk békéjét. Ezt azzal sikerült el­érni, hogy olyan szövetségi rendszerbe tartozunk, amelynek egyesített ereje képes gátat vet­ni a háborúnak. Ennek élén a Szovjetunió áll, amely a II. vi­lágháború után gyökerében vál­toztatta meg a nemzetközi erő­viszonyokat a béke és a haladás erői javára. Olyan külpolitika ez, amely egyaránt támaszkod­hat az igazság erejére, a népek rokonszenvére s egyben a szo­cialista világrendszer hatalmas gazdasági és katonai erejére is. Az elmúlt 26 év alatt sikerült egy szilárd és egyre erősödő nemzeti egységet összekovácsol­nunk. Kiderült, hogy a széthú­zás nem nemzeti átok, hanem egy kizsákmányoló társadalmi rend velejárója volt. S amint megszüntettük a ki­zsákmányolást, lehetett egyesí­teni ezt a népet, mert hajlik a szépre, hajlik a jóra, képes nagy tettekre, ha van, ami lelkesítse. Eredményeink sorában — úgy gondolom — fontos helyet fog­lal el az is, hogy immár több mint másfél évtizede tartósan nyugodt a belpolitikai helyzet. Nincsenek váratlan fordulatok, nincsenek meglepetések, nyu­godtan leliet tervezni a jövőt Vannak nagy nemzeti célja­ink, amelyet rövidesen úgy fog­lalhatunk össze, hogy felépítjük hazánkban is a fejlett szocia­lista társadalmat. Nem kisebb, nem is könnyebb feladat ez sem, mint a® eddig elvégzettek. A történelem a ma aő nem­zedékeknek is felteszi a kérdést, s ez a kérdés így szól: mit leéli •tenni azért, hogy felépüljön a szocialista Magyarország? Ho­gyan kell a nü viszonyaink közt felépíteni a szocializmust? A kérdés megválaszolásához rendelkezésünkre áll a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom tapasztalatainak _ gazdag tárháza. Ezen belül is szá­munkra különös jelentőséggel bír a lenini örökség. Lenin számunkra nem a múl­tat jelenti, az emlékezést nem a kegyelet diktálja. Szelleme él gondolatainkban, él mindennapi tettednlkiben. A szavak, amelye­ket kiejtett vagy írásba foglalt — a tömegek tetteivé válva ma is formálják életünket. A világ, amelyben élünk, őt igazolja. Életműve egy egész történelmi korszak — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korának —- problémáit ragadja meg: mi az imperializmus lé­nyege? mit jelent a munkásosz­tály vezető szerepe? milyen le­gyen a munkásosztály viszonya más dolgozó osztályokhoz? mi a kommunista párt szerepe? mi­lyenek legyenek a párt belső életének normái? mi a szocia­lista állam szerepe, melyek a proletárdiktatúra, a szocialista demokrácia funkciói, működé­sének aiajpelveá? milyen gazda­sági feladatokat kell megoldania a proletariátusnak és milyen módszerekkel? mi az ideológia, a tudomány, a kultúra helye a munkásmozgalomban, szerepe a szocializmus építésében? milyen legyen a szocialista állam és a kapitalista világ viszonya? mi legyen a kommunisták állás­pontja a háború elleni harc, a nemzeti felszabadító mozgal­mak kérdésében? mi a kom­munisták álláspontja a haza, a nemzet, a nemzetiségek kérdé­sében és így tovább. Mindezek a kérdések, melyek Lenint foglalkoztatták, egyben napjaink legfontosabb kérdései is. A helyes választól függ a szo­cializmus, az emberiség sorsa, jövője. Tudjuk azt is, hiszen ezt 1* Lenintől tanultuk, hogy a ma kérdéseire a ma embereinek kell válaszolniuk. S a válasz alól a legnagyszerűbb Lenin- idézetek sem adnak felmentést. „A konkrét helyzet konkrét elemzése” — alapvető lenini követelmény. Ha Lenin szelle­mében akarunk cselekedni, ezt a konkrét elemzést ismételten el kell végezni. Ezért van nagy jelentősége a kommunista pártok kongresszu­sainak, s számunkra különösen az MSZMP X. és az SZKP XXIV. kongresszusának. „Tovább a lenini útonr — ez volt a mi X. kongresszusunk jelszava — s éppen ezekben a napokban folyik Lenin szelle­mében az SZKP XXIV. kong­resszusa. Kádár János elvtárs égés* népünk véleményét tolmácsol­ta Moszkvában, mikor kifejez­te: „Mi teljes egyetértéssel üd­vözöljük az SZKP poÜtikáját', Lenin szelleme él. Él a Szov­jetunióban, él a szocializmust építő Magyarországon, él a vi­lág dolgozóinak szívében és tet­tedben. Békéscsaba városa méltán ün­nepli felszabadulásunk 28. év­fordulóját. Lenin szobrának fel­avatásával. E szobor, Kalló Vik­tor szobrászművész alkotása, emlékeztesse ennek a gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező városnak a dolgozóit a hűségre a forradalom ügyéhez, a hűségre a lenini eszmékhez. Emlékeztessen mindig arra, hogy hazánk felszabadulása ép­pen úgy, mint népünk szebb és boldogabb jövője, szorosan ösz- gzekapcsolódik a lenini eszmék győzelmével. Emlékeztessen Magyarország és a Szovjetunió népeinek meg­bonthatatlan barátságára. Emlékeztessen ez a szobor a munkások, parasztok, értelmisé­giek, dolgozó kisemberek szö­vetségére, párttagok és párton- kívüliek összefogására, a haza és a haladás érdekében. Emlékeztessen a magyar és a nemzetiségi dolgozók testvéri egységére. Emlékeztessen arra, hogy mindannyiunk közös nagy cél­ja a szocialista Magyarország felépítése. Beszéde után Óvári Miklós leleplezte Vlagyimir Iljics Le­nin szobrát. S miközben repü­lőrajok húztak el a tér fölött, lassú indulók hangjaira az em­lékmű talapzatára helyezték koszorúikat az MSZMP megyei és városi Bizottságának, Békés megye és Békéscsaba Tanácsé­nak, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének, a Román Kommunista Párt Arad megyei Bizottságának, a Hazafias Nép­front megyei és városi Bizott­ságának, a Szakszervezeték Me­gyei Tanácsának, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatoknak, fegyveres erő­inknek s a KISZ megyei és vá­rosi Bizottságának képviselői. Aztán félezer fiatal tett foga­dalmat, akiket az MSZMP vá­rosi Bizottsága nevében Gyula­vári Pál első titkár avatott KISZ-taggá. Majd felhangzott az Intema­cionálé s a fegyveres erők, va­lamint az Ifjú Gárda egységei díszlépésben vonultak el az em­lékmű előtt, őszinte, ütemes taps fogadta fiataljaink büszke erőt, kimeríthetetlen energiát sugárzó menetét. Aztán az emberek elözöniöt- ték az emlékmű előterét, fel­nőttek és gyerekek sokszínű ka­vargása töltötte be a frissen csiszolt, fehér kőkockákat . A nagy forradalmár szobra a Szabadság tér szerves része lett. Bíszmenettet tisztelegtek * fegyveres erők egységei

Next

/
Oldalképek
Tartalom