Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

Levélváltások autóbusz-ügyben Fölösleges inkognito A Szerkesszen velünk rovat cí­mére mostanában egyre-másra névtelen levelek is érkeznek vagy olyanok, amelyeknek a le­vélíró ugyan oda írja a nevét, de kéri, hogy az esetleges kel­lemetlenségek elkerülése végett ne közöljük, Egyik falusi olvasónk például a következőket írta: A nevemet kérem, ne közöljék, mert volt már eset, hogy ami miatt írtam, s a község vezetői, amikor meg­tudták, hogy én voltam, — bár igazam volt, ez utólag bebizo­nyosodott — megorroltak rám és azóta sem bocsátották meg. hogy bírálni merészeltem. Nem tudjuk, mire alapozta ol­vasónk ezt a megállapítását mert nem közölte, hogy a vezetőknél miben nyilvánul meg. De, ha így van, magatartásuk elítélendő. A mi társadalmunk szabályai sze­rint senkit sem érhet bántódás azért, ha kritikai észrevételt tesz valamely jelenségre, hibára. Igaz, előfordul még itt-ott megtorlás, s a bírálónak baja cshetik, de számtalanszor bebi­zonyosodott már. hogy a megtor­lók előbb-ntőbb lelepleződnek, s felelősségrevonásuk sem marad el. A legtöbb esetben a bírálót ért kellemetlenséget jőváteszik, az igazságtalanul szenvedő fél elégtételt kap. Éppen ezért — el­sősorban a közérdekű témával foglalkozó — névtelen levélíró­inkkal nem tudunk egyetérteni. Észrevételeikkel, javaslataikkal sok segítséget nyújtanak ahhoz, hogy társadalmunk, közvetlen környezetünk tovább fejlődjön. Nemes szándékuk elismerést ér­demel úgy is, hogy ne merülje­nek a névtelenség homályába. Higgyék el, az emberek zöme becsületes, józan gondolkodásó — éppen olyanok, mint ők — és helyesli a bíráló megjegyzése­ket, azt a törekvést, hogy jobbá, szebbé tegyük életünket, mégpe­dig közös erőfeszítéssel. írjanak tehát olvasóink bátran — nevüket is közölve — minden olyan témáról, amely szót érde­mel, K. .1. Kincses Imre okányi tudósí­tónk még március elején pa­nasszal fordult hozzánk, mely­ben közli, hogy bár örömmel fogadták a Biharugra—Zsadány —Okány útvonalon közlekedő autóbuszjáratot, amely a köz­ségeket Szeghalommal köti össze, azóta az örömbe sok üröm is vegyült, ment ez a járat sok bosszúságot okozott. Különösein a Zsadány és Okány között tanyákon élő szülők is­kolás gyermekei panaszkodtak a járat késései miatt, melyek bár nem gyakran, de mégis elő­fordulnak és kellemetlenséget jelentenek. Ezen a szakaszon huszonöt általános iskolás jár Qkányba autóbuszon, jórészt alsótagozatú tanulók. A késé­sék miatt előfordult már, hogy az iskolások gyalog indultak haza, vagy alkalmi járattal, a késő esti órákban tették meg a 10—12 kilométeres utat. Ez bi­zony a szülők részére egy csep­pet sem megnyugtató dolog. Olvasónk panaszát az eddigi I gyakorlat szerint eljuttattuk a 8. VOLÁN Vállalathoz. A vá­laszt az alábbiakban közölték: ,,A levél korántsem a való helyzetet tükrözd, a Biharugrs —Szeghalom között közlekedő autóbuszjáratok nem. olyan rendszertelenül közlekednek, nem annyira megbízhatatlanok, mint ahogy ezt a tudósító le­írja. Megvizsgáltam a vonalak valamennyi járatán a menet­rendszerűséget februárra vo­natkozóan. A vizsgálat nem igazolta a tudósító által leírta­kat Egy alkalommal volt az n szülök is törődjenek gyermekeikkel! Az orosházi utcákon este 8 óra után végigsétálva lépten- nyomon gyermekekbe ütközik az ember. Legtöbbjük még ál­talános iskolás. Csoportokba verődve andaiognak. A bát- rabbjai a szórakozóhelyekre is bemerészkednek A Művelődési Központ hétvégi táncrendezvé- nyeinék is sok általános iskolás látogatója van. Most kérdezhet­nék a kényelmesebb szülök, miért engedik be őket? Vála­szunk: nem győznek 2—300 fia­talt igazoltatni. Inkább azt kérdezném, hol vannak olyankor a szülők, ami­kor a gyermekek csavarognak? Tapasztalataim szerint a leg­ritkább eset az, amikor mind­két szülő a munkahelyén van, s ezért nem tud felügyelni a gyermekére. A legtöbb esetben ..csak elengedték sétálni.” S a ..séta” este 9—10 óráig tart, ha nem tovább. Jó lenne, ha nemcsak a pe­dagógusok feje fájna a csavar­gó serdülők miatt, hanem a nálunk érdekeltebbé is, a szülőké. Az sem lenne talán felesleges fáradozás, ha az ellenőrzéseket végző rendőrök néha hazakísér­nék a gyermekeket s a szülő­ket azonnal felelősségre von­nák. A felnőttek egy része gyű­léseken gyakran hangoztatja: .milyen erkölcstelenek, gátlás­talanok a mai fiatalok, A szó­lamok helyett nézzék meg sa­ját gyermekeiket, vajon nem iémek-e ők is rossz útra? S fokozottabb ellenőrzéssel aka­dályozzák meg azt. Előfordul néha olyan is» hogy a 13—14 éves „nagylány” édesanyja tudtával jár nagyobb fiúval szórakozóhelyre. S ha ezért a szülőt is figyelmeztet­jük, köszönet helyett egészen mást kapunk. Ügy látszik, ez a szülő nem bánja, ha erkölcste­lenné, feMőtLemné válik a fia­talság. Fogjunk össze szülők, peda­gógusok. rendőrök a szórakozó­helyek vezetői: akadályozzuk meg fiataljaink elromlását. Biz- | tásítsunk nekik koruknak meg- í felelő, helyes szórakozási léhe-! tőségeket. Csak egy javaslat: j Az iskolákban meg lehetne \ szervezni a 8. osztályosok klub­ját szombat délutánonként, ahol komoly és szórakoztató prog­ram egyaránt lenne. A foglal­kozásokat a szülők is vezet­hetnék, így ők is jobban lát­nák gyermekeik kultúráit szó­rakozását. N. M. pedagógus autóbusznak olyan műszaki meghibásodása, hogy annak ki­javítása hosszabb időt igényelt, ezért a meghibásodott autó­busz helyett Gyuláról egy má­sik lett Elküldve. Ami az itt közlekedő autó­busz műszaki állapotát illeti, közöljük, hogy 1970. december 15-én érkezett meg felújításból, melynek költségei meghalad­ták a 200 ezer forintot. Tehát az autóbusz műszaki állapota kifogástalan. A felújítás óta mintegy 10 ezer kilométert fu­tott összesen.” A választ természetesen meg­küldtük tudósítónknak, s ez­zel az ügyet lezártnak tekintet­tük. Ám mégsem így, hiszen tudósítónk újabb levéllel kere­sett fel bennünket. „Az illetékesek válaszát ko­rántsem tartjuk megnyugtató­nak — írja többek között. — A fcöbbesszámot azok nevében használom, akik gyakran jár­nak e járaton. Szükségesnek tartom, hogy néhány példával is igazoljam a leírtak valódi­ságát. Az előző levélben sem gyakori, csak ritkán előforduló esetről írtam, azonban ez a kisgyermekeket hazaváró szü­lőknél nem kis problémát je­lent. Statisztikát nem vezettünk a késésekről és elmaradások­ról, de a válasz óta az utasok körében folytattunk közvéle­ménykutatást. Elmondták, hogy két órásnál nagyobb késés az utóbbi agyhómap alatt három­szor fordult elő. A 20—30 per­ces késés szinte mindennapos. A 200 ezer forinttal felújított kocsit már többször kellett ja­vítani, például februárban a Vésztő és Okány közötti úton. A diákok egy része gyalog jött haza. Előfordult, hogy Szeghal­mon javították és a diákok ezt látva — mivel hazautazásuk kilátástalan volt — vállalták, hogy fejenként 10 forint külön, kiadással egy alkalmi kocsit kérjenek fél hazaszállításukra. A járaton egyébként is nagy a zsúfoltság, több esetben fordult elő, hogy utasok maradtak le. Például járási értekezletre uta­zók közül az okányi tanácsháai megállónál nem fért fel az egyik pártszervezet titkára és egy dolgozó. A következő meg­állónál bírósági tárgyalásra utazó isz főkönyvelőt és üzem­gazdászt nem vették fel, és ott maradtak kisgyermekes anyák is.” CSU&KA. ISTVÁN TONNA &OUA&' forinttá, zári aj fék mögött? Ritka esemény színhelye volt j Orosházán, a város új művelő­dési központja. A 12. játékhét i lottószámait itt sorsolták, s bi-j zonyára azért volt olyan nagy az érdeklődés a város lakói ré­széről is, melyről Farkas Antal olvasónk is ír. „Magam is három szimpla szelvénnyel reménykedve indul­tam a színhelyre — írja — s ar­ra gondoltam, hogy talán most kegyeibe fogad Fortuna, mivel itt van a közelben. Vagy, ha mégsem, ez alkalommal is té­vedtem. Pontosan negyed 10- kor azonban kellemetlen meg­lepetés ért. Ugyanis zárt ajtók fogadtak. Velem együtt sokan j méltatlankodtak ezért, s bár fa­mt, ÁPRILIS t zósan húztuk össze magunkat, nem tágítottunk. Közben külön­böző véleménycsere alakult, ki a történtekről. Nekem eszembe ju. tott egy régi, harminc évvel ez­előtti eset, amikor egy népszerű fővárosi művész vendégszerep­lésére akartunk elmenni a je­lenlegi művelődési ház előtt e helyen álló polgári olvasókörbe, de nem jutottunk be, mert je­gyet nem kaptunk. Itt álltunk mégis abban reménykedve, hogy valamit láthatunk az előadás­ból. Akkor is ilyen hideg, szeles idő volt. Amikor ezt elmeséltem tár­saimnak, a szolgálatot teljesítő tűzoltó kinyitotta az ajtót és be­engedett bennünket. Persze a nagy tömeg miatt így sem lát­hattunk semmit. Nem volt sze­rencsénk. Olvasónkat a Fortuna is elke­rülte, de ezt talán kevésbé bán- , ta, minthogy kizárták öt és tár­> salt a sorsolásról 10. — Ezt a dolgot csak ma hár­main tudhatjuk. Ha a titok ki­pattan. márt dobunk be a jövő héten? Te erre nem gondolsz. — Te a jövő héten is? Minden héten egymillió? Betessékeli közben őket. Be­mennek. — Nálam sok helye van a pénznek — mondja Szántód!. Bent a „tiszta” szobában, há­rom személyire dúsan megtérített asztal: étel, ital, gyümölcsök. Ugyancsak ebben a szobában foglal helyet a televízió is, a je­lenet főszereplője. Szántódi azonban mielőtt leültetné és megkínálná őket, áradozni kezd. — Életem legboldogabb nap­ja. Egyél, igyál, erezd otthon magad. Kezicsókolom, maga is — mondja Margithoz fordulva. Bekapcsolja a televíziót, az­tán folytatja: — Különben is utolsó alka­lom, hogy itt, ebben a lakásban vendégül látom magúikat. El­adom ezt a putrit. Megkérem, legyen háziasszony. Luciánó letelepszik a televí­zióval szemben, falatozni kezd, inni, arról a tálcáról, amit Mar­git tart élé. Szerelmes tekinte­tet váltanak köziben. Margit Szántódat is kínálja, de 6 most nem tud enni az idegességtől. Megjelenik a bemondó a kép­ernyőn: — ... Helyszíni közvetítést aduink az Országos Takarék- pénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatóságának díszterméből. Luciánó is ideges kissé. De egészen más okból. A képernyőn a kép változik. Előbb a közönséget mutatja, majd a színpadot, melynek köze­pén ott a szerencsekerék, mel­lette a közjegyző, a forgató em­ber* a húzás vezetője, és a lány, aki húz. — Kérem a kereket megfor­gatni! Megforgatják a kereket. — Kérem a húzást elvégezaii! Szántódi tekintete a képer­nyőre raga* Ezt használja ki Luciánó, hogy még egyszer fi­gyelmeztesse Margitot egy te­kintettel: ő nem dobott be szel­vényt. Aztán megkezdi Szántódi elő­készítését. — Attól félek, más is eltalál­ta. Ezek valahogy olyan szá­mok ,. Igazságot nem tudunk tenni és a járattal kapcsolatos jelen* légi helyzeten sem változtathat­tunk, viszont lenne egy javas• latunk: a VOLÁN egy ismételt alaposabb vizsgálat után tegye meg a szükséges intézkedéseket az utasok panaszainak orvoslá­sára. Sorbanállás kenyérért? Az alábbi levelet Kisdomb- egyházáról írta egyik olvasónk s bár névtelenül közölte észrevé­teleit, foglalkozunk a témával, hiszen közérdekű problémáról ir. „Sajnos a gyomrom kénysze­rít arra, hogy panaszom ügyében tollat fogjak — írja —■ egy éve nyílt meg a kenyérből! a köz­ségben. Közel van a lakásomhoz, mégis sokszor kenyér nélkül ma­rad négy tagú családom. Reg­geltől. míg a napi kenyérszük­ségletet be nem szerzem, nem tudok semmihez se kezdeni, ugyanis, amikor 8 óra előtt hoz­zák a kenyeret, szerencsém van — de ez igen ritka —, ha ké­sőbb, akkor odaállhatok az aj­tóba többi sorstársammal együtt és várok 9—11 óráig Is. Ha pedig nem várok és csak akkor me­gyek oda, amikor meghozzák a kenyeret, a hosszú sor miatt mi­re rám kerül a vásárlás, elfo­gyott a kenyér. Délelőtt 10 óra­kor sokszor hiába nyitok a bolt­ba, az eladó sajnálkozva közli, hogy már nincs kenyér, s ma már nem is lesz, próbáljak sze­rencsét a vegyesboltban. A falu egyetlen vegyesboltjá­ban viszont furcsa módszert ve­zettek be. Kenyeret csak az kap. aki előtte való nap felíratja ma­gát. Nincs más választásom te­hát ilyenkor, minthogy beutaz­zak Nagydombegyházára, ami külön költséget és időkiesést is jelent. Sajnos, nemcsak én va­gyok ilyen helyzetben, hanem még sokan a községben. Kér­dem: minek egy faluban kenyér­bolt, ha csak mutatóba hoznak ide kenyeret? Hát olyan korban élünk, hogy sorba kell állni ke­nyérért?” A kenyérellátás Kisdombegy- házán valóban sok gondot okoz­hat — legalábbis levélírónk köz­lései alapján. A többit az ÁFÉSZ-re bízzuk. Szaaitóda ránéz, valami na­gyon halványan áitfut az orcán. —■ Várd kS a végét. Csak tni eltaláljuk. — No, persze, Margit tudja, mi a feladata. — Nekem is az az érzésem.. * Ez már sok Szántódiniüt. — Micsoda? Margit visszaretten, elcsavar­ja. — Hogy nyerünk. — Persze, hogy nyerünk! Amit az ultinál csináltál, meg a bi­liárdnál ... Egy bókra is futja erejéből: — Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező! Félragad egy pohár bort, fel­hörpinti. A képernyőn már húznak. A kislány belenyúl a kerékbe és kivesz egy golyót. Átadja a húzás vezetőjének, alá felnyitja. — 64-ee. Megmutatja a' közjegyzőnek. A közjegyző bólint, megmutat­ja a közönségnek is. Szántód! artikulátlanul fel- üvölt.-r Egy nulla! —< Egy null! — javítja ki Margit. Szántódi a7 asztalhoz ugrik, ujjával belenyúl a mustárba és egy szalvétára felírja: 64, Leteríti á rekamiéra. Margit odamegy és alátesz egy másik szalvétát, a rekamié állagát megóvandó. Luciánó szinte egykedvűen ÜÜ» eszik, iszik, pedig ideges. — Ezt sokan eltalálhatták az országban. A hatvannégy éve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom