Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
Levélváltások autóbusz-ügyben Fölösleges inkognito A Szerkesszen velünk rovat címére mostanában egyre-másra névtelen levelek is érkeznek vagy olyanok, amelyeknek a levélíró ugyan oda írja a nevét, de kéri, hogy az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett ne közöljük, Egyik falusi olvasónk például a következőket írta: A nevemet kérem, ne közöljék, mert volt már eset, hogy ami miatt írtam, s a község vezetői, amikor megtudták, hogy én voltam, — bár igazam volt, ez utólag bebizonyosodott — megorroltak rám és azóta sem bocsátották meg. hogy bírálni merészeltem. Nem tudjuk, mire alapozta olvasónk ezt a megállapítását mert nem közölte, hogy a vezetőknél miben nyilvánul meg. De, ha így van, magatartásuk elítélendő. A mi társadalmunk szabályai szerint senkit sem érhet bántódás azért, ha kritikai észrevételt tesz valamely jelenségre, hibára. Igaz, előfordul még itt-ott megtorlás, s a bírálónak baja cshetik, de számtalanszor bebizonyosodott már. hogy a megtorlók előbb-ntőbb lelepleződnek, s felelősségrevonásuk sem marad el. A legtöbb esetben a bírálót ért kellemetlenséget jőváteszik, az igazságtalanul szenvedő fél elégtételt kap. Éppen ezért — elsősorban a közérdekű témával foglalkozó — névtelen levélíróinkkal nem tudunk egyetérteni. Észrevételeikkel, javaslataikkal sok segítséget nyújtanak ahhoz, hogy társadalmunk, közvetlen környezetünk tovább fejlődjön. Nemes szándékuk elismerést érdemel úgy is, hogy ne merüljenek a névtelenség homályába. Higgyék el, az emberek zöme becsületes, józan gondolkodásó — éppen olyanok, mint ők — és helyesli a bíráló megjegyzéseket, azt a törekvést, hogy jobbá, szebbé tegyük életünket, mégpedig közös erőfeszítéssel. írjanak tehát olvasóink bátran — nevüket is közölve — minden olyan témáról, amely szót érdemel, K. .1. Kincses Imre okányi tudósítónk még március elején panasszal fordult hozzánk, melyben közli, hogy bár örömmel fogadták a Biharugra—Zsadány —Okány útvonalon közlekedő autóbuszjáratot, amely a községeket Szeghalommal köti össze, azóta az örömbe sok üröm is vegyült, ment ez a járat sok bosszúságot okozott. Különösein a Zsadány és Okány között tanyákon élő szülők iskolás gyermekei panaszkodtak a járat késései miatt, melyek bár nem gyakran, de mégis előfordulnak és kellemetlenséget jelentenek. Ezen a szakaszon huszonöt általános iskolás jár Qkányba autóbuszon, jórészt alsótagozatú tanulók. A késésék miatt előfordult már, hogy az iskolások gyalog indultak haza, vagy alkalmi járattal, a késő esti órákban tették meg a 10—12 kilométeres utat. Ez bizony a szülők részére egy cseppet sem megnyugtató dolog. Olvasónk panaszát az eddigi I gyakorlat szerint eljuttattuk a 8. VOLÁN Vállalathoz. A választ az alábbiakban közölték: ,,A levél korántsem a való helyzetet tükrözd, a Biharugrs —Szeghalom között közlekedő autóbuszjáratok nem. olyan rendszertelenül közlekednek, nem annyira megbízhatatlanok, mint ahogy ezt a tudósító leírja. Megvizsgáltam a vonalak valamennyi járatán a menetrendszerűséget februárra vonatkozóan. A vizsgálat nem igazolta a tudósító által leírtakat Egy alkalommal volt az n szülök is törődjenek gyermekeikkel! Az orosházi utcákon este 8 óra után végigsétálva lépten- nyomon gyermekekbe ütközik az ember. Legtöbbjük még általános iskolás. Csoportokba verődve andaiognak. A bát- rabbjai a szórakozóhelyekre is bemerészkednek A Művelődési Központ hétvégi táncrendezvé- nyeinék is sok általános iskolás látogatója van. Most kérdezhetnék a kényelmesebb szülök, miért engedik be őket? Válaszunk: nem győznek 2—300 fiatalt igazoltatni. Inkább azt kérdezném, hol vannak olyankor a szülők, amikor a gyermekek csavarognak? Tapasztalataim szerint a legritkább eset az, amikor mindkét szülő a munkahelyén van, s ezért nem tud felügyelni a gyermekére. A legtöbb esetben ..csak elengedték sétálni.” S a ..séta” este 9—10 óráig tart, ha nem tovább. Jó lenne, ha nemcsak a pedagógusok feje fájna a csavargó serdülők miatt, hanem a nálunk érdekeltebbé is, a szülőké. Az sem lenne talán felesleges fáradozás, ha az ellenőrzéseket végző rendőrök néha hazakísérnék a gyermekeket s a szülőket azonnal felelősségre vonnák. A felnőttek egy része gyűléseken gyakran hangoztatja: .milyen erkölcstelenek, gátlástalanok a mai fiatalok, A szólamok helyett nézzék meg saját gyermekeiket, vajon nem iémek-e ők is rossz útra? S fokozottabb ellenőrzéssel akadályozzák meg azt. Előfordul néha olyan is» hogy a 13—14 éves „nagylány” édesanyja tudtával jár nagyobb fiúval szórakozóhelyre. S ha ezért a szülőt is figyelmeztetjük, köszönet helyett egészen mást kapunk. Ügy látszik, ez a szülő nem bánja, ha erkölcstelenné, feMőtLemné válik a fiatalság. Fogjunk össze szülők, pedagógusok. rendőrök a szórakozóhelyek vezetői: akadályozzuk meg fiataljaink elromlását. Biz- | tásítsunk nekik koruknak meg- í felelő, helyes szórakozási léhe-! tőségeket. Csak egy javaslat: j Az iskolákban meg lehetne \ szervezni a 8. osztályosok klubját szombat délutánonként, ahol komoly és szórakoztató program egyaránt lenne. A foglalkozásokat a szülők is vezethetnék, így ők is jobban látnák gyermekeik kultúráit szórakozását. N. M. pedagógus autóbusznak olyan műszaki meghibásodása, hogy annak kijavítása hosszabb időt igényelt, ezért a meghibásodott autóbusz helyett Gyuláról egy másik lett Elküldve. Ami az itt közlekedő autóbusz műszaki állapotát illeti, közöljük, hogy 1970. december 15-én érkezett meg felújításból, melynek költségei meghaladták a 200 ezer forintot. Tehát az autóbusz műszaki állapota kifogástalan. A felújítás óta mintegy 10 ezer kilométert futott összesen.” A választ természetesen megküldtük tudósítónknak, s ezzel az ügyet lezártnak tekintettük. Ám mégsem így, hiszen tudósítónk újabb levéllel keresett fel bennünket. „Az illetékesek válaszát korántsem tartjuk megnyugtatónak — írja többek között. — A fcöbbesszámot azok nevében használom, akik gyakran járnak e járaton. Szükségesnek tartom, hogy néhány példával is igazoljam a leírtak valódiságát. Az előző levélben sem gyakori, csak ritkán előforduló esetről írtam, azonban ez a kisgyermekeket hazaváró szülőknél nem kis problémát jelent. Statisztikát nem vezettünk a késésekről és elmaradásokról, de a válasz óta az utasok körében folytattunk közvéleménykutatást. Elmondták, hogy két órásnál nagyobb késés az utóbbi agyhómap alatt háromszor fordult elő. A 20—30 perces késés szinte mindennapos. A 200 ezer forinttal felújított kocsit már többször kellett javítani, például februárban a Vésztő és Okány közötti úton. A diákok egy része gyalog jött haza. Előfordult, hogy Szeghalmon javították és a diákok ezt látva — mivel hazautazásuk kilátástalan volt — vállalták, hogy fejenként 10 forint külön, kiadással egy alkalmi kocsit kérjenek fél hazaszállításukra. A járaton egyébként is nagy a zsúfoltság, több esetben fordult elő, hogy utasok maradtak le. Például járási értekezletre utazók közül az okányi tanácsháai megállónál nem fért fel az egyik pártszervezet titkára és egy dolgozó. A következő megállónál bírósági tárgyalásra utazó isz főkönyvelőt és üzemgazdászt nem vették fel, és ott maradtak kisgyermekes anyák is.” CSU&KA. ISTVÁN TONNA &OUA&' forinttá, zári aj fék mögött? Ritka esemény színhelye volt j Orosházán, a város új művelődési központja. A 12. játékhét i lottószámait itt sorsolták, s bi-j zonyára azért volt olyan nagy az érdeklődés a város lakói részéről is, melyről Farkas Antal olvasónk is ír. „Magam is három szimpla szelvénnyel reménykedve indultam a színhelyre — írja — s arra gondoltam, hogy talán most kegyeibe fogad Fortuna, mivel itt van a közelben. Vagy, ha mégsem, ez alkalommal is tévedtem. Pontosan negyed 10- kor azonban kellemetlen meglepetés ért. Ugyanis zárt ajtók fogadtak. Velem együtt sokan j méltatlankodtak ezért, s bár famt, ÁPRILIS t zósan húztuk össze magunkat, nem tágítottunk. Közben különböző véleménycsere alakult, ki a történtekről. Nekem eszembe ju. tott egy régi, harminc évvel ezelőtti eset, amikor egy népszerű fővárosi művész vendégszereplésére akartunk elmenni a jelenlegi művelődési ház előtt e helyen álló polgári olvasókörbe, de nem jutottunk be, mert jegyet nem kaptunk. Itt álltunk mégis abban reménykedve, hogy valamit láthatunk az előadásból. Akkor is ilyen hideg, szeles idő volt. Amikor ezt elmeséltem társaimnak, a szolgálatot teljesítő tűzoltó kinyitotta az ajtót és beengedett bennünket. Persze a nagy tömeg miatt így sem láthattunk semmit. Nem volt szerencsénk. Olvasónkat a Fortuna is elkerülte, de ezt talán kevésbé bán- , ta, minthogy kizárták öt és tár> salt a sorsolásról 10. — Ezt a dolgot csak ma hármain tudhatjuk. Ha a titok kipattan. márt dobunk be a jövő héten? Te erre nem gondolsz. — Te a jövő héten is? Minden héten egymillió? Betessékeli közben őket. Bemennek. — Nálam sok helye van a pénznek — mondja Szántód!. Bent a „tiszta” szobában, három személyire dúsan megtérített asztal: étel, ital, gyümölcsök. Ugyancsak ebben a szobában foglal helyet a televízió is, a jelenet főszereplője. Szántódi azonban mielőtt leültetné és megkínálná őket, áradozni kezd. — Életem legboldogabb napja. Egyél, igyál, erezd otthon magad. Kezicsókolom, maga is — mondja Margithoz fordulva. Bekapcsolja a televíziót, aztán folytatja: — Különben is utolsó alkalom, hogy itt, ebben a lakásban vendégül látom magúikat. Eladom ezt a putrit. Megkérem, legyen háziasszony. Luciánó letelepszik a televízióval szemben, falatozni kezd, inni, arról a tálcáról, amit Margit tart élé. Szerelmes tekintetet váltanak köziben. Margit Szántódat is kínálja, de 6 most nem tud enni az idegességtől. Megjelenik a bemondó a képernyőn: — ... Helyszíni közvetítést aduink az Országos Takarék- pénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatóságának díszterméből. Luciánó is ideges kissé. De egészen más okból. A képernyőn a kép változik. Előbb a közönséget mutatja, majd a színpadot, melynek közepén ott a szerencsekerék, mellette a közjegyző, a forgató ember* a húzás vezetője, és a lány, aki húz. — Kérem a kereket megforgatni! Megforgatják a kereket. — Kérem a húzást elvégezaii! Szántódi tekintete a képernyőre raga* Ezt használja ki Luciánó, hogy még egyszer figyelmeztesse Margitot egy tekintettel: ő nem dobott be szelvényt. Aztán megkezdi Szántódi előkészítését. — Attól félek, más is eltalálta. Ezek valahogy olyan számok ,. Igazságot nem tudunk tenni és a járattal kapcsolatos jelen* légi helyzeten sem változtathattunk, viszont lenne egy javas• latunk: a VOLÁN egy ismételt alaposabb vizsgálat után tegye meg a szükséges intézkedéseket az utasok panaszainak orvoslására. Sorbanállás kenyérért? Az alábbi levelet Kisdomb- egyházáról írta egyik olvasónk s bár névtelenül közölte észrevételeit, foglalkozunk a témával, hiszen közérdekű problémáról ir. „Sajnos a gyomrom kényszerít arra, hogy panaszom ügyében tollat fogjak — írja —■ egy éve nyílt meg a kenyérből! a községben. Közel van a lakásomhoz, mégis sokszor kenyér nélkül marad négy tagú családom. Reggeltől. míg a napi kenyérszükségletet be nem szerzem, nem tudok semmihez se kezdeni, ugyanis, amikor 8 óra előtt hozzák a kenyeret, szerencsém van — de ez igen ritka —, ha később, akkor odaállhatok az ajtóba többi sorstársammal együtt és várok 9—11 óráig Is. Ha pedig nem várok és csak akkor megyek oda, amikor meghozzák a kenyeret, a hosszú sor miatt mire rám kerül a vásárlás, elfogyott a kenyér. Délelőtt 10 órakor sokszor hiába nyitok a boltba, az eladó sajnálkozva közli, hogy már nincs kenyér, s ma már nem is lesz, próbáljak szerencsét a vegyesboltban. A falu egyetlen vegyesboltjában viszont furcsa módszert vezettek be. Kenyeret csak az kap. aki előtte való nap felíratja magát. Nincs más választásom tehát ilyenkor, minthogy beutazzak Nagydombegyházára, ami külön költséget és időkiesést is jelent. Sajnos, nemcsak én vagyok ilyen helyzetben, hanem még sokan a községben. Kérdem: minek egy faluban kenyérbolt, ha csak mutatóba hoznak ide kenyeret? Hát olyan korban élünk, hogy sorba kell állni kenyérért?” A kenyérellátás Kisdombegy- házán valóban sok gondot okozhat — legalábbis levélírónk közlései alapján. A többit az ÁFÉSZ-re bízzuk. Szaaitóda ránéz, valami nagyon halványan áitfut az orcán. —■ Várd kS a végét. Csak tni eltaláljuk. — No, persze, Margit tudja, mi a feladata. — Nekem is az az érzésem.. * Ez már sok Szántódiniüt. — Micsoda? Margit visszaretten, elcsavarja. — Hogy nyerünk. — Persze, hogy nyerünk! Amit az ultinál csináltál, meg a biliárdnál ... Egy bókra is futja erejéből: — Pedig azokhoz nem is volt gamma-tényező! Félragad egy pohár bort, felhörpinti. A képernyőn már húznak. A kislány belenyúl a kerékbe és kivesz egy golyót. Átadja a húzás vezetőjének, alá felnyitja. — 64-ee. Megmutatja a' közjegyzőnek. A közjegyző bólint, megmutatja a közönségnek is. Szántód! artikulátlanul fel- üvölt.-r Egy nulla! —< Egy null! — javítja ki Margit. Szántódi a7 asztalhoz ugrik, ujjával belenyúl a mustárba és egy szalvétára felírja: 64, Leteríti á rekamiéra. Margit odamegy és alátesz egy másik szalvétát, a rekamié állagát megóvandó. Luciánó szinte egykedvűen ÜÜ» eszik, iszik, pedig ideges. — Ezt sokan eltalálhatták az országban. A hatvannégy éve-
