Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

Tudomány — Technika Ki a jól autóvezető? Orion, trevira, terlyster... A szintet ikusssáí-gyárt ás hazánkban Szintetikus vegyiszálat és be. lőle készült szövetet világszerte a második világháború óta gyár­tanak. Akkor a természetes szá­lasanyag hiánya miatt kezdtek el foglalkozni vele. Rövidesen aztán rájöttek a gyártók is, de a vásárlók is, hogy a szinteti­kus szál nemcsak pótolja a ré­gebben használtakat, de sok szempontból jobb is náluk. Gondoljunk például arra a sok bosszankodásra, amelyet az összement gyapjűholmi felett érzünk és különösen éreztünk még néhány évvel ezelőtt is. A szintetikus szál tehát mint pótlóanyag kezdte meg hódító útját, de ma már az is két­ségtelen, hogy az emberiség gyorsütemű szaporodásával a természetes szálasanyagok ter­melése nem tud lépést tartani. Ugyanakkor az emberiség szám­szerű növekedése mellett az életszínvonal növekedése követ­keztében a textilfelhasználás még további növekedése vár­ható. Mindezek paranesolóan előír­ják a szálasanyagoknak nagy­ipari módszerekkel való előál­lítását, illetőleg a szálasanyag- gyártás bázisának többszörösé­re emelését. A hazai vegyiszálgyártás helyzete A hazai vegyiszálgyártás a felhasználásnak csak töredékét elégíti ki. Kétségtelen azonban, hogy az elmúlt években is emelkedett ez a kielégítettség, hiszen 1960-ban csupán 17,7 százalékát termeltük a szükség­leteknek, 1969-ben viszont már 22,1 százalékát Az igen rossz hazai nyers­anyaghelyzet és a yegyiszálüze- mek nagy beruházásigénye hosszú időn át akadályozta, hogy a szintetikus szálgyártás a világszerte megszokott ütem­ben fejlődjön. Vegyiparunk el­maradott volt és főleg a nagy- volumenű vegyipari termékek előállítása nem fejlődött kel­lően; Az első hazánkban előállított szintetikus szál gyártása 1958- ban kezdődött meg a Magyar Viscosa Gyárban. Eleinte im­portált alapanyagból, később azonban már az alapanyagot is itthon állítottuk elő. A gyártási technológiát és a berendezése­ket az NDK-ból vásároltuk, és főleg gyapjútípusú vágott szá­lakat állítottunk elő, amelyek­ből részben felsőruházati, rész­ben pedig műszáki textíliák készültek, újabban pedig sző­nyegek is. 1965-ben kezdtük meg egy újabb műszálféle gyártását, a poliamid selyemét. Most már ebből a szálból évi 3600 ton­nát állítottunk elő, ami meg­haladja az ebből szükséges mennyiséget. így a termék bi­zonyos részét exportáljuk. A Magyar Viscosa Gyárnak ez a terméke világszínvonalon áll, amelyből pl. további feldolgo­zás után az ún. rugalmas tex­tíliák készülnek (így a mini­maxi harisnya). A jövő előkészítése Nemrégiben aláírtunk egy lengyel—magyar szálszakosítási egyezményt. Az egyezmény sze­rint a poliamid selyemszál egy részét Lengyelországba expor­táljuk és helyette poliészter szálat kapunk, amely a textil­ipar egyik legkedveltebb szin­tetikus alapanyaga. Bejőle ké­szül pamuthoz keverve a jól is­mert a terlistar, vagy a terylen felsőruházati szövet, de alkal­mas ingek, női ruhaanyagok előállítására is. Ennek az egyezménynek el­sősorban népgazdasági szinten van igen nagy jelentősége. A poliészter előállítása ugyanis csupán akkor gazdaságos, ha mintegy évi 20 ezer tonna ka­pacitású gyárat lehet építeni. Márpedig a várható hazai igény még 1985-ben is alatta marad ennek az értéknek. Arról nem is szólva, hogy a poliészter szá­lak előállításához szükséges nyersanyaggal sem rendelke­zünk. Ezeket a kiragadott példákat jóformán végnélkül szaporít­hatnék, mert egyre-másna je­lennek meg újabb és újabb szálféleségek, az őrlőn, a trevi­ra, a meraklom és a belőlük ké­szült textíliák. A hagyományos és az új_ Arra érdemes inkább felfi­gyelni, hogy a vegyiszálgyártás fejlődése átalakította a textil­ipar feldolgozási módszereit. A hagyományos pamut-, gyapjú- és selyemfeldolgozási technoló­giák továb]# fejlődtek az új ve­gyiszálak adta lehetőségek ha­tására, így pedig gyorsabban, korszerűbben, racionálisabban lehet feldolgozni őket; Mindezekhez még egyet te­gyünk hozzá: a IV. ötéves terv időszakában a mai, közel 22 százalékos hazai kielégítettség 44 százalékra fog emelkedni. S talán nem is kell részletezni, hogy ennek milyen hatása le­het és lesz a fogyasztói oldalon az üzletekben. (H. Oj Ritka teveféle A vikunja, a tevék családjár hoz tartozó alpakkateve egy vad fajtája már csaknem teljesen ki­halt. Az Andokban, egészen 5000 méter magasságig élő állat Chi­lében, Argentínában és Boh'viár ban már kipusztult, Peruban, azonban — a vadászat idejében történt megtiltása folytán — si­került megmenteni. Jelenlegi becslések szerint 5—10 ezer van belőlük. A vikunja gyapja külön, legesen finom és selymes, s bár Peru betiltotta vikunja bőrének és gyapjának exportálását, a szomszédos andi államokból mennek át az orvvadászok. Pe­ru, Bolívia és Chile ezért most megállapodást kötött a ritka te­ve védelmére és a teljes kipusz­tulás megakadályozására a „Pémpas Galeras” nemzeti park lesz, védett terület a vikunja számára, ahol biztosítani szeret­nék szaporodásának kedvező fel­tételeit Szovjet—amerikai északifénykutatás Az északi tény jelenségével együtt fellépő mágneses viharok kutatásának közös programjá­ban állapodott meg a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájá­nak Geofizikai Intézete és az Alaszkai Egyetem. A tudomá­nyos program keretében szov­jet—amerikai tudóscserét is ter­veznek. Geotermikus kút Kamcsatka félszigetén elkészült a Szovjetunió legmélyebb ter- málkútja. A vizsgálatok szerint hozama 3 atmoszférás nyomás mellett másodpercenként 34 kg víz-gőzkeverék. Ennek az egyet­len kútnak az üzembe helyezé­sével több mint 1,5 ezer kilo­wattal emelkedik a geotermikus erőmű kapacitása. A tervek sze­rint még 6 újabb geotermikus kutat fúrnak, hogy az első szov­jet termálvíz-erőmű kapacitását 25 ezer kw-ra emeljék. így készül a poliamid szál. Nők a volánnál Az ébredő tavasz nagy autó­forgatagában a volánok mögött egyre több hölgyvezetőt íedezhe. tünk fel. Ez ismét felveti a rég­óta vitatott problémát, hogy a nők valóban rosszabbul vezet­nek-e, mint a férfiak. E kérdés­re ma már tudományos módsze­rekkel keresik a választ, orvo­sok, pszichológusok és mérnökök vizsgálják, elemzik a két nem ve­zetés közbeni viselkedését, te­herbírását, a még sok más szem. pontot ílettani vizsgálatok Nyugat-Németországban tíz nő és négy férfi —valamennyien 25 és 30 év korúak —, állt a start­hoz, hogy részt vegyen egy két­szer 300 kilométeres próba úton. Az első kilométert délelőtt, a másikat pedig éjszaka tették meg. A kísérlet előtt és után két-két kör erejéig külön eme a célra előkészített autókba száll­tak át, amelyekben a vezető pulzusát, vérnyomását, a kilé­legzett. levegő mennyiségét és összetételét, sőt még az agymű­ködést is regisztráló műszerek voltak elhelyezve. Reakció- és koncentrációvi zsgálatok egészí­tették ki a méréseket, majd vize­letvizsgálat következett, melyre a fáradtságra jellemző anyagok meghatározása végett volt szük­ség. A vezetők teljesítőképességé­nek méréséhez és összehasonlítá­sához új mértékegységet kellett kieszelni. Ehhez a fékezések, kapcsolások és gyorsítások szá­mának összegét vették alapul, s bebizonyosodott, hogy ez a mé­rőszám jól reprezentálja a ve­zető teljesítményének emelkedé­sét vagy csökkentését. Kevesebb kockázat A teszt első meglepetése az volt, hogy a nők a férfiaknál sokkal aktívabbaknak és ébe­rebbeknek bizonyultak a volán mögött. Míg ugyanis — három­órás vezetés után — a férfiak teljesítőképessége 11 százalékkal csökkent, addig a nőké 10 száza_ lékkai fokozódott Az is nagy 6 békés mm m AftULIS 27. feltűnést keltett, hogy a nők jobban helytálltak az éjszakai vezetésben. Itt a férfiak eleinte ugyan jobban vezettek, de két óra múlva már lasssúbbodott a vérkeringésük, s ezzel párhuza­mosan a teljesítőképességük is csökkent Ami a férfiakat lát­hatóan kifárasztotta, az a nők­nél csak mintegy „bemelegítés­nek” számított ők végig állták a sarat még a kritikus időben — éjszaka 2 és 3 óra között is. Kiderült hogy a nők nem kockáztatnak annyit mint a férfiak, és kevesebb hibát is vétenek vezetés közben, ami végeredményben azt jelenti, hogy a nők ha nem is olyan lát­ványosan, de általában bizton­ságosabban vezetnek a legtöbb férfinél. Am bebizonyosodott, hagy a nők elmarasztalásának mégis csak van valami alapja. Eg; bizonyos biológiai időszakban —a menstruáció alatt és közvet­lenül előtte — a nők tényleg roezabbul vezetnek, mint a fér­fiak. A teljesítőképesség vissza­esését az orvoskutatók a hormo­nális átál ássál, a szervek vér­ellátásának változásaival ma­gyarázzák. Ugyanakkor érdekes, hogy közvetlenül a kritikus idő­szak utáni napokban, a nők tel­jesítménye maximumot mutat. Hosszú, megerőltető utazások előtt ezt mindenesetre figyelem­be kell venni! Egyenlő képesség, de kevesebb gyakorlat Leszögezték a mélyreható vizsgálatokat végző kutatók, hogy az adottságaik tekinteté­ben a nők semmivel sem ros­szabb autóvezetők, mint a férfi­ak. De az is tény, hogy többnyi­re gyakorlatlanabbak, kevesebb rutinnal rendelkeznek. Ennek is megvan a magyarázata, ugyanis négy nő közül három csak a hét végén kerül a volán mögié és akkor is csak rövid időre, több­nyire olyankor, ha a vezetésben elfáradt férjét kell felváltania. A kísérletekből kitűnt, hogy egy bizonyos szempontból a fér­fiak és a nők egyaránt rossz ve­zetők: a fáradtság fokának he­lyes megítélésére egyikük sem képes, s még akkor is frissnek érzik magukat, amikor az agy­működés görbéi már legalább kétórás alvásra intenek. Az au­tósoknak ez a fogyatékossága már számtalan szerencsétlensé­get okozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom