Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Higiénia a kereskedelemben Érdekes, hasznos, ám a korábbiakhoz képest kevésbé látványos vizsgálat végére tettek pontot a közelmúltban a Kereskedelmi Felügyelőség és a KÖJÁL szakemberei. Nevezetesen: arra voltak kíváncsiak, hogy mennyiben valósulnak meg az élelmisaerkereskedelem- re vonatkozó egészségügyi rendeletek. A vizsgálat kiterjedt a Békés megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat, a békési és a Szarvasi ÁFÉSZ összesen 58 üzletére. Azok a szociális helyiségek Általános tapasztalat, hogy a szektorok közötti —* mindinkább kibontakozó — verseny többék között javítja a kereskedelmi higiéniát is. Különösen az új üzletek jeleskednek; s a nagyon élesszemű ellenőrök sem találtak hibát ilyen helyen. Annál inkább több feljegyezni valójuk akadt viszont a periférikus területeken, kis vegyesboltokban. A szűk raktárak, a nagyon vegyes áruösszetétel eleve korlátokat szab néhány egészségügyi rendelkezés betartásának. Melyek ezek? A raktárak többségének padlója nem hézagmentes, s gyakori, hogy az árukat együtt tárolják a csomagolóanyaggal, hulladékkal, gyakran még a téli tüzelővel is. Összegezve — állapítható meg a vizsgálati anyagból —1 az ÁFÉSZ-eknél az árutárolás SO százalékban kifogásolható. Külön téma és a mai korszerű kereskedelem egyik sarkalatos pontja, a szociális helyiségeik ál. Ifipota. A részletekre menő elemzés helyett érjük be egy megállapítással: a dolgozók szociális helyiségének állapota nemcsak hogy a forgalomnövekedéssel nincs azonos szinten, hanem — többnyire — messze elmarad gz eladótér esztétikai, felszereltségi színvonalától is. Szappan és péksütemény A kiszolgálás higiéniájának vizsgálata is jó néhány negatív előjelű tapasztalatot eredményezett. Csak néhány példa: minden öt tasakos tej közül egy ereszt, mert a műanyagzacskó az elégtelen gyártás, szállítás vagy tárolás miatt megreped. A sok bosszúságot okozó műanyag dobozos tejföl sem nyerte meg az ellenőrök tetszését. Nem a tejföl, mint sokkal inkább a doboz miatt. E tématerülethez egy szervezési kérdés is tartozik, nevezetesen az. hogy az üzletekben hogyan helyezik el egymás mellé a különböző rendeltetésű, ízű, szagú. stt>. árukat. Más kérdés, hogy gyakran a szükség téteti egymás mellé mondjuk a szappant és a péksüteményt. Az új és a belterületi üzletekben természetesen ilyesmi nem fordul elő, de a vegyesboltokban sokszor bizony válóban nagyon vegyes érzelmeket keltettek a látnivalók az ellenőrökben. Nemcsak türelemmel... Az élelmiszerkiskereskedelemben dolgozók csaknem három, negyede nő. Ez önmagában még nem lenne baj, de ha figyelembe vesszük, hogy a raktárakban, nehéz fizikai munkát kell végezni, akkor már elgondolkoztató. Kézzelfogható megoldásnak kínálkozik az ámxmozga- tás gépesítése, ez azonban nehezen halad előre. Szűkeit a raktárak, s néhány munkafolyamat csak nehezen gépesíthető, így tehát marad a fizikai erő, s aki tudja milyen sokat vándorol az áru az üzleten belül, azt nem kell meggyőzni arról, hogy a jó kereskedőnek nemcsak türelemmel, hanem erővel is győzni kel a kiszolgálást. Brackó István Sok szépet láttunk Nyugdíjas műszakiak látogatása a Kner Nyomdában A MTESZ kebeléiben működő Nyugdíjas Műszakiak Klubjának tagjai üzemlátogatásaik során megtekintették a napokban Békéscsaba új büszkeségét, a hatalmassá bővített Kner Nyomdát is. A szép számú vendégsereget a nyomda vezetőségének nevében Vida Gélért mérnök, üzemi titkár fogadta és üdvözölte, s ő volt az is, aki a nyomda munkáját az érdeklődőknek bemutatta. A kétórás séta alatt mindenki meggyőződhetett arról, hogy a 350 millió forintps költséggel megépített pompás palotában világszínvonalon álló nyomdai termékeket állítanak elő. A Békés megyei nyomdaipar igen jelentős múltra tekinthet Vissza. Az első nyomdát a megyében Réthy Lipót alapította Szarvason, 1847-ban. Be 1876- ban már ' 4 nyomda működött, 1894-ben 14, s 1927-ben már 24- et találunk a megyei kimutatásokban. Ezeknek legtöbbje tiszavirág életű volt. de kettő: a gyomai Kner Nyomda és a békéscsabai Tevah Nyomda országos, majd világhírnévre emelkedett. Az alapítóik és utódaik ezt a hírnevet azzal szerezték, s vállalkozásukat azzal tették gyümölcsözővé, hogy — tisztelve és szeretve a jót és a szépet —, a művészi munka mércéjét egyre magasabbra emelték. A legutóbbi években a két nyomdát egyesítették. Ekkor a nyomdai munka oroszlánrésze Csabára került. Ez a nyomda is megkapta a művészi munkára kötelező Kner Nyomda nevet. A gyomai kisebb üzemben most csak a művészi bibliofil könyveket, s a színes prospektusokat gyártják. Itt — Kner Imre lakóházában — öttermes múzeumot . rendeztek be, melyben bemutatják, hogy egy regionális érdekeltségűnek indult nyomdai vállalkozás miképpen épült bele az országos érdekszférába, s az egyetemes emberi és szakmai kultúra aktív szolgálatába. A csabai Kner Nyomdát a megnövekedett, s ma is folyton növekvő feladatok ellátására bővítették. A munka már az új épületben, a pompás, hatalmas palotában folyik. Az új nyomda nevezetessége, hogy munkatermei teljesen zártak, ablaknélküliek. így el tudják érni, hogy a levegő hőfoka és pára- tartalma mindig éppen olyan, mint amilyent a szakma előírásai megkívánnak. Tudvalevő, hogy a papír erősen nedvszívó, s nedvességtartalmának megfelelően méretei is változnak. A művészi munkákhoz a legpontosabb méretazonosságra van szükség. A zárt termek világítása jó. A Tevan Nyomda államosítása idején a létszám 49 volt. Az új épület 840 dolgozónak biztosít munkát. Évi papírszüksóg- letük 12 000 tonnára rúg, s a termelési érték előreláthatóan meghaladja az évi 350 millió forintot. A békéscsabai Kner Nyomda jó minőségű munkájáért már eddig is számtalan elismerésben részesült. Dolgozói tudják, hogy a külföldi nyomdatermékekkel szemben csak úgy állhatunk meg az erős versenyben, ha mű. vészi kivitelben tartjuk — vagy ha lehetséges: még továjbb emeljük a szintet. A látogatók jó emlékekkel búcsúztak Vida Gellért mérnöktől, aki azzal szorított kezet velük: van még sok szép látnivaló talán egy másik alkalommal folytathatja a bemutatást. Ügy legyen! Pataky László Birkózás a vízzel A hír rövid, de sokatmondó. J Ebben az esztendőben 1245 lakó- I házat rongált meg Békés megyében a belvíz. Legalábbis ed- ! dig. Most úgy tűnik, a jó idő, no meg a sokszáz ember eredményes hadakozása az örök ellenséggel, a vízzel, elég garancia arra, hogy ez a szám ne növekedjék. De hány házat kell újjáépíteni? Jut-e mindenkinek időben tégla és cement, hogy még mentse, ami menthető!? És egyáltalán, bírjuk-e majd erővel, türelemmel az idei károkkal tetőzött múlt évi ár- és belvízpusztítás felszámolását? Ezek olyan kérdések, amelyekre a válasz most fogalmazódik. Mindenkit érdekel, s különösképpen azokat, akik roggyanit falú házban laknak. Cselekvő türelmetlenséggel A természeti csapásokban bővelkedő 1970-es év 1971-re hagyta 960 lakóház újjáépítését. Hála a korai jó időnek, néhol már február végén, március elején hozzákezdtek a munkához. Ami tégla, cement, mész maradt tavalyról, az hamar fallá magasodott. Mégis — állapította meg a Békés megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya mellett működő ár- és belvízvédelmi munkabizottság — eddig 360 ház újjáépítéséhez még nem kezdtek hozzá. A számokat tekintve, sorrendben Békés, Me- zőberény, Doboz a legnagyobb „hátralékkal” rendelkező község. Igaz viszont, hogy a legnagyobb épületkár Békést sújtotta, de a legnagyobb arányú újjáépítés is itt folyt. Dobozon viszont a tervezett 29-ből csak egyetlen ház építését kezdték el. Refrénként visszatérő téma volt eddig és lesz ezután is: kevés az építőanyag, nehéz kivitelezőt találni. Való igaz: a rendkívüli helyzet nagy feladatok elé állítja, s sokszor erőn felüli vállalásra készteti az építőket és építtetőket. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a veszély érzete megsokszorozza bajba jutottak panaszát. Mégis, minden nehézség ellenére, sokszáz Békés megyei család jutott már eddig új, a korábbinál lényegesebben jobb, szebb, egészségesebb otthonhoz, örvendetes az, hogy a türelmetlenség tettre- készséggel párosult. Ez jó, de erre a cselekvő türelmetlenségre ezután is szükség lesz, hogy az árvíznél kevésbé „látványos”, — s éppen ezért a közvéleményben kisebb visszhangot keltő belvíz idei pusztításait feledtessük. Tégla,tégla Az újjáépítés sarkalatos problémája az építőanyagellátás. A múlt évben naponta 300 ezer darab tégla állt rendelkezésre a víz okozta károk felszámolására. Az esztendő végére, s így az idei kezdésre némi tartalék gyűlt, így a munka megkezdődhetett. Az átmenet azonban — a tavalyi és az idei szállítások között — jó néhány zökkenővel járt. Napok, hetek teltek el, hogy a TÜZÉP-telepekről dolgavége- zetlenül, bosszúsan távoztak el az emberek. A téglagyárakban még csak a nyerstéglagyártás folyt, nem kezdődött meg az égetés. A sóderszállítmányok is csak nagyon ritkán, alkalomszer rűen érkeztek. Azóta' javult a helyzet. Megkezdődött a téglagyártás és a kavicsbányákból — többszöri tárgyalás, felszólítás után — egy- re-másra futnak be a megrakott vagonok. Április közepéig, 5,6 millió darab tégla, 443 ezer cserép, 1443 tonna cement és több, mint 5000 köbméter kavics talált gazdára az építőanyagte- lepeken. Hétfőtől megyénk minden téglagyára szállít; s a napi 1 millió darabos termelésből 7—800 ezer marad a megyében. Ebből mintegy félmillió jut a lakosságnak, döntően a víz okozta épületkárok helyreállítására. (Gondoljunk arra, hogy az újjáépítés szorgalmazása mellett nem hanyagolható el a lakásépítés, és az ipari, mezőgazdasági beruházások anyagszükségletének biztosítása sem). Tavaszi szél... Árvízveszély a Körösök völgyében jelenleg nem fenyeget. Ám a megye déli részét belvíz öntötte el. Alattomos, kiszámíthatatlan ellenséggel birkóznak hetek óta a vízügyi szakemberek és az érintett községek lakói. A kunágotai, nagykamarási, csa- nádapácai, nagybánhegyesi embereknek a mostani — pontosabban a néhány hét előtti — helyzet a 41—42-es nagy vizet idézi. Akkor, néhol két méter magas víz állt ezen a a környéken, s hosszas huza-vona után — utat engedve a víz természetes folyásának — a régi Maros-medrek lejtését követve, vezették el. A jelenlegi belvízgondok enyhültek. Bár a házak között még jókora tavak csillognak, az utcákon, kerteken át, nyitott csatornákon a szivattyúk segítségével víztelenítik a községek területét. A tartós jó idő is az ember segítségére sietett, s a tavaszi szél most már nem vizet áraszt, hanem vizet apaszt. Ássák a csatornát A kunágotai moziban még mindig 70 centiméteres a víz, de az Árpád utcán, ahol azelőtt térdig ért a víz, már száraz lábbal végig lehet menni. A Liget utcában két szivattyú emeli, viszi a vizet a községből. Hetvenhat ház rongálódott meg, s 25 család elhagyta az életveszélyessé vált épületet. Az égetően szükséges építőanyagok biztosítását eredeti módon oldották meg a kunágotaiak. Naponta 60 ember jár be a csabai téglagyárba dolgozni, s ennek fejében ösz- szesen mintegy egymillió darab téglát kap a község. Nagykamaráson virágoznak a meggyfák, s a tiszta, takaros községben első látásra semmi sem idézi a szorongató víz jelenlétét. Hallgatnak az Arany Jái- nos utcai szivattyúk is, igaz, csak átmenetileg. A falu végén, a szélső házakat védő homokzsákfai kőkeményre száradva, már őrizetlenül magasítja a partot. A víz szemlátomást fogy, s messze, a határban csatornaásó gép dolgozik. A nehéz napok azonban nem múltak el nyomtalanul. Félszáz ház rongálódott meg, több, mint húsz — részben vagy teljesen összedült. Aki csak tehette, aláfalazta az alap és szigetelés nélküli épületeket, de a munka nyomai nemigen látszanak, mert — lévén a kama- rásiak a rendre sokat adó emberek — bevakolták, bemeszelték az „operáció” helyét ♦ Korai lenne most még azt állítani, hogy a vízzel és a víz okozta károkkal való birkózás véget ért. Ám a harc — mert harc ez a javából — a győzelem reményével kecsegtet, még akkor is, ha a munka, az újjáépítés nehezebb, de nyugodtabb körülmények között folyó része még hátra van. Brackő István 4 kunágotai Liget utca április 21-én. pikó Istvánok háza menthetetlen volt. Le kellett bontanL A homokzsákfal Nagykamarást védte.
