Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-15 / 88. szám
Frontátvonulás a Debreceni Konzervgyárban? „őszintén szólva for_ J Ljatom a tollat* munkásassaony i/agyok, de most nagyon felháborodtam, nem tudom, hogy M a bűnös, a kereskedelem, vagy a Debreceni Konzervgyár?” — írja levelében Szabó Jánosné olvasónk. »Azért ragadtam tolat, mert április 5-én vásároltam egy dobos Vajbab feliratú konzervet, és legnagyobb meglepetésemre, amikor a dobozt kinyitottam, borsó volt benne. Kérem, nézze, nek utána, nehogy más háziasz- szony is így járjon”. . Olvasónk Javaslatára több békéscsabai boltot felkerestünk, ahol a Debreceni Konzervgyár Glóbus márkával ellátott Vágott vajbab feliratú konzerv volt található. Megkérdeztük, tapasztalt-t hasonló esetet, volt. « reklamáció? Csak egy boltban kaptunk igenlő választ, máshol a szeptemberben gyártott, illetve megtöltött dobozok vajbabot tartalmaznak. Erről meggyőződtünk, amikor egyet szúrópróbaképpen ki is nyitót* tünk. A boltok vezetői szerint azonban előfordulhat ilyen dm- kecsere. Egy másik esetben pacalpörkölttel járt Így egy vásár. 16. alá ilyen címkével ellátott Üveget vásárolt és meglepetten j tapasztalta, hogy a pacal helyett marhapörköltet talált benne. Érdekes módon, ezt is a Debreceni Konzervgyár készítette. Olvasónk természetesen visz szavitte a pörköltet, s amikor a boltban megállapították, hogy jogos a reklamáció, kicserélték. Megjegyezni kívánjuk, hogy az olvasó járt volna jobban, hi- i szén a 12,20 forintos pecalpör- költ helyett 27 forintos marha- pörköltet kapott, tehát Jő né- 1 hány forintot nyert volna az üzleten. Olvasónkat azonban ez nem vigasztalta, mivel ragaszkodott a pacalpörkölthöz. A zöldbabnál nincs ilyen nagy árdifferencia, azonban mégis kellemetlenül érintheti a házi asz- szonyt aki bab helyett borsót talált a dobozban. Nem tudjuk, mi volt e címkecserék oka. Talán valamilyen frontátvonulás? j Minden esetre, ha csak ritkán is fordul elő a Debrecené Kon- 1 zervgyárnál ilyen és ehhez hasonló csere, egyáltalán nem vet | jó fényt a gyár hírnevére. Furcsa hiánycikk Békéscsabán, a háziasszonyok már megszokták, hogy kedden és csütörtökön a búsboltokban hozzájuthatnak a* olcsó húshoz, az úgynevezett belsőséghez. Általában ilyenkor érkezik ugyan, is a csabai boltokba ez a keresett ára. Az elmúlt hónapokban azonban sokan bosszúsan tapasztalhatták, hogy hiába keresnek többek között sertésve- lőt .nem kapnak. Érdekes módon sertésszív, tüdő, vese és egyéb belsőség bőven volt, csak velő nem. Vajon miért? — kérdezték sokan, hiszen ha van egyéb sertésbelsőség, akkor velőnek Is kell lennie. A sertésnek nemcsak combja, bordája, hanem feje is van, s logikus, hogy akkor velő is van. Csakhogy az nyomtalanul eltűnik, s nem tudni, hogy mikor. A vágáskor-e, vagy a szállításkor. A boltokban a háziasszonyok reklamációjára furcsa mosoly és egy tehetetlenségre utaló kézmozdulat a válasz. Ha tovább erőskődik, akkor végül a következőket mondják: — Mj nem tehetünk róla, mindenkor megrendeljük, de sohasem kapunk. Hogy miért, azt nem tudjuk. Most mi kérdezzük a húsipari vállalattól, hogy vajon mi e hiánycikk oka? Nem lehetne kit literrel Találkozás a málttal »‘ehér Perenené úévtvftnytl sónk nagyon tanulságot történetet ír le, ■ arra kér bennünket, tegyük kOné, hogy lemérjék meg n mai fiatalok, milyen torsuk volt a hozzá haaonló embereknek a múltban. »Szóiéba szegényen éltek, Öten róttunk testvérek. Apámnak tttdOlO- résa volt még n háborúból, s szüleim arra voltak átalva, hogy ahogyan nőttünk, szolgálni adjanak bennünket. fin Gyomára kerültem egy gazdához. LlbapAsstoraak fogadtak meg, de késObb disznóra és tehénre is vigyáznom kellett. Egész nyáron át dolgoztam és a fizetségem egy karúm ruha volt. Gazdám «berieten, amikor eszébe jutott, kihozott egy darab penészes kenyeret, de at is j6 volt, mert éhes voltam. Bosszú volt a nap, reggeltől kétfl estig. Cipőm nem volt. A lábamat véresre törte az éles tarló. Ha valamit nem csináltam jól, gazdasszoayom megrugdosott, a hajamat tépte, oly csúnyán bánt velem, én pedig csak tűrtem ée hallgattam. Egyszer azután, amikor már nem bírtam tovább, egy esOs napon elszöktem. Csak aa as egy ruha volt rajtam, amiben pásztorit odtam. Mrs n hét kilométert megtettem hazáig, teljesen átázott. Elmondtam szüleimnek, hogy már nem bírom tovább, áe n gazdám másnap eljött értem és vissza vitt. AZt mondta, altkor nem (Izet semmit sem, ha nem megyek. Mit tehettem volna, visszamentem, Elképzelhető, hogy ezután még rosszabbul bánt velem. Azóta már sokat változott m életem, szebb és jobb lett, nyugodtab- ban élek, mint valaha. Mindez eszembe sem jutott volna tálén, ha nemrég nem találkozom volt gazd- sstzonyommal. Kísért a múlt azóta in, ■ úgy érzem, le kellett lmom gondolataimat másoknak, tanulságul. Csak annyit Írok befejezésül, nagyon meg ken becsülni minden fiatalnak a munkahelyét, mert nekik nem kel! egész nyáron egy karton- ruháért dolgozniuk.1* Búg, búg és búg „1968 szeptemberében vettem egy Sztár jelzésű Videoton televíziót. Amíg a kétéves garancia le nem járt, legalább nyolcszor vagy tízszer vettük igénybe a GELKA szolgálatait A javítás sok esetben 14—20 napig is elMeglepetés a nyugdíjasoknak A Gyulai Vasipari Ktsz-ben megbecsülik azokat, akik már letették a szerszámot, elhagyták a munkapadot, s kényelmesen töltik megérdemelt pihenésüket. A szövetkezet vezetősége nemrég találkozóra hívta meg idős, volt tagjait, egyúttal üzemlátogatásra is. Erről adott hirt levelében Abonyi György gyulai olvasónk, „Az üzemben nagy szeretettel fogadtak bennünket” — írja. — A kultúrteremben pedig meleg szavakkal köszöntött bennünket a szövetkezet elnöke. Ismertette a szövetkezet eredményeit és bejelentette, hogy az alapítókat tiszteletbeli taggá fogadták. Ezután jutalmat adott át a részvevőknek. Az ünnepség után megtekintettük a központi üzemet, valamint az új települést, a vasöntödét, műhelycsarnokot és egyéb létesítményt Látogatásunkkor szívélyesen elbeszélgettünk a dolgozókkal, megcsodáltuk az új munkagépeket. Örömmel állapi. tottuk meg, hogy nagy fejlődésen ment át a szövetkezet. Ami. kor 19 évvel ezelőtt megkezdtük a munkát, bizony nem reméltük, hogy ilyen fejlődés lehetséges. Köszönetét mondunk a vezetőségnek és az egész tagságnak a figyelmességért, és azért, hogy ilyen felejthetetlen élményben részesített bennünket” — fejeződik be a levél, s mi szíves-örömest adunk helyt ennek rovatunk hasábjain. tartott. Amikor lejárt a garancia, akkor sem javult a helyzet Sokszor elromlott a készülék, sokszor kellett fizetni a javításért s ráadásul volt úgy, hogy húsz napig sem nézhettem televíziót A készülék csak búg, búg, aüg lehet hallani és látni” — Írja Kovács Béla orosházi. Tollbuchin u. 30 szám alatt lakó olvasónk. Bár garanciáiig problémákkal már több esetben is foglalkozott lapunk, e konkrét eset kapcsán Is érdemes felhívnunk az olva* sók, s nem utolsósorban a GELKA szakembereinek figyelmét a fogyasztók érdekelt védő miniszteri rendeletekre, a a néhány nappal ezelőtt publikált közös minisztériumi állásfoglalásra. Az vitán felül áll, hogy az a vásárló egyéni pechje, ha égj rossz, gyakran meghibásodó készüléket fog ki Az viszont már a GELKA-n múlik, hogy menynyire tartja tiszteletben a vásárlók törvényben biztosított jogait, s milyen alapossággal javítja meg a rossz készüléket. Kovács Béla érdekében szeretTQAfM oumw 1JL4AJ -c ■ kevesebb ? Egyre több a hydroglóbus me- gyénk községeiben. Ennek következtében rohamosan nő azoknak & háztartásoknak a száma, ahol a vlzeskannákra már nem nagyon van szükség. Ez örvendetes és nagyon jó dolog, a háziasszony sok energiát takaríthat meg, nem keli ugyanis a nehéz kannákkal kútra járni, elég csak az udvarban vagy éppen a lakásban levő vízcsapot megnyitni Ez azonban még nem általános, főleg a kisebb településeken tapasztalható, hogy a kút- nál kannával sorakoznak az emberek, hordják a nap mint nap oly nélkülözhetetlen vizet Kannák, vödrök vannak ott a szivárvány minden színében. Egyben azonban nagyon hasonlítanak egymáshoz, űrtartalmuk a kétliteres gyermekkanák kivéte. lével általában 6—7 liter, sőt az utóbbi időben csak 7 literest lehet kapni a vas- és edényboltokban. nénk még elmondani, hogy olvasónk nyugdíjas és rokkant > egyedüli szórakozás« a televízió Olvasónk a segítségünket kéri, ezért beteg televíziójára ezúton hívjuk fel az orosházi szerviz figyelmét Miért van ez, hiszen a kútra járó idősebb emberek vállát na. gyón meghúzza a közel 15 kilogramm súlyú, vízzel teli szállító alkalmatosság Helyes lenne a Zománcipari Művek részéről, ha kisebb űrtartalmú kannákat is gyártana. Ezzel nemcsak a választékot növelné, hanem az idős emberek mindennapos gondját Is elviselhetőbbé tenné. Szilárd Adám Javaslatát ezúton továbbítjuk a Zománcipari Művekhez, Kődben folyik a verseny és felbukik egy ló. Luciénó körülnéz. Közvetlenül mellette egy helyi illetőségű férfiú üi. Nagyon érdekli a közvetítés. Lu- ciánó szeretné közölni gondolatait egy helybelivel Stratfóráinak gondolja. — Maga idevalósi? — Hagyjon békét, most bukott fel a lovam, Még három 16 bukik fel. A honpolgárt ez némileg megnyugtatja. — Ne búsuljon, felbukik ott még a másé is. — Mit akar? Tősgyökeres strafordi vagyok. — Maga szerint ki frta a Shakespeare-dara bokát? A férfi úgy néz rá, mint egy hülyére. — Nincs más gondja? En csak egy egyszerű kőműves vagyok. — Nagyszerű. Én meg bohóc. Tudja, bohóc. — örvendek. Ismét felbukik egy ló. — Tudja, ha már egyszer itt vagyok a nagy költő szülővárosában, jobb, ha megfejtem az évszázados rejtélyt Margit is a tévét nézd és kissé idegest) —■ Szívem, ezek már nagyon közelednek a célhoz, és még na. gyón sok nem bukott eL — Ne törődj vele, majd felbuknak. Tömeges bukás a kanyarban. Már csupán egy ló vágtat a cél félé. Tíz méterre sincs már a céltól. Ügy látszik, a fogadást mégiscsak elvesztik. Rogers arcán némi reménykedés és persze kétség is. Most közelről, egyenesből csak a ló és a lovas. A lovas nem érti, hogy mi történt, hogy semmi lódobogást nem hadi maga mögött Ennyivel nyerne? Hátranéz a válla fölött Ez a veszte: kibillen egyensúlyából és leesik a lóról. A ló nagyon hűséges természetű, azonnal megáll, visszafordul a földön fekvő zsokéhoz és orrával bö- ködve élesztgeti. Mindez éppen ott történik a cél előtt A ló hátsó lábával néha majdnem átlépi a célvonalat. Mentők szaladnak be, felteszik hordágyra a zsokét és elviszik. A lovat pedig egy lovászfiú a a célkarika megkerülésével elvezeti. A Zima által bérelt kastély háta mögött, az egyik gazdasági kijárat előtt egy hatalmas Huiu ámmiimiiimtíiUMniiiiiíi garocamdan kocát ÍSL A keretre hatalmas konténereket raknak főit Bent a raktáriban 25 ma és szántódi eppen bezárják az utolsó ládát. Látható, hogy a iádét font sterlinggel rakták meg. A sofőr, áld ezt nézi, még mindig nem tud napirendre térnd fölötte. — És miért nem utalják ált «st a pénzt? — Feltűnő lenne — mondja Zima. — Befarol vele a Nemzeti Bankba és ott jelenti: Zima Jenő küldi Londonból. — Mennyi, mégis? Nem tudhatnám? — Mi sem tudjuk —■ mondja Szántód!. — Három tonna dollár és hét tonna fontsterling. A ládákat bezárják. Síneken gördítik az autó féld Hatalmas tárlókban hadműveleti térkép nagyságú földrész- makettek. Minden világrész külön. A világvárosok kiemelve, jellegzetességeikkel ábrázolva. Zima és Szántód! állnak a térképek előtti Valóban haditanács ez, de kis. sé furcsa: Szántódi egy listáról városneveket olvas fel, Zima pedig az említett városokat egy kis fekete gombbal letakarja. A gombokat egy dobozból veszi ki. így haladnak a térképek mellett, végig a világon, már jócskán betakarták a városokat, nem most kezdték. — Madrid, Barcelona, Siracusa, Palermo, Osló, Koppenhága, Detroiti Chicago, Honolulu, Jamaica.
