Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
Olvasó az úttesten : — Végre egy nap, amikor nincs közlekedési baleset as új* ságban!^ (Kallus László rajzaj mManmm ii»M«»«inH»wwiww»ninit»giiHM»i»MMW»wi»MWMiiw Izgalmas mérkőzés Tv-riporter: Vibrál Flóbert — ;;: Köszöntőm Önöket, Kedves Hallgatóim! Amint látják, máris kifutott a két csapat... Középen szálad, abban a rövid kék nadrágban az egyik csapat szépreményű játékosa, akinek nagy sansza van arra, hogy egyszer, még a negyedik ötéves terv során avanzsáljon és hátvéd játékosból csatár legyen... De nem... bocsánat... tévedés az elnézésért, kedves hallgatóim, most látom csak, ez a salakpálya és nem a bajnoki forduló. Persze, mert a pereces állandóan a mikrofonom előtt árul™ Menjen már innen legyen szíves, Őszi! Ügy, köszönöm. Tehát mégis csak jól láttam, ez valóban a salakpálya.Míg átsétálok a másikra, marad néhány percünk. Addig had’ mondjam el kedves hallgatóim, am it bizonyára Önök is nyilván tudnák, hogy ez a mai forduló sorsdöntő a bajnokság kimenetelében. így is készültek rá a csapatok... Na megérkeztünk... Az egyik, ahogyan biztos forrásból tudom — megsúgom Önöknek, hisz úgyis köztünk marad — a labdaszedőgyerek árulta el, tehát az egyik csapat intenzív edzést folytatott, kizárólag elméleti síkon, míg a másik csapat éppen ellenkezőleg, extenzivet. Ennek még majd pontosan utánanézek, hogy mi... Mindenesetre most végeredményben 90 percen át két taktikai felfogás ösz- szecsapásának, mondhatnánk úgyis: két ellentétes csapat küzdelmének lehetünk majd végiére is izgalmas tanúi— Jaj! Ami az izgalmakat illeti, had’ mondjam még el, hogy egyszer valamilyen mérkőzésen annyira izgultam, hogy alig tudtam megszólalni. Elszakadt a hózen. trógerem és állandóan le akart esni a nadrágom. Emlékezetes mérkőzés volt. De ez, ugye, magánügy, nem untatom vele Önöket Inkább arról, még néhány tömör távirati mondatban, hogy milyen is ez a pálya, amelynek most tanúi lehetünk. Ahogy nézem, semmivel sem kisebb, sőt, semmivel sem nagyobb sem a többinél, és teljesen pálya az egyik alapvonaltól a másikig. Mintha csak direkt erre a célra teremtették volna. A fű ellenben ittrott nagyon gyepes, néhol pedig zöld. Csak ahol kirúgták már a gyökerét a faultok, ott foltos, ha lírai költő lennék, mondhatnám úgyis: pettyes. De hát... a tv ben nem a stílusáért fizetik az embert. Maradjunk tehát a foltosnál, annál is inkább, mert az egy bevált, kiegyensúlyozott szó, nem köthet bele senki és megújítani sem lehet. Szóval a föld pettyes. De ez nem rontja az összképet, mert a kapu előtt meg teljesen homok van. Eny- nyit a pályáról. A kapu. Bizony, a hálókat már megjavíthattatta volna a nagy múltú egyisület, vagy valamelyik rajongó kisiparos. Ahogy látom, mindkét felen erősen lyukasak a hálók, alig győzöm nézni a lyukakat... Es: elég kicsi iri-innen messziről S mind a kettő kapu, én ugyan- ■ is középen állok, tőlem jobbra • a baltérféí, balra pedig a jobb, > vagyis, no mindegy, csak szem- : lélet kérdése az egész, terület—l Persze közelről biztosan na- j gyobbak azok a kapuk, de úgy : még nem láttam őket— Nem ■ szabadna messziről rúgni a ■ kapura, mint most is, biztosan ■ ezért nem találják el őket— j Kedves hallgatóim, most ve-; szem észre, már vagy félórája ■ megy a játék a második félidő- ! ben... he...he~he. Jól elbeszélget- : tűk az időt, de ugye önök is ; úgy vélik, megérte. Minden- • esetre bízom benne, nem ha-: ragszanak, hogy egy kissé, hogy : úgy mondjam, eleresztettem • magam, de hát higgyék el, ne- ! kém is kell az a kis kíkapcso- : lódás. Megnyugtatásképpen: mondom, úgy, mint Önöket, en- « gém sem hagynak otthon be- i szélni— Megaztán ez idő alatt S ólig esett valami a pályán. Szé- jj pen süt a Nap, sehol egy fel-: hő, nem is csoda, hogy ilyen • körülmények között nem esett—jj De most— Halubák. az egyik csapat; félelmetes képű jobbszélsője • nekiiramodik, sebesen száguld 5 a 16-os felé, aztán lelassít, le- jj hajol, felvesz egy jaffásüveget; és undorral dobja ki a pálya jj szélére. Szép, formás, korszerű: akció volt, ami a védőjátékosjj helyzetfelismerését dicséri. A jj labda közben ® másik oldalon • battyog. Rúgjmár Elek, a csa-: pat gólstaniclije leállítja, meg-: célozza, aztán gondosan föléje ■ rúg. Megint pechje van ennek 5 a szegény fiúnak— Egy pillanatra abbahagyom a • közvetítést kedves hallgatóim jj és megkérem Pestikét, tudják: azt a kedves labdaszedő srácot,: kérdezze meg, hogy hány gól \ is esett pontosan. Pistike! Gye- i re csak ide szépen. Ügy. Szar : ladj be ezzel a papírral a bíró t bácsihoz. Kössz. Nagyon áldó-: zatkész srác ez a Pistike, a: sportért mindent megtesz, ilyen • a nővére is, aki... De máris I visszajött... Na? Mennyi? Négy? : Négy gól esett. Akkor stim- ■ mel, ugyanis én is körülbelül J ennyiről hallottam beszélni a: tribünön, itt felettem. A bíró * a sípjába fúj és a mérkőzés vé- jj gét jelzi... Nem, amint látom i szabadrúgást ítél. Halubák ne-: . kikészülődik... Nem. mégis part- ; dobás lesz és Halub&kék ellen. jj Vagy mégis? Aha... a bíró ki-: állít ott valakit, de innen nem : látni pontosan, hogy mi tör- ■ tént. Nem, nem, mégis jól lát- ! tam, már vagy negyed órája : vége a mérkőzésnek, és ez már : a következő, nem bajnoki for- ■ dűlő csapatainak a játéka. Kedves hallgatóim! Pontos : tájékoztatást majd az esti I sporthíradóban hallhatnak a : bajnoki fordulók eseményeiről. • Remélem jól szórakoztak. A j viszontlátásra, a viszonthallás- : m. • Varga Dezső I tarka basátok ................. ...............................1------------------------H umor» szolgálat A tanító felszólítja egyik diák- • ját: : — Ilenrt, hogy mondod Jövő ■ időben: „En életben vagyok”? • A diák válassza: — ön meghalt, aram, * •* Egy házaspár hazafele tart j este, színház után, amikor fel- : bukkan egy rabló, kezében re- j volver. és rájuk kiált: — Pénzt vagy életet! A férj odafordul feleségéhea : 4m így szól: — Menj emd n Ind éri- 5 gém, tudod, bogy te vngy az : életem I • ** A kórházi ápolónői telefonhoz : hívják: — As Iránt érdeklőd óm, hogy- : van M. Morei, aki három hó- J napja Önöknél fekszik? — Az éjszakát jól töltötte, : állapota javul, feleli az ápolónő, • — KI érdeklődik? — Mord személyesen, fel dl a ■ hang. Nekem az orvosok soha : sem hajlandók semmit sem : mondani. ; • •• — Miiért mentél hozzá felesé- 5 gOL. ha tudtad, hogy «äkoholis- | ta? : — Azt gondoltam, sokat ke- ■ rés, ha ennyit Iszik • •• — Úristen, hiszen ez ** epe- : ráció minden megtakarított ■ pénzem fdemészti! ■ sóhajtó- • zik a skót. — Inkább temetőn-« költené? : — kérded gúnyosan a* orvon ■ — Azt már nem — válaszolja ■ t skót. — De semmi esetre sem ; vagyok hajlandó mind a kettőt ; megfizetni. • •• Egy kisfiú visítva füt anya- 5 kajához. Az anyuka: JMondd, miért • bőgsz?" A ldsflű: „Az aipn rúesaipott: kalapáccsal a hüvelykujjára és ; megk ékült neki.,." Az anyuka: „Hát szírt még : nem kell bőgnöd!" A kisfiú: „Először Ab 1b ne- • vettem.«* • •• A turista egy kastély megte- ! kintése során figyelmetlenség- ; bői összetör egy vázát. — Az istenért! — szörnyűik®- : (fik az idegenvezető. Hiszen ez : egy XVII. századból való váza... ; — Egészen megnyugtatott — jj válaszolta a turista — már meg- ! ijedtem, hogy új volt! Elnézést, sietek írta: R. Bikcsentajev öten várakoztak. Viktor Szpi- ndonovics odament az utolsóhoz és a fülébe súgta: —■ Tudja, fél óra múlva megy a vonatom. Engedjen maga elé! Az ötödik sorban álló megértőén bólintott és Viktor Szpiri- ' donovics odahajolt a negyedikhez, egy öregasszonyhoz. — Nénikém! Fiam született! Vinnék a feleségemnek valami ajándékot a kórházba, de félóra múlva vége van a látogatóéi időnek! A néni együttérzően bólintott és Viktor Szpiri- donovicg máris előbbre jutott egy lépéssel. Egy újságba merült fiatalember volt a következő akadály: — Sporttársi üdvözlettel — lázasan suttogta Viktor Szpiri- donovics — engedd, fiam, előre a sportmestert és volt bajnokot, A fiú gyanakvó pillantást vetett Viktor Szpiridonovicsra, de előre engedte. Annak a katonának, aki másodikként türelmesen várakon zott a sorban, Viktor Szpiridcr nőnie* elmondta, hogy 6, tulajdonképpen volt frontharcos és majdnem hős, az előtte álló lánynak pedig, hogy vendégszereplésre siet Szocsiba. Ily módon Viktor Szpiridono- vies röpke őt pere alatt máris az eladónő színe elé jutott. — Mit parancsot? — kér de— Egy kOó őszibarackot kérek. — Az őszibarackot épp most hozzák, legalább húsz percet kell várnia. — Várok én, nines hood sietnem — válaszolta Viktor Szpiridonovics. Kékfény * •— Mutassa csak a fakóját!-. (Kallus László rajza) Lakáshiány (Kallus László rajzai Abszurd dolgok • • • A Járási bíró, Alabamaba hivatta Jack Murphyt. akit tyúktol vallással gyanúsítottak. Jack váltig erősíthette, hogy semmiféle tyúkokat nem lopott — Vannak erre tanúi? — kérdezi a bíró. — Tanúim?! Hát csak nem fogok tanút magammal cipelni, mikor tyúkot lopni megyek. K. A. siiimiiiiiiitimtiiiinHinmiiniinii Elsőosztályú rugózás Vasárnapi eset Kucséber Jenő a vasárnapi ebéd után kezefejével finomkodva megtörölte száját, majd felállt az asztaltól és nagyot nyújtózott. Ekkor valami bizsergést érzett. Ámulva tapasztalta, hogy karjai maguktól emelkednek, lábai szinte elragadják. Egész lénye energiával telítődött. Semmi kétség. Erejének teljében esik meg ilyesmi az emberrel. Minden porcikája a tettyágytól remeg, a munkát követeli. Alkotni akart Nagyot, hatalmasat. Most rögtön. Vadul nézett szét. Az asztalon az ebéd romjai. Felesége éppen hozzákezdett a mosogatáshoz. Csüggedten szólt ki a konyhából. — Jöhetnél fiam törölgetni! Kucséber Jenő szemeiben kihunyt az acélos tűz, vállai le- horgadtak, mellkasa behorpadt, végtelen levertség lett úrrá rajta. A szavak is akadozva buktak ki száján: — Fáradt vagyok drágám, ledőlök egy félórára... Vízió — Kérek egy gyomrot. — Milyen méretet parancsol? — Sajnos, nem tudom. Sebaj. Szabad a cipője számát? •“ Negyvenhaton: — Köszönöm, Akkor negyvenhatost adok. Az jó, kényelmes lesz. Becsomagoljam vagy itt óhajtja? — Itt kérem, — Egy pillanat. Szíveskedjék helyet foglalni. így ni. Es már gombolja is ki az in- Pet, egy zippzár tűnik elő a mellkastól lefelé, ezt lerántja. Alul-felül lecsavar egy hollandért, kiemeli a használtat, behelyezi az újat, rácsavarja a hollan- dereket, felhúzza a zippzárt, visz- szagombolja az inget és apró meghajlással jelzi, hogy végzett. — Köszönöm. Mennyit fizetek? — Huszonhat, plusz három a szerelés, összesen huszonkilenc. — Tessék. Hagyja csak, köszönöm. — Én köszönöm, uram. Es legyen máskor is szerencsénk. Pardon, itt tetszett felejteni a használtat. — Nem baj. Ha van kutyája, adja néki, • • • Kucséber Jenő ekkor felétr rendt, és keserves nyögések közepette megfogadta: utoljára vacsorázott babfőzeléket csülökkel. Iraőke—)
