Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

Bz SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról} fejlődött. Fejlesztési célokra 33 százalékkal több anyagi eszközt fordítottak, mint az előző öt­éves tervidőszakban. Az ipari termelés volumene ma a hábo­rú előtti színvonalnak majdnem äzerakilencsaerese. öt év alajtt jelentősen megvál­tozott a köztársaság szociális ar­culata. Körülbelül 30 millió négyzetméter modem lakóterü­let épült. „Mindezt — hangoztat­ta Kunajev — elsősorban azok révén értük el, hogy állandóan aölosönös segítségei; kaptunk az ország népeitől, Kiképpen a nagy orosz néptőL" Ezután az elnöklő Mihail Szuszlov bejelentette, hogy fran­cia szövetkezeti tagok rózsát éa lizegfűt küldtek a kongresszus­nak A francia elvtársak — mondotta Szuszlov —i ezzel a gesztussal a párizsi kommün 100. évfordulójáról akarnak meg­emlékezni és azt kívánják Le­nin pártjának, hogy a béke és a szocializmus nevében sikeresen folytassa kongresszusi munká­ját. A virágokat a teremben jelen­levő nőküldötteknek nyújtották át, majd folytatódott a vita. A párt egész munkájának tar­aalmát a beszámolási időszak alatt a leninizmus iránti hűség jellemezte — jelentette ki Cri- fforij Romanov, a lemingrádi té­telűiét pártbizottságának veze­tője. Megállapította: a gazdasági és a kulturális építés irányításában megnövekedő tt a párt szerepe. Közölte a küldöttekkel, hogy Le­ningrad, amely az ország máso­dik ipari központja, határidő előtt teljesítette az ötéves ter­vet és kongresszusi vállalásait valamennyi főbb mutató terén. Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizofctságánp'k rvútag- ja, a Belorusz KP K ’- tit­kára bevezetőben nangsu vö*- hogy a kongresszusi hallga­tóság, de az egész szovjet nép a Központi Bizottság beszámo­lójának hatása alatt áll. A be­lorusz kommunisták — húzta alá — teljes mértékben helyes­lik a beszámolóban felvázolt célkitűzéséket, s szilárd egy­ségben készek arra, hogy azo­kat meg is valósítsák. A továbbiakban Maserov bí- iálit egyes minisztériumokat amiért halogatják az új, a ha­ladó termelési formák beveze­tését. Mint rámutatott, ezeknek a minisztériumoknak és főható­ságoknak hozzá kell szokniuk az új módszerekhez. Külön kiemelt«, hogy a szov­jet tudomány csodákra képes, de szövetségét a termeléssel meg kelj szilárdítani. Ezzel összefüggőkben sikraszállt a tu­dományos-termelési egyesülések létrehozása mellett. A gazdasági reformot is ebből az alapállás­ból ezemügyre véve kijelen­tette: a reform egyelőre gyen­gén serkenti a termelés maga­sabb tudományos-műszaki ala­pon történő fejlesztését. Ideológiai vonatkozásban el­ítélte mind a „bal-”, mind a jobboldali revizionizmust, meg­megbélyegezte a kínai vezetők szovjétellenes magatartását, akik kommunistának nevezik ugyan magukat, de megrágal­mazzák a kommunista építés szovjet tapasztalatait. Nyikolaj Maszlennyikov, a gor- kiji területi pártbizottság első titkára ugyancsak támogatta a KB beszámolóját. Mint elmon­dotta, a kongresszus megnyitá­sa óta állandó kapcsolatot tar­tanak fenn a terület dolgozói­val, akiJk ugyancsak szívvel-lé­lekkel foglalnak állást a beszá­molóban kifejtett nagy célok megvalósítása mellett. A kongresszus első külföldi felszólalója Le Duan, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára volt. 2 1371* ÁPRILIS L A vietnami küldöttet óriási ová­cióval, valóságos szolidaritási tüntetéssel fogadta a kongresz* szusi hallgatóság. Le Duan, a küldöttek üdvöz­lése után kijelentette^ hogy az amerikai agresszorok ellen és a haza megmentéséért, valamint a szocializmus építéséért vívott háborúban „Vietnam népe szün­telenül érzi a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a szovjet kor­mány és az egész szovjet nép lelkes támogatását, óriási és ér­tékes segítségét”. A Vietnami Dolgoz®: Pártja Központi Bizottságának első tit­kára aláhúzta, hogy a vietnami nép feltétlenül győzelmet arait az amerikai imperialista ag­resszió elleni harcban. Vietnam népe Ho Si Minh elnök szent hagyatékának megfelelően a végsőkig fog harcolni a déli or­szágrész felszabadításáért, észak megvédéséért és a haza békés újraegyesítéséért". A vietnami pártküldötteég fel_ szólalásával zárult a szovjet pártkongresszus szerda délelőtti ülése. Edward Giereh, « Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az SZKP XXIV. kongresszusának szerda délután ülésén üdvözölte a kongresszust, ezzel az üdvöz­lettel is .kifejezve azt az osz­tály- és eszmei közösséget, test­véri egységet és megbonthatat­lan kapcsolatot, amely összeköti a két pártot és a kát népet". A kommunista építésnek Leo- nyíd Brezsnyev beszámolójában kifejtett programja alkotószel­lemű lenini program —- mon­dotta Edward Gieiek. Az SZKP a forradalmi gondo­lat és gyakorlat örökké élő for­rása. Éppen ez határozza meg az SZKP vezető szerepét a vi­lág kommunista és munkásmoz­galmában — mondotta a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára, majd ki jelentette: Lengyelországban támadt leg­utóbbi nehézségeket leküzdjük, hála a szocializmussal szorosan összeforrott munkásosztály tá­mogatásának, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt belső erejének, Lengyelország minden barátja segítségének. ■„Pártunk, népüdl mély elis­meréssel adózik az SZKP-mak és vezetőségének a problémáink irányában tanúsított megérté­sért, a megoldásukhoz nyújtott baráti segítségért — hangsú­lyozta Gierek. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tátikára a kongresszus szerda délutáni ülé­sén kijelentette, hogy az NSZEP küldöttsége teljeséggél osztja a Leonyid Brezsnyev ál­tal ismertetett beszámoló megál­lapításait. Az SZKP KB főtit­kára — hangsúlyozta Ulbricht — széles körű békeprogramot terjesztett elő. A szónok emlékeztetett ró: Leonyid Brezsnyev hangsúlyoz­ta azt a tényt, hogy számos ál­lam nemzetközi jogilag elismer te az NDK-t; hangsúlyozta az európai határok sérthetetlensé­gét. E, a kongresszus — jelentette ki Ulbricht — elvi jelentőségű valamennyi kommunista és munkáspárt, az összes antiira- perialisla érőik számára. Mi — folytatta a szónok — mindig Lenin útmutatásait kö- yettük, a szocialista és a kom­munista építés tapasztalataira támaszkodtunk. Az NDK követ­kezetesen fejleszteni fogja a politikai, gazdasági, tudományos- műszáki együttműködést és a szocialista intergóeiót a kölcsö­nös gazdasági segítség tanácsá­nak keretein belül.' A jövőben is tovább erősítjük a Varsói Szerződéshez tartozó államok közötti fegyverbarátságot — mondotta. Walter Ulbricht a kongresszu­si küldöttek viharos tapsa mel­lett átnyújtotta Leonyid Brezs- nyevnek az NSZEP Központi Bizottságának üdvözlő levelét. — Az SZKP XXIV. kongresz- szusa csakúgy, mint pártjuk minden kongresszusa, fontos eerséassr sg égést kommunista mozgalom számá­ra, az egész világ közvéleménye számára —- mondotta Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt helyettes főtitkára a Kremlben, az SZKP XXIV. kongresszusának szerda délutá­ni ülésén. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak a tevékeny­sége döntő szerepet tölt be a jelenlegi világ fejlődésében és ez megfelel a szocializmus és a béke érdekeinek. „Éppen ezért a szovjeteHenes- ség — bármilyen formában is jelentkezzék ás bárhonnan in­duljon is ki — bűntény a mun­kásosztály és a népek érdekei el. ten. Mi harcolunk és mindenkor a legerél yesefbben harcolni fo­gunk éüene” —. mondotta Marchais. A Francia Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között núndesikor meg­volt a testvériség, a szolidaritás és az együttműködés. Ezt soha nem tudta és tudja megingatni: semmiféle megpróbáltatás. Mi teljes eltökéltséggel még jobban erősítjük ezt a kapcsolatot párt­jaink között, amelyeket joggal neveznek testvérpártoknak — mondotta a Francia Kommunis­ta Párt helyettes főtitkára, majd kijelentette: — Mi 6okna értékeljük min­den kommunista párt független­ségének és szuverénitásának el­vét. Ugyanakkor a proletár in­ternacionalizmust, minden kom. munista pártnak a marxizmus- lenini zmus elvein alapuló akció- egységét szent kötelességnek és egész harcunk sikere nélkülözhe­tetlen feltételének tartjuk. A szerda délutáni ülésein fel­szólalt még Saraf Rasidov, az Üzfoé.g Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Grigori) Zolotuhin, az SZKP krasznodari határterületi bizottságának első titkára, Va- szili) Mzsavanadzei a Grúz Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Mihail Szuszlov, a tegnapi ülés elnöke ezután berekesztet­te a kongresszus második napi tanácskozását. Közölte, hogy a beszámoló és a jelentés fölötti vita csütörtökön, moszkvai idő szerint délelőtt 10 (kakor foly­tatódik. (MTI) Az USA alibit keres Thlen, a safgon! rezsim tábor*' lebet vita — «da szót h nok-elnöke látványos sajtóérte­kezletet tartott a demilltarizált övezettől délre, Dong Ha bázi­son. A konferencia helyét való­színűleg nagy műgonddal vá­lasztották ki és az egészre rá­nyomja bélyegét a Pentagon rutinos propagandistáinak ren­dezése. Az elnök azt jelentette be, hogy — a fogalmazás is jelleg­zetesen amerikai ízű dramatizá- lás — „öt perccel a sajtóérte­kezlet megnyitása előtt” ameri- rikaj helikopterek által szállí­tott dél-vietnami egysegek száll­tak le Laoszban és „a támadás még tart". Nem ismerjük ennek a most bejelentett, újabb inváziófélének a méreteit és katonai céljait, ha egyáltalán vannak ilyenek. Mi mindenesetre élünk a gyanúper­rel, hogy nem katonai, hanem kifejezetten lélektani, politikai célokról van szó. Elég egy pillantást vetnünk arra, milyen körülmények kö­zött. milyen előzmények után került sor erre a színházi ala­possággal megrendezett dzsun­gel-sajtókonferenciára. A leg­fontosabb előzmény a dél-viet­namiak nagy harangzúgással bejelentett első laoszi ofíenzivá- jának kudarca volt. A kudarc tényén ma már nem ja az egész világsajtó, be — a Fehér Ház nagy bo gára — magát az amerik tót Is. Márpedig az E* Államoknak mérhetetlent tos, hogy a nemzetközi ki mény ne úgy tekintsen csapataira, mint megvert, futamított, Laoszból a ha által kiebrudalt hadseregi ezt a most újra kialakult nem sikerül megváltoztat; nem kevesebbet jelent, m „vletnamlzálás” egyér csődjét. Egy ilyen csőd vi kockára teszi Nixon egész tlkai jövőjét — ezzel bezá kör, amely legalábbis- va nűvé teszi, miért rendelt« Washingtonból ezt a má: laoszi inváziót. A dél-viet hadseregnek valamiféle gj lemre van szüksége, akárm jelentéktelen sikerre, ezt al prezentálni most a Pentagoi Nixon egész koncepciója hogy a saigoni rezsimmel ol ja meg a délkelet-ázsiai „k nai feladatokat”. Ha ez nen kerül — márpedig nem sik — recsegve összeomlik a vál tási kampány és az azóta el időszak ígéreteinek egész 1 tyavára. Ezt a kártyavárat kell most aládúcolni m Thieu-csa tok valamilyen — bármilyen „diadalának". Közös közleményt adtak ki az NDK—NSZK államtitkári találkozóról Az MTI tudósítója jelenti; I Berlinben és Bonnban szerdán ( közös közleményt aditak ki az NDK és az NSZK Kohl és Bahr államtitkárok vezette kor­mányküldöttségeinek négy és fél órás, tizedik találkozójáról. A közös közlemény szerint a két kormány küldöttsége április 23- án Bonnban találkozik ismét. Bahr államtitkár a megbeszé­lés után Nyugat-Berlinben rövid sajtókonferencián közölte, hogy az NDK és az NSZK közötti, közúti, vízi és vasúti közlekedés problémáiról tárgyaltak, de nem, érintették a nyugat-berlini köz­lekedés kérdéseit. Hozzátette, hogy a közlekedési kérdesekr még mindig csak tájékozó« jellegű megbeszéléseket tart nak, mert még mindig nem jt tottak el a megállapodást élők« szító tárgyalási szakaszba 4 nem került sor szakértők bervc nására sem. Balír rövid mérleget készítve nagyon hasznosnak ítélte az el­ső intenzív megbeszéléseket. Egy kérdésre válaszolva kije­lentette: az idő rövúiségére való tekintettel nem számít arra, hogy az NDK és a nyugat-berli­ni szenátus között megállapodás jöjjön létre a nyugat-berlini la­kosság húsvéti látogatásáról. •miiiiiHititiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiimiiiiiiiiiMiMHitimiiiiMii* t ■ ■ j Moszkvai találkozások (6.) m p——bem ——————«—— — ——— wmmmmmmmmmmmm ■ Tízig számolunk «iiiliiiimii»« • Azon a szombaton úgy sütött • a nap, hogy az emberek a ta- i vaszt emlegették. A Kreml mű- 5 emlékei, múzeumai, terei, utcái tele voltak külföldi turistákkal : és sétáló moszkvaiakkal. Sokan fényképeztük a szomszédos fa­lak között a legifjabb épületet, a Kongresszusi Palotát, a hara­gos zöld fenyők között kristály­ként csillogó fehér terméskőből és hatalmas üveglapokból álló 5 homlokzatát. — Tetszik? — kérdezte va­laki mellettem oroszul. — Igen. Nagyon szép. — Örülök ennek. Ugyanis én is itt dolgoztam annak idején kőművesként, amikor alig más­fél év alatt megalkottuk. Ismer­kedjünk meg- Alekszandr Sze- rebjakov vagyok, ez pedig a fiam. Szerjózsa — mutatott a 10 év körüli szeplős, értelmes arcú gyerekre. Bőrtárcájából régi újságkivá­gást vett elő. A kép a készülő­iéiben levő Kongresszusi Palotát ábrázolta, előtérben munkások, és közöttük egészen jól felis­merhetően friss ismerősöm. — Kongresszusi felajánlásunk volt akkor .hogy rekordidő alatt, kiváló minőségben készítjük e] a kristálvnc >tát. ahogy mi, moszkvaiak nevezzük. Volt már benne? Bólintottam. — Hát ugye, csodálatos. Az épület egy részét a föld alatt építettük meg, hogy ne emel­£ !£tiÄL' jäiaä*! &lkoité&s­fölé. Ebben a nagy munkában szinte az egész szovjet nép részt vett. A különböző építőanyago­kat, berendezéseket a Szovjet­unió mind a 15 köztársaságából kaptuk. Most jut eszembe — tolta feje búbjára a szőrmesap­kát — úgy tudom, hogy az akusztikai berendezések egy ré­sze az ön hazájából való. Közben nekem is eszembe ju­tott valami. 1967 tavaszán a ké­kes-színben játszó, hatezer sze­mélyes kongresszusi terem 300 élénkpiros műbőr ülését Csong- rád megyei termelőszövetkezeti gazdák, volt kubikosok, zsellé- ek, cselédek, juhászok, halászok foglalták el. hogy találkozzanak ■■ szovjet balett-művészekkel. — Sok nevezetes esemény színhelye volt már ez a palota iaüi A. Szerebjakov. — fis nemsokára, március 30-án, ismét nevéhez méltó esemény­nek ad helyet, itt kezdi meg munkáját pártunk XXIV. kong­resszusa. Elsétáltunk a turisták tömegé­ből, kimentünk a Kremlből. A Pé-xtorii-ert hóhan taposott ös­vényein lépkedtünk, néztük a szánkózó gyerekeket. — Nálunk minden szombat munkaszüneti nap — mondotta. Ilyenkor délután, ha jó idő van, eljövünk ide sétálni a gyerek­kel. Nyáron horgászni, fürdeni járunk. De kell is a pihenés. Jelenleg brigadir — brigádve­zető — vagyok, lakásokat épí­tünk. Egész Moszkva egy nagy építkezés. Újat építünk az el­avult, régi helyére, de főleg a teljesen szűz területen folyik ám az igazi munka. — Magam is láttam — mond­tam, közben eszembe jutott^ amit a Kijevi pályaudvar köze­lében tapasztaltam. A forgal­mas közlekedési csomópont és környéke mindennapi életét élte. A deszka kerítésen túl bontot­ták, döntötték, drótkötéllel traktor Után kötöttek egy régi, kis ablakos épületet. Az utcáról jól látszottak a szobák tapétá­zott falai, az ajtók, az ablakok, a küszöbök. Amikor az épület megmozdult, a kihűlt kémények, tetejéről riadtan röppenitek fél a galambok. Az épület térdre-föld- re rogyott, egy ideig porfelhőbe burkolta a környéket Aztán el­ült a zaj, leszállt a por, és le­szálltak a galambok is egy tíz­emeletes új épület erkélyeire. A deszkafalon innen, a telefon- fülkében semmit sem vettek észre, s az utca forgalma is csak egy pillanatra állt meg. Az em­berek megtorpantak egy pilla­natig, tisztelegtek a csatársorból kidőlt öreg szolgáló emlékének, de aztán továbbmentek. Semmi különös nem történt. A hat szovjet Hős Város grá­nit-urnája előtt vitt az utunk. Itt volt annak az embersornak a vége, amely a Lenin Mauzóle­umba vezetett. Az Ismeretlen Katona síremlékének közepén lobogott az öröktűz a szélben, a vörös gránitlapokból kirakott négyzet tele volt virággal. Sze­rebjakov sóhajtott egyet, a báty­ját emlegette, aki — az ő sza­vaival élve — olyan nyomtala­nul tűnt el a háborúban, mint most a hóoelvhek az emlékmű öröktüzének lángjaiban. Már a Vörös tér kockakövein!

Next

/
Oldalképek
Tartalom