Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
Szokoíoy Sándor V'rőook Zsoltár Oamtny Ottfe Parázsló csipkebokor — Sas, alatta vetem meg as ágyad; Láng lobog homlokod körük Füstkigyói magasan szállnak Mellettünk ösvény kanyarog. A völgyben birkák nyája bégek Fehér gyapjúkon nap ragyog, körmükkel köveken zenélnek. Áldozni való valahány; oly ártalan, szelíd és tiszta. Hűvös patakvíz Italuk, szemük égi csillagok csokra. Pásztorok vagyok, g őrizem a lángot is arcod felett, Szájuk előtt a legelőt, derekad alatt a füvet, Tél Zsadinyl Lajos Ás ágak vérteden artériák elszakadt egy húr a szél gitárján most az stkong. Fáznak a csillagszem fi hópthék. az ég törött hattyúszárny. vég&g, ápriMs elejHg nem is lesz nagyobb. Akkor ma)d meghízik a folyó, megnőnek a csatornák: akkor majd újra víz alatt lesz a pézsmák lyuksora. Csend van, a viz mintha állna. Legalább egy béka szólna, egy felfuvalkodott trombitás! Hát te vagy az, vidra koma...?! A horog csupasz, a csali sehol, s persze a hal se.« Pedig szép hal lehetett, fagyon szép. Nem tudom megmagyarázni, honnan ez az érzés, de fogadni mernék, csuka volt, s legalább egy kiló... Elkedvetlenedve bíbelődök az újabb csalival, társam meg kár- örvendően nevet. Dühösnek kellene tennem, de a méreg nagyos is színlelt. Hát lehet haragudni vidra úrra? Évő- áünk, ugratjuk egymást, s közben a vizet, a vízre omló hófedte bokrokat lessük. Hol lehet a vén zsí- rány? A nyomok egy fűz alól futnak a katykó széle felé: céltudatosan, nyűgöd, tan. ' Minden ujjnyom kivehető. Szinte látjuk, amint iádra koma ravaszkás mosollyal, fölényes biztonsággal végigfut az omlékony parton, s még arra is van ideje-bátorsága, hogy megálljon, s féloldalra hajtott fejjel meglessen bennünnyugodt, mozdulatlan. De csak egy pillanatig. Aztán, mint mikor felmordul az ég, felnyög a négy-öt méter magas löszfal, s mint a vízesés, omlani kezd*. A víz felcsap, örvénylik, hörög, a rémült kis kacsák meg fölénk húznak, s úgy kiáltozzák; ugye nem vagyunk gyávák, ugye nem vagyunk gyávák...? A bot a viz felett, a zsinór a vízben, életnek azonban nyoma sincs odalent. A damilon szép lassan jég- gyűrű nő, itt az ideje hát, hogy abbahagyjuk. Hátunk mögött az erdő, előttünk a szeszélyes, part. tálán, egyre sebesebben futó folyó. A horgászhelytől nyugatra már egyetlen nyom sincs; amióta leesett a hó ember még nem járt erre. A tisztaság, a csend, a fák, s a bokrok ágaira kapaszkodó zúzmara törékennyé, s valószinütlenül széppé tesz mindent. Az ember áll a fehér hófelhőNem fájhat Makay Ida Nem vehetnek el többé semmit attól, aki tündöklő űrrel lett tele. Kinek haja már hőpille fészke, madarat sem hív. Puszta, ‘tenyér* csillagparázstól ég már sérthetetlen. Szobákba sem lép. Hó s fény a szőnyege. Nem fájhat zajló szerelmekért már, kinek erdők csöndje lett a kedvese. két, miközben a tűzzel ügyetlenkedünk. A horog a vízben, fi vidra a leshelyén, a halak meg.. De hát ki tudja, hol vannak ilyenkor a halak? A vizen áttetsző jégszigetek úsznak, alig száz méterre tőlünk, a szürke zátonynál már kezd beáüni a folyó. Egyik percről fi másikra történt minden, jött egy nagy faág, aztán egy jégtábla... Most már ötven-hatvan négyzetméteres lehet az összefüggő jég. felület, s nyugatról csak úgy úsznak, úsznak az alaktalan, óriás-amőbák. Zajtalan koccanások, villámgyors forradás. Az előbb még két tábla úszott, most már csak egy... A szemközt/ parton récesereg röppen fel; mint a■ kígyót látó verebek. Hápogó madárfelhő, önmagát hizlaló rémület. De hát mi történhetett? Róka? Vagy ott is vidra úr...? Tanácstalanul nézünk, oda- át minden vakítóan tiszta, kig érő üvegplatánok alatt, s legszívesebben belekiabálná a csendbe: hahó, tündérek, hallotok engem.. .71 A hó térdig ér, néhány perc, s ki kell gombolni a felöltőt, aztán a zakót, majd az ing nyakát. Céltalanul megmámorosodva csörtetünk a hóban: előre, előre, előre.* A nagy kanyarban va- gyunlz, itt rakja le a folyó nyáron a távoli vidékekről hozott homokot, kavicsot, ágat. Kis terasz, csalogató pihenőhely. Közelebb settenkedünk, valaminek lennie kell... S van is! Vadlibazaj rikolt, s röppen az égre. Egy pillanat csak, s készen áll az égi kék. Nincs esetlegesség, nine* helycsere, s nincs féltékenység se: e furcsa égi alakzatban mindenkire egyformán szükség van. A ludak dél felé szállnak. Néhányszor még halljuk a gúnár parancsszavát, s aztán újra csend lesz. Vajon hová szántok, s mi vár rátok, madarak? A magas észak költőhelyei üresek, néma a táj, de a tundra iránti nosztalgia most is, itt lent, délen is, bennük él. Síkterületi vizek partján, réteken, sásos lápvidéken ütnek tanyái, de csak órákra, t aztán gyerünk, tovább! Minden ősszel megjelennek, s minden ősszel kevesebben. János úr mondja, a mezőőr; tíz évvel ezelőtt még egész felhők jöttek*. Az erdő felé vesszük útunkat; a nagy folyó előbb-utóbb mindenkit el- bágyaszt, szomorúvá tesz. A hó egyszerre beszélni kezd: nyom, nyom mellett. Egy nyúl háromszöget mintázó csapája, bevezet bennünket a tölgyesbe. Valamitől megijedhetett szegény: a csapa hirtelen jobbra fordul, s vad vágtává alakul. A felszálló, majd visszahulló porhó elmossa « kétségbeeiett menekülésről tanúskodó nyomok kontúrjait; hát igen, az erdő nem kirándulóhely annak, aki benne iL* Fácánnyomok; végtelen hosz- szan tekergő háromágú gyöngysor. Egy száraz ágon mátyás-madár, beljebb, valahol balra meg szarkák. Az erdő-mező vénasszonyai. Lotyogásuk felveri a csendet, bosz- szantja a vadakat. Megállunk, hadd higyjék a esárik, sikerült bennünket elriasztaniuk. Egy perc, vagy kettő? S már itt is vannak, közvetlenül a fejünk felett, mert nemcsak fecsegőek, gyávák, de végtelenül kivnácsiak is. Űj nyom, új mese. Egy őz. Aprócska pata- sor; óvatos kanyargás a bokrok között. Minden bokor mögött mélyebb nyom: itt megállt, t kilesett. Kilesünk mi is. Semmi. De pár lépés után a hó hirtelen sárgára vált: aha, rókavár! A komák háza táján mindig ez van: eldobált ételhulladék, kifehéredett csontok, véres tolIhalmaz, s szenny, töméntelen mennyiségben. Orrfacsaró hely, de azért körülnézünk. A koma, persze, sehol; vagy úton van, vagy éppen horkant egyet a kotorék mélyén. Teheti, nincs munkaideje. Hivatalosan a hajnal, meg az este az övé, de melyik róka ad ma már erre?!*. Lassan újra a folyóhoz érünk, pontosabban fi folyóba torkolló csatornához. A víz itt .is kicsi, március Varjak jönnek, Sk a tél zenészei, már amennyire fahangú kornyikálásuk, szomorú károgásuk zene! Néhányon leereszkednek « vízparti nyárfára; forgatják a fejüket, s mint akik mondani akarnak valamit, de nem találják a megfelelő szót, tátogatnák. Cinkék érkeznek a víz főié hajló kóróra, bájosak, ügyesek, emberszeretók. Egy falat; egy strófa naiv kis dalukból. Éppen dél van, megembereli magát hát a nap. Egy felhő kettéhasad, egy zúzmaráé fa felizzik a szennyes-szürke ég alatt. A rucák visszamerészkednek a folyópartra, az őz ugrálva fut a hó-hullató “bokrok alatt. A nyúl nekiiramodik a tisztásnak, körbefutja, de eztán, hogy senkit sem talál ott, ugyanolyan sebesen vissza is menekül az erdő oltalmába. Az első bokor alatt megáll, visszanéz, $ egyszerre szomorú lesz. Az az Igazság, hogy sohasem tudja, mit tegyen Most azért jött vissza « jó meleg fényből, mert senkit sem látott, tegnap meg azért, mert mire kiért, volt ott valaki.* Az égtn tágul a hasadéit; a hó egyre fehérebb lesz. Minden megmozdul, mindenki mást tesz, csak a folyó nem törődik semmivel A jégtáblák keletnek úsznak, s mintha mágnes lenne bennük, újra meg újra egymásba akadnak. Minden hiába. Ha a hőmérséklet húsz fok alá süllyed, bein a folyó. HESÉL A HÓ Békés Sándor tárcanovelláia Kezek Balogh Ferenc feivéfeb * . < '••••■ •• X
