Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-05 / 54. szám

Hossásxőtás a Vendégasztal című ty-műsorhoz | 969. január 1-től nyugdíjas, termelőszövetkezeti tag j vagyok. Hetvenkettedik élet­évemet betöltöttem. Tíz évig voltam az 1970 februárjában szanálásra került orosházi Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet­ben állattenyésztési brigádveze­tő. Bár már nyugdíjban voltam, amikor a tsz szanálása megtör­tént, mégis nagy érdeklődéssel kísértem a fejleményeket S ta­lán igaz az a mondás: ha mesz- szebbről figyeli az ember a kö­rülményeket, jobban lehet elfo­gulatlanul ítélni, mint annak, aki közvetlenül benne éL Nagy érdeklődéssel nézem a tsz-ekről készült tv-műsarokat és figyelemmel kísérem a sajtó­ban megjelent cikkeket Legutóbb a Gulyás Pál veze­tése alatta „Vendégasztal” című Ív-műsor sorozat ragadta meg a figyelmemet. Az ott látottakat, hallottakat szeretném kiegészí­teni az én elgondolásaimmal, mert úgy érzem, nem mindent mondtak el a tsz-ekről, s talán nem is mindent úgy, ahogy mi egyszerű parasztemberek látjuk és tapasztaljuk. A mezőgazdaság az utóbbi időben nagyon nehéz helyzetbe terült. Bár sok gazdaságban a termék mennyisége lényegesen emelkedett a jó talajmunka kö­vetkeztében, mégis egy rosszabb esztendő olyan nehéz helyzetet teremt, hogy , sok gazdaságot szanálni kell. Nem az 1970-es, nagyon vizes, sok helyen árvizes esztendőt hozom fel példának, mert ez nem adná a teljes igaz­ságot. Voltak 1969-ben is olyan gazdaságok, mélyek az évet na­gyon rosszul zárták, sót szaná­lásra is kerültek és most is van­nak olyan tsz-ek, amelyeket nem az árvíz hozott nehéz hely­zetbe. Sok helyen az elnököt teszik felelőssé a hibákért, má­sutt pedig az egész vezetőséget Sokszor elhangzik például, hogy a tsz vezetősége nem igyekszik tartalékolni, így a rosszabb esz­tendőben nincs mihez nyúlni, Azonban ha alaposan megnéz­zük azokat a körülményeket, amelyek a vezetőket arra kész­tetik, hogy minél többet ossza­nak ki, sőt, ha lehet, még a jö­vő éviből is igyekeznek pótolni a zárszámadás összegét (bár ez mindenféleképp elítélendő) nem teljes mértékben lehet okolni őket a szabálytalanságokért agyon, jól tudja mindenki, hogy a gazdaságok mun­kaerőhiánnyal küzdenek, külö­nösen, ha olyan ipartelep van a közelben, mint Orosházán is. így a vezetés ha azt akarja, hogy elegendő embere legyen, kénytelen fizetni, mert másképp, a tagok elmennek. (Például az orosházi Vörös Csillag Tsz a szanálás előtt és természetesen utána is, mert 1967-ben 75 szá­zalékot, 68-ban 70 százalékot, 69-ben 60 százalékot fizettek csak ki a munkadíjból, ami ter­mészetesen lényegesen kihat a nyugdíjakra is.) Ugyanerre az okra vezethető vissza a gépesí­tés erőn felüli fokozása is. Igyekszik a gazdaság sok olyan gépet beszerezni, amellyel az embert pótolhatja. Mindez töb­be kerül, mint amire a fedezet biztosított. Ehhez járul az is, hogy sok olyan szakembert is alkalmazni kell, akik a gépek kezeléséhez, javításához nélkü­lözhetetlenek. Kénytelen a gaz­daság saját javítóműhelyt fenn­tartani, abba gépeket beszerez­ni, alkatrészeket tartani. Na­gyon jó anyagiakkal kell ahhoz rendelkezni, hogy a gépesítés jól működjön. Mindehhez a mű­hely vezetésére, a gépek eliga­zítására, lelkiismeretes, jó szak­embert kell találni. Ez a legne­hezebb. Az a helyzet, hogy a gyenge adottságú, vagy rosszul gazdálkodó tsz vezetésére alig lehet jó agronómust, pláne ag­rármérnököt találni, mert min­denki igyekszik a már jól mű­ködó gazdaságba elhelyezkedni. A jó szakember nem könnyen hagyja' ott a régi megszokott helyét, hogy elvállaljon egy bi­zonytalan gazdaságban például műhelyvezetést. Ezért nagyon jól meg kell őt fizetni. Vagy kapnak olyan szakembert, hogy jó pénzért vállalkozik a veze­tésre, akinek sikerül megállni a helyét, vagy megijed a nehézsé­gektől és hamarosan otthagyja azt, vagy nincs kellő vezetési gyakorlata és rosszul irányítja a dolgokat. Ugyanez vonatkozik a melléküzemekre is. Bármilyen melléküzemről van is szó, annak élére nagyon jó szakember kell. Enélkül megin­dulni nem is lehet. De ha már a gazdaság élére sem lehet kap­ni jó szakembert, hogyan lehet­ne egy melléküzem vezetésére? Mindezt nem azért mondom, mert ellene vagyok a mellék­üzemágak létrehozásának, de tapasztalataimból tudom, hogy milyen nehéz jó szakembert ta­lálni. A kkor, amikor az egész gaz­•í*' dasági életben mindin­kább a szakember kérdésen for­dul meg minden, nem lehet azt mondani, hogy így az „elnök”, meg úgy az „elnök”. Az elnök nem lehet olyan ember, aki mindenhez ért, mert ilyen em­ber vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés van. A szakembe­reknek viszont érteni kell a dolgukat Az agronómusmak a mezőgazdaságot, az állatte­nyésztőnek az állattenyésztést, a főkönyvelőnek pedig a könyvvi­telt, hogy minden esetben tud­ja, milyen a gazdaság anyagi helyzete. Állítom, hogy a jó fő­könyvelő van olyan fontos, mint akármelyik vezető, feltéve, ha megköveteli a szigorú bizonylat­fegyelmet E három emberrel, ha az elnök egyetértésbejt vezet, különösen, ha a párttitkár, és a párt tagjai is támogatják ott nem lehet különösebb hiba. A dolgozók nagyon hamar meglát­ják azt hogy ki az, aki való­ban tud, és ki az, aki hangjá­val igyekszik pótolni tudását. A legjobb szakemberek kellenének a gyenge adottságú, vagy rosz- szul gazdálkodó termelőszövet- kezetek élére, hogy azokat a kiadásokat, amelyeket nem igen lehet csökkenteni, több terme­léssel ellensúlyozni lehessen. Nagyon helyesnek tartom, hogy olyan vállalkozás megvalósítá­sánál, mely egy szövetkezet te­herbírását meghaladja, tsz-tár­sulást hozzanak létre. A másik a termelőszövetkeze­tek összevonása. Ez nem mindig jár előnnyel, ám ha van egy jó szövetkezet jó vezetéssel, akkor az összevonást meg lehet oldani. Elméletben sok minden megva­lósíthatónak látszik, de a gya­korlatba átültetni ezt nagyon nehéz. Mindez nem okoskodás akar lenni, de a mezőgazdaság még nagyon messze van a töké­letes gépesítéshez. Még nem le­het az emberek létszámát nagy­mértékben csökkenteni. Éppen ezért még nagyon is küzdenünk kell a meglevő adottságok mel­lett a fejlődésért. És ez a küz- j delem, az irányítás a szakembe- ; rekre vár. Talán a hitelpolitika sem a ■ legkedvezőbb a mezőgazdaság- ■ ban. A rövidlejáratú hitelek a i mezőgazdaságot nem nagyon se- j gítik. hisz a mezőgazdaságban a ■ pénz nem mindig fordul meg ■ egy évben. Kevesebb dotáció, • több hosszú lejáratú hitel többet jj segítene. így lenne idő a tőkét ■ kihasználni. ■ V ehet, hogy mindezt mások • is kifejtették már. En: csak egyszerű parasztember va- ; gyök, de nagyon bántanak azok • a lazaságok, amelyek a mező- í gazdaságban jelen pillanatban ■ vannak. Újra csak azt mondha- ■ tóm, hogy a szakvezetőknek kell ! sokkal harcosabbnak, odaadóbb-j : nak, lelkiismeretesebbnek lenni. \ Ne csak azt számítsák ki, hogy • 1 liter tej, 5 forintba, 1 kilo- j gramm hús 6—8 kilogramm ta- j karmányba kerül, hanem keres- * sék, kutassák és harcoljanak is I azért, hogy helyes takarmányo- : zással, jó takarmányokkal ol- j csóbbá tegyék a termelést. Koczka Pál Orosháza, Tél uu 14 ■ Aláírták Békéscsaba és Zrenjanin 1971. évi kulturális csereprogramját A legközelebbi esemény a szerb népszínház békéscsabai vendégszereplése Békéscsaba és a jugoszláviai Zrenjanin kapcsolatai hosszú évekkel ezelőtt kezdődtek, első­nek a sportegyesületeik különbö­ző szakosztályai látták vendégül egymást barátságos mérkőzése­ken. Később a két város kuitúr- mun kásái, művészei is felkeres­ték egymást, olyannyira, hogy 1969-re a két város hivatalosan is testvérvárosi kapcsolatot te­remtett. Dr. Haraszti János, a békés­csabai tanács elnöke tájékoztat­ta lapunk munkatársát arról, hogy az 1971. évi megállapodást a közelmúltban írta alá Békés­csaba részéről Babák György elnökhelyettes, jugoszláv részről pedig dr. Bodó Antal, a zrenja­nin i szkupstina elnökhelyettese. A program ebben az évben is változatos, és alkalmas arra, hogy a baráti kapcs- »latokat to­vább ápolja. Dr. Haraszti János elmondotta, hogy a zrenjanini szkupstina új elnöke, Dusán Ra. dakovics meghívta őt zrenjanini látogatásra, melyet örömmel fo­gadott. A testvérvárosi kapcsolatok 1971. évi részletes programját Babák György elnökhelyettes ismertette. A tervezet kidolgo­zásakor az volt a véleménye mindkét város vezetőinek, hogy az 1970. évi program és annak megvalósítása sokkal jobb volt, mint az 1969. évi. Akkor egyet­len művészeti hétbe tömörítet­ték az eseményeket, tavaly azonban az év minden szaká­ban történt valamilyen rendez­vény, találkozó, szakembercsere vagy Békéscsabán, vagy Zren- janinban. Ehhez a bevált alap­elvhez tartották magukat az idei tervezet összeállításakor is. A testvérvárosok levéltárai­nak szorosabb munka-kapcsola­ta az 1971-es évvel kezdődik. A Zrenjanini Történelmi Levél­tár két munkatársa júniusban érkezik a gyulai levéltárba, és kutatómunkát végez. A zrenja­nini levéltár agusztushan fo­gadja a gyulai levéltárosokat, akik békéscsabai vonatkozású levéltári anyagok tanulmányo­zásával is foglalkoznak majd. A két város könyvtárai is megis­merkednek egymás munkájával. A tervezet szerint a zrenjanini városi népkönyvtár három mun­katársa öt napot tölt ápriMs hó-i napban a Békéscsabai Megyei' Könyvtárban, míg a csabai könyvtárosok szintén öt napig ez év májusában a zrenjanini könyvtár vendégei lesznek, és gyűjtenek tapasztalatokat az ot­tani könyvtár munkájáról. Ismeretes, hogy a békéscsabai színház és a zrenjanini szerb népszínház is bekapcsolódott a testvérvárosok kulturális csere­programjába. Színházunk az el­múlt év decemberében vendég­szerepeit Zrenjaninhan-, az otta­ni szerb népszínház társulata piedig részt vesz az 1971. áprili­sában megrendezésre kerülő bé­késcsabai Stúdió-színházi fesz­tiválon, melyen Alékszander Popovi cs: Koca kocogás című darabját mutatják be. A zren­janini „Madách” ama'őrszínház kölcsönös alapon, elsősorban díszletek és jelmezek cseréjével tart fenn kapcsolatot színhá­zunkkal. A békéscsabai KPVDSZ Napsugár bábegyüttes is vendégszerepel majd a bánáti testvérvárosban, 1971. június 5- től 10-ig, és műsorát három al­kalommal mutatja be. A múzeumok eavüttműködése tovább bővül. Február 15-én már megnyitották Békéscsabán, a megyei művelődési központ­ban a „Közép-Bánát népművé- í szerte” című kiállítást, nagy si­Már többször megállapítottuk, hogy a Battonyai Községi Ta­nács és a József Attila Művelő­dési Ház helytörténeti szakkö­rének kezdeményezése, a „Bat­tonyai Füzetek”-sorozat jelentő­sége túlnő a község határain. A Battonyán élő. vagy Battonya múltjával-jelenével foglalkozó kutatók dicséretes munkásságán nak hű tükre a sorozat minden darabja. Legutóbb Francz Vil­mos „Adalékok Battonya műve. lődéstörténetéhez” című tanul­mánya jelent meg, a sorozat 11. köteteként. A szerző a battonyai közoktatás vázlatos történetét állította össze, nagy igényesség­gel és a témakör mély ismereté­vel. A, előszóban rámutat arra, hogy a község művelődésitörté­nete összefügg gazdaságtörténe­kerrel, a zrenjanini Népmúzeum pedig megrendezi a békéscsabai múzeum néprajzi kiállítását az év utolsó hónapjában, december elején. A tervezet szerint tovább bő­vül a képzőművészek kapcso­lata. A Zrenjanini Amatőr Szö­vetség 1971. április 30 és május 15 között mutatja be tagjainak alkotásait Békéscsabán, a békés­csabai képzőművészeti stúdió pedig szeptember 26 és október 10 között állítja ki képeit Zren- janinban. Meghatározták a tánc- együttesek cseréjét is. Ezek sze­rint a zrenjanini „Dom oml: di­ne” népi együttese 1971. október 8—10-ig lép fel Békéscsabán új műsorával, a békéscsabai me­gyei művelődési központ társas­táncklubja Pedig október 29— 31-ig lesz Zrenjanin vendége. A Zrenjanin melletti Aradac köz­ség szlovák népi együttese má­jus elején jön Békéscsabára, míg a Balassi Együttes jugo­szláviai szereplésének időpont­ját május 14—16-ban határoz­ták meg. Tovább fejlődik a ze­ned együttesek kölcsönös talál­kozójának és fellépésének prog­ramja is: a békéscsabai szimfo­nikusok szeptemberben, a zren­janini kamarazenekar pedig egy később megjelölt időpontban hangversenyez a testvérváros­ban, Sass Ervin tével. Megállapítja, hogy a köz­ség korai felszabadulása milyen jótékonyan hatott a művelődési törekvésekre. A dolgozat első részében az alsófokú népoktatás történeté­ről ad általános képet, ismer­tetve a kezdeti eredményeket és a fejlődés tendenciáit. A felső­fokú népoktatás és a középisko lai oktatás fejezetekben a gimná ziumtelepítéssel és az intézmény bővítésével, szervezési problé­mákkal foglalkozik. Külön rész. ben tárgyalja a gyermek és di­ákszociális intézmények kiala­kulását, életét. A 82 siencilezett oldalú tanulmányt jegyzetekkel és értékes statisztikai táblázatok, kai egészítette ki a szerző. A tanulmányt Elek László lek torálta. eBca^aaaaeaaeeaseaaeaeaaaaaasaaBaaeasaaaaaaeaas* 3. A tömeg a kordonon túljutva- a Soroksári utat teljes széles­ségében elfoglalta. A Boráros térre kiérve forradalmi dalok­ba kezdtek. Majd egymás után hangzottak fel a kiáltások: — Éljen a választójog! — A beug Tisza Pista! — Le az erőszakos junker­rel! — Éljen a küzdő Justh-Párt! A Boráros térről a menet be­kanyarodott a Közraktár utcá­ba. A forgalmas központi vá­sárcsarnoknál a tüntetés a ki­váncsi emberek ezreit csalta az utcára A Fővám téren ál a menet a Vád utcába ért A szűk utca egyszeriben hangos lett a tüntetők követeléseitől és forradalmi dalaitól. A hatalmas paloták ablakai megnyíltak és az urak ijedten nézegettek ki mögülük. A Gizella téren (a mai Vö­rösmarty téren) már hatalmas rendőri készültség várta a mun­kásokat. A rendőrök a tömeg­nek csak egy részét tudták visszaszorítani. De a visszaszo­rítottak is, szétszórva bár, el­jutottak oda, ahova a többiek: az Országházhoz vezető utcák­ba és a Szabadság térre. Budán a Ganz-gyári munká­sok alkották a felvonulók zö­mét. Ök is Pestre tartottak, az Országházhoz. A Margit-hídnál a rendőrök útjukat állták, de a legtöbb munkásnak mégis si­került átjutni a kordonon. Töb­ben propellereken ás más hida­kon jutottak a pesti oldalra. A Váci úton és Újpesten is, a gyárak előtt reggel nyolc órá­tól kezdve nagy tömegben gyü­lekeztek a munkások, majd a Váci úton elindultak. A mint­egy négyezer főnyi tömegnek a Ferdinánd-hídnál állta útját a rendőrség. A tömeg' tiltakozott: — Engedjenek az Országház elé! — Le az osztályparlamenttel! A rendőrök a tisztek paran­csára kardot rántottak. A mun­kások feleletként kőzáport zú­dítottak rájuk s átszakították a kordont. A lovasrendőrök esze­veszett vágtatással rontottak a tömeg közé, de képtelenek vol­tak megállítani az embereket Ekkor egy század gyalogost ve­tettek be a munkások ellen, a rendőrök pedig pisztolyt rán­tottak. A katonákat szuronyro- harnra vezényelték és a rend­őrök a menekülők után lőttek. Így néhány perc alatt sikerüli szétoszlatni a tömeget. Szerte­szét a járdán és az úttesten vé­res sebesültek hevertek. Holub Kristóf negyvenkét é”es mun­kás holtan maradt a kövezeten, S az országházi csata még órá­kig dúlt a város több pontián. A rendőri terrorra a munkásság azzal válaszolt, hogv villamoso­kat fordított fel, barikádokat épített, több helyütt összecsa­pott a rendőrökkel és a segít­ségükre kivezényelt huszárok­kal, gyalogos bakákkal. ■— Le az osttá'yuralómmal! — Le a grófi bandával! — Éljen a forradalom! hangzottak az új jelszavak. A munkásság megmutatta ere­jét, de vereséget szenvedett. Az úri osztályok, amelyeknek leg- reakcíósabb, legkonzervatívabb Megjeleni a „Battonyai Füzetek“ ű'abb száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom