Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-30 / 75. szám
„Esküszöm, hogy hazámat...” «Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot, ha kell, életem árán is megvédem.** Büszkék a hozzátartozók katona ti ukra, hogy nem Jó szakmát választottak, inkább a most divatos természettudományok valamelyikével kellene foglalkozniuk. Kolja kézből kontrázott: — Nem igaz — mondta szenvedélyesen —, hogy a társadalomtudományok háttérbe szorultak volna. Az új terv direktívái is hangsúlyozzák, hogy nagy feladatok várnak a társadalmi tudományokra, a társadalom jelenkori fejlődési folyamatainak komplex tanulmányozása, a szocialista gazdaság tudományos irányítása, a kommunista építés feladatainak megoldása, az új ember nevelése érdekében. Érvek, és ellenérvek csaptak össze a téma és az asztal felett Aztán a vita lassan lecsendesedett. Abban maradtak, hogy jól választotta meg ki-ki a maga szakmáját. Sőt, mire a lányok által főzött szerény vacsorára került sor, a legnagyobb egyetértés honolt a tányérok fölött Közben megtudtam, hogy nemcsak az étkezésnél van meg ez az egyetértés, hanem a munkában, a tanulásban is. Segítenek egymásnak á szakma, a nyelvek elsajátításában, de sokszor egyéni problémák megoldásában is. Ngo-Ghu-Qu arra kért, vigyem el üdvözletét Miskolcra, ahol bátvia a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanul. Könnytől csillogó szemmel kötötte lelkem- re, mond lám meg neki, hogy 6 jól van Moszkvában, sokat tanul, s arra kéri bátyját, dolgozzon ő is derekasan, — 1969 júliusában láttam őt is, szüléimét és többi testvéreimet is — mondta. — És csak S év múlva fogunk találkozni ismét, még öt esztendőnek kell eltelnie addig, hogy együtt le-: gyen a család. Katonaúj on cok tettek esküt Napsütéses vasárnap délelőtt Békéscsabán, a honvéd helyőrség laktanyájában több száz hozzátartozó halLgatta a katona zene kar játékát éa gyönyör^ toödött az egyenes sorokban álló katonafiatalokban. Minden hozzátartozó a saját fiát, férjét öccsét bátyját vagy vőlegényét igyekezett felfedezni a kimenóruhába öltözött feszesen álló katonák között. Szél lobogtatta a nemzetiszínű és vörös zászlókat. A csapatzászló nehéz selyme pedig ráomlott a zászlótartó tiszt vállára. Ünnepélyes pillanatok. Békés megyei fiatalok, alig egyhónapos katonák tettek esküt. A dísztribünön ott álltak parancsnokaik, főtisztek, s közöttük Baji Ferenc honvédújonc édesapja, édesanyja és húga. Ott volt Tóth Pál, a Kulich Gyula nevét viselő békéscsabai mun- kásőrzászlóalj parancsnoka és Eperjesi Béla. a KISZ megyei bizottságának képviselője. Pontban 10 órakor felharsant a díszjel és a főépület felől kemény léptekkel jött Koioncsák István alezredes, a központi tiszthelyettes iskola parancsnokának helyettese. A vezénylő főtiszt parancsszavára az esküre készülő úion. cok egyszerre vetették fejüket az érkező elöljáró felé Fotó: Deménj nárom»*fnfí *á**1/í alatt ítélet A katonai ügyész felolvasta a szökés miatt hozott halálos ítéletet, majd elhangzott a vezényszó: — Tűzi A lövések eldördültek. Az elítélt holtan előrebukott. A felsorakozott zászlóaljon halk morajlás futott végig. Jermakov főhadnagy dühösen káromkodott. — Gazemberek! — préselődött ki még az egyetlen szó összeszo- ritott fogai közül. És talán tett- legességre Is vetemedett volna, ha mindjárt a kezeügyébe kerül a hadbíró. Elharapódzott a szökés, a legszigorúbban kellett eljárni. A statáriumot már Jóval előbb kihirdették mindenkinek számolnia kellett azzal, hogy ha kivonja ma^át önként vállalt kötelezettsége alól és megszegi esküjét, halállal bűnhődik. A szovjet vezetés számolt a zászlóaljjal. Olyan feladótok végrehajtására toborozta, ame- lvekhez nvolcszáz ember kell. Mi lett volna, ha a szökés büntetlen marad? A szovjet parancsnokság teljesen a magyarokra bízta a döntést és egyetértett az eljárással. — Háború van. az ön kötelessége. hogy a rendet, fegyelmet minden törvényes eszközzel fenntartsa — közölték a zászló- al ’Parancsnokkal már kezdetben. Később pedig amikor a szökések elharapództak, ismét figyelmeztették erre. És 1945. március 16-án megjelent a 13. számú zászlóalj parancsnoksági napiparancs, amely így szólt: „ítélet végrehajtása. Folyó hó 17-én a 3. század állományába tartozó X. Y honvédet szökés miatt agyonlövésse) végrehajtandó halálbüntetéssel sújtotta a hadbíróság. Az ítéletet a zászlóalj tisztjei és legénysége előtt Szobon végrehajtották. yAz eset miatt Ismételten figyelmeztetem a zászlóaljhoz tartozó tiszteket és katonákat, hogy szökésért csak egv büntetés jár: az agyonlövés. Tudnia kell mindenkinek. hogy a fasizmus elleni hadműveletekben való részvételünkkel a magyar haza érdekeit szolgáljuk, azét a hazáét, amelyből csak egyet adott nekünk az isten. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy talpra állítsuk az országot, amelynek nagy része romokban hever. Tudjuk jól, hogy minél tovább tart magyar területen a harc, annál nagyobb lesz a rombolás, éhínség, pusztulás. Tudjuk azt is, hogy a fasiszták minden erővel mentesíteni akarják a német-lakta területeket a háború borzalmaitól, s ezért a célért minket is feláldoznak. Az mit sem érdekli őket, hogy nálunk magyar területen milyen szörnyű pusztulás következik be. Mi csak eszközök vagyunk a kezükben és voltunk is a háború első percétől kezdve. Járjunk nyitott szemmel és gondolkozzunk férfiakhoz méltó módon. Magyarok vagyunk, csak mi állíthatjuk talpra az országot. Minden erővel elő kell segítenünk, hogy magyar területen végre szűnjenek meg a harcok és ne minket pusztítson a szörnyű tűzvész, hanem azokat, akik akarták és elkezdték a háborút Tevékenységünkkel a szovjet hadsereg előretörését segítjük elő. Minden lapát föld. minden csákányütés egy-egy lépés Németország felé. Az új magyar hadsereg tagjai vagyunk. Mindenki emlékszik arra, hogy őn- ként-jelentkezés alapján került ebbe a hadseregbe, senkit sem kényszerítettek arra. hogy .közénk jöjjön. A törvényeket szabályokat be kell tartani, mert a hadseregbe való jelentkezéssel egvütt erre köteleztük magunkat. Becsületes helytállással saját helyzetünkön segítünk. Szövetségesünk megbecsülését csak így érdemelhetjük ki Sorsunk alapja az ő megbecsülésük Ha megszerezzük, ugyanolyan elbánásban fogunk részesülni, mini a szovjet hadsereg taglal, önálló feladatot kapunk, lesz tábori posta. Jobb élelmezés, szabadjáé stb.. de amíg nem bíznak bennünk, semmit sem várha- tunkRemélem, hogy a kivégzés borzalma a jövőben mindenkit vissza fog rettenteni a szökéstől és nem lesz szükség arra, hogy mégegvszer feleslegesen magyar vér folyjon" (Folytatjuk) Pásztor Béla Lakosságnak szobafestést, mázolást, vfzvezetéksrerefést szolgáltatásként vállalunk. Ä özuleteknelt teleszkópos — különböző fénypontmagasságű — acélcső lámpaoszlopok gyártását vállaljuk. Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz Értesítés! A Békés megyei Via- éa Csatornamű Vállalat értesíti t Ügyfeleit, hogy a házi bekötések engedélyezési eljárását 1971. április 1-től megváltoztatja Az új engedélyezési eljárás során a fenti Időponttól a kérvényhez a kérelmezőnek tervei csatolni nem kell Az engedélyezéssel kapcsolatos felméréseket, rajzokat, ügyintézést, engedélyt a vállalat készíti el. A házi szennyvizek tisztítását és elhelyezését szolgáló műtárgyak és csatornák építését csak építési engedély alapján lehet végezni, melynek beszerzése azonos a családi lakóházak építési engedélyének beszerzésével. Megrendelés alapján azonban vállalatunk ezzel kapcsolatosan is elvállal tervezési megbízást. Igényeket továbbra is a területileg illetéke* üzemvezetőségnél kell bejelenteni. Az értesítéssel kapcsolatban bővebb felvilágosítást a terület üzemvezetőségei adnak. ünnepélyesen szálltak nemzeti himnuszunk hangjai, majd Koioncsák István alezredes lépd a mikrofonhoz. Meleg szavakkal üdvözölte a katonafiatalok szüleit, a vendégeket, valamennyi hozzátartozót. Ezután az újoncokhoz szó't. Elmondta, hogy a katona esküje mire kötelezi az állampolgárt, beszélt arról, hogy a mi katonáink esküje nem frázis. hanem a dolgozó népnék tett fogadalom, amelynek megtartása szent kötelesség. — A ml katonai eskünk osztályjellegénél fogva a azocta- Usta társadalom mély humanizmusának dokumentuma — mondta többek között — minden sora a nép felemelkedésének, a társadalmi haladásnak, az igazi ügynek a szolgálata. Beszélt arról ts, hogy a magyar néphadsereg nincs egyedül A Varsói Szerződésben • aaocialista országok hadseregeivel közösen küzd azért, hogy békében építhessük országunkat A parancsnok szaval után vt- gvázzmenetben jött a mikrofonhoz Baji Ferenc ójonckatona és olvasta az estkü szövegét, amelyet bajtársai magabiztosan, hittel és meggyőződéssel mondtak utána. „Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot, ha kell életem Arán Is megvédem." Felemelő, szép percek. A felnőttéválás perced. A haza fegyveres védelmezőjévé válás percei S amikor Baji Ferenc az esküt tett katonák nevében megcsókolta a csapatzászlót, sok szülő szemében felcsillantak az öröm és a mégha tódás könnyed. Ezután ismét Koioncsák alezredes köszöntötte a most már teljes jogú katonákat, majd társai nevében Hocz Pál honvéd beszélt a szülőkhöz és a parancsnokokhoz. — ígérjük — mondott* többek között — nem hozunk szégyent a magvai néphadsereg egyenruhájára. A katonák és szüleik, hozzátartozóik életében nagy jelentőségű ünnepély az Internacio- náléval zárult. Ezután az esküt tett honvédek díszmenetben vonultak el parancsnokaik és hozzátartozóik élőt’ j Botyáuszki János A többiek kezdtek ránkfigyel- • ni, abbahagyták az evést, élné- : múlt az evőeszközök csörgése. • Néztem a kis, törékeny testalka- • tű, de erőslelkű leányt, csillogó : fekete szemét, hosszú haját, és i tudtam, hogy ez az ember, ép- j penúgy, mint egész népe, meg- : tanulta, hogy komolyan kell : venni az életet, a munkát, a ta- | nulást Zavaromba valami biz- j tatót mondtam, vigasztalni akar- ■ tam. de egy kedve* mozdulattal • elhárított Szerencsére megszólalt Kolja gitárja és most már mindnyájan odafigyeltünk. Többen dúdolták a dalt és én tudtam, valamennyien távoli szülőföldjükre, szüleikre, testvéreikre, szerelmeikre gondolnak. Nekem az járt az eszembe, ami S az előző beszélgetésben többször : is elhangzott; hogy a szovjet ■ nép milyen nagy feladatot vál- • lalt magára és milyen nagy ál- : dozatot hoz fiainak, leányainak, j s velük együtt a baráti országok . fiataljainak oktatása nevelése j érdekében. Közben véget ért a j dal, s Kolja, mintha csak kita- j lálta volna gondolataimat — a ■ falra mutatott ahol szögre j akasztva egy kékszfnű bányász j védősisak csillogott a lámpa- j fényben: ! — Azért, hogy én, meg ti itt ! tehetünk, nyugodt körülmények ] között tanulhatunk, apáink és I anyáink dolgoznak meg. Ezt so- ! hasé felejtsétek! Azért hoztam i el magammal ezt a sisakot, hogy i naponta eszembe jusson a bányában dolgozó apám. Akármennyit fogok tudni öt év múlva, akármilyen beosztásba kerülök, emberségben mindig olyan akarok lenni, mint ők... (Folytatjuk) Oravec Jánoa
