Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

MÉK-laboratórlum Budapesten €93 cnlgántatM toX be a ŐJjászervezetl Mfl»eHiieiell érték feesftő vállalat Egymillió forint, «ál 9 aagyobb összeget adott a központ* alapba. melyből Buda. pesten a zöldségtermesztés tel. lendítését szolgáló laboratóriu­mot hoztak létre. A tagtermeld, szövetkezetek melyek nagy térd­a » - fű mii i —aB3-a— íETaHQ? iyS^l%SSAPSSBSK SÖÜOsl^öeE'-* messiással, tábláik tápanyageá.­látottságát az összegyűjtött ta­lajminta alapján, a budapesti la­boratóriumtól megkaphatják. A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat békéscsabai központjában szer­vezik az új laboratórium igény, bevételét. A Duna alól jelentjük Gyom ütemben készül a főid alatti zását második Deák tér éa a Déli pályaudvar között A Dana alatt átvezető alagútszakass szint« teljesen elkészült, az építők befejezték a szigetelést, hamarosan megkezdik az elektromos kábelek szere­léséi A Batthyány téren aa állomástér mélyépítési része |z befejeződött. Itt an Astoria állomás hoz hasonlóan úgyneve­zett Budapest típusú ötalagutas megálló less. Az építők azt ígé­rik, hogy ltn végére az új szakaszon megindulhat a forga- (MTI-fotó — Bar* István fetv. — K£9 Hogyan lehetne gazdaságosabban, eredményesebben ? hagyhatom színvonaltalan gfes- esel mérgezni a lakosságot. — Ez az utolsó szava? — A kultúra nem képezheti alku tárgyát Nálam. — Nem bej. Beraeg efivtára^, tudja mit mondok én magának, én még mindig ennek a kis go­bbles cirkusznak az igazgatója leszek, amikor maga már ré­sen nem lesz főnök. A vásártér. A sátor mögött a körbeállított lakókocsik és az állatszállító kocsik egy valósá­gos kis szekértábort képeznek. Ennek a térnek közepére érke­zik meg Damógyöngye*» az igazgató. Megáll középen, tapsol kettőt, mire a lakókocsik ablakában, ajtajában megjelenik egy-egy fej. A kocsik mellett az asszo­nyok is abbahagyják a háziasz- szonyi tevékenységüket és Dar- nógyöngyeire figyelnek. Darnógyöngyei körüihordozza tekintetét társulatán és lakoni- kus rövidséggel csak ennyit mond: — Mehetünk. Ekkor a kocsma felől jövet, két kocsi között kibukkan Lu­ciano és> Anita. Anita felmegy az egyik lakókocsi lépcsőjén, Lucián© pedig egyenesen Dar­nógyöngyei felé tart. Megáll előtte, szembenéz vele. Szó nél­kül is értik egymást. — Csak szomszédos megyék jöhetnek számításba — mondja Luoiánó, — mert a lovak na­gyon le vannak strapáivá. — Tehát? — Borsod vagy Heves?! Bor­sod nagyobb, de Borsodból egy­szer már kiutasítottak bennün­ket, de azt a górét azóta levál­tották. Ha az új megtudja, hogy m elődje kiutasított bennünket, Az OVH Vízgépészé« VáJWart gyulai Il-es számú gyáregysé­gében ivóvízszolgáltatáshoz, szennyvíztisztításhoz, öntözés­hez és erőművekhez készülnek berendezések. Főként egyedi da­rabok. A gyártmány-összetétel szinte negyedévenként változik. Aa ilyen termelés sok gonddal jár, mégis — ahogy Oláh Károly üzemvezető tájékoztat — a vál­lalat négy gyáregysége közül már néhány éve a gyulai éri él a legnagyobb nyereséget. A ta­valyi eredmény alapján la S heti keresetüknek megfelelő ősz. szegű nyereségrészesedést kap­tak a dolgozók és év közben több mint négyszázalékos bér­emelést la végre lehetett haj­tani. Am mégrincs rendben minden. Sok olyan körülmény ven, ami akadályozója a gazdaságosabb termelésnek. A következőkben az üzemverető, egy művezető, egy csoportvezető és egy szak­munkás mondja el, hogy mik azok a gondok, amelyek megol­dásra várnak. Oláh Ráralv üzemvezető — Ma kétszer annyit terme­lünk, mint három évvel ezelőtt, pedig már akkor is szűk volt az üzem. Korszerűtlenek az épüle­tek, a műhelyekben nincs daru, amivel a több tonnás munka­darabokat mozgatni lehetne. Csak targonca és az emberek fi­zikai ereje áll rendelkezésre, ami igen sok időt vesz igénybe. Sok a segédmunkás, akiket gé­pekkel kellene pótolná. Tulaj­donképpen a jelenlegi létszám­mal megfelelő viszonyok között legalább hús* százalékkal töb­bet lehetne termelni. Már tíz éve kecsegtetnek irto­két. hogy valahol a város északi ipartelepén új gyárat kapunk. Sajnos az Ígérgetésen kívül más nem történt. Pedig egy korszerű üzem létrehozása gyorsan visz- szotérülő befektetés lenne Gyárt, mányaink világviszonylatban keresettek és évtizedekig **ok maradnak. Baj a* fs, hogy néha későn ér­kezik a megrendelés, elhúzódik a műszaki előkészítés és az anyagbeszerzés, emiatt a be­ütemezett program megváltozik, a munka folyamatossága meg­szakad. Ráadásul sokszor az ud­varon is dolgozni kell, ami külö_ nősen télen kihat a munka In­tenzitására. Meg kell még mondanom, hogy a belső szervezésen is javítani lehetne. A munkésüétszám há­rom év alatt másfélszeresére nőtt, a termelést irányítók szá­ma viszont nem változott. A mű­szakiak túlterheltek, tehát nö­velni kellene a számukat. Ehhez azonban — ismét visszatérek ar­ra, amit először mondtam —, a munkakörülményeken szükséges előbb változtatni. Pásztor Zoltán művezető — A legtöbb gondot okoz az anyaghiány. Előfordul például, hogy nincs olyan lemez, amire szükség volna ahhoz, hogy mondjuk egy hat méter átmé­rőjű hidroglóbusz gyártását be­fejezzük. A hidroglóbusz nagy helyet foglal el, md meg kezdünk valami mást, szűk helyen, össze­zsúfolva. Atrámoljuk a műhelyt. Ha nagyobb darab következik, az udvarra hurcolkodunk. Ami. kor pedig megérkezik az anyag a hidroglóbuszhoz, visszarámo­lunk, AM hureolkodik, nem ter­mel. Költséges, időtrabló és ideg­tépő az ilyen munka. Télen a műhelyben nem meg­oldott a fűtés. Reggel ugyan egy ember befűt, de később a mun­kások járnak tüzelőért. A kézi­kocsira felteszik a ládát, elhúz­zák a szén rakáshoz, megpakol­nyért OgyfWfc vám tetarolhaf­juk az egész megyét — Köszönöm Luciánó. Aztán egy harsány vezényszót* — A tevéket fordítsuk Bor­sod felé. Indulás 10 óra 15-kar A falusi csárda mellett meg­áll * menet Darnógyöngyei igazgató úr kászolódik le az egyik kocsiból elsőnek és hatá­rozott léptekkel megindul a kocsma bejárata leié. Ezt több ablakból figyelik a társulat tag­jai és villámgyorsan levonják belőle a következtetéseket Sor­ra kinyílnak az ajtók, a társu­lat úgyszólván egy emberként követi vezérét Utoljára Luciá­nó marad, hozza magával a fü­zetét ••• A csárda különtermében a társulat asztalokat tol összeg és valamennyien letelepszenek. Mindenkinek jut egy hely, csak Luciánónak nem. ö az ajtóban áll. Az igazgató tárgyal a pin­cémével, — Mit lehet enni? — Marhapörköltet tarhonyá­val. A bohóc nézi a pincémét — Sör van? — érdeklődik to­vább az igazgató. — Nincs. — Kérek 27 pörköltet és 27 kisfröocsöt Luciánó közbeszól: — Csak 26-ot. Én nem kérek. A pincémé hozzáfordul. — Önnek mit szabad? Luciánó átnéz a szomszédos terembe, ahol egy biliárdasztal körül elég nagy a tolongás, mert négy helybeli személy játszik 1 ott egy döntőpartit Luciánó: félrehívja a pincémét és sut- [ togva mondja: 5 (Folytatjukj £ um 5 1911. MÁRCIUS 23. ják és tolják viasza. Nagyon kefl < tüzelni a műhelyben, mert a vas. ajtókait sokszor nyitogaitják és szellőztetnek is a hegesztés miatt Gázkazánok kellenének ide, megérné. Végül hadd említsem még meg, hogy a dolgozóknak jobban ki lehetne használniuk a mun­kaidejükért. A reggeli például 8 óra 10 percig tart, de sokan még akkor kezdenek csak dhelődni. ötvenen tartoznak hozzám, eny_ nyi embernél 5—5 perc összesen óránál többet tesz W. Ez pedig egy ember félnap* munkaideje. Aztán fizetéskor egyesek mél­tatlankodnak azért, mert kevés van a borítékjukban. Eniedl Zoltán csoportvezetfi — Nem kapjuk az anyagot időben. Beérkezik a gyárba és kóvályog valahol. Elindulok, próbálom megszerezni. Keresem a raktárban, a technológiánál vagy az anyagmozgatóknál. En­gem meg szidnak az emberek, hogy nem les* keresetűk. Egy másik dolog sokat kell hegeszteni, de kevés hozzá a gép. Néha majdnem ökölre men­nek érte. Egyik a másik kezé­ből kapkodja kL Kért-három fős csoportokban dolgoznak az em­berek, akiknek állandóan kel­lene % hegesztőgép. Baj, hogy egyes szakmunká­sokból hiányzik az önállóság. Megkapják a rajzolt, meg is ma­gyarázom nekik, hogy mit csi­náljanak. Belekezdenek, közben azonban odahívnak és megkér­dezik: jól van? Csak az időmet rabolják. Pláne rendszerint elég távol dolgozunk egymástól és mászkálok miattuk. Pedig ne­kem is termelnem kell. Érde­mes lenne szakmai továbbkép­zést tartani. Igaz, ilyesmire ál­talában nem szívesen vállalkoz­nak. De ha az üzem órabér« emelést adna azoknak, akik a tanfolyamot befejezik, biztosan több lenne a jelentkező. Tűri Andris lakatos — Szerintem • gyártása előkészítés nem megfelelő. Tel­jesítménybérben dolgozunk, jog­gal elvárjuk, hogy anyag, vagy géphiány miatt: ne álljunk. Aztán itt van a hegesztést Néha három munkacsoport is vár a hegesztőgépre. Én ugyan kiverekszem magamnak, de ez nem változtat az üzem eredmé­nyén. Az meg már egészen el­csépelt dolog, hogy szűk a hely és nem férünk egymástól. Hanem egyet nagyon jól esi­náinak itt az üzemben. A törzs- gárdatagok évekig egy csoport­ban maradnak, nem dobálják Őket ide-oda. Én már régen Sza, bó Imre II-vel dolgozom. Ismer­jük egymás gondolatát is. Ez is hozzátartozik az eredményes munkához. Mind a négyen jól tudják, hogy a gazdaságosabb termelés a bérnövekedés, a nagyobb nye­reségrészesedés és az üzemifej­lesztés feltétele. Véleményűkkel, javaslatukkal, ezeknek a célok­nak megvalósítását szeretnék elősegíteni. Pásztor Béla Kétezer éves temetőt találtak Gyoma mellett Márt** 19-én levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben va­laki — a nevét nem írta meg— felhívta figyelmünkért, hogy „Gyoma és Csárdaszállás kö­zött, a gyomai Dózsa Termelő- szövetkezet központjánál tevő nagy domb tövében földhordás folyik és egy bizonyos rétegnél emberi csontvázak, cserépedé­nyek és valamilyen sárga fém­ből készült, dísztűkhöz hasonló tárgyak lelhetők.” Kérte továb­bá, hogy minderről szeretne bői. vebb felvilágosítást kapni. Leve­lét továbbítottuk a Munkácsy Mihály Múzeumnak, ahonnan március 18-án az alábbiakat tud­tuk meg Maráz Borbála régész­től: — A kedves levélíró és az ot­tan* termelőszövetkezet értesíté­se alapján kimentünk a hely­színre és ott — a Dózsa Tsz munkánkat segítő szíves közre­működésével — ásatásokat kezd­tünk. — Mit tártak fel eddig? — Hét sírt Az időszámítá­sunk kezdete előtti első század­ból és a következő évtizedeik­ből. Kelta és szarmata temetke­zési hely volt a domb tövében. Az Alföldön Igen ritka te­metkezési forma, hogy a hódí­tók — ebben az esetben a szarmaták — együtt temessék halottaikat a meghódított népé­vel. Itt «Tői az esetről vart szó. — Mit találtak a sírokban? — Az emberi maradványok mellett téglaszínű éa fekete ur­nákat és fülesbögréket, úgyne­vezett kan tharoszokat, tehát két- fülű görög bortároló edényeket, vasfibulákat, csatokat, bronz karkötőket, üvegpaszta-gyöngyö­ket Egy női csontváz bordái között pedig vastőrt. Feltehető­en gyilkosság történt. — Mi * következő napok programja? — Néhány napon belül befe­jezzük a munka első részét Fel­tárjuk azokat a sírokat, ame­lyek útjában vannak a terme­lőszövetkezet földmunkáinak: A folytatás pedig nyáron követke­zik. — Érdeklődnek-e a gyomaiak az ásatásók iránt? — Állandóan nagy ooportofe figyelik a munkát. Nagyon so­kat kérdeznek is. Egyszóval: ér. defctelenségre nem panaszkod­hatunk. Mint ahogy érdeklődésre val­lottak maguk a bejelentések is. Ilyen segítségnyújtás nélkül igen sok érték veszne el a tudo­mány számára. Ha valaki ha­sonló esetben értesítést küld a területileg illetékes múzeum­nak — ez egyébként mindenki­nek erkölcsi kötelessége — se­gítséget ad a szakembereknek s rajtuk keresztül a társadalom­nak a régmúlt korok pontosabb megismerésében. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom