Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

Apróságaimból Sajnos messze járok attól a nagyszerű embertől, aki majd a temetésemen leszek, *»* Ha egyszer kiveszne az em­berekből az alkalmazkodás mű­vészete, nem sok házassági év­fordulót lehetne megülni. Ritkán gyakorolunk jót inkog- nitónk megőrzésével. ... A hatalom azt a közvéleményt fogadja szívesen, amelyet maga alakított ki. ••• Nagyon sajnálatra méltó az, akit senki sem irigyek *** Szinte hihetetlen, mennyi „ha­lálos” szerelmet túlélnek. «»• Sokan csak azért hisznek va­lamiben, mert félnek az ellen­kezőjétől. ••• A gyónás Tomi”-ja. lelkiismeret „Bio Tökéletlen az is, aki tökéletes­nek hiszi magát. OKI Szép Magyar Beszéd verseny Március 19-én rendezték Bé­késcsabán a Péchy Blanka szín- művésznő által alapított Kazin­czy Ferenc Szép Magyar Beszéd verseny megyei döntőjét. Egy kötelező és egy szabadon válasz­tott szöveg elmondásával bizo­nyították a középiskolák tanulói, mennyire szeretik, ismerik és tudják használni anyanyelvű­ket. A verseny győztesei — s egy­ben az áprilisi országos döntő résztvevői — Szalai Éva, az orosházi Táncsics és Füredi Eni­kő, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanulói, Esetek, bosszúságok Felháborodás Esős az idő, csúszós a kecske-] méti út, a Trabant vezetője meg­felelő élő-vigyázattal halad. A sarkon az „elsőbbségadás köte­lező" táblát látva, lelassít. Az óvatosság nem felesleges, mert balról jön is egy jármű. Ám ab ban a pillanatban meglöttyen a „műanyag skatulya”, ugyanis hátulról belecsúszik egy későn fékező Nysa. A két vezető kiszáll, s a szi­tuációhoz képest eléggé nyugodt hangon kommentálja az esetet. Ekkor kivágódik az átellenes ol­dalon levő hentesüzlet ajtaja, s egy drabáli$ férfi ugrik ki rajta, véres kötényben, hatalmas bárd- dal a kezében. Átrohan az úton és dörgő hangon rárivall a két meglepett „keréknyúzóru”: — Teljesen meg vannak őrül­ve? Mi az istennyilát csinálnak, nem tudnak vigyázni?! A két Icárvállott az első meg­lepetésből felocsúdva kikéri ma­gának ezt a hangot: — Különben is, mi, köze hoz­zá7 — Ezen a héten ez már a harmadik baleset — mondja a lágyszívű hentes. — Na, jól van, tatám, menjen vissza, mert várják a vevők. A lelkiismeretes mészáros — lelkileg még mindig feldúlva — minden körültekintés nélkül át- csetlik-botlik, az úttesten rohanó járművek között, s nem rajta múlik, hogy ezen a héten nem történik meg a negyedik bal­eset . *, Bukottak Vasárnap reggel a békéscsa­bai 1-es számú iskolában a for lyosón izgatott felnőttek topog­nak. Reggel 7 órára rendelték ide őket, de telik-múlik az idő, és hasztalan várakoznak. Mind­nyájan leendő gépjárművezetők, s most kell tanúbizonyságot ten- niük, mennyire tudják a KRESZT, és hogyan sajátították el a műszaki ismereteket. Tel­Ismerd meg megyédet! Képtoíó-pátyásat — Első díj: 8 nap a Szovjetunióban 13. rejtvényünk Az étterem közelében — melyet képünk bemutat — a megye egyik leghíresebb gyógyfürdője található. A szép, modern ét­terem is a község vezetőinek, és a lakosságnak dicséretes törek­vését bizonyítja. Melyik községünkben található ez az étterem? (Kondoros—1, Mezőberény—x, Nagyszénás—2.). SB, Rejtvényszelvény 13. Március 21. ttélt á percek; a negyedórák, a félórák, mig végül háromnegyed 9-kor megkérdezi őket valaki: mit is akarnak? Azután meg­kezdődik a vizsga és bizony igen sok a bukott „diák”. A vizsgadrukk egyébként is rossz hatással van az eredmé­nyekre, de ha ezt még hosszú várakozás is fokozza, bizony nem csoda, ha a szokásosnál rosszabb a bukási átlag. Krimi Nézdd, édesapa, valamelyik rendetlen gyerek Összefirkálta a füzetemet, az van benne: Olgi hűje — mutatja leányom az ir­káját. — De úgyis megtudom, hogy ki volt. Másnap valóban azzal jón ha­za az iskolából, hogy megvan a tettes: — Ügy találtam meg, hogy Varga Erikával és Balogh Tomi­val megalakítottuk a Nyomozók Társaságát. Először megállapí­tottuk, hogy „férfi”-írás, ezért csak a fiúkat ellenőriztük. A füzetemben pontos j-vel írták, hogy hülye, tehát csak olyan fiú lehet, aki nem ismeri a helyes­írást. Az osztályban három ilyen van, ezektől íráspróbát vettünk és most megvan a tettes. Be is vallotta — meséli lányom a szakszerű nyomozás részleteit. — No, és ki az illető? — kél“ dein. — T. Lali. — ? ? ? — A teljes névét nem mond­hatom meg, mert még kiskorú. ~ Különben is megbánta, amit tett­Fáklyaláng a Jókai Színházban Március 26-án este 7 órakor lesz a színházban Illyés Gyula Fák­lyaláng című drámájának premierje. Képünk a darab próbáján készült: Simon György Jászai-díjas, Sándor János rendező és Lengyel János. (Fotó: Demény Gyula) MINDEN OKÉ...? Történetünk igaz. Hősnőink kívánságá­ra nevét, lakhelyét, foglalkozását megváltoztat­tuk. Példájából okulhatnak azok a fiatal nők, akik életük egyetlen értelmének a külföldi par­tit tartják. Éva amerikai feleség lett. Ám, cso- dák-csodájára, mindössze három hétig maradt az „ígéret földjén”. Utána ott hagyott csapot- papot, szeretett párját és visszarepült Magyar- országra. — Minden oké! — mondta Éva az amerikai vámtisztnek, mikor az barátságosan üdvözölte Amerika földjén. Tele volt izgalommal, vára­kozással. — A repülőút is klasszul sikerült. Képzeld — kuncog —, az utasok sehogysem akarták el­hinni, hogy a „vasfüggöny” mögül jöttem. Az volt a legmurisabb, hogy unatkozó milliomos csemetének néztek. Igaz, nem mentem toprongy- ban, az egyik Váci utcai szalonban készítették az útikosztümömet. Hófehér kabát, hátul mé­lyen felsliccelve, ugyanolyan szoknya, állati ele­gáns voltam. — Igen, kintről hoztam — bólint elégedetten. Huszonhárom éves, érettségizett, kitűnően be­szél angolul, franciául, a gimnáziumban kiváló tanuló volt. Radnótiról annyit tud, hogy Abdán halt meg, még a suliból emlékszik rá, Ilyés, Thomas Mann, Hemmingvvay neve is ismerősen cseng, de műveiket nem ismeri; Pergő szavú, gyors felfogású, ám nem az a kifejezett gondolkodó típus. Olyan ember­nek látszik, aki könnyen befogadja az ismere­teket, feldolgozásra, következtetések levoná­sára azonban már nem vállalkozik. így az ér­tékes gondolatok nehezen találnak él hozzá. El­képesztő, hogy ez a jó eszű, fiatal lány mennyi­re rabja a tárgyaknak. Nem az a baj, hogy imádja a szép holmikat és a beatzenét, hanem az, hogy csak akkor fényesedik ki a szeme és jön tűzbe, mikor egy ruháról vagy szép csiz­máról van szó. . — Szeretted a fiatalembert; akivel összehá­zasodtál? — kérdem. Felhúzott szemöldökkel, büszkén és kissé irónikusan válaszol: — Nem vagyok szerelmes természet, hidegen hagynak az ilyen dolgok. Stewardess akartam lenni. Nem vettek fel. gondoltam hozzámegyek, kint aztán utazhatok kedvemre. Az öreglány — az angol tanárnőm — mondta: jó lenne, ha leveleznél egy angollal. így ismerkedtünk össze. Ö akkor még az NSZK-ban teljesített katonai szolgála­tot. Elküldtem a fényképemet, megtetszettem neki, javasolta: kössünk házasságot. — Milyen témákról leveleztetek? — Irt a beat-'klubról, a divatról, hogy érzi magát, meg mit tudom én. — És ez elég ihély ismeretség agy 'házasság- kötéshez? Vállát vonja és folytatja: — Meghívott látogatóba az NSZK-ba, de nem engedtek ki. Ha akkor kimeheték, talán jobban megismerem, és nem történik meg ez a ronda ügy. — Na, na, talán mégsem más tehet róla, hogy te elájultál a megtiszteltetéstől — mert egy is­meretlen amerikai fiatalember megkérte a ke­zed? Megjegyzésem válasz nélkül marad. — Én nem mehettem, tehát ö jött. Hozott mindjárt két gyűrűt is. Megegyeztünk: házas­ságot kötünk. Különben nem: néz ki .rosszul. Gondolhatod, 180 centi, ejtőernyős volt a had­seregnél, válla is van... — Szerelem nélkül elmenni egy idegen férfi­val, akiről jóformán semmit sem tudsz, hogy volt hozzá merszed? Attól sem féltél, hogy hon­vágyad lesz? ( — Ugyan — néz rám fölényesen. — Nekem mindegy, csak utazhassam. Megkaptam a ki­vándorló útlevelet. Annyi eszem persze volt, hogy a magyar állampolgárságról nem mondtam le. Férjem taxival várt a repülőtéren. Bemuta­tott szüleinek. Csendes, szótlan emberek és bi­zony szegények. Aztán elkocogtunk a külváros­ba. Elhanyagolt épülethez vezetett, azt mondta: — itt fogunk lakni. Nem ilyen, fogadtátásra számítottam. Jóformán még meg sem érkeztem és máris lelécelhetnékem támadt. Rövidesen ki­derült, hogy nem alaptalanul. Amikor az újdonsült asszony az előre elküldött 15 ezer forint értékű kelengyéje után érdeklődött, férje angyali nyugalommal közölte: a ruhaneműket eladta. Éva — a cuccról lévén szó — magyaros temperamentummal követelte az elpasszolt holmikat. Hitvese erre — amerikai módra — jó alaposan elverte rajta az utazás porát. Mit tehetett egyebet, felkereste újdonsült rokonait, akik tapintatosan elmondták: férje züllött fráter, nem valószínű, hogy valaha is rendes ember lesz belőle. Menjen szépen haza — ajánlották jóindulatúan. így aztán szégyen a futás, de hasznos. Alig várta, hogy ismét ma­gyar földet érezzen a talpa alatt. — No, és mi a véleményed most a férjhez- menésről? — Nagyon megnézem én azt a férfit, nehogy csali a pénzemért vegyen el. — Mit tanácsolsz azoknak a lányoknak, akik külföldi férjhezmenetelnől álmodnak és így kí­vánják megalapozni szerencséjüket? Kicsit töpreng, majd így válaszol: — Ne higgyenek senkinek. Messziről jött em­ber azt mond, amit akar. És még egy: nyugat varázsa nem mindenkit boldogít. — Mi lesz most a kielégítetlen utazási vá­gyaiddal? — Miért lenne kielégítetlen? — kérdi csodál­kozva. — Mióta hazajöttem, voltam Jugoszlá­viában, Romániában. — No, és az isteni nyugat — kérdezem? — Hát, oda egyelőre nem kívánkozom. Majd évek múlva talán... Ezt mondta S jóízű derű villan fel te­kintetében, és hangja huncutkásan cseng: — Engem tuti, hogy kiengednek majd, hiszen én szabályszerűen visszaszöktem Magyarországra. Horváth Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom