Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

Középiskolába, vagy szakmunkásképzőbe ? A z országos adatokból nem készül már pályaválasztási füzet Ennek egyrészt az az oka, hogy bebizonyosodott: nem sokat értek azzal a fiatalok, ha csak azt tudták, hány gimnázistát, szakközépiskolást esztergályost vagy műszerésztanulót vesznek fel országosan. Ezért megyei tá­jékoztatók készülnek — s ter­mészetesen fővárosi, melyek is­mertetik a különböző iskolatípu­sok felvételi adatait röviden megmagyarázzák a megyékben legkeresettebb szakmák által nyújtott lehetőségeket felsorol­ják az országos beiskolázású in­tézményeket s a legtöbbjük jó­tanácsokkal is szolgál a pálya- választáshoz. Van azonban né­hány kérdés, amely éppen azért mert sok embert érint bővebb magyarázatot is megérdemel. Kezdjük talán azzal, hogy ki tanuljon gimnáziumban, szak- középiskolában tovább, s ki a szakmunkásképzőben. Ez a kér­dés nagyon is izgatja a fiatalok zömét kitevő „középmezőnyben'’ levőket és szüleiket Mert vi­szonylag könnyű a dolog azok­ban a családokban, ahol a gye­rek kitűnt a tanulásban. Sőt azt mondhatjuk, kész helyzet előtt állnak a bukottak is, mert a legtöbb szakmában nem sok reményük van a felvételre. De a hármas, négyes osztályzathoz kö­zelállóknak már nagyon is gond, hogy középiskolába menjenek-e, vagy inkább Szakmát tanulja­nak? E zek pályaválasztásáról az utóbbi években kialakult kép meglehetősen tarka, hiszen találunk hármas alatt is közép­iskolába kerülteket, meg né­gyesnél is jobbakat, akik a szakmatanulást választották. Ám e sokszínű képben is vannak olyan jelek, amelyek kínálnak bizonyos következtetéseket. Az egyik következtetés az, hogy az értelmiségi családokból kikerült fiatalok a fizikai dolgozók gyer­mekeinél csaknem egy egész jeggyel gyengébb bizonyítvány­nyal is középiskolákba pályáz­nak. S fordítva: a munkás- és parasztfiatalok még viszonylag jó tanulmányi eredménnyel is szakmunkásképzőkbe kérik fel­vételüket. Az értelmiségi szülőket is meg lehet persze érteni. Nem akar­nak ők rosszat sem maguknak, sem az országnak, hiszen idő­ben hosszabb távra terveznek, mert tudják, hogy a gyorsan fej­lődő társadalmi és gazdasági életben mind nagyobb szükség lesz a művelt, iskolázott embe­rekre. Többségük erre a hol­napra gondol, amikor szakmun­kástanulónak is csak érettségi után akarja adni gyerekét Nem lehet tehát egy kalap alá venni az értelmiségi szülőket, hiszen náluk sem mindig a fizikai mun­ka lenézéséről van szó, amikor mindenképpen középiskolába akarják adni a gyereküket Hi­bát követnek el, amikor meg­alapozatlanul elfogultak, ha ak­kor is középiskolába erőltetik fiaikat és lányaikat, amikor szin­te semmi reményük sincs arra, hogy azt el is tudják végezni. Ezek a fiatalok hamar kibuknak, kimaradnak a középiskolából, csalódottak lesznek, s tulajdon­képpen megszégyenülten, a ku­darc nyomasztó terhével mennek oda, ahol egyébként siker várta volna őket: a szakmunkáskép­zőbe. A fizikai dolgozóké tekintet­ben mintha a másik vég­letet képviselnék Egyrészt túl­ságosan is óvatosak, s olyan ál­talános iskolai tanulmányi átla­gokkal is szakmunkásképzőbe adják gyereküket, amelyekkel még a középiskolai végzettség megszerzésére is reményük le­hetne. Másrészt vonzza őket a fiatal fizikai dolgozóknak vi­szonylag jó, a kezdő értelmisé­gieknél is jobb keresete. S mit éreznek a munkás- és a paraszt­fiatalok? Többek között társa­dalmi igazságtalanságot, mert az általános iskolában gyengébb eredményeket elért értelmiségi gyerekek is középiskolába jut­nak. Valójában pedig az esetek többségében saját túlzott óvatos­ságukat kellene okolniuk. Azt, hogy az iskolázottság megszer- zésébén nem nagyon szeretnek kockázatot vállani. Mondhatjuk ezt persze reálisabb szemlélet­nek is, de az az igazság, hogy felfogásukkal megnehezítik a minden szempontból igazságos középiskolai felvételi munkát Ki menjen hát szakmunkás- képzőbe, s ki próbálkozzék a középiskolával? A tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban azoknak kell ajánlani valami­lyen szakmát, akiknek a gya­ÉTELMÉRGEZÉS az év min­den szakaszában előfordulhat, azonban különösen a melegebb hónapokban veszélyesek a házi- készítésű disznósajt és hurkafé­lék, ha a maximális higiéniai rendszabályokat nem tartják be. Több éves tapasztalat azt mutat­ja, hogy a január—februári hó­napokban az időjárás igen vál­tozó és a házikészítésű disznó­sajt és hurkaféléktől történő étel- mérgezés az évi átlaghoz vi­szonyítva a legmagasabb. 1970. évben január—február hónapban 13 esetben 23 megbe­tegedést, 1971. évben ez ideig 9 esetben 17 megbetegedést jelen­tettek Békés megyében. Szeren­csére a megbetegedések ez ideig enyhe lefolyásúak voltak, az azonban a gyors és szakszerű or­vosi beavatkozás eredménye. Általában szemre jól mutató, ízre kifogástalan, jóízűen el­fogyasztott étel okozza az étel- mérgezéseket, ugyanis a normá­listól eltérő élelmiszereket nem fogyasztják el, tehát megbetege­dést sem okoz. Az ételmérgezés tünetei az étel elfogyasztása után néhány óra múlva (a kórokozó­tól és egyéb körülményektől füg­gően) jelentkeznek. E tünetek hányinger, hányás, hasmenés, általános rosszúllét, esetenként magas láz. A tünetek jelentkezé­se esetén sürgősen orvoshoz kell fordulni, mert a gyógykezelés és az egyéb betegségektől való el­különítés igen fontos. MIT KELL TENNI, hogy étel- mérgezés ne következhessen be? Az élelmiszerek készítésénél biz­tosítani kell a kifogástalan alap­anyagot. A gyártás, készítés so­rán az edények, eszközök tiszta­ságát. A gyártásban, készítésben résztvevő személyek tisztasága, egészsége, a készételek további szennyeződéstől való megóvása a megfelelő hőfokon és megfelelő ideig való tárolás szintén az étel- mérgezés megelőzését szolgálja. A disznósajt, hurkafélék alap­anyaga közismert, úgyszintén az előállítás technológiája is. Az apróra vágott alapanyagok nagy felületet képeznek, így a szeny- nyeződési, fertőzési felület is nagy. A készítés során a piszkos edényekről, eszközökről, geny- nyes bőrfelületről, gennyes man­dulából, torokból, a széklettel szennyezett kézből kerülhet kór­okozó az ételbe. korlati munkában nagyobb a tehetségük, mint az elvont is­kolai ismeretek tanulásában. Azok pedig, akik a kézügyessé­gen, a gyakorlatiásságon kívül legalább viszonylagosan jó ké- ' pességeket mutatnak a tanulás­ban is, helyesen teszik, ha szak- középiskolába, vagy az úgyne­vezett emeltszintű szakmunkás- képzőbe jelentkeznek. A gimná­ziumot elsősorban azoknak kell ajánlani, akiket inkább az el­méleti dolgok érdekelnek, s ké­pességeik és szándékaik alapján felsőfokú tanintézetbe pályáz­nak. A z idei pályaválasztási évad­nak is egyik legfőbb jel­lemzője lesz, hogy az általános iskolát végzetteknek több mint 90 százaléka tovább tanulhat. A lehetőségekkel tehát nincs baj. Gondokat az okoz, hogy megta- lálja-e mindenki a „testhezálló” pályát, mert ettől függ hogy kedvvel, vagy anélkül dolgoz­nak-e egy életen keresztül. Tóth László Az ételmérgezést okozó kór­okozók 50—60 C-on 20—30 perc alatt elpusztulnak. A kórokozók nagy része méreganyagot is ter­mel, a méreganyag szintén étel- mérgezést okoz. A kórokozó el­pusztulása, a méreganyag bom­lása csak akkor következik be, ha a hőfok és a főzési idő meg­felelő és közvetlenül éri a kór­okozókat, a méreganyagot. Tehát egy 5 kg súlyú, 15 cm. átmérőjű disznósajtot nem elég félóráig forrásban levő vízben főzni ahhoz, hogy a sajt belse­jében levő kórokozók méreg­anyagok elpusztuljanak, illetve elbomoljanak. FENTIEKBŐL következik, hogy az alapanyagokat minden szennyeződéstől alaposan meg kell tisztítani. Ha valakinek to­rokgyulladása, bőrgennyesedése van, ne vegyen részt sajt és hur­kafélék készítésében. Tartózkod­jon az ilyen munkáktól az is, akinek hasmenése van. Árnyék­szék használata után alapos, szappannal és körömkefével vég­zett kézmosás szükséges. A kész disznósajtot, hurkafélét olyan helyen kell tárolni, ahol továb­bi szennyezés kizárt, és az eset­leg bekerült kórokozók szaporo­dása gátolt A disznósajt, hurkaféle gyor­san romló élelmiszer, ezért a hőmérséklettől függően kell a tárolási időt betartani. Ugyanis a kórokozók a szobahőmérsékle­ten is szaporodnak, legkedvezőbb a 37 C fok elszaporodásukra. Ha a hőmérséklet emelkedik és nem áll rendelkezésre hűtőszekrény, nem tanácsos sertéssajtot és hurkafélét készíteni, illetve na­pokig tárolni. AZ EGÉSZSÉGÜGYI szakem­berek mindent megtesznek, hogy az élelmiszerüzemekben a gyár­tás olyan körülmények között történjen, hogy ételmérgezés ne következhessék be. A szakembe­rek ellenőrzése nem terjedhet ki a házilag készült disznósajt és hurkafélék gyártására, így min­den állampolgár saját és a fo­gyasztók egészségvédelme érde­kében köteles betartani a higié­niai rendszabályokat, hogy meg­előzzék az ételmérgezést. Békés megyei Állami Közegészségügyi, Járványügyi Felügyelőség Előzzük meg az ételmérgezéseket Horgolt lánykakabát és sapka A pontos szabásminta alapján ké­szített láncszemsort behorgoljuk pá­ratlan számú rövidpálca-sorral. 1. sor: 1. rövidpálca, 1 egyráhajtásos pálca ismétlése. 2. sor: egyráhajtásos pálca a rö­vidpálcára, rövidpálca az egyráhaj­tásos pálcára. E két sor ismétlésével dolgozunk. Helyes, ha először a kabát hátát, majd a bal elejét horgoljuk meg. Ide bájelöljük a gombok helyét és a jobb elején a gomblyukak beosztá- sánál ezt vesszük figyelembe. A gomblyuk készítése: a szélétől fi pálcát rendesen horgolunk, majd kettő lelett láncszemmel átmegyünk és tovább horgolunk rendesen. A kö­vetkező somál a láncszemekbe hor­goljuk a megfelelő pálcákat. A pom- ponos pántot, szükség szerinti hosz- szúságú láncszem-sorral kezdjük és egy soron behorgoljuk rövidpál­cával. A kabát szabad részelt, ösz- szeállltás után, rövidpálcával kö­rülhorgoljuk. A gallér felvarrásánál mindkét eleje résznél »—3 cm-t sza­badon hagyunk. A sapkát fejtetőn kezdjük S lánc­szemet összekapcsolva. A gyűrűbe 10 rövidpálcát öltünk és szoros szem­mel zárjuk. A továbbiakban a sap­kát egyráhajtásos pálcával horgol­juk megfelelő szaporítással, majd a kabát mintájával haladunk tovább. A sapkát horgolhatjuk két színből u». a tetejere es a kabátmegkötő pántjára azonos színű pompont ké­szítünk. i ^ Szegedy Béláné Jó tudni az ecetről Ragyogó fényt kapnak a kris­tálytárgyak és edények, ha ece­tes vízben öblítjük el őket. Kiválóan semlegesíti az étel­szagokat, ha a tűzhely lapján kis tűzálló edényben kevés ece­tet párologtatunk. Ha hagymás ételt vagy halat főzünk, a főző­edényt és evőeszközt ecetes víz­ben mossuk el. Ha főzés közben megreped a tojás, a főzővízbe egy kevés ece­tet öntsünk, így megakadályoz­zuk a fehérje kifolyását. A félbevágott citrom eláll, ha néhány csepp ecetet öntünk a kistányérra és a citromot vá­gott felével ráhelyezzük. A hámozott, sósvízben főtt burgonya nem esik szét, ha vi­zébe egy kis ecetet öntünk. Vízköves edényben forraljunk ecetet, leszedi a vízkövet. Főzés után a meleg tűzhely fémrészeit töröljük át ecetes ru­hával, ragyogni fog. Ha sokat jártunk, fáradt a lábunk, vegyünk ecetes lábfür­dőt. Literenként számítva egy evőkanál ecetet tegyünk a víz­be. Felfrissít. Egészségügyi öblítésre is kitű­nő az ecetes víz. Keverési arány: egy liter vízhez 1 kiskanál ecet. Ismerd meg megyédet! Képtotó-pályázat — Első díj: 8 nap a Szovjetunióban 7. rejtvényünk A Kner-név évtizedek óta jól cseng a nyomdász-szakmában. A dinasztia nagynevű tagja, Kner Imre írta egyik 1941-ben kelte­zett levelében: „Amikor az egész magyar nyomdaipar őrült és szél­sőséges külföldi divatok után szaladgált, vagy hamis sújtásos nem- zetieskedésben tobzódott, mi az egész európai divattal ellentétben visszatértünk a valódi magyar tipográfiai tradíció forrásaihoz.” Szavai — úgy véljük — nem egy vonatkozásban, és nem is egy művészeti, iparművészeti ágban ma is figyelmet érdemelnének... Kérdésünk: ez az impozáns épület, homlokzatán Kner nevével, hol áll? (Gyoma —1, Gyula —x, Békéscsaba —2.) Rejtvényszelvény 7. Március 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom