Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-11 / 35. szám

Kommentár nélkül „Szeretném, ha az újság ha­sábjain keresztül nyilvánosság­ra hoznák panaszomat”, — így kezdi levelét Zsíros Andrasne orosházi olvasónk, majd a követ­kezőképpen íolytatja: „Hat éve vesztettem e! — ak­kor 14 éves — kislányomat. Bé­késcsabán, a ligeti katolikus te­metőben van eltemetve. Miután állandó lakásom Orosházán van, általában csak két-három he­tenként tudok a sírjához kimen­ni. Téli időszakban a virág igen drága, de egyebet sajnos, már nem kaphat tőlem kislányom. A névnapján — január 21-én vittem ki virágot, s amikor új­ra ott voltam, szomorúan tapasz­taltam, hogy ellopták. Ez, saj­nos, nem az első eset, hanem so­rozatosan ismétlődik. A temetöcsőszön kívül jő len­ne, ha a hatóságok is felfigyel­nének az olyan lelketlen gaz­emberekre. akik a halottakat sem kímélik”. Mire aggok lesznek? Kotegyanbau régi gond volt, hogy a fiatalságnak nem állt rendelkezé­sére megfelelő ifjúsági helyiség, ahol a KISZ-szervezet tevékenykedhetne. Pedig itt elég sok a fiatal. A köz­ség állami és társadahúi vezetői fel­ismerték az akkori állapot tartha­tatlanságát, éppen ezért született meg a határozat, hogy saját erőből, a helyi lehetőségek felhasználásával, ifjúsági házat építsenek. Az építke­zés 1969 nyarán el is kezdődött, s az összefogás és akarat nagyon szép példája bontakozott ki. Idősek és fia­talok egyaránt részt vettek az épít­kezésben, így az ifjúsági ház ha­marosan tető alá került. Öröm volt látni, hogy a fiatalok egyre közelebb kerülnek vágyaik beteljesüléséhez. Ügy látszik azonban, hogy korai volt az öröm. Az Ifjúsági ház azóta is úgy áll, ahogy abbahagyták. A hát­ralevő munkát az elmúlt évben sem végezték el, pedig rövid idő alatt rendbe lehetne hozni és megfelelő otthont teremthetnének a fiatalok­nak. Azonban az akkori lelkesedés­nek szinte teljesen nyoma veszett, fgy végeredményben hiábavaló volt a munka, mert az ifjúsági házat csak nem tudják rendeltetésének megfelelően használni. Jó lenne, ha ismét őszefognának a fiatalok, ne­hogy a későbbi évtizedekben nagy­apaként szégyenkezniük kelljen az unokák előtt, hogy „aggok háza” lett az ifjúsági házból. Szerkesztői üzenetek —■ H. Jánosné, Békéscsaba. A békéscsabai Trefort utcai cse­csemőgondozóval kapcsolatban írt levelét — mivel a téma olyan, hogy nyilvánosság elé nem való —, eljuttattuk a városi tanács egészségügyi osztályára. — Hégely Sándorné, Békés. Ä levelében leírtakkal egyetér­tünk, és együtt érzünk önnel, amikor felháborodott az ilyen magatartáson. Közöljük: a bé­kési 7. számú bolt vezetőiét, ud­variatlan magatartásáért azóta már felelősségre vonták, fgy az ügyet a magunk részéről lezárt­nak tekintjük. 4 f NÍPÚJSÁGÍ mi* február il Fásnak a vendégek és a fodrászok Békéscsabán, a Szabadság téri fodrászüzietben a nagy hidegek idején reggelenként dideregve várakoztak a vendégek és a fod­rászok megdermedt kezekkel dolgoztaik, majdnem úgy, aho­gyan azt rajzolónk elképzelte. Ma már nem kell a jégverem­hez hasonlítani az üzletet, még­pedig az időjárás jóvoltából. Kint ugyanis eltűnt a hó, a hő­mérséklet pedig a zéró fölé emelkedett. A fodrászüzietben is enyhébb tehát az „időjárás”, persze ezt nem a fűtésnek kö­szönhetik. mert az változatlan maradt. Sajnos, továbbra sem meleg a fűtőtest reggel hat óra­kor, amikor a fodrászat kezd. Mi az oka? A fűtés a szomszédos KISZÖV irodaházával függ össze. Az ot­tani kazánból kapja a meleget a szolfialtató ktsz üzlete, de mi­kor? Az irodákban reggel 8-ra ! kelj a meleg. A fodrászat is eik- 5 kor kapja. Mindez logikus len- ! ne, ha a ktsz nem kérte volna hogy korábban kezdjenek fűte- ni. De kérte, mégpedig „nyoma- tekkai’, vagyis szenet biztosí­tott a szükségletnek megfelelő­en, és a fűtőnek honoráriumot a pluszmunkáért. A feltételek te­hát adottak, meleg még sincs. A panasz természetesen elju­tott az „illetékesekhez”. A vizs­gálat nem is maradt ed. Csodála­tosképpen, akkor meleg volt. Csakhogy' a vizsgálatot nem reg­gel hatkor, hanem délben (!?) tartották. A korai vendégek tehát to­vábbra is fáznak, ugyanúgy a dolgozók. Vajon meddig? Ha az időjárást vesszük figyelembe, tavaszig. Mi lenne a teendő? Várjanak, s addig zárják be az üzletet, vagy kezdjenek később? Mégis jobb lenne talán, ha két órával hamarább melegednének azok a fránya fűtőtestek. A film pereg, a szék leszakad Kétszeres szórakozása van mostanában a gyulai Erkel Fe­renc filmszínház látogatóinak. Schlett Kornélia erről ír levelé­ben. Akik az előadásokra jegyet váltanak, abban a mulatságban is részük lehet, hogy a 20. sor egyik középső széke rendszerint leszakad az odaülő néző alatt. Kornélia is ÍQV járt több alka­lommal, nem kis derültségére a közönségnek. Persze ez egyálta­lán nem nevetséges annak, aki­vel történik. Olvasónk az eset óta most már mindig alaposan megnézi, hogy milyen helyre, hová kapott jegyet, nehogy a történet meg­ismétlődjön. Persze, mint írja, ez nem megoldás, hiszen a szé­ket meg is lehet javítani. Ez különösen fontos azért, mert nemcsak kellemetlen, ha vala­kivel ilyesmi történik, hanem balesetveszélyt is jelent a meg­rongálódott ülőhely. Az első eset óta már négy alkalommal volt moziban, de azt látta, hogy a széket még mindig nem javítóti- ták meg. Egy hónap alatt pedig bőven lett volna idő erre. Talán ha e sorokat átírassák a mozi vezeitői, gondoskodnak az ülő­helyek javításáról is, hogy ha­sonló eéeték ne forduljanak elő­Cínrretl a húsipari vállalat A szeghalmi járás községeit — Bucsa kivételével — heten­te két alkalommal keresik fel a Húsipari Vállalat szállítókocsi­jai, hogy a húsboltokba, élelmi­szerüzletekbe különböző tölte­lékárut és húsféléket vigyenek. Ezekre a túrajáratokra kedden és csütörtökön kerül sor járás- szerte, Bucsára viszont csak egy héten egyszer, a keddi napon. Ekkor két autó is érkezik, az egyik töltelékárut hoz, a másik húst. A kedden érkezett húsáru zömét csak a hét végén lehet értékesíteni. Sok éves tapaszta­lat szerint a lakosság ugyanis csak közvetlenül a pihenőnap előtt vásárolja meg a szükség­letet, mivel a háztartások igen alacsony százalékban rendelkez­nek még hűtőgépekkel. így a kedden érkezett húst még négy napig kell tárolni, ami különö­sen nyári időszakban nem kis gond. Ennek áthidalására helyes lenne, ha a szállítókocsik nem kedden, hanem csütörtöKön jön­nének Bucsára, annál is inkább, mivel a 20 kilométerre fekvő Füzesgyarmatig úgyis eljutnak csütörtökön is a húsipar jármű­vei. fzAZü 'jQLi'Opn fim! szórnál a palotában, az tiltás a mi utcánkban Ötletes címet adott levelének egyik békéscsabai olvasónk, aki a halódik kerületi Kovács Pál utcai lakók nevében emel szót, s a címzett a köztisztasági vál­lalat. Bizonyára az emeleti bér­házakra gondolt, amikor palo­tát említett. Most nem vitatjuk, hogy a címben megjelölt palota elnevezés helyes-e vagy sem, tény viszont, hogy a Kovács Pál utcai lakóknak a levél szerint bőven van okuk panaszra. Az természetes, hogy a bérházak­ban felgyülemlett háztartási szemetet valahová ki kell szál­lítani. Viszont egyáltalán nem magyarázható semmivel, hogy ezt a város peremén levő utcák lakói sínylik meg. Olvasónk sze­rint ugyanis a Kovács Pál utcá­ba hordják ki a szemetet, mely mindenféle betegség előidézője lehet, így nemcsak esztétikailag rontja a környéket. Reméljük, a vállalat lehetőleg rövid időn belül intézkedik az itteni álla­potok megszüntetésére. 55 C^m 5. Kísérletezett azzal is, hogy be­ment egy átjáróházba, s az út- ca túloldalán próbált kijutni. Ám japán követője — aki éppen Blak-et figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono telefonhí­vása... — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, a sarkon, kocsival várom... Blake elment a találkozásra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiba utazik, kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, milyen bőke­zűek, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, melyeket Camp- belltől megszerez... Az egykori „izomember” állta az alkút, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerülhe­tetlennek látszott, hogy sürgő­sen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével Ép­pen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísérő­vel, amikor egy jő ötlete tá­madt. Bement az egyik moziba. A japánok megtorpantak az aj­tóban, nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána men­ni... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor lát­ta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden elő­adta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel? — kérdezte csodálkozva az igaz­gató, s Blake mintha azt ol­vasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet mentőkocsival vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blaike-nék nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, s az vé- gtilis talán elhitte, amit honfi­társa mondott, mert komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, és kiengedte a robotemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lába bírta. Rövidesen az ONI egyik tiszt­jénél, Stanley tengerészhad­nagynál ült. Blake gyorsan mindent elmondott neki: ho­Intézkedeft a tanács Hordják, vagy ne hordják? — címmel még január 14-én fog­lalkoztunk a Békéscsaba, Mik­száth utcai lakók panaszával. A városi tanács építési- és közle­kedési osztályának vezetője Szarvas László főmérnök az azóta megtörtént intézkedések­ről tájékoztatott bennünket. Többek között közölte, hogy már korábban megtiltották az üres telekre a szemét szállítását, vi­szont elrendelték, az eddigi ki­szállított hulladék leferiő'lení- tését és legalább tíz centiméte­res vastagságú földréteggel való letakarását. Ezenkívül elrendel­ték a telek körülkerítését, hogy azt sem közület, sem magán- személy megközelíteni ne tudja, szemetet oda ne hordhasson. Tervezik továbbá, hogy — bár a korábbi intézkedéssel a jár­ványveszélyt megakadályozták —, gondoskodnak a íelzett terü­let salaikkal, vagy földdel való teljes feltöltéséről Reméljük, ezzel a lakók pa- nasza végleg és mindenki meg­elégedésére megoldódik. gyan 5«*n«rked-tt meg Kohóval, hogyan próbált a japán közös emlékeket találni, milyen aján­latot kapott Yamamotótól és milyen megbízatást adtak végül is néki... Még arról is beszá­molt, hogv milyen kétségek furdalták: nem volna-e érdeme­sebb elfogadni a kilátásba he­lyezett összegeket.., A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte sza­vad Megkérdezte tőle, hajl-ndó lenne-e együttműködni az ONI- jal, mégpedig úgy, hogy min­dent megtesz, amit a japánok akarnak tőle? Stanley tudta miért olyan kíváncsiak a japá­nok az USA csendes-óceáni hadseregének mozgására... A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii­szigeteken fekvő támaszpontra, Pearl Harborba vezényelték. S oda futnak be rövidesen a többi csendes-óceáni egységek is. Nagy összevonás készül... Nyil­ván erről akarták adatokat sze­rezni a japánok, s valószínűleg már sejtették a hajóhad út­ját. ... — Igen ám, de nekem sem­miféle Campbell nevű ismerő­söm sincs a Pennsvlvanián — mondta Blake. — Mit csinálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? És mi lesz, ha leellen- őrzik, tényleg van-e egy Camp­bell nevű kapitány a Pennsyl­vanián? — Semmi baj, lesz a hajón egy ilyen nevű kapitány! Mi azonnal oda küldjük egy em­berünket a Pennsylvania fe­délzetére, s majd ő megszemé­lyesíti a nem létező CampbeUt — mondta nevetve Stanley. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom