Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

Búcsú a gyártól Még egyszer a kollektív szerződések (Tudósítónktól) A Békéscsabai Kötöttárugyár kollektívája búcsúztatja réginű-| ségles munkatársát, Molnár Jó­zsefet. Mint a rakétakilövő he- ! lyeken szokás, már ő is vissza-’ felé számol, hiszen már csak né­hány napja van hátra az aktív szolgálatból. Mindig vidám kedélyén, fürge mozgásán nem látszik meg a hatvan esztendő. Pedig életpá­lyája nem volt küzdelmektől mentes. Mivel munkáscsalád le­származottja, a munkával már kora ifjúságától kezdve megis­merkedett. Huszonnyolc évvel ezelőtt festőmunkásként került a kötöttárugyárba. Aztán kötő­hurkoló szakmából vizsgázott és a gyár lánckötő üzemében dol­gozott. Tehetségét, szorgalmát, szervezőkészségét hamarosan felismerték, s a vállalat újítási megbízottja lett. 1950-ben magasabb szintű po­litikai iskolára küldték, amely­nek elvégzése után a Mezőtúri Magyar kaleidoszkóp — a Balassi iVéptáncegyüttes új műsora Csütörtökön délután a békés­csabai Ifjúsági és Űttörőház nagytermében tartotta Magyar Kaleidoszkóp című új műsorá­nak főpróbáját a Balassi Nép­táncegyüttes. A szakmai be­mutatót megtekintették a me­gye kulturális életének vezetői ás a Békésben működő legkivá­lóbb nép táncosok A főpróba után elismeréssel szóltak Born Miklós és az együttes tevékenységéről, majd hasznos tanácsokkal segítették a további munkát. Mezőgazdasági Technikum diák. otthonának igazgatójává nevez­ték ki. Hét év múlva azonban a szíve visszahúzta a gyárba és ismét a lánckötőben dolgozott, ötvennyolcban újabb megtisz­teltetés érte: a szakszervezeti bizottság függetlenített titkárá­vá választották, míg 1967-től a vállalati szakszervezett tanács: bér- és termelési felelőse. — Mi volt életed emlékezetes élménye? — teszem fel a szok­ványos kérdést — Tulajdonképpen az egész pályafutásom egyetlen élmény­sorozat — válaszolja -kapásból”. — A sok közül is nagyon emlé- keztes maradt a felszabadulás utáni évek eseménysorozata. A gyár zenekarával és tánccso­port iával jártunk a községekbe. Falujárásnak hívták ezt abban az időben. Már akkor eljegyez­tem magam a gondolattal: köze­lebb hozni a falut a városhoz... Nehezen tudom szólásra bírni, amikor kitüntetéseiről fagga­tom. Pedig nem szerénytelenség felsorolni azokat. A Szakszerve­zeti Munkáért Érdemérem arany­fokozatát, a 25 éves párttagság emlékplakettjét, a Munka Ér­demrend bronz fokozatát és a tízéves munkásőri emlékérmet kapta elismerésként. — Mi a kedvenc hobbyd? — váltok át egészen más témára. — A bélyeggyűjtés és a ke­resztrejtvény-fejtés. Mind á kettő kitűnő eszköz az önműve­lésre. Ugyebár a jó pap is hol­tig tanul — mondja egyszuszra, és szélesen elmosolyodik. Aztán megtudom még, hogy a nyugdíjas „státusban” sem lesz tétlen. Továbbra is aktív mun­kásőr marad, társadalmi munkát végez a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál. A kertes ház körül meg mindig van barkácsolni va­ló, aztán a két fiának meg a kis- lánvának is gondját kell még viselni. 'A kétezres létszámú gyári kol­lektíva mindenki által ismert Józsi bácsiia nyugalomba vonul, ám nyughatatlanul tevékeny marad. Jószándékúan azonban mégiscsak ezt kívánhatjuk: Jó pihenést, Józsi bácsi! Kazár Mátyás íú, hogy a zömök kis japán cémértesüléseket akar tőle sze­rezni, pontosabban tengerészeti idatokat. Egy homályos érzés izt súgta neki, hogy Kono fon­tos szerepre akarja felhasználni. Felötlött benne az is, hogy ér­tesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő múlva talán késő lesz. De még nem merte meg­tenni: hátha tévedés és felsüL { mintha újjászületett volna a kis s japán nő ujjai alatt. A lábujjé- ■ tál a feje búbjáig végigmasszl- i rozták, aztán forró fürdőben le* ? mosták. Igazi felfrissülés vdt • ess, s az ebéd különösen jólesett, j űe a beszélgetés semmit sem ■ hozott. A japán mintha megfe- | iedkezett volna arról, milyen : melegen érdeklődött még egy ■ órája is az amerikai flotta * Együtt ebédeltek, de a beszél­getés nem volt érdekes. Igaz, végigcsinálta az itt szokásos szertartást, s ez önmagában is igen kellemes volt. Kono javas­latára először a fürdőhelyiségbe mentek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket A ruháitól megfosztott Blake úgy érezte iránt... Ugye, ugye, mondta önmagának Bláke, hátha csak a régi emlékek vonzzák hozzá a japánt? Mfcgállapodtak. hogy két nap múlva ismét találkoznak, ugyanitt, a japán étteremben. — Valóban kitűnő a konyha - állapította meg Blake. (Folytatjuk) : i elkészítésének módjáról Interjú dr. Takács Lőrínccel, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának titkárával Az űjabb kollektív szerződé­sek elkészítésének módjairól i először (lapunk január KM szá­mában, főként anyagi vonatko- [ zású kérdésekben dr. Sebes*ény Józsefnek, a Megyei Tanács Munkaügyi Osztálya vezetőjé­nek nyilatkozatát közöltük. Bő­van akad azonban még más olyan tudnivaló is, amiről a szerződés előkészítőinek és a dolgozóknak egyaránt célszerű tájékozódniuk. Ez azért is szük­séges, mert a tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy egyes kérdések­ben nem tisztázottak a nézeteik, ugyanakkor pedig beszámolha­tunk néhány olyan példamutató kezdeményezésről, amit érdemes máshol is követni. Az interiú Dr. Takács Lőrinc- cel, az SZMT titkárával készült, aki bevezetőben a következőket mondta: „A kollektív szerződés­sel szemben támasztott egyik legfontosabb követélmény, hogy megfeleljen az érvényben levő jogszabályoknak és a vállalat fejlődésében végbemenő válto­zásoknak.” — Tudna-e Takács elvtárs olyan gyakorlatban előfordult példát mondani, ami törvény- sértő? — A kollektív szerződés egyes cselekmények elkövetése miatt a nyereségrészesedés csökkentését írja elő. Ez nem törvénysértő. Az viszont már igen, ha a dol­gozó fegyelmi büntetést (mond­juk szigorú megrovást) kap, rá­adásul év végén még a nyere­ségrészesedést is csökentik. Két büntetés együtt nem alkalmaz­ható. — Bizonyára vannak olyan esetek is, amelyek ugyan nem ütköznek törvénybe, de erköl­csileg mégis kifogásolhatók. — Igen. Helytelen az például, ha a kollektív szerződés néhány órai késés miatt a teljes nyere- ségreszesedés megvonását írja elő. Azért is, mert annak á meg­ítélése, hogy a késés valóban indokolt-e vagy sem, olykor szubjektív is lehet. (Mondjuk a művezető és a dolgozók között valamilyen nézeteltérés van) Egyébként ie túlságosan súlyos büntetés ilyen fegyelmezetlen­ségért 2—3 ezer forintot fizetni. Méltánytalan, ami visiszatetszést szül a dolgozók körében. Külö­nösen akkor, ha törzsgárda tagról van szó. — Több panasz hangzott el a túlóra miatt. Hány túlórára kötelezhetők a dolgozók? — A jogszabály ezt nem írja elő. A túlórakeretet azonban a kollektív szerződésben meg kell határozni. Tavaly néhol túl ma­gasan állapították meg. ráadá­sul nem egyszer még módosítot­ták is a kollektív szerződésit. A sok túlóra már a dolgozók egész­ségének, egyéni érdekeinek a rovására ment. •— Tudna példát mondani arra, hol volt kirívóan sok a túlóra? — Többek között a Békéscsa­bai Kötöttárugyárban, ahol a heti 44 órás munkanévre való át­állás előtti időszakhoz képest 2 és félszeresére, a Budapesti Ha­risnyagyár gyulai gyáregységé­ben hétszeresére, a Békés me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalatnál csaknem há­romszorosára emelkedett a túl­órák száma. Meg kell említeni,; hogy az utóbbinál például 240 ezer túlórát írtak elő, ami 500— 600 — főleg nehéz fizikai mun­kát végző — dolgozóra hárult. I (Ha ezt átszámítjuk, közülük egy év alatt 12 hónap helyett mindenkire 14 hónap jut.) i — Ha egy vállalatnál a 44 órás munkahétre térnek át, a termelési színi megtartásának bizonyára nem megengedhető módja az időveszteség túlórá­val való pótlása. Az ilyen mego'dás nyílva ívalőan er-, kölcsi és gazdasági károkat is okoz. — Valóban, mégis előfordult az egyik vállalatnál, hogy a 44 órás munkahétre váró áttérés után a kollektív szerződésben szemé­lyenként havi 106 túlórakeretet határoztak meg. A túlzott igény- bevétel miatt a dolgozók közül többen orvoshoz fordultak az if'egkimerülíségid're hivatkoz' a, kérték táppénzes állományba vé­telüket. — Mire kel? még különösen ügyelni a kollektív szerződés- ter-'o'Pt kidolgozásánál? — Mint már bevezetőben em­lítettem, a szabályozásnál figye- í lembe kell venni a vállalat fej­lődésében végbemenő változáso­kat. Más szavakkal úgy is mond­hatnám, hogy legyen összhang a középtávú vállalati terv és a kollektív szerződésben foglaltak között. Ha például profilválto- zást tervez a vállalat, a szak­munkásképzésre és átképzésre is gondolni kell, aminek egyéb­ként anvagi kihatása is van. — Természetesen ki kell térni az élet- és munkakörül­mények további javítására is.j — Ez alapvető feladat Itt em­lékeztetek arra, hogy kormány- határozat írja elő a három mű­szakos textilüzemekben az éj­szakai műszak fokozatos meg­szüntetését, aminek a lehetősé­geit és feltételeit a kollektív szerződésben kell szabályozni. Az áttérés folyamatában előny­ben kell részesíteni a többgyer­mekes és a gyermeküket egye­dül nevelő anyákat. — Bizonyára más vonatko­zásban is javítani szükséges a dolgozó nók helyzetén. — Először is: túlórára ne le­gyenek kötelezhetők a többgyer­mekes é® a gyermeküket egye­dül nevelő anyák. Helyes az a kezdeményezés, ami Gyuláin a harisnyagyárban már megvaló­sult: az előbb említettek — a szociális körülményeik alapján például az iskolai év kezdetén segélyben részesülnek. Azt pe­dig a kollektív szerződésben ki kell mondani, hogy — nők, fér­fiak viszonylatában — egyenlő munkáért, egyenlő bér jár. — Egyes helyeken gondot okoz, hogy az asszonyok nem tudják clhe’verni gyermekü­ket napköziben, vagy bölcső­dében, mert nincs hely. Ho­gyan lehetne ezen segíteni? — A vállalatok irányozzanak elő bizonyos összevet gyermek- intézmény létesítésére, vagy a meglevő fejlesztésére, bővítésé­re. Kisebb vállalatok persze nem rendelkeznek olyan összeg­gel. hogy önállóan oldják meg a feladatot, de együttesen vagy közösen a helyi tanáccsal meg­teremthetik a lehetőséget. — Manapság sokat beszé­lünk a lakásépítésről. Milyen segítséget nyújtaht ehhez aj dolgozóknak a vállalat? — Számos helyen megtalálták már a módját. Lehet pénzzel, a házibrigád közreműködésével, anyagszállításhoz vállalati gép­jármű rendelkezésre bocsátásé- ] val segíteni a dolgozókat. Ter-Í mészetesen a megjelent jogsza-! bályok alapján. A szociális J szempontok mellett figyelem.be1 kell venni az illető munkáját, magatartását. — Az utóbbi években elő­térbe került a tör zs g árdatagok fokozottabb megbecsülésének ANTIKVARKÖNYV-VÄSÄRT rendezünk február 10—11—12-én a gyulai könyvtár­ban. Könyvek vétele és eladása. SZABAD BÖNGÉSZÉS! NE MULASSZA EL FELKERESNI! Nyitva: 10-én 10—18 óráig 11- én 8—18 óráig 12- én 8—14 óráig szükségessége. Erre vonatk- zóan mit hatá~"Z7,on meg a kollektív szerződés? — Célszerű szabályozni, hogy mennyi jutalomszabadság illett meg őket és milyen hányadban kapnak nagyobb nyereségrésze­sedést. Gyermekeik előnyben ré­szesülnek munkafelvétélnél, esetleg ösztöndíj odaítélésénél Az erkölcsi elismerésük sem maradhat el. — Mire kell még gondolni a szabályozásnál? — Arra többek között, hogy a gyermekgondozási segély után munkába visszatérő nők olyan munkabért kapjanak, mint a ha­sonló munkakörben dolgozók. Ne kerüljenek tehát hátrányos helyzetbe. A tényleges katonai szolgálatból leszerelt dolgozókat részesítsék segélyben, mert csak egy bizonyos idő eltelte után. kapnak bért. Mód van arra, hogy a helyettesítési díjat a jogszabályban foglaltakon túl­menő esetekre is magasabb ösz- szegben határozzák meg. — Milyen joga van a fel­ügyeleti szervnek és a fel­it ’’ szaksze-vezetnek a kollektív szerződések elbíráld, sával kapcsolatban? — Oj rendelkezés, hogy a fel­ügyeleti szerv az érintett szak- szervezettel egyetértésben a kollektív szerződés egyes ren­delkezését szükség esetén hely­telennek minősítse és arra a vál­lalat, valamint a vállalati szak- szervezeti szerv figyelmét fel­hívja. Még akkor is, ha az egyébként a jogszabállyal nem ellentétes. A vállalat igazgatója és a vállalati szakszervezeti szerv együttesen 30 napon belül köteles az indokait írásban elő­adni. Meg kell még mondanom, hogy a szakszervezet jogait (mint ahogy az már előfordult) a kollektív szerződésben nem lehet szabályozni. Azt a szak- szervezet alapszabálya és a Munka Törvénykönyve határoz­za meg — feiezte be a nyilatko­zatát Dr. Takács I.őrine. Pásztor Béla Saséi iegyxet Eszi, nem eszi... Hallattam már olyat, hogy jubiláns ünnepséget ültek bisztróban, mert egyhónapos lett a pogácsa. Egyesek szerint ez nem nagy baj, mert a po­gácsa így is fogyasztható, csak próbára teszi a protéziseket, Olyat azonban még nem hallot­tam, hogy ; ünnepeljünk embe­rek, mert egyhetes lett a gu­lyásleves! Őszintén szólva én ilyen al­kalommal nem is tudnék jó szájízzel ünnepelni. Pedig a szabadkígyósi bisztróban ese­dékes lenne egy ilyen jubileum. Nézzük csak, mit kapott az, aki február 1-től 6-ig ott akart me­leg ételt fogyasztani? Hétfőn megfőzték a gulyás­levest, akkor még friss volt. Kedden még mindig lehetett él­vezni, annak, ki nem nagyon finnyás. Szerdán már elkesere­dett a szájíze a rendelőnek, amikor elé tették az elpusztít­hatatlan gulyáslevest. Csütörtö­kön ugyanezért —uram bocsa’! egyenesen lázadozni kezdett, pénteken meg skorbuttiinetek- kel dacolva így kiáltott fel: Megint csak gulyás?! Mikor lesz már más? — Majd ha az e heti el­fogy! — hangzott a tömör vá­lasz. Hihetünk abban, hogy a jö­vő héten valóban elkészül majd az új gulyásleves, s a vendég ha eszi, ha nem eszi nem kap mást. V- Bo

Next

/
Oldalképek
Tartalom