Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

Pedagógiai Hetek Szarvason l ajda Péter halálának 125. évfordulójára emlékeznek Vajda Pétert, a magyar peda­gógia múlt században élt nagy alakját, harcos plebejus egyé­niségként ismerte megakor tár­sadalma. Többször került ösz- szeütközésbe a hatóságokkal, Petőfi Sándor „Vajda Péter ha­lála” című versében a „függet­lenség bajnokának” nevezte. Diákévei és külföldi utazásai után a szarvasi evangélikus lí­ceum tanára lett, és hasonlóan Tessedik Sámuelhez, mindent elkövetett a nép felvilágosítá­sáért. Nyilvános előadásokat tartott Erkölcsi beszédek cím­mel, amelyekben demokratiz­musát és haladó természettu­dományos nézeteit fejtegette. Mint szépíró, műveit misztikus természetszeretet, a szabadság és egyenlőség kultusza jellemzi, mint tudós, egyike volt azok­nak, akik nagy szerepet játszot­tak a Természettudományi Tár­sulat létrehozásában, amelynek 1842-ben titkára lett. Vajda Péter 1846. február 10- én hunyt el Szarvason. Mun­kásságára, életére emlékeznék most, a halála 125. évforduló­ja tiszteletére meghirdetett „Pe­dagógiai Heteik” alkalmával. Az eseménysorozat február 10-én, szerdán délelőtt 11 órakor Vaj­da Péter síremlékének megko­szorúzásával kezdődik A sírnál Árvái Pál, a szarvasi gimná- 'zium és szakközépiskola igaz­gatója mond beszédet. Délután három órákor a járási-városi művelődési központban nyitják meg a Vajda-emlékkiállítást, ezen Hantos Gusztáv, a szarva­si gimnázium - és szakközépis­kola igazgatóhelyettese, a vá­ros művelődésügyi állandó bi­zottságának elnöke méltatja Vajda Péter életművét. Délután fél négykor kezdődik a jubileu­mi emlékünnepség a művelő­dési központban. Ünnepi meg­nyitót Praznóczi Iván, a Haza­fias Népfront szarvasi városi bizottságának elnöke mond, majd Molnár Irén szarvasi gim­náziumi tanuló szavalja él Pe­tőfi Sándor Vajda Péter halálá­ra című versét. Emlókb aszódét Eleik László, a Szarvasi Óvónő­képző Intézet tanára mond, majd Lipták Ágnes szarvasi gimnáziumi tanuló, a Magyar Rádió és Televízió „Röpülj pá­va” című vetélkedőjének egyik helyezettje énekel magyar nép­dalokat. A Pedagógiai Hetek kiemel­kedő eseménye 1-ón a szarvasi lesz március 2. sz. általános Alapvető gond a gyermekek elhelyezése — Jobbá kell tenni a szolgáltatást A Békéscsabai Városi Tanács /égrehajtó Bizottsága péntek délelőtti ülésén megvitatta a februári tanácsülés anyagát, melyre a harmadik ötéves terv eredményeiről, a negyedik öt­éves terv célkitűzéseiről, vala­mint a pénzügyi tervről szóló beszámolókat terjesztik elő. A kissé hosszúra nyúlt ülésen elhangzott viták, vélemények és javaslatok azt bizonyították, hogy a város eddigi eredmé­nyeit a további fejlesztési fel­adatokat alaposan ismerik és szívügyüknek tekintik a vb ■ tagjai. A beszámolók éppen ezért igen sok értékes javas­lattal módosultaik, melyeket a Vb elfogadott. Ezt követően a nők helyzetének javításával kapcsolatos tervet vitatták meg. Általában megegyezett a véle­mény abban, hogy a terv mind­azokat a gondokat tartalmazza, melyeken segítem kell, de egy­ben bírálták is, miivel nem elég­gé konkrét, s nem tartalmazza az olyan tennivalókat, melyek megvalósítása közelebb vinne a célhoz: a nők helyzetének mi­előbbi javításához. Alapvető gond például a gyer­mekek elhelyezése. Éppen ezért többen javasolták, hogy az óvo­dák, bölcsődék építéséhez szer­vezzék meg a vállalatok, üze­mek anyagi támogatását iskola dísztermében az a szem­léltetőeszköz-kiállítás is, me­lyen Gsiete József, a Békés me­gyei Tanács Művelődésügyi Osztályának csoportvezetője mond ismertető beszédet. Már­cius 5-én Benka Gyula élete és munkássága címmel dr. Tóth Lajos, a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem szarvasi öntö- zéses-Melioráciás Főiskolai ka­rának titkára tart előadást a szarvasi gimnáziixmban, március 10-én a szarvasi óvónőképző in­tézetben Mayer Andrásné, a Pedagógusok Szakszervezete Bé­kés megyei Bizottságának tit­kára lesz az előadó. Előadásá­nak címe: Kemény Gábor élete és munkássága. Március 19-én, Láng Gusztáv, a szarvasi zene­iskola igazgatója a zeneiskola nagytermében Chovan Kálmán életéről és munkásságáról em­lékezik meg, március 22-én pe­dig a szarvasi úttörőházban dr. Tóth Lajos, Krecsmarik Endre életét és munkásságát mutatja he fiatal hallgatóinak. A Szarvason működött kiváló pe­dagógusok életére emlékező elő­adások méltó tisztelgés nagy ér­tékű életművük előtt, melyek­ből a ma pedagógiája is sokat meríthet. A szarvasi _ „Pedagógiai He­tek” gondolatának megvalósí­tásáért elsősorban a szarvasi városi tanács, a népfrontbi- zottság, a Pedagógusok Szak- szervezetének városi bizottsága, a TIT városi bizottsága, a szarvasi gimnázium és a mű­velődési központ vezetőit és munkatársait illeti dicséret. Szarvas iskolaváros jellege és hagyományai méltó formában jelentkeznek a közelmúltban egyre sűrűbben és színvonala­sabban megrendezésre kerülő pedagógiai esemény-sorozatok­ban, melyeknek újabb állomása lesz ez a Vajda Péter halálának 125. évfordulója tiszteletére meghirdetett; „Pedagógiai He­tek” is. ,B nép a természet nem ismerése m:af! szenved” Megjelent a Bibliotheca Bekesiensis 5. kötete Ingyenes művezetői tanfolyamét tartunk építőipari szakmunkások részére (kőműves, ács, állványozó, épületasztalos, hő. és hangszigetelő) Jelentkezés: Budapest, XI., Dombóvári út 19. 43. sz. ÁÉV szakoktatási csoport A tanfolyam 1971. február 15-én indul Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát el­végzett és 5 éves szakmunkásbizonyítvánnyal rendel­kezők, 45 éves korig. A KÖZELMÚLT hetekben j bensőséges kegyelettel és tiszte-1 lettel emlékeztünk Tessedik Sá­muel halálának 150. évforduló­jára. A tv értékes filmet készí­tett, emlékülés volt Szarvason, j Ruzsicskay György festőművész méltó rajzsorozatban m-utatta be Tessedik életét, s az emlékezés szép színfoltjaként megjelent a Bibliotheca Bekesiensis 5. kö­tete „Tessedik Sámuel írásaiból” dr. Papp János szerkesztésében'. Tessedik (1742—1820) a ma­gyar művelődéstörténet kiemel­kedő alakja, a türelmetlen, cse­lekvő patrióta, aki munkásságát Szarvason fejtette ki, legneme­sebb hagyományaink része. A XVIII. század második felében már kiütköztek a feudális job­bágyi gazdálkodás ellentmondá­sai: elavult technika, nemesi ki­váltságok, s az úrbéri szabályo­zás ellenére is nyomasztó job- bágyterhek. Tessedik érdeme nemcsak az elmaradottság okai­nak megmutatása, hanem a felemelkedés programjának ki­dolgozása is. Tessedik teljes életművének feltárása az agrártörténet, illet­ve neveléstörténet avatott szak­embereinek feladata. E kis kö­tet nem erre vállalkozik, mégis hiányt pótol. Jól’ válogatott sze­melvényeket mutat be Tessedik írásaiból a mai olvasónak. Első rész az 1817—18-ban írt Önélet­írásból közöl válogatást. (A Zsi­linszky Mihály-fóle fordítás és 1942-es Nádor Jenő által sajtó alá rendezett kötet alpján.) E művéből a legnemesebb népmű­velői munka bontakozik ki előt­tünk. „Nyilvános előadásaimban igyekeztem felmutatni a babo- násság, az uralkodó előítéletek­nek és káros szokásoknak esz- telenségsit... a szarvasi tanítókat józanabb pedagógiai elvek is­meretére akartam vezetni... ké­szítettem a falusi gyermekek szükségeihez mért olvasóköny­vet.. építettem iskolát, alapítot­tam kertet és könyvtárat, sze­reztem kellő eszközöket és gépe. két a magam költségén”. Iskolája a Gyakorlati Gazda­sági és Ipariskola európai hírű volt. (Festetics György, aki is­merte Tessedik munkásságát, hasonló intézmény létesítésének tervével foglalkozott Keszthe­lyen.) Elveinek helyességét gya­korlatban bizonyítja. Intézeté­ben tanműhelyt is létesít, hogy növendékei „...a nemzeti ipar­nak művelt előmozdítói lehesse­nek”. A KÖTET második része az 1.784-ben megjelent Téssedik- műből „Der Landmann in Un­garn”... (A^ Paraszt Ember Ma­gyar Országban mitsoda és md lehetne... Konyi János 1786-os fordítása alapján), közöl rész­leteket. Tessedik reális képet rajzol a paraszti gazdálkodás helyzetéről, a fejlődés gátló té­nyezőiről. Rámutat arra, hogy az árvíz és vadvizek pusztításai nem istencsapás, gátak kellenek, mint Hollandiában. Művelni, ön­tözni kell a legelőket. Jól látja az elmaradottság társadalmi okait is, a falusi osztályellenté­teket, ahogy mondja „a parasz­tok között is vágynak vámpírok és despoták”, a közösségi gon­dolkodás hiányát. Látja a bajok fő okát, a feudális kötöttséget, hogy a paraszt nem saját föld­jén dolgozik. Nemcsak helyzet­képet ad Tessedik, hanem ki is dolgozza elképzeléseit „egy jól rendbevett falu iránt”. A min­tafalu egész közösségi életére, a termeléstől a községi' tisztvise­lők tevékenységéig mindenre ki­terjed figyelme. Sok fát ültetni, a gyermekeket jó iskolákban ta­nítani! Kívánsága, hogy ez a falu Tiszántúlon állítassák fel. A kötet harmadik része Tesse­dik aforizmáiból ad jellemző vá­logatást. AZ ÍZLÉSES bibliofil kötet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Magyar Pedagógiai Társaság közös kiadása. Az anyagot sajtó alá rendezte és a bevezetést írta dr. Tóth Lajos. A mű illusztrációi, valamint a Tessedik portré Ruzicskay György munkája. A kötet, amely diósgyőri bordázott papí­ron, garamond betűkkel, ingres kötésben készült a Kner Nyom­dában és az iskola tanműhelyé­ben, méltóan őrzi a legjobb me. gyei nyomdaipari hagyományo­kat. A tipográfia és kötósterv Petőcz Károly munkája. (Megje­lent 500 számozott példányban.) Kálmán Gyula fz£BÖ~fÖLVOfit MtSíltwW " -~55 .. íNvU 1. 1941. december 7-én a japán légierő minden előzetes hadüze­net nélkül megtámadta az Egye­sült Államok legnagyobb csen­des-óceáni támaszpontját, Pearl Harbort. A támadás, amelynek következtében több mint három­száz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után vonta az USA hadba lépését és a második világháború csendes­óceáni frontjának megnyitását. Az egyre terjeszkedni akaró japán imperializmus ezt a nagy­méretű támadást már évekkel előbb előkészítette. Az amerikai földrészen fél évszázada letele­pedett japán kolóniák tagjaiból olyan hírszerző-hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicse­kedhetett. Ez a szervezet, a Pearl Harbor-i támadást meg­előzően, már egy jó fél évtized­del élőbb mozgásba jött, mégpe­dig egyetlen cél érdekében: Ja­pán állandóan tudni akarta, mi­lyen amerikai erők mozognak a Csendes-óceán térségében, hogy égy elkövetkező háborúra ennek megfelelő ellenerőt készíthessen fel... 1940-ben a San Frandscó-i vi­lágkiállításon egy különös „in­tézmény” csalogatta a kiállítás látogatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mind­össze ez állt rajta: „Művészi fényképészek modellstúdiója”, viszont amit benn lehetett látni, már inkább... Csekély belépődíj ellenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a kabátot, az­tán megjelent a tulajdonos és a belső helyiségbe invitálta láto­gatóját. Odabenn három feltű­nően csinos fiatal hölgy üldö­gélt. Amikor vendég érkezett mindhárman ledobták magukról a selyempongyolát, a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás & máris kattant a fényképező­gép: bárki lefényképezhette a meztelen modelleket. Óriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bi­zonyos Al Blake, közismert amerikai artista elégedetten dörzsölte a kezeit. Blake, ez a kiöregedett artista, úgy érezte, össze tud szedni annyi pénzit, amennyi a nyugodt öregkort fe­dezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óri­ási pénzeket keresett, hogy tö­kéletesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakataiba he­lyezett próbababák közé állt, s a járókelők — kellő nyeremény reményében — „totózhattak”: melyik a baba és melyik az élő ember... Blake ezzel a képessé­gével megszerezte magának Amerikában a „robotemberek királya” címet. De aztán, ahogy öregedett, úgy csökkent körülöt­te az érdeklődés, s persze ezzel együtt a pénzbeli honaráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképezésével ismét „bevág”... S valóban, a San, Franeiscó-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal, meztelen lányokat lehet néhány centért fényképezni a „Művészi fényképészek modell- stúdiójóban”. Blake éppen egy látogatót bo­csátott el, amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lé­pett a stúdióba, nyakában az elengedhetelen fényképezőgép­pel. Ezekben az években ameri­kai földön azzal lehetett meg­különböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek — bármilyen nyomo­rúságosán is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg S ha már itt tar­tunk, elárulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyetlen Ame­rikában élő japán sem vásárol­ta, hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladó­tól. S a nagylelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban faji hovatar­tozásukra apellálva, tízezer­számra dolgoztatta a világ kü­lönböző tájaira letelepedett hon­fitársait, mint kémeket. A zömök japán férfi, miután .(belépett a különös stúdióba, né­hány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdo­nost...

Next

/
Oldalképek
Tartalom