Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
„A kongresszustól biztatást kaptunk” — mondja a Békés megyei lanáesi Tervező Vállalat párttitkára Dr. Krizsán János, a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat MSZMP-alapszervezetének titkára szabadkozással kezdi be_ szélgetésünket: semmi különlegeset, izgalmasat, újságba való történetet nem tud nekünk mondani. Mégis feltesszük kérdéseinket., Hiszen valamennyiünk életének nagyrésze úgynevezett szürke hétköznap. És e mindennapok nem lehetnek érdektelenek. * « • — Kezdjük tolám & számokkal... — Alapszervezetünknek huszonhárom tagja van, közülük hatan főiskolát vagy egyetemet, tizeníketten technikumot végeztek. A párttagok nagyobb részének közvetlen kapcsolata van a tervezőmunkával. — Mi jellemezte az alapszervezet munkáját a IX. kongresz- szus utáni időszakban? — A Tervező Vállalat már 1967-től az új gazdasági mecha(Vollmuth Frigyes rajza) nizmus szellemében dolgozik. A tervezők azóta az addigi fix- fizetés helyett teljesítménybért .kapnak s ez a forma fokozottabban ösztönöz a jó munkára. .Alapszervezetünk politikai feladatnak tekintene, hogy mindebben segítséget nyújtson a gazdasági vezetésnek. Hiszen, ha jobb terveket készítünk, azok alapján jobb lakások, munkahelyek épülhetnek, s ha ezeket hamarabb adjuk át a kivitelezőknek, hamarabb beköltözhetnek a lakók, korábban megindulhat a termelés — tehát gyorsabban megteremtődik az emberek jobb életének a lehetősége. A magunk dolgozói számára is. — Milyen tanulságokkal járt az Önök számára a X. kongresszus? — Bíztatást kaptunk, hogy eddigi tevékenységünk lényegében megfelelő volt, így ezen az úton haladhatunk — persze, mindig eredményesebb munkára, a lehetőségek minél jobb kibontakoztatására törekedve — tovább. Megnyugtatott minket, hogy a kongresszus hangsúlyozta a gazdasági feladatok teljesítésének a fontosságát. Ami természetesen magunkra vonatkoztatva nem jelenti és jelentheti a politikai, ideológiai kérdések, tevékenység háttérbe szorulását. — Milyen szerepet vállal az alapszerv ez utóbbi területen? —■ Amikor segítettük a vállalat gazdasági tevékenységét, ez önmagában is tudatformálás volt. Ügy is, hogy az új lakásba költöző, modernebb munkahelyen dolgozó ember gondolataira a jobb körülmények kedvezően hatnak, s úgy is, hogy az ízlés alakulásának szempontjából nem mindegy: az utcán járva harmonikus, esztétikailag szépen formált építményeket vagy azok ellenkezőjét lehet látná. Vállalatunkon belül pedig: sok nálunk a fiatal szakember. Ez nagyon jó dolog, mert a ifjú tervezők lelkesedése újra meg újra friss vérrel pezsdítj meg napi tevékenységünket, jobb munkára ösztönzi valamennyi dolgozónkat. Egyetlen „veszélye” van ennek a ténynek —, de nagyon- nagyon idézőjelben mondom, hogy ez egyáltalában veszély. Egy-egy esetben előfordult, hogy fiatal tervezőink úgy készítették el az adott megrendelés terveit, hogy a jó és szép épületet eredményezett volna ugyan —, de a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket meghaladó összegért. Ilyen esetben úgy kellett őket — megint csak idézőjelet használva — „lebeszélni” elképzelésükről, hogy azt ne vegyék szárnyaik megnyirbálásának, a tehetségük bizonyítását gátoló mesterséges akadálynak. Egy másik gondunk — és azt a feladatunkat nem lehet csak múltidőben mondanunk — küzdeni az esettenként előforduló anyagias szemlélet ellen. — Más közvetlen célok? — A következő időszak feladata például az 1975-ig érvényes kollektív szerződés kidolgozásában való részvétel. Igaz, a három esztendeje kialakított szerződés alaptételei a továbbiakban is megfelelnek, egyes részletekben azonban módosítanunk kell. A termelékenység, a munkafegyelem hathatósabb fokozása erősítése érdekében és az eddiginél szilárdabb törzs- gárda-szellem kialakításáért. Ez utóbbit különösen fontosnak tartjuk, mert a jó munka egyik nélkülözhetetlen feltétele a vállalatnál, a szakszervezetben és a pártalapszervezefben egyaránt, hogy minél kevesebb legyen a vándormadár. S természetesen változatlanul érvényben van egyik legfőbb törekvésünk: személyes példával és agitációval, politikai munkával segíteni az állami feladatok teljesítését és közvetlenül, meg közvetve az emberek tudatának — ezen keresztül életének — alakítását... • » » Szabadkozással kezdte az alap_ szervezet titkára: semmi különlegeset, újságba valót nem tud nekünk mondani. Pedig a mindennapok munkájáról beszélt. S a munkáshétköznapok sohasem érdektelenek. . (Daiuss) A Békéscsabai Ép!- és Épülelkarbantarta Ktsz felvesz SZEGEZÖLAKATOST, ASZTALOS SZAKMUNKÁSOKAT, ASZTALOSÜZEMBE FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT, KŐMŰVES SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, VASBETONSZERELŐ SZAKMUNKÁST. Minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség! Jelentkezni: Békéscsaba, Kétegyházi út, munkaügy. elviszlek a faluban mindenhová, és majd a,k! r mondd meg, hogy mi akarsz lenni. Másnap mondtam, hogy nekem csak ez az egy tetszik. Már másodikos koromban álmodoztam róla (!), hogy csecse- mőgondozónő leszek — vallja Szőke Éva. Azóta már volt sok elképzelésem,, mégis az egészség- ügyi szakközépiskolába jelentkeztem. Kocsány Piroska gyári munkás lenne. Ezt írja: Egy hónapja választottam ezt a munkát. Az Orosházi Üveggyárba szeretnék menni. Talán azért, mert nem akarok tovább tanulni, (!) Biztos, meg fogom szeretni ezt az üzemet Mészáros Sándor meg is indokolja, miért jelentkezik mező- gazdasági gépszerelőnek: Nem is nagyon a fizetésért választom, mert nem sokat fizetnek, míg kezdő vagyok. Czirle Mihály: Gépjárműtechnikus. Ezt a pályát a diákotthoni nevelőm segítségével választottam. Farkas Csaba: Szobafestő és mázoló. Már kis koromban szerettem festeni, elég jól rajzolok. Tövisháti Zsu_ zsarena: Közgazdasági szakkö- zéspiskoláha jelentkeztem. Mivel apukám főkönyvelő, ezért nagyon megtetszett, hogy egész nap ül az irodában ... Számol, vagy tanulmányoz valamit. Malva Zoltán: Állatorvos vagy főállattenyésztő. Mivel az élővilágot nagyon szeretem, és az állatokkal is szeretek foglalkozni, elhatároztam, hogy felnőtt kóromban is állatokkal fogok foglalkozni... Ml LESZEK? O A gyermekkori álmok... „Mi leszek, ha nagy leszek?” De sokszor elmondtuk, de sokszor emlékeztünk rá iókedvűen, néha meg szomorúan is. Az ember először tűzoltó akar lenni, mert az hős, aztán katona, mert az is hős, aztán űrhajós, mert az is hős, de md, felnőttek, még nem akartunk űrhajósok lenni... A mozdonyvezető is csábító foglalkozás volt, sistergő-fújtató vonattal beleszáguidani az éjszakába. Aztán az ember rájön, hogy lehet akármi, a legfontosabb, hogy ember legyen. Az igazi mégiscsak az, hogy ember is, és szeresse, amit csinál. Ezt megválasztani, ezt kitalálni, erre ráérezni: valahol ez a pályaválasztás. Az egy életre szóló hivatás-keresés. Ha sikerül, fél boldogság. Ha nem sikerül, egész szomorúság. Tizennégy éves gyerekék között jártam Tótkomlóson, az általános iskola nyolcadik osztályában. Pontosan: a 8/a-ban. Negyvenen vannak. Osztályfőnökük: Malya Zoltánná. Kérdéseket írtunk a nagy táblára, és választ kértünk az osztálytól Az első: Mi szeretnél lenni? A második: Mikor és miért választottad ezt a pályát? A harmadik: Mi a véleményed a szellemi és a fizikai munkáról? A negyedik: Városban szeretnél dolgozni, élni, vagy falun? Negyvenen válaszoltak. Okosan, szertelenül, bölcsei kedve, viccesen. Tizennégy évesek. Job. ban mondva tizenhárom évesék ( múltak. e Nem készítettem csalhatatlan statisztikákat, mert ilyenek nincsenek A gyerekek gondolatait keres.em, a gondolataik lelkét, a mélységeket a gyerekes válaszok mögött. Azt, hogy mennyire érettek a mai tizenhárom évesiek, a mai nyolcadikosok? Hogy mennyire tudják, amire készülnék, az az élet. Nagybetűvel is, kicsivel is. Hogy sok mindent megalapozhatnak most, nyolcadik után, és sok mindent el is ronthatnak. Az osztályból a zöm tótkomlósa. Nyolcán a tanyai kollégiumban laknak és négyen járnak be naponta az iskolába. Komlós — bár nagyközség, és remekül fejlődik — általános fogalmainkban és mércénk szerint: falu. A város a közelben Orosháza vagy Makó. Egyetlen statisztikát mégis összeállítottam. Kiderül ebből, hogy tizennégyen (a létszám 35 százaléka) szeretnének gépszerelők (gépésztechnikusok, géplakatosok stb.) lenni, természetesen a fiúk. Négy kislány pedagógus, ez 10 százalék, kisiparos szakmát választ (fodrász, szoba- festő-mázoló, varrónő stb.) hat tanuló, a létszám 15 százaléka. A többi egy-két jelentkező: állatorvos, postai alkalmazott, felszolgáló, kereskedő, vegyész, közgazdász, mérnök, erdész. A jellemző: a fiúk a szülőfalujukban legkeresettebb foglalkozás, a gépész szakma felé orientálódnak, és az is igencsak jellemző, hogy sokan választják a kisiparos szakmákat. Érzik az igényt, ha nem is ők, a szülők, és okosan, megfontoltam tanácsolják ezeket a szakmákat fiaiknak, lányaiknak. A miért-ek már egészein izgalmasak. Nem árulok el féltve őrzött titkokat, ha egy-egy mondatot idézek a válaszokból, az osztállyal megbeszéltük, hogy riport lesz belőle, és hogy feltétlen őszinteséget kérek. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tud őszinte lenni, inkább ne írjon semmit. Tehát: „Mikor és miért választottad ezt a pályát?” Gépjárműtechnikus szeretnék lenni — írja Takács Károly. Ezt a pályát azért választottam, mert nyáron ellátogattam édesapámhoz, és nagyon megtetszett nekem. 'ö elgondolkodott és azt mondta: nézd fiam, te art a pályát választod, ami tetszik neked, de még nem sokat láttál, ezért A harmadik kérdés, az már nehezebb. Szellemi munka, fizi- kai munka... Mi a véleményed ezekről? Juhász Mária: Szerintem mindkettő egyaránt fontos, és nem választható szét, tehát egyik sem lehet meg a másik nélküL Tövisháti Zsuzsanna: Van olyan, aki azt hiszi, hogy a szellemi munka sokkal könnyebb, de ez nem így van, mert a szellemi és a fizikai munka egy rangban van. Matajsz Mária: Az én szüleim fizikai dolgozók. Szeretném, ha a jövőben jobban megbecsülnék a fizikai dolgozókat. Motyovszki Marianna: Én szellemi munkát szeretek végezni. Inkább gondolkodók, mint fizikai munkát végzek. Takács Károly: Szerintem a gépjárműtechnikusoknak mind a szellemi munka, mind a fizikaj munka egyaránt kell. Végül: városban szeretnél élni, dolgozni, vagy falun? Itt aztán alaposan megoszlanak a vélemények. Tóth László a vendéglátóiparba készül. A véleménye praktikus: Én városban szeretnék dolgozni, mert ott nagyobb a forgalom a vendéglátóiparban. Mészáros Sándor gépszerelő lesz, szerinte: a városban lehet, hogy jobbak a körülmények a munkahelyen is, az ottani élet köny. nyebb, én mégis a falut választom. Czirle Mihály: Városban az életszínvonal magasabb és a szórakozási lehetőségek jobbak. Hatvani Béla: Tótkomlóson szeretnék lakni és dolgozni, azért, mert megszoktam és itt van a testvérem. Czvalinga József: A városban túl nagy a zaj és allergiás vagyok a zajra! A csendet szeretem, amit falun meg lehet találni. Laczó Mihály: Városba, mert a szüleim is ott dolgoznak és jól keresnek. Varagya Edit: Igaz, hogy városban jobbak a szórakozási lehetőségek, meg mondhatja, hogy városi, de a falun mégis ott vannak a szülei, a rokonok, a szülőföldje... Nem biztos, hogy mindenben igazuk van, de nézzük ei nekik. Elvégre még alig 14 évesek. És a világ most kezd kinyílni körülöttük. Nagy dolog ez! Emlékszünk még rá, felnőttek? Sass Ervin
