Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
Kondorost tanácsülés (I felnőtt társadalom és a fiatalok közös felelőssége Osafoem hattszáz fiatal él Kondoroson — loözülük ki termelőszövetkezetben dolgozik, 3d betanított vagy szakmunkás, hivatalban, intézményben tevékenykedik vagy a községen, kívül folytat tanulmányokat. Az 6 helyzetüktől, gondjaikról, lehetőségeikről beszélt, vitatkozott, tett javaslatokat és hozott határozatot legutóbbi ülésén a községi tanács. A tanácstagok elé terjesztett jelentés a néha előforduló szélsőséges véleményeikkel szemben határozottan leszögezi, hogy az ifjúság életének alakulásáért a felnőtt társadalom és a fiatalok együttesen felelősek, s hogy ez a. msgállHipftás a múltra, a jelenre és a jövőre egyaránt vonatkozik. Az eredményeik hangoztatása mellett különös gonddal foglalkozott a tanácsülés az ezután elvégzendő feladatokkal. A legdöntőbb kérdések, hogy a munkás- és parasztszülők gyermekei megfelelő arányban kerüljenek közép- és felsőfokú oktatási intézményekbe, másfelől pedig, hogy minden fiatal képességei alapján helyezkedjen el a különböző szellemi vagy fizikai munfca,területeken, A pályakezdés s az ezzel járó általában nem túl magas kezdő- fizietés okozta nehézségek leküzdése érdekében a tanácsülés a felelős vezetők és vezető testületek fokozott figyelmét, gondosságát kérte — a fizetések és a munkabeosztás, a kulturális létesítmények és az otthonteremtés vonatkozásában egyaránt. Végezetül az elfogadott határozati javaslat főbb pontjai: az úttörőcsapatok számára önálló helyiséget kell biztosítaná, nyár. ra pedig táborozási lehetőséget, az iskolából kikerült fiataloknak kót-három éven belül klubhelyiséget kell építeni, emelni kell a munkahelyek számát, segíteni leéli a tömegsport-igény kielégítését, szeszmentes szórakozási lehetőséget kell teremteni az ifjúságnak, továbbá javítani kell a kapcsolatot a KISZ és a termelőüzemek között, s az eddiginél jobban be kell vonni az ifjúság képviselőit a község társadalmi-politikai életébe. A fiatalok s az egész társadalom gondjairól esett sző a tanácsülésen. Feladatokról, melyeket együtt kell megoldania a húszéveseknek s az ötvenen felülieknek — s melyeknek elvégzése a község egész társadalma, nak közös érdeke. Siovjef komszomolisták m Lékai János Kollégiumban Kedves vendégei voltak kedden délután a Békéscsabai Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum Lékai János Kollégiumának. A Szovjet Hadsereg Napja alkalmából a kollégisták és a KISZ városi bizottsága fiatal szovjet tiszteket hívtak látogatóba. Bemutatták nekik a meglevő s az épülő új kollégium épületét, majd dr. Szekeres Béla, a kollégium igazgatója köszöntötte őket, méltatva az évfordulót, a két nép barátságát. Ezt követően Xlovszki Lajos, a KISZ városi bizottságának titkára emlékezett meg a Szovjet Hadsereg megalakulásáról, napjainkban játszott hatalmas szerepéről. A későbbiekben baráti beszélgetés folyt vendéglátók és vendégek között, melyet közös vacsora követett, majd az Ifjúsági és Üttörőházat keresték fel a szovjet és magyar fiatalok, ahol a technikum diákjai bemutatták az Erkel Diákünnepekre szánt szavalataikat, a beat-zenekar és az irodalmi színpad műsorát szedő maradt épségben és másfél tucat repülőgépen kívül a Többi teljesen megsemmisült vagy végleg használhatatlanná vált Kühnők bíróság elé kerülték; teljesen elegendő bizonyíték volt ellenük, hiszen előkerültek a németül írt jelentések másolatai, sőt, még a rejtjelkódex is. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy életét mentse, felajánlotta: mindent elmond, amit a tengelyhatalmak kémkedéséről tud a Csendes-óceán térségében. S az amerikaiak, úgy látszik, értékesnek találták ezt az információt, mert a halálos ítéletet 1942. október 26-án ötven évi börtönbüntetésre változtatták. Ruth és anyja szintén börtönbe kerültek s csak a második világháború után szabadultak... A Pearl Harbor-i japán orvtámadás után az újjászervezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a japánokra voltak dühösek Washingtonban... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszerzés ellen, és mi volt annak az oka. hogy Pearl Harbor megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki hálózattal és bizalmas információi sem voltak. Megállapították, hogy történtek ugyan különböző próbálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború között egy ezredesi rendfokozatban levő hírszerzőt turistaként a japán szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „halálos baleset ért”. Alázatosan hajlongó japánok adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt és holttestét a sin to szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okok kutatása során jött rá arra, hogy a japán titkosszolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai attaséját és tengerészeti attaséját A két attasé ugyanis több ízben jelentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú japán, haditengerészt látott. Ebből arra következtettek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő yokosukai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt, egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendeltetési helyén tartózkodik, és az utcán sétáló japán haditengerészek tengerészruhába öltöztetett gyalogosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyítják, a félrevezetés sikerült. (Folytatjuk) Simon György, Demeter Hedvig és Szoboszlay Sándor fDemény Gyula felvétele) Eftimiu komédiája a színházban Két évtizeddel a századforduló után. Az ezerttdlencszáz. húszas évejk. Románia történelmében: a 3a zsákmányolt tömegek és a tőkés-földesúri osztályok között élesedik az ellentét A közéletben korrupció, pozíció- hajhászás. Magyarország történeimében: a polgári szabadság- jogok erős korlátozása, a feudális maradványok továbbélése, a közéletben uszítás a szomszéd népek ellen, revíziós politika, korrupció, pozícióhajhászás. Ha jól megnézzük, nem sok a különbség. Az alaphelyzet te mintha azonos lenne. Itt is, ott is. Az a világ, amelyet Victor Eftimiu a színpadra hoz, nagyon ismerős. A vidéki városka két tekintélyes polgára hatalomra tör. A kérdés: ki lesz a polgár- mester, és ezzel élet és halál ura? A parvenű bortermelő, vagy az intellektuel-törtető: a gyógyszerész? Bármi áron. Egymás elpusztításának árán is, még ha egy készülő frigy (gyermekeik házassága) a rokonság aklába is terelné Filimont és Leönt. Polgármesterválasztás előtt nincs kímélet A voks az nemcsak a magyar dzsentrinek, hanem a román újgazdagnak is voks volt anno ezerkilenszázhuszonegy- néhányban. És ebbe a poshatag, embertelen világiba mint a forgószél robban be a Csavargó. Mindegy, hogy kicsoda, honnan jött, mi volt azelőtt miért akart vízbe ugrani és öngyilkosságot elkövetni (ha öngyilkos akart lenni egyáltalán?!) Filimon kimenti, és a szimpátia-mércén óriásit ugrik a város szemében. Kétségtelen, hogy ő lesz a polgármester. Kétségtelen, hogy Leon, a gyógyszerész vereséget szenved. A Csavargó pedig pom. pás- fiokó. Tudja, mitől döglik a légy, felismeri (vagy már régen tudja, csak itt, Filimon városában újra eljátssza egész repertoárját?!), hogy megfoghatja az isten lábát, ha ügyes. Persze, hogy ügyes! Eftimiu Csavargója a nagy pikareszk-fickókkal rokon, és bátran nevezheti magát az ősi elődök kisöccsének, sőt némely dolgokban még talán túl is tesz amazokon. Iszonyú méregkeverés kezdődik, szellemi boszorkánykonyha és boszorkányszombatos villogás, sziporkázó ötleteit, valódi és ál-kelepcék, köziben — nos, köziben! — pőrére vetkőzöd! k a vidéki román kisváros, a parvenű bortermelő, szűklátókörű neje és idétlen-butácska lánya, az önmagát intellektuális észlénynek és műveltségeszmény-kiteljesedésnek vélő gyógyszerész, az ütődött fia, a jogtudor (micsoda bizarr írói fricska!). A Csavargó, miután alaposan kigúnyolja és átejti az egész díszes társaságot, új kalandokra indiúl, másik kisvárost, másik Filimomt és Leont leeres, mert ha igaza is van sok- mindenben, az ő igazsága még nem érett meg, még nem Idtel- jesíthető, Filimonék és Leonék — nevetségesen is — még erősebbek. Persze, hogy erősebbek, hiszen az jdő: ezerkilemcszázhuszonegy- néhány... Victor Eftimiu jó drámaíró. A Csavargó izgalmas, ügyesen bonyolított, erőteljes pillanaté, kát biztosító darab. Miszlay 1st. ván a rendező egyrészt jó misz- sziót teljesített műsorra választásával úgy is, hogy nem árt végre jobban megismerni a szomszéd népek irodalmát; másrészt Eftimiu a Osavargó-vai nagyon érdekes dolgokat mond el, olyan általánosakat is, melyekbe belecsípni azért manapság sem árt. Mert a kapaszkodás az „uborkafára” ma már ismeretlen? A parvenű gőg is az? Vagy nem akad egyetlen lélek sem körülöttünk távol és közel, aki nem szeretne mindenáron feljebb kerülni? A nagyobb pénz, a nagyobb hatalom régióiba, hogy aztán — visszaéljen azzal? De ne aktualizáljuk ennyire azt a Csavargót, akit Eftimiu nagyon érdekesen gyúrt Ö6sze, mert van benne jó adag elvont jelképiség is, aztán egy pillanat múlva hús-vér realitás, berohangálja az egész színpadot, ágál, széles gesztusokkal söpri szét ezeket a különös-furcsa-szánalmas emberkéket; máskor meg szinte testetlen szellemként rázódik össze Filimon ijedt arcán, vagy Leon kapzsi tekintetében. Szóval érdekes fickó ez a Csavargó, és örülünk, hogy megismerhettük. A rendező elhatározta, hogy betartja azit az aranyszabályt, miszerint minden drámához ki kell alakítani az előadás sajátos stílusát. A döntés és a megvalósítás kitűnően sikerült. A vígjátéki helyzeteket, a jellemekből fakadó gúnyos kacagni- valót a burleszkág fokozta, és nem a filmekből megszokott értelemben. Itt senki nem esik hasra és senkit nem üldöznek, itt — ha szabad megkockáztatnom — az emberek jelleme esik hasra és fogvacogva-gőgösen „üldözik” egymást. Nagy ötlet, és jó a megvalósítás. A darab szereplői világosan értik az író és a rendező szándékait. Élesen megrajzolt figurák mozognak, jellemek ütköznek össze Eftimiu színpadán, hogy a kort, amelyben éltek, idehozzák a ma színházába. Simon György alakítása a legkiemelkedőbb, százarcú, változó, plasztikus, a cselekmény mikrovilágát is érzi és követi- tükrözi. Füimonja a nagyon tehetséges művész igazi remeklése. Demeter Hedvig tévedhetetlen stüusérzéke és karikírozó sziporka zása Filimonné, Szo- boszlay Sándor fanyar-szürke Leon ja telítve van ellenpontokkal, alig fegyelmezhető hatalomvággyal, az egész együtt a művész ábrázoló és lényeget érző képességének találó bizonyítéka. A címszerepet alakító Kört- vélyessy Zsoltot egyénisége, alkata predesztinálja a Csavargó szerepére, jó alakítás, néhol azonban az alakítás felépítésének eszközeiben célravezetőbb arányokat keresni, több lett volna. Agárdy Ilona Alice, Filimon lánya, ennyit nyújthatott, Cser- nák Árpád George, a gyógyszerész fiának szerepében hasonló, képpen. Nagy meglepetés az előadás díszlete. Csupa fehér csipke a vörös körfüggöny előtt, olyan az egész, mint egy biedermeier terítő politúros asztalon. A kispolgári otthon telitalálata. A tervező Frentiu Sever, az Aradi Állami Román Színház tervezőművésze. Dicsérni kell Vágvölgyí Ilonát is, jelmezei most is jellemeznek, és külön öröm, hogy ezúttal óvakodott a szélsőségektől. Sass Eri in 1911. KjtiíiiLAR 2«,
