Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
Szerpentines, jelmezes farsangi délután fl hetedik osztály rendezte, az egész iskola szórakozott Kislányok álarc mögött és álarc nélkül... Közép-Bánát népművészete A Zrenjanini Népmúzeum Kiállítása Békéscsabán A Vajdaságnak a Tisza és a Boga folyókkal övezett területét ma is több nemzetiség lakja: szerbek, horvátok, crnagoraiak, bosnyákok, hercegovi naiak, li_ Icaiak, macedónok, magyarok, románok, bolgárok, szlovákok, Egyes falvakban tíz nemzetiség is él és népművészetük mindig hatott és ma is hat egymásra Eleinte a házi-, illetve a kézműipart nem lehetett a kisipartól különválasztani. A termelőeszközök fejlődése folytán azonban a kettő szembeötlően különvált A háziipar magas fejlettségi fokot ért el és igen sokoldalú. Az itt ólő nép kenderből és pamutból különböző vásznakat készít és állítja elő ruházatának nagy részét népi motívumokkal ékesítve. A vásznakból ágyneműk és egyéb kellékek is készültek. A szőtteskötés legkiválóbb remekei a románok keze alól kerültek ki. A szőtteskötés művészete Szerbia területén a XIX. század első felében éri el a tetőfokát. Elsősorban a díszítésük érdemel figyelmet. A minták között egyformán találhatók geometriai, florális, valamint vallási motívumok. A szőttesekkel egyidőben ezekhez hasonló megmunkálású' táskák is kikerülnek a népművészek keze alól. Az ünnepi táskák mindkét oldala díszített, s a minták geometriai és florális jellegűek. A táskákon igen sok esetben iniciálé is található. A táskák egyik oldala szabály szerint világosabb, míg a másik sötétebb tónusú. Ennek is megvan a magyarázata. Ugyanis, ha a táska tulajdonosa vendégségbe ment: lakodalom, keresztelő, rokanlátogatás, akkor a táskának a világosabb felét fordította kifelé a várt öröm szimbólumaként. Hazafelé menet a táska másik oldala volt kívül, hogy az elválással járó fájdalmat, bánatot érzékeltesse. A szerb, román és szlovák népművészek ruhadíszítésre aranyat Is használtak. Ez a díszítési forma a középkori vallásos szertartások tárgyainak díszítési hagyományaitól származtatható. A termelőeszközök fejlődésével a gazdasági életben külön helyet foglalt el a kisipar. Említésre méltóak a szűcsök, bőr- cserzők, keramikusok, gölöncsérek és aranyművesek. A szűcs- mesterséget egész Vajdaságban űzték. Mellényeket, bruzsnyáko- kat, ködmönöket, subákat készítettek gazdagon díszítve stilizált mintákkal. A keramikusok készítményei nagyon hasonlítanak a Csehszlovákiában és Magyarországon készített tárgyakhoz, mert a bánáti mesterek nagy része itt so- játította el a szakmát. A gölöncsérek mindennapi használatra készítették termékeiket, amelyek tűzállóalc voltak, minimális díszítéssel. A díszkerámia kidolgozására már nagyobb gondot fordítottak. A termékek jól kidolgozott anyagból készültek, gazdag díszítéssel. A szerb, magyar, szlovák, román házakban ilyen dísztárgyak, elsősorban tányérok éke(Fotó: Bőd is Miklós) sitik a konyhát. Ezeket a dísztárgyakat részben Csehszlovákiából és Németországból hozták, részben pedig a nagy tekintélynek örvendő zrenjanini Tóth Ferenc készítette, aki Szegeden és más magyar városokban tanulta a szakmát. A find- zsákat és csészéket nem ritkán — magyar hatásra —, mellké- pek ékesítették. A dísztárgyakra sok esetben rövid, találó, szellemes magyar nyelvű mondatok kerültek. A népművészet általam említett ágai ma már kihalófélben vannak. E rövid ismertető és a békéscsabai kiállítás azonban hozzásegíti a baráti magyar látogatókat, hogy bepillantás!: nyerjenek Közép-Bánát népművészetének igen sokágú, figyelemre méltó múltjába. Vladimír Mirovie muzeológus, Zrenjanár Esc a harcias kalóz mindenkit megijesztett. Már hagyomány a békéscsabai 9. sz. általános iskolában is, hogy farsang idején vidám, szerpentines, jelmezes karnevált rendeznek az iskola előcsarnokában. Ez a kedves hagyomány az idén vasárnap délután jött el és vele együtt sok száz gyerek és sok-sok szülő. A hetedik osztály volt a házigazda, a hetedikes gyerekek készítették a legtöbb jelmezt és a hetedikes szülők a legtöbb szendvicset. Délután négy órakor csendült fel a palotás a hangszórókból és megkezdődött a jelmezesek bemutatkozása. A szigorú zsűriben ott ült Bartyik Istvánná igazgató is. két szülő társaságában, és fáradhatatlanul figyelték a sokszínű, tapsos-si keres felvonulást. Harminckét jelmezes nem kevés! Volt minden; kovács, űrhajós, robotember (később kiderült, hogy a hatalmas dobozokból összeállított jelmezben Cse- lovszki Zoli ballagott a zsűri elé, és meg is nyerte a versenyt), aztán kalóz, cigánylány, japán gésa, sváb asszony, Hófehérke, gonosz mostoha, hirdetőoszlop... És volt rengeteg kacagás, taps, éljenzés. A legszebb pedig: az eredményhirdetéskor mindenki kapott valamit, könyvet, csokoládét. Majd tánc. tánc és úira tánc... így történt a vidám, .szerpentines farsang a békéscsabai 9. sz. iskolában. Elfogyott több száz szendvics, literszámra a málna, és még este 8 órakor A mi. frfcitttUAB 23. is ügy látszott, sose lesz vége a mulatságnak. Azt mondják, ezt a farsangi délutánt is feljegyezhetik az iskola tanulói az úttörőnaplókba, valahogy így: „A karnevál jól sikerült, remekül szórakoztunk!” s. e. A robotember, a leg,főbb jelmez (Fotó; Martincsek ! fmb'föt-yopíx MT3 ÉLTUJzM 15. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a józan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25. és 30. között tervezett Pearl Harbor-i összevonást — ahová a valóságban majdnem 400 csatahajót, 300 repülőgépet vezényelték — mindenképpen el kell halasztani, illetve a tervet meg keli változtatni. Ám elekor valaki, vagy valakik közbeszóltak: „Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mindössze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónak, de már egészen jól haladnak tárgyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztatjuk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük készítünk elő valamit!” Körülbelül ez volt a lényege annak a bizonyos „közbeszólásnak”, amely minden jel szerint a külügyminisztériumból eredt, s egyetértésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságában is, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjetunió elleni háború felé kell tolni. „Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hírszerzők? Háborús világot élünk...!” S ugyanez maradt az álláspont akkor is, amikor két héttel a Pearl Harbor-i támadás előtt a szovjet kormány diplomáciai csatornán keresztül értésére adta az Egyesült Államoknak, hogy a japánok nagyszabású támadást készítenek elő Pearl Harbor ellen. A forrást persze nem jelölték meg — ez már csak a második világháború befejezését követően került nyilvánosságra: a hírszerző doktor Sorge volt, a tokiói német nagykövetség mellett működő sajtótudósító, a Szovjetunió egyik legkitűnőbb hírszerzője a második világháborúban. A Pearl Harbor-i felvonulás november 25-én megkezdődött. Egymás után érkeztek az amerikai csatahajók, repülőgép- anyahajók a Csendes-óceán nagy tengerészeti bázisára... 1941. december 7-a, vasárnap reggel, hót óra ötvenöt perc. Egy kis ház padlásszobájábóiL amely Pearl Harborra nézett, Ruth Kühn messzelátóját a kikötőben békésen és gyanútlanul horgonyzó amerikai csatahajókra szegezte, majd felnézett az égboltra és így szólt apjához: — Jönnek!... Dr. Bemand Július Ottó Kühn izgatottságában akaratlanul is kissé megremegett: — Csak be tudjanak jönni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert ha nem... — Egészen biztosan sikerülni fog — mondta a lány, erősen és határozottan. — Nézz az égre! Itt vannak! S valóban, észak-kelet felől három repülőkötelék tűnt fel az égbolton. Először csak apró pontocskák a felhőtlen, napsugaras csendes-óceáni égen, majd percről percre nőttek... Már a motorzúgásukat is jól lehetett hallani. A lány precíziós messzelátójá- val követte a repülőgépeket. Látta, amint a három csoport egyszerre válik el egymástól. Az egyik a szárazföldi repülőtér-felé tart, Wheelenbe;a másik 2, egymás mellett horgonyzó nagy repülőgép-anyahajó fölé; míg a harmadik kötelék a sok-sok csatahajó irányába repül. Eltekintve a repülőgépek zúgásától, Pearl Harbor csendes volt A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a katonák, vagy szolgálatátvételre indultak Ruth Küh figyelte a mozgást, de csak elvétve látott itt-ott néhány embert Anyja lépett a szobáiba. — Mit akarsz?! csattant fel a lány, anélkül, hogy hátrafordult volna. — Biztos vagy benne, hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az asz- szony. kissé idegesen. /
