Békés Megyei Népújság, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

Bölcsődék, óvodák vállalati segítséggel A gyermekgondozási segélyről szóló rendelet megjelenését kö­vetően szó volt róla, s az utób­bi időben már sürgető szükség­ként jelentkezik: a férőhely- igény a gyermekintézmények­ben. Annak idején az előrelátó emberek — hivatalos és nem hivatalos személyek — külön­böző fórumokon javasolták: már most gondolni kell arra, hogy ha a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő édesanyák visszatérnek munkahelyükre, gyermekeiket bölcsödében vagy óvodában akarják elhelyezni, ezért időben gondoskodni kell a férőhelyek növeléséről. Azóta eltelt néhány év, s be­bizonyosodott, az akkori aggo­dalom jogos volt, a javaslat is helyes. Csakhogy a tanácsok ön­erejükből nem tudják megolda­ni, hogy az igényeikhez igazod­va elegendő gyermekintézményt létesítsenek. A sok egyéb fej­lesztési feladat mellett erre nincs kellő anyagi fedezetük. Éppen ezért született meg az a kormányhatározat is, amely le­hetővé teszi, hogy — ahol erre szükség van — a vállalatok, üzemék, termelőszövetkezetek anyagi segítséget nyújtsanak az ilyen intézményék építéséhez vagy önállóan is létesítsenek bölcsődét, óvodát. Megyénkben már van példa erre, de csak egy-két helyen. Általános tapasztalat viszont, hogy egyes községek és üze­mek vezetői várakozó állás­pontra helyezkedtek. Vagyis: a tanácsok nem kezdeményeznek, az üzemek pedig szívesen „meg­feledkeznek” erről. Éppen ezért lehet örömmel fogadni az oros­házi kezdeményezést. Mi történt Orosházán? Az országban talán egyedül­álló összefogás, de remélhetőleg nem az utolsó. A városi pártértekezleten volt először szó a gyermekintézmé­nyek építésének szükségességé­ről. Érdekes módon már akkor több üzem vezetője reagált er­re. Dr. Szép Ferenc, a BOV orosházi gyáregységéinek akkori igazgatója ennek miértjét így foglalta össze: Kötelességünk­nek érezzük, hogy a gyár anya­gl lehetőségeinek felhasználá­sával hozzájáruljunk gyermek- intézmények létesítéséhez. A BOV orosházi üzeme ezért a negyedik ötéves tervben egy 40 férőhelyes bölcsőde és egy 80 férőhelyes óvoda építését vál­lalja. A városi tanács pedig a többi nagyüzem vezetője elé tárta, miiyen a gyermek, ntézményi el­látottság. Az óvodáskorú gyer­mekek száma például jelemeg 947, férőhely viszont csak 612 van. A tanács a negyedik öt­éves tervben a saját fejlesztési alapjából célcsoportos beruhá­zásként 115 férőhellyel tudja növelni az óvodai ellátottságot Ennek ellenére 1975. év végére az ellátottság a jelenlegi 64,4 százalékról a negyedik ötéves terv végére 58,8 százalékra csökken. A hozzávetőleges szá­mítások szerint ugyanis 1975. december 31-ig 1250 igényjogo­sult gyermek lesz, férőhely vi­szont mindössze 717. A bölcső­dei ellátottság még ennél is rosszabb képet mutat Amikor ezt az üzemek veze­tői hallották, megértették, hogy segítségük nélkül a helyzeten a tanács aligha képes változ­tatni, viszont az óvodák és bölcsődék létesítésének elsősor­ban az üzemek látják a hasz­nát Szükségtelen magyarázni, hegy máért, sokszor megvita­tott téma ez. A megbeszélések eredménye: az üveggyár 100 férőhelyes óvoda építését vállalta, az Al­földi Kőolajipari Vállalat pedig 2,1 millió forintot ajánlott fel " ilyen célra. S Ezek persze a nagyüzemek. | De működik a városban 24 ki- f aebb üzem, vállalat, szövetke-1 zet, gazdaság, ahol szintén gond : a nők helyzetének javítása, § gyermekeik elhelyezése. S ha S az itt dolgozó nők számát vesz- 1 szűk figyelembe, feltétlen szűk- ! séges, hogy e gazdasági agysé- ■ gek is csatlakozzanak a kezde- | ményezéshez. A városi tanács 5 éppen ezért megbeszélésre hív- i ta a kisüzemek vezetőit, vala- « mint szakszervezeteik képvise- J lóit. A tanácskozásom nem volt egyetlen olyan ember, aki ne« értett volna egyet az ilyen nagyarányú anyagi és szerve­zeti összefogás saL Valamennyi­en hangsúlyozták ennek fon­tosságát és igen helyesnek tar­tották a kezdeményezést An­nál is inkább, mivel — kisüze­mek, vállalatok lévén — nekik anyagi fedezetük nem lett vol­na önálló bölcsőde vagy óvoda létesítésére. Igaz, voltak vállalatok —mi­vei budapesti vagy szegedi köz­ponttól függnek —■, amelyek képviselői nem tudtak konkrét anyagi ígéretet tenni. A tanács tehát véglegesen csak március­ban tudja összesíteni az anyagi támogatás összegét. De az ed­digi felajánlások szerint is, a negyedik ötéves terv végére a gazdasági üzemek együttes ös­szefogásával 90 bölcsődei és 305 óvodai férőhellyel tudják növel­ni Orosháza gyermekintézményi ellátottságát. Ez pedig óriási eredmény! Kasnyik Judit Szakkönyv- vásár Alig tíz napja tart a Mezőgaz. dasági Könyvhónap, máris kö­rülbelül háromszázzal több me­zőgazdasági szakkönyvet vásá­roltak a csabaiak a Radnóti Miklós könyvesboltban, mint az óv többi tíznapos időszakában. A termelőszövetkezeti tagok a háztájihoz, mások a kisebb-na- gyobb házikertekhez várnak ta. nácsokat a könyvektől — főleg az ilyen témájú könyvek forgal­ma nőtt meg február eleje óta. Az immár negyedik kiadást megért Gyümölcsfák metszése képekben, a Jövedelmező ház­táji zöldségtermesztés, a Családi ház kertje, a Szőlő a házikert­ben, a Haszongalamb-tenyésztés, A háztáji baromfi egészségvé­delme és a Jövedelmező állat­tartás a háztájon. A bolt vezetője a következő napokban a forgalom további emelkedésére számít. Négy találat, kétszer is (Tudósítónktól) „Fortuna istenasszony” egy­más után kétszer is meglátogat­ta Kótegyházát. A lottó negyedik heti húzásán Sztán Demeter középiskolai ta­nuló 4 találatos szelvénnyel 70 ezer forintot, az ötödik heti hú­záson pedig Bandúr Jánosné szintén 4 találatos szelvénnyel 35 ezer 734 forintot nyeri A nyereményeket a kétegyhá. ai takarékszövetkezet helyiségé, ben fizették ki a szerencsés nyerteseknek. P. Gy. Két történet az italról Egyszer él az ember Az öreg guberáló naponta kö­rüljárja a bérházak környékét. Kis négykerekű kocsit húz ma­ga után, melyben három papír­zsák van. Az egyikbe kenyér, a másikba rongy, a harmadikba papír kerül. Minden kuka előtt megáll. Bal kezével jelnyitja a fedelét és egy kis vizsgálódás után jobb kezével kiemeli a zsákmányt. Ritkán fordul elő, hogy vala­melyikben nem talál semmilyen nekivalót. Így aztán elég gyor­san telnek a zsákok. Pedig ko­mótosan dolgozik. Nem sajnálja az idejét. Az a pénz, amit havonta hi­vatalosan kap, éppenséggel élég kevés, de talán ki lehetne jön­ni belőle. Vörös orra azonban elárulja, hogy nem veti meg az italt, ami pedig sokba kerül. Igaz ugyan, mióta nyugdíjas, kevesebbel beéri, de szabadulni nem tud tőle. Nem is akar. „Egyszer él az ember” — szokta jókedvében mondogatni. Az egyik reggel szokásos kör­útját járta. Éppen egy kukában kutatott. Hirtelen lépéseket hal­lott. Felkapta a fejét. Jólöltö­zött férfi jelent meg előtte. Meg­lepetésében köszönt neki, de az ismeretlen megvetően végignéz­te és sietett a gépkocsihoz, ami már várt rá. Az öreg nem törődött vele to­vább. Csak azt hallotta, hogy a gépkocsi elindult. A jólöltözött férfi betért a munkahelyére. Az irodájában il­lusztris vendégek várták. Üd­vözlés és egy kis barátkozás után kiszólt a titkárnőnek: — Micsoda?! Hát erről van « szó?! Al, öreg Al, komolyan gon- • dolod ezt? I — Jimmie... Itt mindjárt átad- | nék neked ezer dollárt... Aztán ! minden esetben kaphatnál to- ! vábbi ezret.. Jól gondold meg, • Jimmi nem kis pénz...! — De hát kiknek kellene ez...? ] Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mond- [ hatom meg... — Jó, ne is folytasd tovább... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... vi­szont szégyelld magad! — Ne bolondozz már, Jimmie! Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok... Még egy fél óra hosszáig tana­kodtak, Campbell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mond- , ta: j — Nincs mit tárgyalnunk, öreg í Al... Megyek... ; — Jimmie! Legalább gondol- j kodj rajta... — Majd gondolkodom... És az ál-Campbell kirohant a j szobából. I •— Jimmie! — kiáltott utána Blake. —■ Holnap este ugyanitt... A tengerészkapitány elvihar- zott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsz­tatták be. Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Ogv látszik, ezek se sajnál iák a dollárt, gondolta Blake, s le­ment a bárba egy kicsit iszogat­ni. • (Folytatjuk) ha te most segítenél nekem.; Semmiség az egész, sohasem fognak rájönni... Campbell jó hangosan dobbant, va felugrott a székről: — Mii? Csak nem akarsz ki­rabolni valakit?' — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, ami­kor teljesen meg voltam ko- pasztva... Bevágott a világkiál­lításon az a meztelen fényképe­zés, arrvről írtam neked, az ho­zott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáshoz.» — No, nyögd ki már, mit akarsz...! — Mondj el egy-két dolgot ne­kem... Mikor indultok a Penn­sylvaniával? És hová? — Giziké, hozzon be konya- : kot és feketét! Nekem meg — ] tudja —, szilvát. I Megrendítő esemény ! S Egy nap az állattenyésztő j töOotíi isziK a kelletének 'lanto- ■ rogva ugyan, de azért vállasra ; megerkeztk az isuiUohoz. Tar- \ sai derülnek rajta. Hozzá is j kezd a munkához. Kicsit bál- j rabban, mint máskor. Az egyik. , bika azonban ezt egyái^-uin i nem respektálja, fellöki a gon- j dozót. Es mintha tetszene a ja- ’ ték az altatnak, eloszor a szarvát i döfködi a fölaön fekvő ember- j be, aztán még rá is tapos. Éktelen oraaás veri jel az is- í tállá csendjét. Rohannak azok, akik nehány perce még derül- ; ték a tántorgó társukon. A se­gítség azonban elkésik. Az állat­tenyésztőben már nincs élet. ; Megrendítő esemény, A vizs- ] gáló bizottság tagjainak még a j könny is kicsordul a szeméből, ] amikor felkeresik a családot és \ látják az állattenyésztő félárván i marad; három apró gyermekét. \ Megállapítják, amit kell, hogy j okulva a hibákból, hasonló tra- \ gikus eset ne forduljon elő. Azt \ is, kik a felelősök. De az apát; már nem lehet feltámasztani A bizottság végül is befejezi a vizsgálatot. Csend van, sen­kinek nincs kedve ilyenkor be­szélni. Csak már a gépkocsiban, úton hazafelé, jegyzi meg vala­ki — Most elkésem a Csepel— Honvéd mérkőzést. Egyetlen más szó nem hang- sík el Pásztor Béla : Eddig nem lehetett, most már megoldhatja, s nem kerül két napba .mert CSORV.ASON és NAGYSZÉNÁSON megnyílt átvevőhelyeken lebonyolíthatja a nosás!, vegylisill.ást, testest, ia*essagnak és közéleteknek Előnyös, helyben elintézi, időt, pénzt takarít meg. Minőségi munka, rövid határidő. Felvevőhelyek : Tótkomlós. Orosháza, Csorvás, Nagyszénás. TÖTKOMLÓ8I VEGYESIPARI SZÓVETKEZET Gazdaságpolitikai legyzelnnl Hi lesz a 600 millió forint sorsa? Tizen egy milliard forint óriási összeg. A negyedik ötéves terv idején a megyénkben megvaló­suló beruházások ilyen értékű építési kapacitást igényelnek* Mégpedig úgy, hogy a magas­építésben 8,1, a mélyépítésbe« pedig 2,9 milliárd forintot tess ki a szükséglet. A beruházási piacon tehát 11 milliárd forint a kereslet Es vajon milyen a kínálat, vagyis a fizetőképes igények kielégí­tésének lesz-e fedezete? Erre az időszerű és nehéz kérdésre ke­resték a közelmúltban a felele­tet azon az egyeztető értekezle­ten, amelyet a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya hívott össze. Amint dr* Takács János osztályvezető tá­jékoztatójából kiderült: a kü­lönböző építő- és építőanyag- ipari vállalatok, szövetkezetek és szervezetek várható fejlődé­sét figyelembe véve 10 milliárd 400 millió forint beruházás tel­jesítéséhez mindenképpen meg­lesz az építési kapacitás. De vajon mi lesz a még hiány­zó 600 millió forint sorsa? A ta­nácskozáson erre próbáltak vá­laszt találni. S ha megnyugtató­an nem is sikerült, az egyeztető értekezlet mégsem volt meddő időtöltés. Nem, mert a tájékoz­tatóban és a vitában több olyaa észrevétel és javaslat hangzott el. amelyekben — mint monda­ni szokás — volt fantázia. AB elmondottak megérik'azt a fá­radságot, hogy a szavakat most és később tettek kövessék, s es­zel gyakorlatilag is bővüljön as építőipari kapacitás. Mindenek­előtt érdemes megfontolni azt az érvelést, miszerint az igények javuló kielégítéséhez vezethet t munkák eddiginél jobb, földraj­zilag is ésszerűbb elosztása én összehangolása a vállalatok és különböző építőipari szerveze­tek, valamint vállalkozások kö­zött. De nem lehet utcísó szem­pont az sem, hogy a mostani tervidőszakban ugyanilyen kí­vánatos az építő, és építőanyag­ipar fejlesztésének meggyorsítá­sa. A fizetőképes igények kieló= gi lésének megközelítéséhez ugyanis csak ezen keresztül le­het eljutni. Ez egyrészt termé­szetesen pénzbe kerül, másrészt viszont az is igaz, hogy csak így teremtődhetnek meg a feltételek a technológiák fejlesztéséhez, • korszerű szerkezetek felhaszná­lásához, az újabb építési mó­dok meghonosításához és elter­jesztéséhez. Éppen a szóbanforgó tanács­kozáson elhangzottak alapján ideje lenne egy s másban is előbbre lépni. Először is abban, hogy a különféle beruházásokat végre valahára valóban jól elő­készítsék. Ehhez pedig elsősor­ban az szükséges, hogy egy-egy építkezés megkezdése előtt ren­delkezésre álljon a megfelelő te­rület, a beruházás terve és a megvalósításhoz szükséges anya­gi fedezet. Az emberek, különös­képpen a műszaki káderek to­vábbképzésére is több gondot kellene fordítani, mint eddig. Hiszen nyilvánvaló, hogy szak­mailag felkészültebb munkások­kal és irányítógárdával gyor­sabban és minőségben is jobban végre lehet hajtani a megye építő, és építőanyagiparára há­ruló feladatokat. Amint látható, sok tényező számításba vételére és intézke­désre lesz szükség ahhoz, hogy a negyedik ötéves terv beruhá­zási programja megvalósuljon és a 600 millió forint sorsa is megnyugtatóan rendeződjön. Ehhez azonban az is kell, hogy a végrehajtásban részt vevő építőipari vállalatok, szövetke­zetek és szervezetek az öt észtén, dóré eredetileg elhatározottak- hoz képest évenként néhány százalékkal növeljék termelé­süket. Annál is inkább, mert ezt kívánja tőlük a megye további fejlődése és lakosságának érde­ke^ p. r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom