Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A jó ízlésért — jogkör nélkül MAGYARORSZÁGON, ha egy gyár, vállalat, szövetkezet, valamilyen új terméket akar gyártani, forgalomba hozni — hosz- szas műszaki, minőségi vizsgálatnak vetik alá. De nem tesznek eleget annak a rendeletnek, amely esztétikai zsűrire kötelezne, mert a 16 éves rendeletnek nincs végrehajtási utasítása. Pedig lenne, lehetne zsűriző szerv. Elvileg van is, az Ipar- művészeti Tanács, de nem tudja ellátni hivatását — megfelelő hatósági jogkör hiányában. Jelenleg csak véleményezheti, egyetértését, vagy rosszallását fejezheti ki az Iparművészeti Tanács, és a gyártó vagy elfogadja, vagy nem a vélekedést. — Pedig óriási perspektíva, nagy feladatok állnak, állnának az Iparművészeti Tanács előtt — mondja Czéh József, az intézmény vezetője. — Éspedig? — Az egyik legfontosabb lehetne a kereskedelmi forgalom, ba kerülő áruk esztétikai elbírálása. Az ízléstelen, giccses termékek kiküszöbölése, a jó, ízléses áruk propagálása. Például: megszüntették az év legszebb termé i kiválasztását, a cím odaítélését. Rendben van, elavult már ez a forma. De helyette nem honosítottak meg újat, amely informálna, kedvet csinálna a vásárláshoz^ VAGY. Kulturális járulékkal, sújtják a gyengébb művészi színvonalú üveg-, porcelán- és kerámia dísztárgyak előállítóit. De ez a szigorítás csak a dísztárgyakra vonatkozik. S továbbra is nyugodtan gyárthatnak giccses műanyag, fém terakotta, vagy gipsztárgyakat. A bizsu, a textil-, a konfekcióárukról nem is beszélve. Az Iparművészeti Tanácsnak szinte az ország valamennyi gyártó üzemével, termelőjével kapcsolatban kellene állnia. Gazdája lehetne különböző pályázatoknak, kiírásoknak, egyéni megbízásokhoz partnereket kereshetne. A vállalatok és a tervezők között közvetíthetne. Sőt, amolyan börze-szerűen üzemek közt is megoldhatná a tervek cseréjét. MŰVÉSZ az iparban címmel évente 10—12 kiállítást' rendeznek Budapesten, az Iparművészeti Tanács kiállítótermében. Ezek a bemutatók is bizonyítják, a tervezők kezdeményező kedvét és az ipar törekvéseit az igényes közönség ízlésének kielégítésére. De a kereskedelem — gyakran — a hagyományos, szokványos terméket rendeli. Pedig a közönség ízlése sokat változott — például színben, formában, méretekben. — Igen hasznos lenne, ha nem csak a kereskedők döntenék el, mi legyen az üzletekben. Hanem művészeti tanácsadó véleményét is meghallgatnák, figyelembe vennék. — Kezdeményezés már történt. Más vonalon is. Az Ipar- művészeti Tanács és a Divattervező Vállalat pályázatot írt ki, melyen alapanyagtervezők a formatervezővel együtt indulhatnák. Jók a tapasztalatok az ipar egyes területein is, ahol lehetőséget adnak a tervezőknek — így például a férfikonfekcióban, a szőrmeiparban, a cipőgyá. rak egy részében. De sokszor egészen elképed az ember egy- egy női ruha, kabát, vagy bútor láttán — hogy ilyet egyáltalán gyártottak valahol, hogy van, ahol forgalomba hozzák, de leginkább azon, hogy ezt meg is veszi valaki. Távolabbi terv lenne az export—import ellenőrzés. Gyakran nem igényes a külföldi partner, vagy a magyar kereskedelem vásárolt ízléstelen holmit. AZ IPARBAN már általában adottak a lehetőségek, különösen a divatcikkeket gyártó iparágakban — a kis szériás, nagy választékú és ízléses, színvonalas termékek előállítására. Csak élni kell .ne vele. Tanácsot, esztétikai támogatást adni, hogy használják fel lehetőségeiket. Az ízlésromboló áruikkal szemben pedig olyan szigorúan kellene fellépni, mint az egészségre ártalmas termékek ellen. Kádár Márta Bemutató 1971-ben Jövő évi első bemutatójukra készülnek t Jókai Színház művészei. Képünk Shakespeare II. Richard című drámájának próbáján készült. Előtérben Körösztös István és Körtvélyessy Zsolt jobb oldalt Szoboszlai Sándor és Csernák Árpád. Pre- etíer január 8-án. (Fotó: Demény Gyula) Békéscsaba, 11—971 Tárcsázunk. Csak úgy. Fogalmunk sincs, ki jelentkezik a vonal túlsó végén. A csengés kimegy. Izgalmas pillanatok. Interjú a 71-esekkel. Ezúttal a 971- essel. Akárha az új esztendő volna. — Halló! Bemutatkozunk. — Építőipari Szállítási Válla, lat 1. számú üzemegységének békéscsabai kirendeltsége. Fü~ lop László. Jó ötlet ez a telefonriport. Az elismerés viszont nekünk esik jól. Szíves és ritka. — A szilveszter? Családi körben töltöm. Éjfél után pedig körbesétáljuk a várost, és lehet, hogy beülünk valahová a feleségemmel. A gyerekek meg ágyba bújnak a tévé után. A hang egyre ismerősebb. — Szereti a sportot? Nevetés. — Húsz évig fociztam az Élőiében! — Hát te vagy az, Laci? Látod, ez a telefon. Nem ismertem meg a, hangodat! Nevetünk. — Én sem, mondja, éppen jött valaki, mikor bemutatkoztál. — Nos, akkor az utolsó kérdés: mit kívánsz 71-re? — Azt, hogy fogjak végre egy 40 kilós harcsát! Ehhez már csak egy BUÉK hiányzik. — Neked is, ha addig nem találkozunk. Mezőberény, 71 — OTP. Pillér József fiókvezető. — Elégedett-e az idei esztendővel, mint fiókvezető? — A legtöbb vonatkozásban igen. — És mint magánember? — Ügy is. — Hol szilvesztereznek? — Otthon. — Vendégek? — Édesanyám, édesapám. Meg egy barátom. Nézzük a tv-t. Most a fiam — 12 éves — is addig ülhet a készülék előtt, ameddig akar. — Valamilyen kívánsága? — Fogadásom van, hogy az Előre labdarúgói a 8—10. helyen végeznek az NB I B-ben. Jó lenne, ha megnyerném ... — ön szurkol az Előrének, a neve pedig... — A fivérem a csapat edzője. Békéscsaba, 12—771 Cseng. Ez biztató. Kattanás. — Vasipari Szövetkezet asztalosrészleg. Sajben András. A kérdések. A válaszok: — A haverokkal összejövünk valakinél. Magnó, tánc Jönnek a lányok is. Huszonhárom éves vagyok. Menyasszony? Még nincs ... Jaminában lakom ... Igen, asztalos. És jókedvű, azt is írja meg. Búcsúzóul boldog új évet kívánunk a haveroknak is, Sajben Andrásnak is. — Köszönöm, mondja vidáman. Csak már szilveszter lenne! Gyula, 71 Dr. Fleismann Józsefné, a Volán 8. számú Vállalata Gyulai Főnökségének pénztárosa. — Hol tölti az óév utolsó estéjét? — Otthon leszünk. Két házaspárt várunk. Mindig együtt szilveszterezünk. — Mi lesz a vacsora? — Szendvics, virsli. No meg bor, éjfélkor pezsgő, rövid italok. — Ki készíti el mindezt? — Én. De azt hiszem, hogy a férjem is segít majd. Máskor is szokott. — Gyerekek? — Két kislány. — Ök nem vesznek részt az előkészületekben ? — Tizenegy éves nagylányunk Pesten lesz, a keresztmamájánál. A kicsi pedig még csak öt esztendős. — Tv-t néznek? — Természetesen. — A tavalyi műsor tetszett? — Tetszett. Ha az idei nem Lesz rosszabb, elégedett lennék. Békéscsaba, 12—371 Üjbói tárcsázunk. Találomra. Legyen 12—371. — Mészáros János tanuló vagyok! Interjút? Velem? És az mit jelent, tessék mondani? Apuval? Itthon van, szóljak neki? Már megyek is. Kis szünet — Tessék. — Népújság vagyunk. Néhány kérdésre, ha lenne szíves ... — Örömmel. Hallgatom. Szilveszter este? Itthon. Mióta gyerekek vannak, itthon. Nézzük a tévét Ez a legjobb szórakozás változatlanul. Foglalkozásom? A jaminai 6. számú általános iskolában tanítok. A fiam, akivel beszélt, 11 éves, és a 3. számúba jár, Pataj Paliékhoz. A kicsi is. Csak ő még 7 esztendős. Jókívánságok, kölcsönösen. Aztán kattan a készülék. Békés, 71 — Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz 13. számú részlege, Baji Andrásné részlegvezető. — A szilveszteri program iránt érdeklődünk. — Négyen vagyunk testvérek. Három lány és egy fiú. A lányok már mind férjhez mentek. Mi három éve vagyunk házasok. Az év utolsó estéjét együtt töltjük. A négy testvér és a három férj. Éjfélig nézzük a tv-t, utána táncolunk. Meg ahogy alakul ... 1970 nagy élménye: lakást építettünk. A jövő év álma a gyerek. — Nagyon őszintén kívánjuk, hogy valóra váljon. Békéscsaba, 12-971 Több sikertelen hívás után a 12—971 nél kimegy a csengés. Azonnal felveszik. Férfihang jelentkezik. — Vasútálloniás, polgárvéde- lem . .. Gönczi Lajos vagyok. — Hói tölti a szilvesztert, Gönczi elvtárs? — Otthon, családi körben. Ez már hagyomány. Három éve káptunk lakást itt, a 19-esek terén, a vasutas-házban. Csinálunk a feleségemmel finom töltött káposztát, az lesz a vacsora. Ez is hagyomány. Meg pár pohár pezsgő éjfélkor... A 70-es évek legszebb élményét kérdezzük. — Nyári túrát tettünk Miskolcra, Aggtelekre... Gyönyörű volt. — És mit kíván 71-től? — Horgász vagyok. Szép Időt és jó fogást. És persze nyugalmas életet. Mindenkinek. Orosháza, 371 — Szabó Xstvánné, a Bamevál meósa. — Az utóbbi napok eseményei? — Karácsonyra nagyon sok pulykát és gyöngy tyúkot szállítottunk több európai országba. — Hogyan készülnek az év végére? — Két másik házaspárral a Halászcsárdába megyünk. — Hány üdvözlőlapot írt újévre? — Talán egy tucatot. — És hányat kapott? . — Ötöt, vagy hatot. _ ? ? ? — A többiek személyesen jelentkeztek. Békéscsaba, 12—171 — Itt a 8- sz. Volán Vállalat. Kovács János. — Villámkérdés, kedves Kovács János: hol lesz szilveszter este? — Kérem, otthon. — Szóval, családi körben? — így van. Együtt a feleségemmel, aki kisbabát vár. Januárra. Nézzük a tévét, aztán meg kritizáljuk. Ez is jó szórakozás. — Az irodánk itt van Csabán a Szabolcs utcában. Májusban lett kész, de még nincs kiírva... majd 71-ben... Később' — Élményem? A vállalat elküldött egy továbbképzésre, a Nógrád megyei Bér községbe. Jó is volt, meg szép is. Valóságos üdülés ... Mit várok 71-től? Fiút! De ha kislány lesz, az se baj, mát csináljunk, nem igaz? Mezőkovácsháza, 71 — Itt a 7. számú tanyai ital- és vegyesbolt. Máté Jánosné. — Milyen forgalmat várnak az év utolsó napján? — Tavaly körülbelül ötven vendég ült az asztaloknál. Az idén is így számítjuk. — Tehát munkával tölti a csütörtök estét? — A férjem tesz itt. Én a negyed hatos busszal bemegyek a faluba. — Mióta házasok? — Húsz éve. / — Gyerek? — Sajnos, nincs. Egyedül nézem majd a televíziót. — Mi a legnagyobb vágya 1971-re? — Erő, egészség a munkához. Az egész világnak pedig, hogy mindenütt béke legyen... * Három nap telt el azóta, közben elbúcsúzott az óév, s az ünnepélyes éjfél is hol van már... ? Ügy gondoljuk, Máté Jánosné jókívánságával egyetért mindenki, mint ahogy csatlakoznak hozzá a telefonálók is: Sass Ervin és Daniss Győző
