Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

Ip (álja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József­Közel-keleti év — latin-amerikai év Ü3 babonásak lennénk, azt mondhatnék; az idea észtén- j dó alighanem a közel-keleti válság jegyében fog eltelni — a Közel-Keletre vonatkozó esemé­nyeikkel kezdődött igazában az új év diplomáciai krónikája. U Thant, ENSZ-fő ti tikár a Biztonsági Tanács elé terjesz­tette a rég beharangozott, az ENSZ közgyűlése által elkészí­teni rendelt beszámolót. Decem­berben egy ideig úgy tűnt, hogy a jelentés alkalmat ad komoly vitára az ENSZ-ben. Aztán vál­tozott a helyzet; Izrael felis­merte, hogy újabb elmaraszta­lásnak teheti ki magát, ha to­vábbra is elutasítja a világ ál­tal sürgetett tárgyalások gondo­latát. Időt hűzva, taktikázva, nagynehezen egyezett bele abba, hogy az U Thant-jelentés be­terjesztésével egyidőben újból munkához láthasson a „világ- szervezet postása”, Gunnar Jar­ring svéd diplomata, akinek az a feladata, hogy külön-külön tárgyaljon az arab országok és Izrael képviselőivel, hozza-vigye a véleményeket, javaslatokat, ellenvéleményeket és éllenja- vaslatokat... Már az első érintkezésfelvétel után nyilvánvalóvá lett, hogy Izrael most a tárgyalások elhú­zásával akar időt nyerni. Miért? Azért, mert számára a mai helyzet előnyős: a megszállt arab területeken egyre szilár­dabban megveti a lábát, új és új katonai támaszpontokat épít ki, izraeli településeket teremt.! Felléphet a tűzszünet meghosz- szabbítását igényelve még va-; lamilyen békés szerepben is: könnyű elhitetni a felületes szemlélőkkel, hogy az akar iga­zán békét, a 'Közel-Keleten, aM azt kívánja, hogv február 6-ra virradóra ne dörögjenek újra a fegyverek.™ Izrael közben elfe­ledtetni próbálja a világgal, hogy a tűzszünet azért jött lét­re, mert a fegyvemyugvást kö­vetően meg kellett volna indul-, niuk a közvetett tárgyalások­nak. Ezek a tárgyalások pedig arra lettek volna hivatva, hogy tisztázzák, hopvan, mikor, mi­lyen ütemben üríti ki Izrael a „villámháborúban” jogtalanul elfoglalt területeket? Rz arab országok, elsősor­ban az Egyesült Arab Köztár­saság vezetői nem háborúzni ákamak, amikor azt mondják, hogy nem egyeznek bele a tűz­szünet feltételek nélküli meg­hosszabbításába, hanem csupán azt kívánják leszögezni, hogy a tűzszünet 1970 augusztusában meghatározott feltételekkel szü­letett meg. Izrael emlékezetes vádaskodásával (szovjet rakétáik a Szuezi-csatoma mentén stb.) alig egy-két héttel a tűzszünet kihirdetése után már felrúgta a megállapodást. Ma sem hajlan­dó igazán tárgyalni a megszállt területek kiürítéséről. Az izraeli huzavonába bele­tartozott az is, hogy rávegyék Jarringot, látogasson el Jeruzsá­lembe. Abba a Jeruzsálembe, amelyet az arab városrész be­kebelezése után Izrael űj főváro­sának tekintenék. Arra emlé­kezteti az embert Golda Meir kormányának eljárása, mint amikor a nyugatnémet revan- sisták Nyugat-Berlinben ren­deznek tüntetőén egy-egy gyű­lést, diplomáciai eseményt, köz­jogi aktust... ‘ Az izraeli követelés kezdettől fogva az, hogy ne csak nagy­követi szinten, hanem kül­ügyminiszterek bevonásával történjék a Jarring-tárgyalás. Ne New York-ban, az ENSZ székhelyén, hanem „semleges” területen. Ezek a kérdések és más, ilyesféle „eljárási” kérdé­sek felvetésével tudja késleltet­ni az izraeli fél az érdemi tár­gyalásokat (Talán nem fölösleges meg­magyarázni ezt a szóhasznála- J tot: eljárási, ügyrendi kérdé­sek minden tárgyalás elején! természetesen fölmerülnek — rendezni is kell egész sor rész­letkérdést, a tárgyalások nyel­vétől, időpontjától kezdve egé­szen odáig, hogy iktk vegyenek részit, például csak nagyköve- ték-e vagy miniszterek, netán kormány- és államfők? De az ügyrendi, eljárási részietek megvitatásával fél nap, ©gy nap alatt végezni lehet, ha komoly a tárgyalási szándék. Az Izrae­liek mostani magatartása majd­nem olyan, mint amikor a pá-1 rizsi Vietnam-konferencia kez­dete előtt az amerikaiak az asz­tal formájáról alkudoztak soká­ig...) j Mi tartozik az érdemi tárgya­lás fogalomkörébe? Amikor már komoly dolgokról vitáz­nak, a tárgyalás igazi tétjéről: a közel-keleti válságban példá­ul az izraeli csapatok kivoná­sának menetrendjéről, Izraelnek az arab országok részéről tör­ténő elismeréséről, Izrael ha­tárairól, a Szuezi-csatornán a hajózás szabadságáról, a Pa­lesztinái menekülték sorsáról és így tovább. Rengeteg megvitatni j valót ad a közel-keleti kérdés­csoport. Sajnos, aligha látnak hozzá egyhamar a tulajdonkép-. peni tárgyalásokhoz. Rz M év első hetének ese­ményei azt mutatják, hogy 1971 — latin-amerikai esztendő is le­het! Ismét adódott egy látvá­nyos, a politikai krimi műfajá­ba tartozó esemény: az Uru- \ guay-i Tupamaros-szervezet el­rabolta Nagy-Britannia mon'e- videoi nagykövetet. Az év első diplomatarablása megint ráirá­nyította a figyelmet a kis latin- amerikai országra. (Még a 3 milliót sem éri el a lakosainak a száma!) A múlt év derekán a Tupac Amaru indián vezérről elkeresztelt mozgalom már hal­latott magáról: elfogta és ki­végezte a mantevideoi ame­rikai nagykövetség biztonsá­gi tisztjét, a Cl A embe­rét, aki az Uruguay-i rendőrsé­get a háttérből irányította. Utána elraboltak a tupamaro-k egy brazil diplomatát és még egy amerikait, aki „a mezőgaz­dasági segélyszervezet szakértő­je” vodt papíron, gyakorlatilag azonban szintén CIA-ügynök, a hírhedt amerikai kémszervezet egyik vezetője Latin-Ameriká- ban! A Tupamaras-szervezet (egy kis nyelvtan: Tupamarcs, töb­besszámban, a szervezet vagy mozgalom elnevezése, egy-egy tagját tupamaró-nak mondják), szélsőbaloldali, anarchista cso­port létszáma nem érheti el a tízezret sem de igen jól érte­nek tagjai a földalatti munká­hoz. Bár a diplomatarablások szol­gáltatják a bulvárjellegű szen­zációkat, az igazi politikai szen­záció mégis az, ami Chilében történik! Dr. fllfeprfe népé egység- i kormánya folytatja az ál’amo- sításokat, a döntő társadalmi reformok végrehajtásának poli­tikáját, bár sem az USA nem nézi ezt jó szemmel, sem a chilei reakció. A santiagói par­lament a minap leszavazta a kormányt a bankok államosítá­sának törvényjavaslata fölötti vitában. A chilei Unidad Popular kor­mányprogramja így is fokról fokra megvalósul. Külpolitikai téren szintén jelentős lépéseket tettek a héten: a chilei kor­mány elismerte a Kínai Nép- j köztársaságot, majd Almeyda külügyminiszter közölte, hogy rövidesen konzuli egyezményt kötnek az NDK-val, s megkez­dik az előkészületeket a diplo­máciai kapcsolatok felvételére w Hazautazott az NDK-£)ó! a lengyel külügyminiszter Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter NDK-beli látó- j gatásáról szombaton Berlinben I közleményt hoztak nyilvános­ságra. A közlemény szerint Jedry-1 chowski Berlinben megbeszélé­seket folytatott Walter Ulbricht- •sal, az NSZEP első titkárával, Willi Stoph miniszterelnökkel ás Otto Winzer külügymdniszterreii I a két ország kapcsolatairól és nemzetközi kérdéseikről Fogytán az üzemanyag - Laird Saigonban .Laird amerikai hadügyminisz­ter péntek este Bangkokból Sai­gonba érkezett. A hadügyminiszter szombaton többórás tanácskozást folytatott | Bunker amerikai nagykövettel | és Abrams tábornokkal, a Viet­namban tartózkodó amerikai ex_ pedíciós hadsereg parancsnoká­val. 'Jól értesült körök szerint aj megbeszélések napirendjén Kambodzsa szerepelt, ahol a ha- J zafias erők nyomása miatt egyre| nagyobb gondot okoz a főváros! és más nagyobb városok üzem- I anyag-ellátása. A tárgyaláson megvitatták, hogy milyen intézkedésekkel le­hetne csillapítani. az egyre ka- tasztrófálisabb üzemanyaghi­ányt. Állítólag szóbakerült az ej, ‘lehetőség, hogy légihíd segítsé­gévéi szállítsanak benzint és Diesel-olajat Phnom Penh-be. A kambodzsai fővárosból ér­kező hírek arról számolnak be, hogy a Phnom Penh-i hadsereg három zászlóalja feladta azt a próbálkozását, hosy ismét ellen. ‘ őrzésük alá vegyék a Phnom1 Penh-ből Kom pong Chamba ve-j zető 4. számú útvonalat. Mint Ismeretes, a kikötővárosban ta­lálható az ország egyetlen olaj fi. nomítója. (UPI) Összefognak az Andok országai December 31-én befejeződött Limában az Andok országai — Bolívia, Chile, Ecuador, Kolum­bia és Peru — képviselőinek III. értekezlete. Az őt ország a múlt évben írta alá a cartagenai egyezményt, amely előirányozta a regionális gazdasági tömörülés megalakítását. A mostani érte­kezleten már jelentős gyakorlati határozatok születtek. Január 1- tői majdnem kétszáz árucikket vámmentesen szállíthatnak egy­más között, s tanácskozásokat folytattak arról az 5800 árucikk­ről is, amelyeknek szabad for­galmát a cartagenai egyezmény az évtized végéig írja' elő. A limai értekezlet másik nagyfontosságú határozata ped'g az volt, hogy az öt ország képviselői már most leszögezték: megszabott időn be­lül államosítják a külföldi válla­latokat vagy részvényeik na­gyobb részét az állami vállala­tok, illetve a nemzeti tőkések veszik át. A latin-amerikai kontinensen így gyakorlati munkához kez­dett az új gazdasági integráció, amely már alapjaiban is sokkal hatékonyabbnak ígérkezik, mint a korábbi kísérletek. 1961-ben alakult meg a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (LAFTA), kezdetben nyolc, majd 1966-tól II résztvevővel. A LAF­TA, bár valamennyi jelentős dél­amerikai országot tömöríti, az eltelt évtized folyamán mégis nagyon kevés eredményt tudott felmutatni. Az egymás közötti forgalom csak néhány százatok­kal emelkedett, » napjainkban sem haladja meg összkülkeres- kedelrnl forgalmuk 15 százalé­kát Azaz, függőségük a fejlett országoktól, elsősorban az Egye­sült Államoktól semmivel sem csökkent, holott az integráció célja éppen a nemzeti gazdasá­gok erősítése, az észak-amerikai monopóliumoktól való kizsák- mányoltság felszámolása lett volna, A LAFTA nyilvánvaló kudarcát mutatta az a határozat, hogy a tagországok közötti vám­korlátozások megszüntetésének határidejét az eredeti időpontról, 1973-ról 1980-ig elhalasztották. A közép-amerikai kis államo­kat tömörítő Közös Piac, amely­ben még erősebb az amerikai befolyás, érthetően hasonló ne­hézségekkel küzd, sőt a Salvador és Honduras között kirobbant múlt évi véres összetűzések óta az együttműködés lényegében teljesen megszűnt. A két gazdasági integrációs kísérlet kudarca következtében a kontinens gazdasági vezetői­nek tavalyi, Vina del Marban tartott értekezlete keserűen álla­píthatta meg, hogy az észak­amerikai vállalatok továbbra is egyoldalúan kizsákmányolják a déli országok gazdaságát, s va­lamennyi beruházott dollárjuk­kal szemben négy dollár profitot szereznek. Ez pedig a déli orszá­gok független fejődésének talán legfőbb akadálya. Ilyen körülmények között két­ségtelen változást jelent az An­dok országainak űj integrációja. Bár van bizonyos nézeteltérés a résztvevők között, amennyiben Ecuador és Kolumbia egyelőre még vonakodik attól, hogy hatá­rozott intézkedéseket hozzon az észak-amerikai monopóliumok ellen. A december végi értekez­let viszont a haladó álláspontot képviselő Chile, Peru és Bolívia győzelmét bizonyította. Ezek az országok fellépnek a külföldi tőke befolyásának korlátozásá­ért, s az ásványi kincsek nacio- nalizálását hangoztatják. Így Peruban már két esztendeje ál­lamosították az Internac'onal Petroleum Companyt, Bolíviá­ban a Gulf Oil tulajdonát. Chi­lében pedig Salvador Allende megválasztásával a dél-amerikai országok leghaladóbb, baloldali kormánya került hatalomra, amely elsőrendű feladatának te­kinti a gazdasági függetlenség kivívását. L. Gy. Egyiptom nem engedi a megszállás állandósulását Újabb Szadat-inter u Anvar Szadat egyiptomi el­nökikel újabb interjút sugárzott pénteken az amerikai CBS-tele­vízió. Az elnök hangoztatta, hogy a harcot csakis Egyiptom vívja meg, s ha harcra kerül a sor Iz­raellel, önmaga erejére fog tá­maszkodni. Méltatta a szovjet kiképzők, katonai tanácsadók tevékenységét — különös tekin­tettel a légierőkre, hiszen ebben a fegyvernemben Izrael nyilván­való fölényben van. Szadat OHenzfva az ellenállási ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szovjet pilóták nem teljesítenek mozgalom ellen Jordániában nagyon súlyos a helyzet A Palesztinái ellenállási mozgalmat a királyi hadsereg általános offenzívája fenyegeti. A MBNA egyiptomi hírügy­nökség szerint minden Amman- ból érkező hír arra utal, hogy a jordániai hatóságoknak eltö-| kélt szándékuk a Palesztinái el­lenállás felszámolása. A helyzet óráról órára romlik: a péntek reggeli incidens után egész nap folytak a harcok, és még éjszaka is Szórványos lövöldözés hallat­szott. Husszein hadserege Am­man körzetében valamint Szalt és Dzseras városokban lőtte a palesztinaiak állásait. Tűz alá! vették a palesztinaiak két legna­gyobb menekülttáborát: Vahdafc- ot és Bakaa-t Hilmi egyiptomi dandártábor­nok, az arabközi felügyelő bi­zottság katonai csoportjának ve­zetője Kairónak küldött jelenté­sében leszögezte: „Az országban levő gerilla támaszpontok több­1971. JANUÁR 10 sége ellen széleskörű hadműve­letek folynak”. Hilmi közölte, a saját fülével hallotta, amint aj jordániai hadsereg főparancs-, nokságán parancsokat adtak iki a j gerillák „kifüstölesére” és háza­ik lerombolására. Egyiptom élesen reagált a tör­téntekre. A kormány szóvivője kijelentette: Kairóban igen fúr-.! csának tartják, hogy az akció­kat éppen most, olyan időpont-1 ban hajtják végre, amikor a kommandók bizonyították hű­ségüket a hatóságokkal kötött j egyezmények iránt, s fokozták tevékenységüket az Izrael-meg-! szállta területeken. Időközben Hilmi tábornokot! arról biztosította Teli jordániai j miniszterelnök, hogy kormányé-! nak nincsenek agresszív szándé­kai a kommandókkal szemben. Jasszer Arafat, az ellenállás vezetője és a gerilla erők főpa-j rancsnokat üzenetben fordult az! összes arab állam- és kormány­főhöz. Sürgős beavatkozást kért annak érdekében, hogy a jordá­niai katonák szüntessék be mű­veleteiket a Palesztinái forra­dalom ellen, s vessenek véget a palesztinaiak körében rendezett, vérfürdőknek, (AFP) ! harci küldetéseket a frontvona­lon, s a Szuezi-csaíoroa part­ján létesített rakétarendszert egyiptomi személyzet irányítja. Az EAK elnöke ismét megra­gadta az alkalmat, hogy kifejtse politikájának főbb és jól ismert tételeit: 1. A tűzszünet meghosszabbí­tására csak akkor kerülhet sor, ha a Jarring-vezette tárgyaláso­kon komoly előrehaladás mutat­kozik. 2. Egyiptom nem engedi meg, hogy a tűzszüneti vonalak és a megszállás állándósuljanak. Iz­rael — az Egyesült Államok se­gítségével — éppen ezt akarja el érni, Szadat végül hangoztatta: a Szovjetunió és az EAK kapcso­lata baráti és egyáltalán nem hasonlít az Egyesült Államok és Izrael viszonyára, A Szovjetunió teljes mértékben támogatja Egyiptom politikáját, azt fogad­ja el, amit mi, azt utasítja el amit mi — jelentette ki az el­nök. (Reuter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom