Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
MINI AZIN Eszperantó totó . Befejezdődöít A háromfordulós A eszperantó rejtvén—'át yá- zatunk, s most a dologok há- /T lásabbik részére kerül sor. Ismertetjük a nyertesek neveit. A III fordulóban Molnár Mária, Csabacsüd, Petőfi utca 20, Leczkési Mária, Békés, egészségház, /sótér Ilona, Gyula, Appor Vilmos tér 8/a cím alatti olvasónk nyert könyvet. A III. forduló helyes megfejtése: 1, 2, 2, x, x, 2, 1, 2, 2, 1, 1, x, 2 és a plusz egy: 1. Azok között a megfejtők között, akik a három forduló során legalább 28 találatot értek el, egy fődíjat sorsoltunk ki. (Részvételi jegy a dunaújvárosi eszperantista ifjúsági találkozzon). A szerencse Köböl Éva, Nagykamarás, Kinizsi a. 16 sz. alatt lakó megfejtőnknek kedvezett. Gratulálunk! Utoljára, de nem utolsósorban be kell vallanunk, egy sajnálatos tévedést is. Helytelenül közöltük a II. számú feladványunk megfejtéseként Baghy Gyula író eredeti foglalkozását. Baghy Gyula ugyanis színész volt. nem pedig állatorvos. A tévedésért a rejtvény készítői elnézést kérnek és vigaszdíjként a II. forduló megfejtőinek három könyvet aiánlanak fel. Sorsolással döntöttük el, hogy kik kapiák a vigaszdíjakat. A nyertesek: Jákó Imre, Sarkad! Cukoréval' Marosi Hona, Békéscsaba, V-, Wagner a, 47 és Szeged! Margit. Gyula, József Attila Szanatórium. Messziről jött ember Fehér asztal és egy-egy üveg sör mellett került sor erre a mostani találkozásra. A kötetlen témájú beszélgetésnek az újságírón kívül négy résztvevője volt két messziről jött ember. a SWIFT cég szerelői: Raymond Hodgkins és Paul Wadsworth, valamint két csabai fiú: Pete István és Laczkó János, hűtőházi ipari tanulók. Hozzátartozik még ehhez az estéhez egy angol —magyar és egy magyar—angol szótár is, melyekhez gyakran kellett segítségért fordulnunk. Mindhármunk angol tudásán ugyanis — van még mit javítaná..! A két angol férfi a békéscsabai Lenin Tsz-ben dolgozott: a korszerű tyúkházak berendezéseit szerelték. Kettőjük közül Raymond az idősebb; 30 év körüli, nagy darab, sötét hajú, rendkívül barátságos ember. Pár szót már magyarul is tud. Paul tipikus angol fiatalnak látszik; vékony és szőke, egész lényéből mértékletesség, hűvös udvariasság árad. A külső benyomásokkal kezdtük. Néhány hónap óta élnek Békéscsabán, tehát észrevételeik már nem egészen felületesek. „Város ugyan, de nem városias” — mondta egyikük. Az érném bérekét viszont barátságosaknak, segítőkészeknek tartják. Kihangsúlyozzák, hogy a csabaiak jól öltöznek. A maxi—mini kérdésében is kikértük a véleményüket. Diplomatikusak voltak, azt felelték: „Attól függ..” Hogy mitől, nem nehéz kitalálni. Öltözködni persze csak akkor lehet, ha van miből. Máris- a gazdasági kérdéseknél tartunk. Raymond és Paul érdekes kijelentést tett: Magyarországon az árak egészen stabilak. Éppen ellentmondani akartunk, amikor megnyugtattak: az áremelkedés náluk sokkal nagyobb arányú, a bérek viszont az áraknál lassabban emelkednek. És ennek a következménye például az a sztrájk, melynek nyomán majd egész Anglia gyertyával világít. Nagyon nem tetszik nekik, a konzervatívok politikája, gazdasági vonalom sem. Viszont kijelentik, hogy náluk a bérrendszer sokkal inkább ösztönzi a munkásokat a több, jobb munkára. „Sok munka, sok forint”! — mondja most már magyarul Raymond, s ez nyilván azt jelenti, hogy beszélgetett ő már erről több magyar munkatársával is. Hogyan élünk mi és hogyan Sí, amikor vége van a munkának? Ez volt a következő témánk, félretéve az anyagi kérdéseket. Nagyon tetszik nekik például a zenés étterem, mint szórakozóhely, és — nem újdonság — ízlenek a magyar enni- és innivalók. Különösen dicsérték a magyar kenyeret. Pedig éppen ezekben a napokban volt a dohoskenyér-affér. A szórakozás, a kikapcsolódás náluk szinte kizárólag a klubokban történik. Sokféle klub létezik. A teenagerek számára például az úgynevezett Disclothes- klub lemezről vagy magnóról ad nonstop-zenét Ezenkívül azonban az ő városukban, Sear borough-ban többször vendégszerepeit már többek között a Beatles és a Rolling Stonnes együttes is. Érdekes, hogy Angliában szinte egyáltalán nem dohányoznak a tizenévesek (drága a cigaretta!), viszont akad közöttük egynéhány kábítószer-élvező. Ehhez a témához tartozik az a véleményük is, hogy nálunk túlságosan sok a részeg ember. Ök odakint valahogyan „többet gondolnak a munkára”, és hétköznapokon ritkán néznek a pohár fenekére. Csak úgy mellékesen, sor került egy tévhit eloszlatására is. Londonra az utóbbi időben már nem jellemző a közmondásos füstköd, a szmog. Mindez annak az eredménye,' hogy szigorú szankciókat léptettek életbe a „füstölők” ellen. Nem lenne nehéz mondani egy-két olyan pesti kerületet, ahol bizony szükség lenne ilyenfajta szankciókra. De ha már a tévhiteknél tartunk ... Paulák úgy képzelik, (legalábbis a beszélgetés közben egy-két alkalommal ez tűnt ki), hogy nálunk kritizálni tilos, s hogy egy-egy bíráló megjegyzést mindjárt megtorlás követ Nem ez persze az első olyan eset amikor a nyugatról érkező idegen enyhén szólva is fals előzetes információval rendelkezik™ Rákérdeztünk arra is, hogy vajon egy átlagos brit állampolgár mennyit tud Magyarországról. „Szinte semmit” — volt a válasz. Őket Dél-Afrika jobban érdekli. Meg különben is: náluk az embereknek inkább pénzre, vagy kocsira van szükségük és nem politikára... v MÍV91 már,hónapok óta ittélnek, megkérdeztük, mit tudnak a közelmúlt két legfontosabb magyar belpolitikai eseményéről. A válasz kitérő volt. A negyedik ötéves tervről annyit tudtak, hogy — van. A pártkongresz- szusról sem sókkal többet Őszintén megmondták, hogy nem érdekelte őket. Roppant érdekes ás jellemző viszont az a tömör összefoglaló-vélemény, amelyet a mi társadalmi rendszerünkről mondtak: „Haladó kommunizmus”. • * * „Messziről jött ember azt mond, amit akar” — tartja a közmondás. Azt hiszem, az ilyen emberek észrevételeiből érdekes következtetéseket lehet levonni. Persze csak akkor, ha megfelelő helyre teszik őket. Paul és Raymond most szabadságon vannak, januárban azonban visszatérnek hazánkba. Ezért megkértek, hogy ennek a beszélgetésnek a nyomán ne írjak semmi olyasmit, aminek következtében őket legközelebb valaki megverné. Hogy ez a kérés mennyire volt tréfás és mennyire volt komoly, nehéz lenne eldönteni. Azt hiszem azonban, a beszélgetés tényszerű rögzítésével kérésüket minden különösebb probléma nélkül sikerült teljesítenem. A jövő mozija A moszkvai Filmtechnikai Kutatóintézet világszerte ismert merész kísérleteiről. Még a harmincas évek végén elkészítették az első, különleges szemüveg nélkül is térhatású filmvetítő berendezést. Ezen a téren mesz- szire előrejutottak, így például az oszakai Világkiállításon bemutattak egy polivariációs térhatású filmet, amely a térhatás érzékelésének illúzióját kelti. Erről meggyőződött a szovjet pavilon 18 millió látogatója. Ez napjaink filmtechnikája, de mit tartogat számunkra a jövő? Jelenleg az intézetben elkészítettek egy berendezést, amely úgynevezett integrált térhatású film vetítésére aZkalmas. Egy speciális készülék a filmszalagra felvitt jeleket átalakítja az ábrázolt tárgy méretének, színének és formájának megfelelően. A vásznon nem a megszokott képet látjuk, hanem a tárgyat szinte minden oldaláról érzékeljük. Ráta László A Meteor, azaz Kinesesék A képen látható zenekar Meteor névre hallgat és a szűkebb hazában — Szeghalmon — nagy népszerűségnek örvend. Az együttes a járási művelődési otthonban játszik és a járási tanács 100 ezer forintos támogatásának jóvoltából komoly felszereléssel dicsekedhet. A három Kincsest (a zenekarvezető az apa, Kincses Gyula) foglalkoztató Meteor-együttes legközelebbi terve egy jugoszláv túra, a távolabbi pedig egy tavaszi beat-feszHvál ■megrendezése., Miért kevés a továbbtanuló „fizikai”? — Tudod, ha öröm vagy bánat ér előveszem Liszt II. magyar rapszódiáját, vagy Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét és felteszem a lemez játszóra; hallgatom és megnyugszom, Közéletünk egyik sokat vitatott, témája: a közoktatás. Ezen belül is leghang&úlyasabban a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásával csz- szefüggő gondok kerülnek szóba. Miért? Ismeretes, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon 1962-ben eltörölték a származás Szereted — 6n igen, de egy bizonyos kort kell elérni ahhoz — szerintem —, hogy az ember klasszikusokat haü- gasson. — Lehet, hogy igazad van, az osztálytársaim is inkább az Omegáék- kal, meg a Metró ékkai nyugtatgatják ..fáradt’* Idegeiket. B. Anna IV. gimnazista. A legtíivalósabb maxiban, hosszú, lobogó hajával „kívülről” semmiben sem különbözik hasonló korú társaitól. Én azonban kevés olyan 18 éves fiatallal találkoztam, aki inkább a klasszikusokhoz húz. Ez a beszélgetés a hangszerboltban kezdődött, ahol összetalálkoztunk Annával. Mindketten lemezeket vásároltunk. ö éppen akkor vette meg Beethoven nagylemezét, amelyen szimfóniái voltak. Liszt lemezét, amelyen a Haláltáne, a Rákóczi-in dúló felvételei találhatók. 6 197L január 9. Havonta egyszer bornegyek á lemezboltba, bongót, ügetek. Megszofc- tam, hogy a beeriager-kor képviselői inkább a dzsessz és a könnyűzene felvételeit kérik. Ezért tűnt fel, hogy Anna a klasszikusok között válogatott. . — Tudod, a lemezbolt vezetője régi Ismerősöm, ö szokott nekem lemezeket ajánlani, ismeri az ízlésemet. Nagyon örültem, amikor elmondta, hogy ,,A zene mindenkié” jelszó alatt egy tanfolyamot tartottak a hangszerholt vezetői részére. Többek között arról volt sző, hogyan kellene jobban propagálni a klasszikusokat. Talán ha olcsóbbak lennének a nagylemezek, kelendőbbek te volnának. Ilyen elgondolás alapján bocsátottak ki jó néhány klasszikus lemezt és most (hogy csak az ismertebbeket említsem) Beethoven szimfóniáit, az Erolcát, az Apasszlonátát; Bach h- moJl miséjét, Händel Oratóriumát, Haydn műveit lehet kapni, potom 30 forintért. — Azért persze én is meghallgatom Kovács Katit, Koncz Zsuzsát, meg Koós Jánost — hiszen szeretek szórakozni s nyilván nem Bach Máté passiójára fogunk táncolni. ' __ria, s zerinti kategorizálást, megkülönböztetést. A felvétel alapjává mindenütt az élért pantezámot tették, vagyis a tudást, a rátermettséget, valamint a közösséghez, a társadalomhoz való viszonyt. Ügy gondoltuk: elért eredményeink •— a szocializmus alapjainak a lerakása — lehetővé leszik, hogy adminisztratív előírások nélkül is biztosítsuk a munkás- és paraszt-fiatalok megfelelő arányát felsőoktatási intézményeinkben. Mi történt azóta? Sikerült-e megvalósítanunk ezt az elképzelést? Mondjuk meg azonnal, hogy csak részben. Az egyetemeken és a főiskolákon 50 százalékról 39—40 százalékra csökkent a „fizikaiak” aránya. Ráadásul a csökkenő tendencia kiterjedt a gimnáziumokra is, ahonnan, pedig a legtöbb. továbbtanuló kikerül. (Itt országosan 50 százalék körül mozog; az arányuk.) Ezt a negatív folyamatot csupán a legutóbbi tanévben sikerült megállítani. Mit jelentenek ezek a tények? Korai volt eltörölni a származás szerinti megkülönböztetést? Túlzottan optimisták voltunk, amikor adminisztratív megkötések nélkül is bíztunk a társadalom, anyagi, szellemi, erkölcsi erőinek céltudatos ősz- szefogásában, felhasználásában? Szó sincs erről. Tudnunk kell egyrészt, hogy a jelenlegi 40 százalékos arány sem mondható rossznak, ha a szocialista országok viszonylatában vizsgáljuk a számokat. A fejlett kapitalista államokban pedig már az is „jó‘ aránynak” mondható, ha 10—15 százalékban tanulnak fizikai dolgozók gyermekei a felsőoktatásban. Másrészt népünk, ifjúságunk igazságérzete is azt kívánja, hogy ne vissza, hanem előre lépjünk —, így javítsunk a jelenlegi helyzeten. Ezt a gondolatot fejezi lei az MSZMP X. kongresszusának határozata is, amikor kimondja: „Oktatási intézményeink nyitva állnak minden fiatal előtt, aki szorgalma és tehetsége alapján erre megfelel.” Igen ám, de nem véletlenül folytatódik a kongresszus határozata így: „Emellett pártunk fontosnak tartja, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden szintjein; külön támogatásban részesüljenek.” A helyes értelmezés azt kívánja, hogy a két gondolatot egyszerre hangsúlyozzuk. Külön támogatás? Igen, mert ez így igazság gos és így célszerű. Ugyanis, amikor má a fizikai dolgozók gyermekeinek a továbbtanulásál segítjük: nem valakik ellen, hanem valakiért cselekszünk. Arra törekszünk, hogy a tehetséges, szorgalmas „F-betűs” fiatalok ne a származásuk miatt kerüljenek be az egyetemre, hanem tudásuk, rátermettségük alapján. A cél az, hogy minden társadalmilag hasznos adottságot, képes» séget igyekezzünk kSbantakoztatni, mert a má számunkra a tehetség — közösségi, társadalmi érték, egyik legértékesebb nemzeti kincsünk, Ezért is van szüksége a „segítési többletre” azoknak, akik erre rászorulnak. . &, mert a fizikai dolgozók gyermekeinek az átlagnál is több akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy produkálni tudják azt, ami „bennük van” — a segítséget, a támogatást is ehhez kell igazítani. Hazánkban évente mintegy 150 ezer gyerek születik, s több mint 100 ezernek a szülei fizikai dolgozók. Kételkedhetünk-e abban, hogy a százezerben több a tehetséges, mint az ötvenezerben? Nyilvánvaló, hogy rtem. Miért van mégis, hogy a kevesebből, vagyis az ötvenezerből tanulnak többen egyetemeinken, főiskoláinkon? A válasz oíy szerteágazó, hogy itt legfeljebb, csak néhány tényezőre utalhatunk. ^Befejező rész a következő számban,)
