Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Fiam emlekére illés István Kisfiam. téged nem őriznek fényképes mosolyalbumok. Rólad lassan mindenki megfeledkezik már. De'én esténként ébren álmodok, hallgatva anyád szuszogásál. előhívom képedet az éjszaka negatívján .., Táncolok Gera Katalin Budapesti jegyzet Az Eslerházy-gyüjtemény remekei a Szépművészeti Múzeumban A budapesti Szépművészeti Múzeum a közepes közgyűjtemények közé tartozik. Abban viszont, hogy anyagában minden korszak, stilus, jelentősebb iskola és mester — ha csak mutatóban is — képviselve van, a nagyok közül is csak néhány versenyezhet vele. Éppen ezzel a teljességgel szerezte nemzetközi jó hírét. A Múzeum Régi Képtárának karakterét meghatározó sokrétűség törzsanyagára, az Esterházy-gyűjte- ményre vezethető vissza, amely éppen száz éve, 1870 decemberében került köztulajdonba. Ekkor adta el ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő hercegi család a magyar államnak európai hírű gyűjteményét: 637 festményt, 3535 rajzot és több mint félszázezer metszetet. Becsületükre szolgált a méltányos ár: a párizsi Louvre szakembere szerint értékének a-r egyharmadá- ért, más külföldi vevők magasabb ajánlataival szemben, 1 200 000 aranyforintért váltak meg a család 200 év óta gyűjtött remekeitől. Esterházy Miklós nádor, s fia Pál herceg Fraknó várában gyűjtötte a képtár elsőit Haydn mecénása, „Fényes Miklós, „tündérbirodalmában”, a fertődi kastélyban külön szárnyépületet, „Képes palotát” emeltetett a gyűjteménynek. <5 szerezte meg a róla elnevezett, híres Raffaello Madonnát, amelyet a művészettudomány különös becsben tart, mert befejezetlen s így betekintést nyújt a nagy mester műhelytitkaiba. A főként muzsikát, udvari bálokat, zenés mulatságot szerető nagy mecénás másodrangúnak tartotta a gyűjteményt; igazi megalapozója unokája, Miklós nádor, akinek ügynökei beutazták Európát, hogy képtárfejlesztő céljának eleget tegyenek: minden kor, stílus és mester műveit egy- begyűjtsék. ö vásárolta meg a családi gyűjtemény zömét, köztük Coreggio híres Szoptatás Madonnáját, amelyet Goethe még Nápolyban látott. A múlt század elején kora másik híres műgyűjtőjétől, Kaunitz hercegtől megvásárolta annak bécsi palotáját, s itt állította ki gyűjteményét ,amely 1815-től a nagyközönség előtt is nyitva volt, s mintegy ötven esztendőn át Bécs egyik nevezetességének számított. Termeit a világ minden tájáról felkeresték a császárváros látogatói. Fia, Pál herceg pótolta a gyűjtemény legnagyobb hiányosságát, 22 spanyol festmény megvásárlásával. Kilenc évvel később megvásárolta az európai hírű gyűjteményt a magyar állam s a képtár 1906-ban végleges helyére, az akkor épült Szépművészeti Múzeumba került. Remekművei — amelyeket ma már lehetetlen volna megszerezni — a további fejlesztés alapjai maradtak mindmáig. Méltán emlékezett meg tehát az intézmény az alapítókról, a márványterembe gyűjtvén az állandó kiállításon szereplő remekművek javát. A reneszánsz mestereinek: a velencei Cri- vell'inek, a Mediciek udvari ' festőjének, a firenzei Ghirlandaionak, a milánói Boltraffionak (kinek Madonnáját jóidéig mestere, Leonardo művének hitték), a parmai Correggio s a velencei érett reneszánsz szenvedélyes ecsetű mestere, Tintoretto, valamint honfitársai, a főúri pompa festője, Veronese s a lagugatív szereplői nagyobbrészt elmosódottabbak, illetőleg egy-egy különösen ellenszenves vonásuk hatá. rozza meg őket. A börtön- őrök, a fogságban Csontóval kapcsolatba kerülő erri. berek egy gépezet részei, akikben nemegyszer megcsillannak a segítőkészég vonásai is. Á mondanivaló és az írói eszközök egysége a kötet szerkezetében különösen megvalósult. A Hegy és göröngy a modern, filmszerű vágások módszerével íródott. Ez a szerkezeti megoldás pergővé, elevenné teszi a cselekményt, tömör párbeszédeket kíván az írótól, szűk keretejc közé szorítja a leíró jellegű részeket. Csoór István kitűnően bánik ezzel a szerkesztésmóddal, különösen a kötet első felében. A cselekmény két fonalon fut, részint meg a főhős önéletrajzának időrendjét követve. A két fonal epizódjai váltják egymást gyors pergessél. Ha a nemegyszer anekdotikus epizód kicsi: terjengősebb (mint pl. az Ervin napi ivászatnál), a regény lendülete lefékeződik. Csoór István nyelvének erejét az eddigi kritikák is kiemelték. Nagyon szemléletes, színes, árnyalt, nyelv- használatának egyik forrása a sárréti népnyelv. Ezt elsősorban a célratörő, takarékos és éppen ezért sokat kifejező stílus oldaláról kell dicsérnünk. Nem mindig egyértelműen sikerülhet a tájszavak eléggé bő alkalmazása. Ebben Csoór István kellő' mérsékletet tanúsít, néhány esetben illeszt be csupán olyan tájszavakat. amelyekről kétséges, hogy magyarázat nélkül más vidéken érthe- tőek-e. Esetenként sokall- nunk kell a falusi szereplők szájába adott — többször a mai szóhasználatból visszavetített — városi lumpen-zsargon, börtön- zsargon eredetű szavakat. (Hamukéi, margéroz, sumákot stb. az Ervin napi pincebeli mulatozók beszédében.) A Hegy és göröngy sikerének minden bizonnyal nagy lendítő ereje lesz Csoór István további munkásságára. Az író „éjjeli műszakos”-bői „főhivatá- sú”-vá lehetett végre néhány évvel ezelőtt. Három- négy kisregénye, mintegy félszáz novellája áll készen. Nemrégen fejezte be tragikusan elhunyt, nagy tehetségű Gazsi fia életregényét. Kősó címen. Négyszeri nekirugaszkodással éppen egy évtized kellett ehhez a fájó emlékeket ébresztő kötethez. Dolgozik egy regényen a vízügyi emberek életéről, egy szatirikus kisregény tervét is dédelgeti. Erős szándéka, amelynek valóra váltását már 1970- ben elkezdte volna, ha az árvíz közbe nem szól, hogy regényt ír a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetről. Csoór István sugárzó erejű, egyéni hangú munkássága most szökken igázá- virágba. Minden olvasója, barátja nevében töretlen alkotóerőt, sok sikert kívánunk neki, és mércéül ezután a Hegy és göröngy színvonalát tekintjük! Dr. Szabó Ferenc A kötet Aczél György kulturális életünk problémáiról szóló előadásainak, interjúinak válogatása. Ezek a megnyilatkozások funkciójukat tekintve elemzések, műfajuk szerint tanulmányok, hatásukat vizsgálva élmények. Mégpedig frissek: kulturális életünk elmúlt években felmerült problémáival, a változó valóság mindennél aktuálisabb gondolataival és fényeivel szembesítenek ma is. Nem kronologikusan, hanem a kialakult problémák, folyamatok, viták összetettségének szintjén, olyan szintézisben, ahol az öszszefüggések világossága, a konzekvenciák elkerülhetetlenekké válnak. Ilyen értelemben Aczél György könyve felöleli kulturális életünk minden lényeges, megoldott vagy vitatott kérdését. Mf teszi yonzo olvasmánnyá, a témák sokszor rapszódikus változásában is folyamatosan érdekessé, iz_ galmas stúdiummá könyvét? A választ könnyű megadni: mindenekelőtt a szerző fáradhatatlan erőfeszítése és hivatottsága. hogy alakuló szocialista kultúránk jelenségeiről hatékony marxista elemzést adjon. Ahogy másokra vonatkozóan egyik előadásában konkrétan is megfogalmazza: „A közvélemény azokra figyel, akik a valóságos kérdésekről beszélnek, akik elvszerűen kezelik a lényegesnek vélt problémákat, akiknek szellemi rangját az adja meg, hogy alkotóan képesek megfogalmazni marxista álláspontjukat.” A megállapításban természetesen leglényegesebb az, hogy Aczél maga is alkotóan alakítja ki marxista álláspontját az általa felvetett, megoldásra, vagy megvitatásra érett kérdésekben. Ez a tény alapvető, gyakorlattá válása pedig azért oly termékenyítő, mert nem a múlt, hanem napjaink művészi tudományos produktumaira, a kiadást, a népművelést, az ismeretterjesztést érintő kérdésekre alkalmazza. Éppen ezért szükséges a kötet írásainak néhány általános, Aczél György szem. léletét meghatározó vonását kiemelni. Annál is inkább, mert ezek a tételek ma már kulturális életünk gyakorlattá vált alapelvei. Így mindenekelőtt az a tétel, amelyet nemcsak kimond, hanem következtetéseiben hitelesít is — hogy a politika és kultúra között igen szoros ,de nem mechanikus az összefüggés. A kötet konkrét példái igazolják, hogy a szerző a művészi érték és humánum értője és tisztelője. Gondolatmenetében nem a napi politika téziseitől jut el az értékítélethez, hanem az alkotói tendencia és eredetiség bázisát, elvszerűségét kutatva mutatja fel, hogy számunkra mit jelent, mit ér a mű. E módszeréből következik a köteten is végigvonuló min. den kulturpolitikus számára nélkülözhetetlen emberi alapállás: a tehetség védelme. S minthogy a tehetség önmagában még nem eredmény. nem gondolati, vagy művészi önmegvalósulás, csak alkotói lehetőség, a szerző tisztában van e lehetőség veszélyeivel és buktatóival. Fenntartja számunkra — és ezzel önmaga számára is —, a téve. dés jogát. Saját szavaival: „Nem abból kell tehát kiindulnunk, hogy nincsenek hibák, s hogy minden tekintetben megoldottuk feladatainkat, hanem abból, hogy eddigi eredményeink, objektív és szubjektív adottságaink, kellő alapot biztosíthatnak a meglevő problémák megoldásához”. E tételekből alakul ki az Eszménk erejével című kötetet átható elvi-ideológiai pozíció, e‘ sajátos vonásokkal jellemezhető területen, a kultúrpolitika frontján. A dogmatizmus és revizioniz- mus zátonyai között kalauzolja az olvasót, a tudomány és művészet marxista elemzésének és értékelésének nyugtalan vizein. Avatott és gyakorlott érzékkel alkalmazza egész politikánk kétfrontos gyakorlatát, kulturális életünk jelenségeire, nem fosztva meg magát stílusának és gondolatmenetének egyéni ízeitől. Ily módon, a változó és alakuló valóság reményeiben, sikereiben és kudarcaiban segít rendeznj gondolatainkat, összegezésének kísérleteiben a múlt és jelen tapasztalatai alapján megrajzolja azt a politikai erőteret, amelyben további feladataink és tennivalóink kibontakoznak. Kerekes Imre nák városában működő genovai mester, Bemardo Strozzi vásznait. Múzeumunk méltán világhíres spanyol gyűjteményének „sztárjai”: Murillo, Ribera és Zurbaran. Goya Vízhondó lánya és Köszörűse 1822-ben, még az utolsó nagy spanyol mester életében kerültek az Ester- házy-gyűjteménybe, ami a forradalmár festő művészetének korai elismeréséről vall — egyben a magyar főúri gyűjtők jó szemét, ízlését dicséri. A gyűjtemény szám szerint legnagyobb, 17. századi, németalföldi anyagából kiemelkedik a „nagy hollandus”, Rembrandt, öreg rabbinusa és a délen, Flandriában alkotó Van Dyck — Rubens tanítványa — ifjúkori remek kettős arcmása. A német reneszánszot Dürer kortársa, a protestáns szász fejedelem udvari festője, Lucas Cranach, valamint a klasszicizmus egykor nagyrabe- csült mestere, Anton Raphael Mengs Szent Családja képviseli, amelyen a művész — önmagát és családját örökítette meg. A jubileumi kiállítás méltó évadzárója á Szép- művészeti Múzeum idei rendezvényeinek. Hozzákapcsolódik majd 197i első tárlata' amely az Esterhá- zy-gyűjtemény legszebb grafikáit tárja majd közszemlére. (Képünkön: Raffaello Santi: Esterházy Madonna. Részlet.) Artmer Tivadar Aczél György: Eszménk erejével
