Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

A nagy német testé és grafi­kus. Dürer születésének 500. év­fordulóját ünnepli 1911 -ben a világ. A művész egyik méltató- ja tehetségét, műveinek hatását és főleg sokoldalúságát Leonar­do da Vinciéhez hasonlítja. Dü­rer a festészetben, a fa- és réz­metszésen kívül az építészettel cs a szobrászattal is foglalkozott, érdekelte a geometria és a had­tudomány. Ismerte és elfogadta kora leghaladóbb eszméit, a re­formáció tanait. A XVI. század első évtizedeinek forrongásai ihletik a 15 lapból álló. ma Is csodált Apokalipszis fametszet- sorozat elkészítésére. Behatóan foglalkozott a betűművészet kér­déseivel is. Művészetelméleti munkáiban gótikus és antikva betűk kánonjait rögzítette. Dürer Albrecht Niirnbergben született, 1471. május 21-én, ott is halt meg 1528. április 6-án. Nagyapja gyulai ötvösmester volt, apja a Gyula melletti Ajtós községben született és hosszas bolyongás után Nürnbergbcn telepedett le. Néhány esztendővel ezelőtt Dürer-em lék eket, pontosabban a halálának 400. évfordulójára rendezett ünnepség részleteit kutattam a gyulai levéltárban és a három utcából álló Ajtósfalva idős. de jó emlékezetű lakosai körében. írtam is erről, de úgy érzem, nem haszontalan dolog, most, születésének 500. évfordu­lójára készülve ismét szólni, nemcsak az érdekesség miatt, hanem kicsit tanulságként is. egy pengős árat mindenki sokall­ja és eddig abból csak egy pél­dányt tudtunk elhelyezni.. A Gyulai Levéltár, a Dürer- ünnepségekre vonatkozó vaskos iratkötege ilyen címmel közli a programot: „A budapesti és gyulai Dürer-ünnepségekkel kapcsolatos teendők és a gyulai ünnepségek programtervezete”. Ezek szerint 1928. június 29-én 11 órakor „díszgyűlés”-t tartot­tak a tudományos akadémián. Petri államtitkár üdvözölte a nürnbergieket és a gyulaiakat. Ezzel egyidőben megnyitották a helytörténeti kiállítást. Másnap, június 30-án a vendégek várost néztek és tisztelgő látogatást tét Budapest főpolgármeste­rénél. Július elsején délelőtt fél kilenc órakor gyulai városhá­zán díszközgyűlést rendeztek, s jegyzőkönyvbe iktatták az ajtó- siak emlékét. Nürnberg főpol­gármesterét Gyula város dísz­polgárává választották. A gyu­lai emléktábla-avatás 10 órakor kezdődött. Csallóközi Farkas Lő­rinc festőművész mondott ün­nepi beszédet a következő szö­vegű emléktábla alatt: „Le­gyünk rá büszkék, hogy váro­sunkban élt egykor a szomszé­dos Ajtósfalváról származott Aj. tósi nemes Aythosey nemzetség. Itt élt Antal, az ötvösmester és itt született három fia: Albert (1427—1502), a később Nüm- bergbe vándorolt és ott már Dü- ! remek nevezett ötvös, aki fiá­ban ifjabb Albrechtben (1471— 1528) világhírű festőművészt adta az új hazájának.” „Közvetlenül a kongresszus után veitek fel a pártba99 Nevem Szűcs Terézia. Műn- j káiscsaládiban születtem, Gyű- j Ián, 1951-ben Szüléimről csak' annyüt, hogy kicsi korom óta j nemigen törődtek velem. Nem j voltak, mert nem is lehettek \ továbbtanulási álmaim. Az ál- j talános iskola nyolc osztályának elvégzése után kereskedelmi szakmunkástanulónak szerződ­tem. Mivel kitűnő Voltam, reszt vehettem az országos szakmun­kástanuló-vetélkedőn. Jó ered­ményem jutalmaként öt hónap­pal előbb kaptam meg a segéd­levelet, 1960-ben. Aztán nagyon mozgalmasak voltak a hetek, hónapok. Beirat­koztam a négyéves szakközép- iskolába, s megválasztottak a kiskereskedelmi vállalat köz­pontjában működő KlSZ-alap- szervezet titkárának. Arról, hogy milyen volt azelőtt a KISZ-élet, nem szívesen beszé­lek. Talán elég annyit monda­nom, hogy az előző titkár „ki­öregedett”. Legalábbis ennek tulajdonítottuk azt, hogy az évi két taggyűlésen kívül nem volt más rendezvény. Azóta igyek­szünk minden alkalmat megra­gadni a fiatalok összehívására. Elsősorban is megszerveztük a KISZ-oktatást. Előadóknak fel­kértük a vállalat párt- és szak­szervezeti titkárát, az igazgató- helyettest és a munkaügyi fe­lelőst is. Ez azért is jó, mert a fiatalok közvetlen választ kap­nak felmerülő gondjaikra, s jobban megismerkedhetnek a vállalat terveivel, nehézségeivel. KISZ-szervezotünk 37 tagjá­nak nagy többsége lány. Nem tehetnek róla, hogy a fiúk nél­kül nem érezték jól magukat a különböző összejöveteleken. Ezért úgy határoztunk, hogy a különböző szellemi vetélkedővel összekötött táncos klubdélutá­nokat a gépjavító és a vízmű­társulás KISZ-szervezetével együtt rendezzük meg. Azóta eléggé lüktető a KISZ-élet. A szellemi vetélkedőn díjat is osz­tunk. Abból a pénzből, amit szabad időben a kertészeti vál­lalatnál és a MÉK gyulai kiren­deltségén kerestek az alapszer­vezet tagjai. Mivel a vállalat is segített, még kirándulásra is fu­totta ebből a pénzből. Miután 1969 októberében KISZ-titíkámak választottak, többször meghívtak pártalap- szeirvezetünk taggyűlésére. A taggyűlések előtti és utáni be­szélgetés közben többször meg­kérdezték, hogy \ szeretnék-e párttag lenni? Azt mondtam, hogy nagyon, mert így csak vendégnek érzem magam a tag­gyűlésen. Aztán mikor megje­lentek a X. kongresszus irány­elvei, felbátorodtam és a kong­resszus összehívása előtt két héttel beadtam a felvételi ké­relmemet. A kongresszus befe­jezése után három nappal meg­tartott taggyűlésen vettek fel párttagnak. Terveim? A négyéves szak- középiskola elvégzése után sze­retnék egyetemen továbbtanul­ni. Férjhezmenés? Ezen még nem gondolkodtam komolyan. Akkor sem, amikor nagymamá­val közösen megvettünk egy OTP-lakást. K. I Január 6-ig tart a szakmunkástanulók téli vakációja Tizenhét napot töltenek pihe-1 nessel az idei téli szünetben a j szakmát tanuló fiatalok. A va- I kációt legtöbben családjuknál j töltik, ám nem mindenkit várt haza a családi 0tthon. Az árvák, I félárvák, rossz családi körül­mények között élő szülők gyer­mekei — akiket az állam vett gondozásába — részint a bará­tok, ismerősök, tanulótársak vendégszeretetét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 400, zömében 16—17 esztendős fiatal budapesti, illetve győri diákotthonokban tölti a vakáci­ót. A kollégiumokban sok sze­retettel veszik körül őket azok a pedagógusok, akik a maguk családias ünnepeit feláldozva önként vállalták, hogy otthonos melegséget varázsolnak a sok szeretetre szoruló fiatalok közé. A téli vakáció minden napjára színes \ Változatos program jut. Budapesten üdülő vidéki szak­munkástanulók két estét szín­házban töltenek, több alkalom­mal mennek moziba, múzeumo­kat látogatnak, sporteseménye­ken vesznek részt s közben is­merkednek a főváros nevezetes­ségeivel is, amelyekkel több fi­atal most találkozik első ízben. A Budapesten élő szakmunkás­tanulók lakják a győri kollégi­umot, számukra Győr és Sop­ron jelenti az újdonságot, a téli táj szépsége mellett a történel­mi emlékhelyek, a kiállítások és a fertőrákosi kőfejtő. A szakmunkástanulók téli szü­nete január 6-án ér véget. •**«»•«»••a•••■«( Cseh István állami tanító 1928. február 29 én hivatalos le­vélben kérte a gyulai város­atyákat, hogy az évforduló em­lékére helyezzenek el emléktáb­lát Ajtósfalván. Az előkészületek meg is in­dulnak, bár ma már nagyon ne­héz kideríteni, hogy mennyi ér­deme van ebben Cseh István be­adványának. A budapesti és a gyulai Dü- rer-ünnepségekre 800 pengőt szavaztak meg. Ez alapjában véve nem sok, hiszen a gyulai józsefvárosi Zimmer-féle iskola falára tervezett emléktábla csak maga 240 pengőbe került. Az emléktáblát Zsillé Kálmán bu­dapesti tervező és kivitelező iparművész készítette el. Az aj­tósfalvit viszont — tisztelet és becsület érte — Trenkó József saját költségén állíttatta fel. A .torabeli dokumentumok közül két kézzel írott levél a lázas, de korántsem zökkenőmentes elő­készületekről tanúskodik. „Az ajtósfalvi iskola külső ta­tarozása jövő héten okvetlenül elvégzendő, a faluba vezető kö­vezet szintén rendbehozandó.” A másik levelet dr. Bevilaqua Bélának, a Hadtörténeti Múze­um adjunktusának címezte a gyulai polgármester: „A Dürer­ről szóló értekezését nem áru­síthatnám-e olcsóbban, mert az 4 békés uccmsszr. 1*11, JANUAR #, a Az ajtósfalvi ünnepségekre ; csak délután került sor. Akkor £ leplezték le a település egyet- ; len középületének, a ma is álló ! Iskolának a falán az azóta is ; látható s kicsit már megkopott ! emléktáblát. (Itt volt egykor bir_ í toka az Ajtósi nemes Aythossy ■ nemzetségnek, amelyből Alb. : recht (1427—1502) Nürnbergbe • vándorolt ötvös is származott. 5 Az ő ott született fia, ifjabb Dü- 5 rer Albrecht (1471—1528) mint j festőművész lett világhírű. En- ; nek unokafivérét, a Kölnben 5 megtelepedett Magyar Miklóst • pedig mint jeles ötvösmestert : emlegetik. Állította az ifjabb • Dürer Albrecht halálának 400. ■ évfordulóján a hadi múzeum j kezdésére egy magyar.) > Gyulán, a művész sétány Dü- • rer-szobra, és két emléktábla : • idézi a művészt. Ajtós falva ne- 8 vében még ma is él az Ajtóssy- • ak emléke. A Dürer név is a * szülőfalu, Ajtós nevének neme- E sített változata, s a származás ■ emlőének megőrzésére vall a E család címere is: kétfelé kitárt 8 ajtó a hármas halom, fölötte « szerecsenyfej és törzs, karók 5 nélkül, hegyes föveggel. Az 1971-es Dürer év gyulai • előkészületei már javában foly- : nak. Biztosra vehető, hogy a ! sokféle programot ígérő jubileu- • mi rendezvénysorozat méltó : tiszteletadás lesz a XV—XVI. ! század egyik legnagyobb mű- 8 vészegyénisége előtt. Bracko István : 16. Ez a nyakigláb kendőárus a legp.maszabb a korai kuncsaf­tok közül. Még be se melegeit a gép. máris sürgeti Mancikát vagy Ibit, hogy „davaj, davaj, elvtársnő, várnak a vevők”. Csak azért igyekeznek gyorsan kiszolgálni, hogy minél hama­rabb elvigye az ördög, A többi Se sokkal különb. Mind siet! Mintha a sírgödör nem várná meg őket. Nyáron még csak el­viselhetek, de télen vagy latya­kos őszi-tavaszi időjárásban rengeteg sarat hoznak be, de a „minden a vendégért” mozga­lom keretében még szólni se na­gyon lehet nekik, hiszen azon­nal kérnék a panaszkönyvet, egy-egy bejegyzés pedig csök­kentené az üzlet esélyeit a me­gyei szocialista munkaverseny­ben, különösen a „figyelmes ki­szolgálás és tapintatosság” al­kategóriában, s mivel ebben le­het a legtöbb pontot gyűjteni, jelentősen befolyásolná a pont­szerzést. A dicsérő bejegyezések kétszeresen számítanak. így — egy kis kegyes csalással — a po_ hős különösen az értékelési oe- riódusok előtt szokott jó néhány bejegyzést az arra érdemes ven­dégektől kicsikarni. Más üzle­tekben se nagyon clrkuszolnak, ha sáros lábbal libegnek be a vásárlók — mivel sártisztítóra nincs keret —, így itt se lehet szigorúbb eszközökhöz folya­modni. Tiltsák ki őket? Ez nem megy! Dobáljanak össze egy kis pénzt az alkalmazottak, s vegyenek sártisztítót? Ha bo­londok lennének! Ancsának megérné, mert csak ő takarítja a szennyet, de épp a legkisebb fizetésű hozza meg ezt az áldo­zatot? Ez sehogyan se lenne hu­mánus. Nevelőmunkával ugyan lehetne némi eredményt elérni, de ki bírja ezt idővel. A lét­számkeret egyelőre zárolt, kö­zönségnevelőt belátható időn belül nem lehet alkalmazni. Ezt egyébként külön miniszteri ren­delet is szabályozta. A helyzet javítása érdekében a Városi KISZ-Bizottság „T.szta lábbeli­vel a presszóba!” mozgalmat in­dított, s már az úttörőknek is külön foglalkozásokon előadást tartanak a presszóillemről. Itt magyarázzák meg a „sároscipő- csúnyaság” esztétikai és etikai fogalmát (az életkori sajátossá­gok figyelembevételével a kis­dobosoknak más az előadás anyaga.) Ez egyelőre helyi kez­deményezés. de a jövőt tekintve országos mozgalommá nőhet, el­végre a ma kis úttörőiből lesz­nek a holnap kávéfogyasztói. A délelőtti forgalomból az utóbbi években elég sokan ki­estek mióta a hivatalok, intéz­mények, de a termelőüzemek nagy többségében is megkez­dődött s egyre inkább terebélye. sedik a kávéfőző-mozgalom. Eleinte, mint minden, csak szűk körben létezett ez is, leginkább a főnökök előszobáiban volt ta­lálható egy-egy kisgép, nem annyira a helyi fogyasztás, ha­nem a reprezentáció kedvéért. Később a beosztottak is mind­jobban szenvedélyes kávézókká váltak, s így lett a titkárnőknek, majd utánuk más nőalkalma­zottaknak is egyik igen fontos, szakképzettségüknek nélkülöz­hetetlen vonása a kávét főzni tudás. Ám bármennyire is or­szágos méretűvé vált napjaink­ban már ez a mozgalom, — ne­vezhető kis epéskedéssel kontár­kodásnak is, hiszen nincs rá se iparengedély, se szakképzettség — nem fenyegeti az állami presszókat, hiszen mióta nemzeti italunkká vált a kávé, egyik kuncsaft a másiknak adja át szónkban is. Nyugodtan állítha­tom, minden túlzás nélkül, hogy nálunk meleg ülésváltás van. Nincs ebben semmi különös, hi­szen a kávéval is úgy vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom