Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

I BRANDT: Európai enyhülés — csak a két német állam jobb viszonyával Willy Brandt kancellár, az SPD elnöke szombaton beszédet i mondott Flensburgban. pártjá- ■ nak Schleswig—Holsten-i tartó- ! mányi konferenciáján (ebben a' tartományban áprilisban válasz- ’ tások lesznek). j Brandt beszédét elsősorban belpolitikai kérdéseknek szen­telte s részletesen ismertette re. ldrmprogramját. A külpolitikai problémákkal kapcsolatban han­goztatta: ..Hosszú évek egy helyben to- pogása után keleti politikánk­ban tett fáradozásaink hatalmas visszhangra találtak Keleten és Nyugaton egyaránt. Több he­lyeslést könyvelhetünk el, mint elutasítást. Ez annak tudható be, hogy Európában erős az akarat a béke megszilárdításá­ra és az együttműködésre. „Abból indulók ki, hogy eb­ben az évben lefektetjük a lé­nyeges alapokat a keleti politi­kában. A ratifikálással tárgyi összefüggésben van egy megfe­lelőbb nyugat-berlini rendezés.” Brandt hangsúlyozta, hogy az NSZK keleti és nyugati politi­kája összefügg. Közép-Európá- ban azonban nem lehet igazi enyhülés, hanem következik be enyhülés a két német állam vi­szonyában is. Az ellenzéknek —• folytatta a kancellár — mindezekben a kér­désekben kevés mondanivalója van. Senki sem akadályozta meg a CDU—CSU-t abban, hogy uralma idején konstruktiv ke- j lett politikát folytasson. Ma I azonban nem elegrndő már szép' szavakat mondani. (MTI) i Magyar-csehszlovák1 kereskedelmi egyezmény Budapesten befejeződtek a magyar—csehszlovák kormány­I delegáció január 7 és 22 között I tartott tárgyalásai, amellyel J előkészítették a két ország hosz- szú lejáratú kereskedelmi egyezményének megkötését. A magyar—csehszlovák gazdasági kapcsolatok következő ötéves fejlődését alapvetően meghatá­rozó okmányokat szombaton a Külkereskedelmi Minisztérium­ban dr. Bíró József es Andrej Barcák külkereskedelmi minisz­terek írták alá. Az aláírásnál jelen voltak a két kormánydelegáció tagjai, ott volt Barity Miklós, a Külügy­minisztérium csoportfőnöke. Je­len volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövete. (MTI) lov látia a hetet ho'nmentátoriink Réti Ervin: Zsákutca a Capitóliumon és a repülőtéren Erősödő barátság „Az utazás előtt bíztunk ben­ne, hogv nagyon meleg baráti fogadtatásban részesülünk. A fo­gadtatás felülmúlta várakozá­sunkat... egészében: várakozáson felül kellemes és hasznos volt az utazásunk.” Aki ismeri a politikusok nyel­vét, tudja: általában takaréko­san bánnak a jelzőkkel. Az öt­napos hivatalos finnországi lá­togatásról hazatérő Fock Jenő miniszterelnök nem a hagyomá­nyokkal szakított, hanem híven Illusztrálta északi rokonaink vendégbarátságát, a Finn Köz­társaság vezetőivel folytatott eszmecserék hangulatát. Első alkalommal járt a szoci­alista Magyar Népköztársaság kormányának elnöke — a kül­ügyminiszter és több hivatalos személyiség társaságában — Finnországban, ötnapos látoga­tásuk zsúfolt programját alapo­san kihasználták: fogadta őket Urho Kekkonen köztársasági el­nök, megbeszéléseket folytattak Ahti Karjalainen miniszterelnök­kel és Vainö Leskinen külügy­miniszterrel. A finn ipar köz­pontjába, Finnország második legnagyobb városába, Tamperébe is ellátogattak. Hyvinhaa-ben gyárakat kerestek fel. Helsinki­ben megtekintették a nemzeti múzeumot és a nemzeti színhá­196a tavasza óta — amikor a* európai biztonsági konferencia gondolata megfogalmazódott — a budapesti felhívás után a finn kormány kezdeményezése váltott ki széles körű visszhan­got. Helsinki szélesre tárta ka­puit a kontinens biztonságáért és békés jövőjéért fáradozó po­litikusok előtt Fock Jenő ós Péter János most a finn veze­tőkkel áttekintették az eszme­cserék megkezdésének esélyeit. Mint a magyar—finn tárgyalá­sokról kiadott közlemény is alá­húzza: „a felek egyetértettek abban, hogy az eddigi két-, va­lamint többoldalú tárgyalások és érintkezések hasznosnak bi­zonyultak és kifejezték remé­nyüket, hogy az érdekelt kor­mányok folytatják erőfeszítései­ket egy ilyen konferencia elő­készítésére”. Bizonyára bátorítólag hatotta finn kormányra a magyar poli­tikusok javaslata: a legutóbbi finn kezdeményezések értelmé­ben szorgalmazzák és kezdjék meg Helsinkiben a nagykövetek tanácskozásait. A magyar állás­pont szerint az is elképzelhető, hogy az eszmecserén kezdetben nem vesz részt valamennyi ér­dekelt állam. Elképzelhető — vélekedett Fock Jenő a Helsin­A világpolitika — híven e szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgás­ba hozta az egész világot. A messzi Távol-Keletről, Singa- pore-ból kelteződtek a jelenté­sek, ahol a nemzetközösséget a széthullás veszélye fenyegette, miután Anglia fel akarja újíta­ni Dél-Afrikába irányuló fegy- verszállitmányait Az ugyancsak messzi Távol-Nyugaton Chile áll a figyelem központjában, a reakció ellentámadásokkal pró­bálja megakasztarti a népi kor­mány lendületes kezdeménye­zéseit. Az északról érkezett hír­adásokban különösképpen érde­keltek voltunk, hiszen a ma­gyar—finn tárgyalások jelentős­nek bizonyultak az európai biz­tonság egészének szempontjából is. Közben folytatódott a négy­hatalmi nagyköveti eszmecsere Nyugat-Berlinről; a nyugatné­met ellenzék vezetői közül Bar- zel Varsóban, Schröder Moszk­vában járt; Pompidou francia elnök „De GauUe-i hagyomá­nyokat” követve, megtartotta sajtóértekezletét; az ENSZ-pa. lotában pedig jelöltek nevei ka­varognak azután, hogy U Thant nem akarja további öt eszten­dőre vállalni a főtitkárságot tt történésen helyileg szét­húzott mezőnye azonban nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzetközi események két leg­főbb válságcentruma változatla­nul a Közel-Kelet és Délkelet- Ázsia. Az arab világ fejlemé­nyeire kétségtelenül rányomta bélyegét a közelgő február ötö­diké, a prolongált tűzszünet le­jártának napja. Erről tárgyaltak Kairóban a jövendő négyes fö­deráció (EAK, Libia, Szudán, Szíria) vezetői, előzőleg szovjet —egyiptomi párbeszéd zajlott Pcdgornij látogatása alkalmá­ból. zsákutca. Nixon szerdán volt „félidős”, letelt elnöki meg­bízatásának első fele, s a világ — stílusosan — tiltakozó akció- napoc rendezett. Az elnöknek lassan már a jövő évi kampány­ra keil kacsintgatnia. Ennek je­gyében készült a hangsúlyozot­tan belső reformígéreteket tar­talmazó, az • Unió helyzetéről szóló jelentés is kongresszus két haza számára. Csakhogy Nixonnak számolnia kell indo­kínai magatartásának áihidal- ha La nan ellentmondásaival. Az elnök meghirdette az úgy­nevezett „Vietnamizálástaz ainei-ikai terhek csóitKan lését, a „fiúk” hazavitelét, az amerikai törvénynozas tavaiy elfogadta a Cooper-Church indítványt (ér­dekessége az ügynek, hogy az első névadó köztarsasagparti, a másik demokrata szenátor) — ez megtiltja a közvetlen katonai beavatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai nar- cok súlypontja érezhetően át­tolódott kambodzsai területre, s ott a Lón Nol féle, illetve sai- goni csapatokat az Egyesült Ál­lamok vadászbombázokkal, tü­zérséggel, rakétafegyverekkel felszerelt helikopterekkel támo­gatja. Washingtonern hivatalo­san mindmáig tagadják az ame­rikai katonai személyek jelenlé­tét Kambodzsában, de jo né­hány tudósító bizonyító feny- képfevételére el kellett Ismer­niük „összekötők” s „techniku­sok' bevetését. Nem a neveken, a lényegen múlik, az amerikai sajtó is gúnyosan tesz említést a szavakkal űzött jelentéstani játékról... más nyugati lapok Ho Si Minh-t idézik Az el­hunyt elnök annak idején csap­dába esett rókához hasonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadítani az egyik lábát, hogy beleveszejti a másikat*is. I Ügy tűnik, változások követ­keznek be a palesztin mozgalom álláspontjában — jóllehet a né­ha egymásnak ellentmondó nyi­latkozatok és cáfolatok között nehéz egyértelműen tiszta ké­pet kapni. Tény azonban, hogy a palesztin-mozgalom derékhada először jelentette ki teljes egyetértését a haladó arab or­szágok politikai rendezési törek. véseivel. (A gerillák ugyanak­kor fenntartják a cselekvési szabadságot fegyveres osztagaik számára, saját céljaik elérésére, egyelőre nem tartják megfele­lőnek a politkai rendezést.) Déikele’-Azsiátian - J amerikai sajtó egyik kedvelt szóhasználatával élve — egye­lőre nem dereng fény az alagút végén, Washington számárai ■Widen vonatkozásban teljes a! Az amerikaiak teliét to­vábbra is úgy jönnek, mintha mernének. A háború katonai, gazdasági, társad almi, bel- és külpolitikai terhei növekednek, az áhított célok mind messzebb kerülnek. Joggal váltott ki való­ságos sokkot az a pénteki hír, hogy a szabadságharcos egysé­gek gyakorlatilag megsemmisí­tették Phnom Penh, a kambod­zsai főváros repülőterét, s sú­lyos csapást mértek az ameri- kábarát rendszer légerejére. Ho­gyan akar vajon Washington „kambodzsaizálni", ha ez a fe­kete péntek elvitte a szövetsé­gest légiflottát? Vagy feladják pozícióikat — s ezt nem teszik —, vagy az amerikaiaknak sze­mélyes részt és kockázatot kell vállalniuk a folytatásból. Erre jellemző különben, hogy janu-1 ár folyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gé­pek valamilyen formában ne hajtottak volna végre akciókat a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Nixon tehát elér­kezett a legrosszabb johnsoni logikához. Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizsban századszor ült össze a Vietnam konferencia. A több mint két esztendős diplomáciai csatáro­zásnak elszomorító a mérlege, semmifajta haladás nem történt. A hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki, hogy a tárgyalóasz­talok formájában sikerült meg­egyezniük. A csii'ör’öki összejövete­lek mégsem értelmetlenek, mi­vel megmutatják a világnak, s nem utolsósorban az amerikai­aknak, miként utasít vissza Washington minden ésszerű lé­pést. Aminek következtében zsákutcák sora sötétllk. A kongresszusban, a Capitólium épületében éppúgy, mint a író- rizsi konferencia termeiben, s nem utolsósorban a Phnom Penh-i repülőtéren. zat, ahol éppen magyar szerző: Szakonyi Károly Adáshiba című darabjának előadására készültek a művészek. Bár a magyar—finn kereske­delem az utóbbi három évben örvendetesen fejlődött és értéke a háromszorosára emelkedett, korántsem merítettük ki vala­mennyi lehetőséget. Szóba ke­rült ez miniszterelnökünk hel­sinki sajtóértekezletén is, ahol elhangzott a javaslat: ha az utóbbi évek fejlődése tartósnak bizonyul, új formákat kell ke­resni, ki kell terjeszteni az ipa­ri kooperáció kereteit. A finn vezetőkkel és a gazdasági élet képviselőivel áttekintették kap­csolataink eddigi eredményeit és — miként arra Fock Jenő hazatérése után rövid nyilatko­zatában utalt — javaslatokat tettek azok továbbfejlesztésére. Helsinki azonban más okok­ból is a világsajtó érdeklődésé­nek középpontjába került mi­niszterelnökünk és külügymi­niszterünk látogatása idején kiben rendezett sajtókonferen­cián —, hogy az előzetes esz­mecserékhez később mások is csatlakoznak. Kormányunk tá­mogatja a múlt év novemberé­ben közzétett finn emlékiratot, s helsinki nagykövetünk meg­bízást kapott, hogy a biztonsági konferenciát előkészítő eszme­cseréken vegyen részt. Ha szük­séges, kormányunk különmegbí- zottat küld e konzultációkra. Mindent egybevetve rendkí­vül hasznosnak, gyümölcsöző­nek mondhatjuk Fock Jenő és Péter János finnországi tárgya­lásait. Megnyugtató érzés tudni, hogy a távoli északon élő roko­naink vezetői a megvitatott kér­désekben — beleértve a világ- politika sok időszerű témáját — velünk hasonló módon gondol­kodnak, véleményünk sok te­kintetben megegyezik. A ma­gyar kormányfő és kísérete a jól végzett munka örömével tér­hetett haza. Látogatásuk nem­csak a két ország, hanem az egész kontinens javára szolgált. A Lunohod—1 földi irányító központja A Lunohod 1 holdautó távirányítását ellátó szovjet szakembeiek egy csoportja az űrkut^fe-si távvezérlési központban. (Fotó TASZBZ—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom