Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

I

BRANDT:

Európai enyhülés — csak a két német állam jobb viszonyával

Willy Brandt kancellár, az SPD elnöke szombaton beszédet i mondott Flensburgban. pártjá- ■ nak Schleswig—Holsten-i tartó- ! mányi konferenciáján (ebben a' tartományban áprilisban válasz- ’ tások lesznek). j

Brandt beszédét elsősorban belpolitikai kérdéseknek szentelte s részletesen ismertette re. ldrmprogramját. A külpolitikai problémákkal kapcsolatban hangoztatta:

..Hosszú évek egy helyben to- pogása után keleti politikánkban tett fáradozásaink hatalmas visszhangra találtak Keleten és Nyugaton egyaránt. Több helyeslést könyvelhetünk el, mint elutasítást. Ez annak tudható be, hogy Európában erős az akarat a béke megszilárdítására és az együttműködésre.

„Abból indulók ki, hogy ebben az évben lefektetjük a lényeges alapokat a keleti politikában. A ratifikálással tárgyi összefüggésben van egy megfelelőbb nyugat-berlini rendezés.” Brandt hangsúlyozta, hogy az NSZK keleti és nyugati politikája összefügg. Közép-Európá- ban azonban nem lehet igazi enyhülés, hanem következik be enyhülés a két német állam viszonyában is.

Az ellenzéknek —• folytatta a kancellár — mindezekben a kérdésekben kevés mondanivalója van. Senki sem akadályozta meg a CDU—CSU-t abban, hogy uralma idején konstruktiv ke- j lett politikát folytasson. Ma I azonban nem elegrndő már szép' szavakat mondani. (MTI)

i Magyar-csehszlovák1 kereskedelmi egyezmény

Budapesten befejeződtek a magyar—csehszlovák kormányI delegáció január 7 és 22 között I tartott tárgyalásai, amellyel J előkészítették a két ország hosz- szú lejáratú kereskedelmi egyezményének megkötését. A magyar—csehszlovák gazdasági kapcsolatok következő ötéves fejlődését alapvetően meghatározó okmányokat szombaton a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József es Andrej Barcák külkereskedelmi miniszterek írták alá.

Az aláírásnál jelen voltak a két kormánydelegáció tagjai, ott volt Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI)

lov látia a hetet ho'nmentátoriink Réti Ervin:

Zsákutca a Capitóliumon és a repülőtéren

Erősödő barátság

„Az utazás előtt bíztunk benne, hogv nagyon meleg baráti fogadtatásban részesülünk. A fogadtatás felülmúlta várakozásunkat... egészében: várakozáson felül kellemes és hasznos volt az utazásunk.”

Aki ismeri a politikusok nyelvét, tudja: általában takarékosan bánnak a jelzőkkel. Az ötnapos hivatalos finnországi látogatásról hazatérő Fock Jenő miniszterelnök nem a hagyományokkal szakított, hanem híven Illusztrálta északi rokonaink vendégbarátságát, a Finn Köztársaság vezetőivel folytatott eszmecserék hangulatát.

Első alkalommal járt a szocialista Magyar Népköztársaság kormányának elnöke — a külügyminiszter és több hivatalos személyiség társaságában — Finnországban, ötnapos látogatásuk zsúfolt programját alaposan kihasználták: fogadta őket Urho Kekkonen köztársasági elnök, megbeszéléseket folytattak Ahti Karjalainen miniszterelnökkel és Vainö Leskinen külügyminiszterrel. A finn ipar központjába, Finnország második legnagyobb városába, Tamperébe is ellátogattak. Hyvinhaa-ben gyárakat kerestek fel. Helsinkiben megtekintették a nemzeti múzeumot és a nemzeti színhá196a tavasza óta — amikor a* európai biztonsági konferencia gondolata megfogalmazódott —

a budapesti felhívás után a finn kormány kezdeményezése váltott ki széles körű visszhangot. Helsinki szélesre tárta kapuit a kontinens biztonságáért és békés jövőjéért fáradozó politikusok előtt Fock Jenő ós Péter János most a finn vezetőkkel áttekintették az eszmecserék megkezdésének esélyeit. Mint a magyar—finn tárgyalásokról kiadott közlemény is aláhúzza: „a felek egyetértettek abban, hogy az eddigi két-, valamint többoldalú tárgyalások és érintkezések hasznosnak bizonyultak és kifejezték reményüket, hogy az érdekelt kormányok folytatják erőfeszítéseiket egy ilyen konferencia előkészítésére”.

Bizonyára bátorítólag hatotta finn kormányra a magyar politikusok javaslata: a legutóbbi finn kezdeményezések értelmében szorgalmazzák és kezdjék meg Helsinkiben a nagykövetek tanácskozásait. A magyar álláspont szerint az is elképzelhető, hogy az eszmecserén kezdetben nem vesz részt valamennyi érdekelt állam. Elképzelhető — vélekedett Fock Jenő a HelsinA világpolitika — híven e

szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgásba hozta az egész világot. A messzi Távol-Keletről, Singa- pore-ból kelteződtek a jelentések, ahol a nemzetközösséget a széthullás veszélye fenyegette, miután Anglia fel akarja újítani Dél-Afrikába irányuló fegy- verszállitmányait Az ugyancsak messzi Távol-Nyugaton Chile áll a figyelem központjában, a reakció ellentámadásokkal próbálja megakasztarti a népi kormány lendületes kezdeményezéseit. Az északról érkezett híradásokban különösképpen érdekeltek voltunk, hiszen a magyar—finn tárgyalások jelentősnek bizonyultak az európai biztonság egészének szempontjából is. Közben folytatódott a négyhatalmi nagyköveti eszmecsere Nyugat-Berlinről; a nyugatnémet ellenzék vezetői közül Bar- zel Varsóban, Schröder Moszkvában járt; Pompidou francia elnök „De GauUe-i hagyományokat” követve, megtartotta sajtóértekezletét; az ENSZ-pa. lotában pedig jelöltek nevei kavarognak azután, hogy U Thant nem akarja további öt esztendőre vállalni a főtitkárságot

tt történésen helyileg széthúzott mezőnye azonban nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzetközi események két legfőbb válságcentruma változatlanul a Közel-Kelet és Délkelet- Ázsia. Az arab világ fejleményeire kétségtelenül rányomta bélyegét a közelgő február ötödiké, a prolongált tűzszünet lejártának napja. Erről tárgyaltak Kairóban a jövendő négyes föderáció (EAK, Libia, Szudán, Szíria) vezetői, előzőleg szovjet —egyiptomi párbeszéd zajlott Pcdgornij látogatása alkalmából.

zsákutca. Nixon szerdán volt „félidős”, letelt elnöki megbízatásának első fele, s a világ — stílusosan — tiltakozó akció- napoc rendezett. Az elnöknek lassan már a jövő évi kampányra keil kacsintgatnia. Ennek jegyében készült a hangsúlyozottan belső reformígéreteket tartalmazó, az • Unió helyzetéről szóló jelentés is kongresszus két haza számára. Csakhogy Nixonnak számolnia kell indokínai magatartásának áihidal- ha La nan ellentmondásaival.

Az elnök meghirdette az úgynevezett „Vietnamizálástaz ainei-ikai terhek csóitKan lését, a „fiúk” hazavitelét, az amerikai törvénynozas tavaiy elfogadta a Cooper-Church indítványt (érdekessége az ügynek, hogy az első névadó köztarsasagparti, a másik demokrata szenátor) — ez megtiltja a közvetlen katonai beavatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai nar- cok súlypontja érezhetően áttolódott kambodzsai területre, s ott a Lón Nol féle, illetve sai- goni csapatokat az Egyesült Államok vadászbombázokkal, tüzérséggel, rakétafegyverekkel felszerelt helikopterekkel támogatja. Washingtonern hivatalosan mindmáig tagadják az amerikai katonai személyek jelenlétét Kambodzsában, de jo néhány tudósító bizonyító feny- képfevételére el kellett Ismerniük „összekötők” s „technikusok' bevetését. Nem a neveken, a lényegen múlik, az amerikai sajtó is gúnyosan tesz említést a szavakkal űzött jelentéstani játékról... más nyugati lapok Ho Si Minh-t idézik Az elhunyt elnök annak idején csapdába esett rókához hasonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadítani az egyik lábát, hogy beleveszejti a másikat*is.

I

Ügy tűnik, változások következnek be a palesztin mozgalom álláspontjában — jóllehet a néha egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és cáfolatok között nehéz egyértelműen tiszta képet kapni. Tény azonban, hogy a palesztin-mozgalom derékhada először jelentette ki teljes egyetértését a haladó arab országok politikai rendezési törek. véseivel. (A gerillák ugyanakkor fenntartják a cselekvési szabadságot fegyveres osztagaik számára, saját céljaik elérésére, egyelőre nem tartják megfelelőnek a politkai rendezést.)

Déikele’-Azsiátian - J

amerikai sajtó egyik kedvelt szóhasználatával élve — egyelőre nem dereng fény az alagút végén, Washington számárai ■Widen vonatkozásban teljes a!

Az amerikaiak teliét továbbra is úgy jönnek, mintha mernének. A háború katonai, gazdasági, társad almi, bel- és külpolitikai terhei növekednek, az áhított célok mind messzebb kerülnek. Joggal váltott ki valóságos sokkot az a pénteki hír, hogy a szabadságharcos egységek gyakorlatilag megsemmisítették Phnom Penh, a kambodzsai főváros repülőterét, s súlyos csapást mértek az ameri- kábarát rendszer légerejére. Hogyan akar vajon Washington „kambodzsaizálni", ha ez a fekete péntek elvitte a szövetségest légiflottát? Vagy feladják pozícióikat — s ezt nem teszik —, vagy az amerikaiaknak személyes részt és kockázatot kell vállalniuk a folytatásból. Erre jellemző különben, hogy janu-1

ár folyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gépek valamilyen formában ne hajtottak volna végre akciókat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nixon tehát elérkezett a legrosszabb johnsoni logikához.

Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizsban századszor ült össze a Vietnam konferencia. A több mint két esztendős diplomáciai csatározásnak elszomorító a mérlege, semmifajta haladás nem történt. A hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki, hogy a tárgyalóasztalok formájában sikerült megegyezniük.

A csii'ör’öki összejövetelek mégsem értelmetlenek, mivel megmutatják a világnak, s nem utolsósorban az amerikaiaknak, miként utasít vissza Washington minden ésszerű lépést. Aminek következtében zsákutcák sora sötétllk. A kongresszusban, a Capitólium épületében éppúgy, mint a író- rizsi konferencia termeiben, s nem utolsósorban a Phnom Penh-i repülőtéren.

zat, ahol éppen magyar szerző: Szakonyi Károly Adáshiba című darabjának előadására készültek a művészek.

Bár a magyar—finn kereskedelem az utóbbi három évben örvendetesen fejlődött és értéke a háromszorosára emelkedett, korántsem merítettük ki valamennyi lehetőséget. Szóba került ez miniszterelnökünk helsinki sajtóértekezletén is, ahol elhangzott a javaslat: ha az utóbbi évek fejlődése tartósnak bizonyul, új formákat kell keresni, ki kell terjeszteni az ipari kooperáció kereteit. A finn vezetőkkel és a gazdasági élet képviselőivel áttekintették kapcsolataink eddigi eredményeit és — miként arra Fock Jenő hazatérése után rövid nyilatkozatában utalt — javaslatokat tettek azok továbbfejlesztésére.

Helsinki azonban más okokból is a világsajtó érdeklődésének középpontjába került miniszterelnökünk és külügyminiszterünk látogatása idején

kiben rendezett sajtókonferencián —, hogy az előzetes eszmecserékhez később mások is csatlakoznak. Kormányunk támogatja a múlt év novemberében közzétett finn emlékiratot, s helsinki nagykövetünk megbízást kapott, hogy a biztonsági konferenciát előkészítő eszmecseréken vegyen részt. Ha szükséges, kormányunk különmegbí- zottat küld e konzultációkra.

Mindent egybevetve rendkívül hasznosnak, gyümölcsözőnek mondhatjuk Fock Jenő és Péter János finnországi tárgyalásait. Megnyugtató érzés tudni, hogy a távoli északon élő rokonaink vezetői a megvitatott kérdésekben — beleértve a világ- politika sok időszerű témáját — velünk hasonló módon gondolkodnak, véleményünk sok tekintetben megegyezik. A magyar kormányfő és kísérete a jól végzett munka örömével térhetett haza. Látogatásuk nemcsak a két ország, hanem az egész kontinens javára szolgált.

A Lunohod—1 földi irányító központja

A Lunohod 1 holdautó távirányítását ellátó szovjet szakembeiek egy csoportja az űrkut^fe-si távvezérlési központban. (Fotó TASZBZ—MTI—KS)