Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
Hogyan lehet fogyókúrázni? Szilárd Adám buesai tudósítónk kissé humoros formában ír, bár nagyon komoly, közérdekű témát feszeget. „Olvasom a Pedagógusok Lapjában — írja —, egyik kartársnőm humoros írását, melynek lényege, hogy aki fogyni akar, annak nem szükséges a különböző kúrák [ kálváriáját végigjárni, hanem egyszerűen a gyermekélelmezési j intézményeknél kell táplálko- | zási gondjaira gyógyírt keresni. Viccesen így van a dolog, de komolyra fordítva a szót, a jelenleg érvényben levő norma szerint az évekkel ezelőtt megállapított 7,10 forintból kell kiállítani a napköziben az egy főre eső étkezést, melyben tízórai, ebéd és uzsonna foglaltatik. Az alapvető baj, hogy a norma megállapítása óta számos étkezési nyersanyag ára lényegesen emelkedett. Van ahol ez az emelkedés 100 százalékos. Főhet tehát az élelmezésvezetők feje, amikor a heti étrendet összeállítják, melynél törekedni kell a változatosságra és a kalóriaértékre is. Különösen nehéz ez az Olyan kis községekben, ahol nincs rendszeres ellátást biztosító zöldségüzlet, sokszor az anyag- beszerző magántermelőktől kénytelen vásárolni, akiknél az árak természetesen mindig magasabbak. Segített a Dózsa-brigád Boldizsár Gyula tudósítónk egy igen szép, társadalmi össze- fogásról tájékoztat bennünket. | Szívesen adunk helyt ennek, mivel sokan követhetnék a másokon való segítés példáját. Laczkó István békéscsabai lakos 40 évig szolgálta a vasutat Majd rokkantsági nyugdíjba ment. Háza a belvíz idején ösz- szeomlott. Fel kellett építem. Kapott is kamatmentes kölcsönt, azonban a vállalkozó, bár igyekezett a lakást időben átadni, nem tudta ezt a munkát elvégezni, a falak bizonyos magasságnál összedőltek. Laczkó István és felesége így még nagyobb bajba jutott. Amikor a MÁV békéscsabai fűtőházának Dózsa-brigádja tudomást szerzett az esetről, vállalta, hogy társadalmi munkában segíti az építkezést. A brigád tagjai nagy lelkesedéssel és aktivitással dol) goztak, s azóta a Laczkó család beköltözött a házba, nem győzve köszönetét mondani a segítségért. A Dózsa-brigád megérdemli a legnagyobb elismerést e nemes gesztusért, a bajba jutottakon való gyors segítségért. Kérdezik névtelen levélíróink, akik elpanaszolják, hogy Békéscsabán, a Berzsenyi és a Degré utca sarkán nap, mint nap többször veszélyezteti a járókelők testi épségét egy gépkocsi, amely a járdán megy és a Kárpát utcába fordul be. Talán bizony sajnálja az autóját — írják többek között —, pedig annak semmi helye nincs a járdán, tudvalevő, hogy az a Jó lenne ezt a problémát már megnyugtatóan rendezni, ha másként nem megy, hát olyan módon, hogy úgy a személyi hozzájárulást, mint az állami támogatást növelni, hogy az így kialakuló összegből már elfogadható közétkeztetést biztosít, hassanak.” gyalogosoké. Kérjük szíves segítségüket, annál is inkább, mivel sok gyermek is van ezen a környéken, s a szülők nem tudnak nyugodtan dolgozni, attól való félelmükben, hogy gyermeküket valami baj éri ilyen körülmények között a járdán. Pedig elég veszélynek vannak kitéve enél- kül is az átkelőhelyeken, útelágazásoknál. Szívesen segítenénk olvasóinknak, azonban legnagyobb sajnálatunkra nem közölték a gépkocsi rendszámát, így nem tudjuk tájékoztatni az illetékeseket, hogy ki követi el nap. mint nap ezt a szabálytalanságot. I Bírálatok, javaslatok Autó a járdán? Ne legyen esti hírlap! Olvasóink szeretik lapunkat, | hogy ez mennyire így van, erről ír Dömény Ferenc békéscsabai olvasónk. „Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az Esti Hírlapot nagyon kedvelem, s nem is erről van szó a címben. Több napilapot is szívesen olvasok, de nem tagadom, hogy leginkább a Békés megyei Népújságot. Egyszerű a magyarázat: A legfontosabb kül- és belpolitikai események mellett a megyénk területén történtekről tájékoztat. Egy dologgal azonban sehogyan sem tudok megbarátkozni. Hosszú évek óta előfizetője vagyok. Néhány évig rendszeresen reggelenként kaptam kézhez, mielőtt munkába mentem. Gondolom, most nem egyedül, hanem több ezer olvasótársammal együtt bosszankodom azon, hogy még a megye székhelyén, Békéscsabán — például a Kulich Gyula Lakótelepre — sem érkezik időben, csak a késő délelőtti órákban. Vasárnap és ünnepnapokon néha háromszor, négyszer is lemegyek a postaládát megnézni. Bizonyára sokan teszik ezt rajtam kívül. Igen kellemetlen ez az emeleti séta, | jó lenne, ha a kézbesítést most is úgy végeznék, hogy ne legyen „esti hírlap” a Népújság. Kérem a szerkesztőség segítségét ehhez”. Megjegyzésünk: többször érke- :ett hozzánk hasonló panasz, ezeket továbbítottuk a postának, a hírlapterjesztőknek, s nem eredménytelenül. Reméljük, ezúttal is találnak megoldást ennek orvoslására. Tejfel, vagy tejszín? Az egyre bővülő áruválaszték jó dolog. Éppen ezért örömmel fedezték fel a vásárlók, hogy az élelmiszerboltokban a poharas tejfelhez hasonló csomagolásban megjelent a tejszín is. A baj csupán az, hogy nemcsak a csomagolás azonos, hanem a címke is. Aprócska papíron halvány betűkkel, alig olvashatóan jelzi, hogy mi van a pohárban. Ezek a kis címkék egy csöppnyi ned- j vességtől időnként leválnak. így aztán a vásárlók totózhatnak, j vajon tejfel, vagy tejszín van a pohárban. Nemegyszer előfordult már, kellemes, vagy kellemetlen csalódás emiatt. Vajon ki vallja ennek a kárát? Néha bizony a vásárló is... Végleg lezárult a kislexhon-iígy A napokban felkereste rovatunkat és köszönetét mondott Balázs M.hály békéscsabai lakos azért a segítségért, amit a Szerkesszen velünk a számára tévesen számlázott kislexikonügy tisztázásában nyújtott. A Könyvterjesztő és a Szegedi Postaigazgatóság a sérelmes tévedést azóta rendezte Ha nem is jelentős összegben, de mégis eredménnyel zárult ez a probléma is. az AKOV-nek címezve 5 Két levél is érkezett szerkesz- I tőségünkhöz a békéscsabai helyi járatú autóbuszokkal kapcsolat- i ban. K. Gy. aláírással olvasónk kifogásolja, hogy a buszmegállóknál elhelyezett táblákon ne- j hezen olvashatóik az indulási idő- pontok, szerinte csak nagyító- j val lehet valamit ki betűzni, kü- j lönösen ott, ahol a hivatalos menetrend egyik lapját ragasztották ki. A levél alapján rajzolónk így képzelte el a menetrendek böngészését. Tréfán kívül: olvasónkkal mi is egyetértünk, ha már az AKÖV nem sajnált anyagiakat a táblák elkészítéséhez, akkor helyes lett volna olvashatóbb feliratokat is készíttetni. A másik javaslat: helyes lenne az: a gyakorlatot folytatni az AKÖV részéről, ami régebben volt, vagyis hogy a buszokon nemcsak elöl, hanem hátul is felrakták a helyi járat számát jelző táblát. Ez mostanában hiányzik, pedig a tájékoztatás szempontjából fontos lenne. „Utasok” aláírással az Urszi- nyi Dezsőné utcából érkezett levél, melyben a 8-as járattal kapcsolatban emelnek kifogást. Olvasóink nem tudják mire vélni, hogy a buszmegállót a 29-es szám alól áttették a 25-ös számú ház elé. Az előbbinél széles járda állt az utasok rendelke4 1971. JANUÁR 31. zésére, így a le- és felszállás kényelmes és biztonságos volt. Az utóbbinál viszont fennáll a balesetveszély a gödrök és buckák miatt S hogy a panaszokból ne fogyjunk ki, még egy: többen kifogásolták már nem egy alkalom, mai, hogy a 8-as és a 10-es autóbusz reggeli járatai rendszerint zsúfoltak, mert már a Kulich Gyula lakótelep első megállójánál megtelnek. Így a következő megállóknál várakozók sokszor lemaradnak. Ezt jó néhányszor tapasztalhatták az AKÖV forgalmi osztályának illetékesei is, akik időnként szintén ezen a járatokon utaznak. Változás azonban még nem történt, javasolnánk, hogy ne csak a 8-as járai kapjon kisegítő kocsit, hanem 7 óra 40 perckor a 10-es is. 31. Ezekben a délutáni óráikban sok „átnéző” vendégünk is van, akik nagy ritkán fogyasztanak, csak végigszaladnak a helyiségben, hogy megnyugodjanak, akit keresnek, nincs itt. Legtöbbjük féltékeny férj vagy feleség. Hogy ezeken mennyit röhög mindenki! Csak nem gondolják komolyan, hogy a félrelépni kívánkozó házastársak éppen itt nálunk, ahol annyi csupa szem és fül vendég megfordul, randalíroznak? A legmurisabb közülük Murányi doktor. A több mint húszévi korkülönbség miatt mániákusan gyanúsítja feleségét s csak akkor nyugodt, ha az asszony otthon van. Még rendelés közben is képes esetenként az SZTK-ból hazatelefonálni. Nevetségessé válásához még az is hozzátartozik, hogy eleinte semmi alapja nem volt a gyanakvásra, azonban más egyéb mellett az állandó kémkedés is belehajszolta a fiatal nejt a házassógtörésbe. Mór évek óta rendszeresen gyakorolja ezt a tevékenységet, szinkronban az öreg orvos rendelési idejével. Murányi két darab százassal többet fizet — ősze- rinte neje tudta nélkül — a háztartási alkalmazottnak, aki köteles felesége minden lépéséről beszámolni, de e különleges védőőrizetnék csak látszólag van hatása, mert Mariska néni mindent elmondott a nagyságos asszonynak, aki szintén ugyanannyit ad neki (meg a használt ruhákból is egy-egy kosárrava- lót esetenként), ha se nem lát, se nem hall. így azután semmi akadálya, hogy az egyik ifjú fogtechnikus csillapítgassa Mu- rányiné szerelmi szenvedélyét, míg az öreg dokit hivatalos kötelessége elszólítja hazulról. Murányi most is' végigjártatta szemét a rekeszeken, s már sietett is haza, de útközben még néhány szál virágot vett nejének. (Valamit mindennap adni kell a családi harmónia érdekében.) Így szaladt el a délután ezen a napon. A többi se sokkal különb, hiszen a vendégek törzsgárdája ugyanaz, akik pedig esak esetenként térnek be, az összképen nem változtatnak semmit. A kuriózumesetek felsorolására nem vállalkozhatom. Egyrészt, mert sok megtörtént, s mi a garancia arra, hogv az egyszer előfordulók az általánosat tükrözik? Másrészt pedig ígéretem is köt, hiszen csak egy megtörtént _ napomat kívánom elkeseregni, s már így is itt-ott túlléptem a keretet. De melyik vén asztal nem válik fecsegővé? Hátra leve időm bizonytalan lévén, attól is rettegnem kell. vajon el bírom-e keseregni az estét? (A két alak ismét itt ólálkodik. Már leszállt a szürkeség. A legyek fertelmes hada nem repdes körülöttem, de a szúnyogok már esti kalákára készülődnek. Az ég tiszta, viharra nincs kilátás. Az első csillagok fénye már rám esik. Tanúi lehetnek szomorú végemnek. A sötétedés sietteti a beteljesedést, hiszen a legtöbb disznósá- got nappal tervelik ki, de éjszaka hajtják végre a két lábon járni tudó, gondolkodó lények. Ezek se mernek nappal végezni velem. Az egyik itt maradt e kijáratnál, a másik meg elfordítja a kapun a reteszt. Ügy látszik, csak elvisznek. Nem itt hajtják végre az ítéletet. Már ki is nyitotta félig a kaput. Lépéseket hallok a presszó felől. Mindketten az utcára osonnak. Miért tűntek el? Mégiscsak van kegyelem a mai éjszakára? Valaki a lábamra vizel. Szegény, ha nem bírta már megtenni azt a pár lépést! Elmegy. Folytathatom az emlékezést.) AZ ESTE Az esték hangulata egészen különleges, mióta zenekarunk van. Vége az álmosságnak, a monoton suttogó tereferéknek, s bizony, még az intim megbeszéléseket is megcsappan tóttá. Általában ritkábban fordulnak elő azok a tipikus presszójelenségek, melyek a délelőttökre és a délutánokra jellemzők. Ennek a napszaknak is megvannak a maga sajátos vendégei, truppjai, esténként betévedt alakjai, mégis más minden. A csillárok fényében megváltoznak az arcok, a falak és a bútorok is más színt kapnak A személyzet is felébred délutáni álmosságából, gyorsabban mozognak a kezek a
