Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

KORO STAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A hűség könyve I „Csoór Istvánról azt tud­ta az irodalmi köztudat, hogy vidéki, tiszántúli író, akinek 43-ban két regényét kinyomtatva, szállítás köz­ben verte szét a légitáma­dás, aztán az ötvenes évek­ben különös -tehetségű, színművészeti főiskolás fia halála verte ki kezéből a tollat, és ha meg is jelent a Tiszatájban, ha Szegeden ki is adták novelláit 63- ban, megcsendesedett im­már a tüze. És akkor a hatvanéves Gsoór István Gyuláról felküld egy re­gényt a Szépirodalminak, amit sürgősen ki kellett ad­ni. A „Hegy és göröngy” akár egy mai fiatal író KRITIKA A „Szocialista Művészetért" című lapban olvastuk munkája is lehetne. Nem annyira az ábrázolt élet­szakasz terjedelme és az elemzés aprólékossága mi­att, mert Csoór e tekintet­ben régi vágású volt, év­tizedeket elevenített fel. A megírás- és a látásmódban fiatal. Először is korszerű filmregényt írt. Ezt nem kell magyarázni. Másrészt az időben-mozgást artista­A hűséges ember jóban, rosszban kitart sze­rette mellett Állhatatosnak is mondják, aki élveihez, elhatározásához, vélemé­nyéhez szilárdan és kitar­tóan ragaszkodik. Ebben már az is benne van, hogy nem kutyahűségről, nem az ösztön kötődéséről van szó, hanem magas szintű ér­telmi kapcsolatról. Mérhető-e a hűség? Nem, mert nincs mértékegysége. De mutatója, lakmuszpapír­ja van. A megpróbáltatás. A napos oldalon könnyű hűségesnek látszani. Nem biztos, hogy egy jól klima- tizált szobában elhangzott hűs’ógvallomás ugyanolyan értékű, mint egy nyirkos, hideg latyakban, fogvacog­ta tó télben odanyűjtott kéz. Igaz, közihely: megméri az embert az idő. A hűségnek gyönyörű irodalma van. Hűség a hit­veshez: Radnóti költészete; hűség az elvhez, a jövő­höz, a szabadsághoz: Gab­riel Péri: Daloló holnapok; hűség az emberhez: Julius Fucsik... Tragikus élethelyzetek­ben, nagy próbatétel alatt tett vallomások ezek. Ami­kor formát kaptak a gon­dolatok, a szerzők mind­egyike halál veszélyben volt, s mindegyike tudta, számá­ra bevégeztetett. Nagy iz- zású, irodalmi alkotásban hagyták végrendeletül: ha újra kezdhetnék, ugyanígy élnének... — folytassátok, emberek...! Hűségokmányok azok a művek is, amelyek egy-egy nehéz időszakról később születve szólnak, amelyek­nek a szerzői részesei vol­tak az eseményeknek, és azokról vallanak. Ilyenkor az életpálya későbbi alaku­lására is kíváncsi az olva­só, mert ez nagyon sokat eldönt — az idő nagy bíró. A kérdés ilyenkor az, hogy a szerző folytatta-e múlt­ját vagy megtagadta? Áru­lóvá vált-e a megpróbálta­tások tanulságaként, vagy töretlenül, állhatatosan jár­ja tovább az elvei diktálta utat? Hogy mondja a költő: „Az erőtlen csügged, az erős megállja”. Sik Endre 2* kí2; tetősét — Vihar a levelet... —azért vezettem be az elő­ző okfejtésekkel, mert a kötet leglényegesebb mon­danivalójának a leírt gon­dolatsort érzem. Vagyis — ha szabad így írnom — a könyv egyik tézise: „Az igazi forradalmár akkor is forradalmár marad, ha a forradalomtól igaztalanul pofonokat kap.” A Vihar a levelet... című könyv a „Próbaévek” foly­tatása. Nehéz időkről szá­mán látja meg újra szere­tett hazáját. „Itthon vagyok újra. Fogadj kebledre, szü­lőhazám.” A könyv záró­mondatát idéztük. Aki elolvassa a memoárt, megérti, miért választottam cikkem címéül azt, hogy Sík Endre új kötete, a hű­ség könyve. Kük olvassák el? Ma! alakítói , még erősebbek legyenek, hi­tükben, elkötelezettségük­ben... Az esetleges megsér­tődve visszahúzódottak, akiket ilyen vagy olyan mellőzés ért, vagy ők úgy vélik, és talán nem is a legmegfelelőbben gyógyít- gatják meglevő vagy kép­zelt sebeiket... S főleg a fi­atalok, a „daloló holnapok” emberei, akiknek most ala­kul jellemük — eszmény­képektől is befolyásolva. Nekik a legnehezebb vala­mit is mondani, hogy így vagy úgy értelmezzék a művet. Csak talán annyit, hogy a szerző életútja ön­magáért beszél: történjen bármi is a helyes úton já­ró kommunistákkal, az ér­telmes elv előbb-utóbb megadja igazságukat. Tiszai Lajos mól be, az 1930-as évék, majd a Nagy Honvédő Há­ború szovjetunióbeld ese­ményedről, elsősorban a ma­gyar emigráció életéről, sorsáról. A könyv szereplői — szovjet emberek és kom­munista emigránsok — a szerző személyes imerősed, közülük sokan barátai. Kit hová sodort a vihar, ki, hogyan állta meg helyét, mint kommunista, és ki hogyan élte át — ha túlél­te — a személyi kultusz viszontagságait és a négy évig tartó háború szörnyű­ségeit? A marxista tudós — iNep- köztársaságunk volt kül­ügyminisztere — a vérbeli forradalmár töretlen hité­vel tekint vissza az ellent­mondásokkal terhes tíz év­re, megmutatva annak fény. és árnyoldalait Számunkra egész sor is­merősről olvashatunk a kötetben, akik a bizalmat­lanság fojtó légkörében, ha­zájuktól elszakítva is né­pük boldogabb jövőjéért küzdöttek. Sokukra rásü­tötték az áruló bélyegét és örökre eltűntek. Sík Endre is megjárta a maga kálváriáját. Koholt vádak alapján kizárták a szovjet pártból, elmozdí­tották állásából, és a nagy- tudású professzor még a betevő falatjait is alig-alig tudta megkeresni. Pótol­hatatlan könyveit adogatta él néhány kopejkáért, hogy kenyeret vásároljon a csa­ládjának. De megpróbáltatásai el­lenére is töretlen maradt hitében. Amikor a Szovjet­uniót megtámadta Hitler, katonai szolgálatra jelent­kezett. Visszautasították. Újra és újra, állandóan lehetőséget keres, hogy harcolhasson a fasizmus el­len. A legnehezebb napok­ban — a német csapatok Moszkva alatt álltak — ténylegesen a moszkvai rá­dió magyar nyelvű adásait vezette, de hivatalosan nem ő irányítja ezt a nagyon fontos sajtószervet sem — csak a munkája kellett, de nem bíztak benne. Sík End­re akkor fogalmazta meg azt a gondolatot, amelyet a könyv egyik téziseként idéztünk. Nehéz helyzetben élt ezekben az években a szovjetunióbeli magyar emigráció. Rákosi Mátyás Moszkvába érkezése tovább bonyolította a viszonyokat Karakterisztikus képet ka­punk Rákosi Mátyás emig­rációbeli működéséről, em­beri arculatáról, gyengesé­geiről. Elérkezik a nagy nap, a moszkvai magyar emigrá­ció hazatérhet. Sík Endré­vel is Budapestre tart a repülőgép-. Harminc év — Esővitorlákon mindent betöltve Képek elveszett édenkertje, Csepp élet, s halomnyi gőg — — mi van bennetek? — Te kedves lélek eltűnsz egy napon — bár élet! — úgy szerettelek — Mert irgalom és düh egyszerre volt benned gőgös, és szelíd. Ö! — De ha már nem suhan benned a fény, éveid napjai között Ö! — Lelj hát hajlékodra lélek s szállj alá a földre, Ha már leánytestek finoman égő parazsában nem nyugodsz, Aludj tárgyak tenyerében S ne fájjon a sorsod hanem húzzon éned Bókolva, súlyos díszkoporsót éveid fölé Te pedig hát elkocogj a sarokba ember, hol senki sem keres, míg lábaid biztosan szétveted, S ne kiabáld többé, Hol a lelkem? 1 Hol a leikem!? Hanem szelídséged plakátjait Teregesd napjaid komor oszlopaira Ismerve külön mindegyiket, Kacagj hát most, amikor még senki sem keres. Song, egy élet margójára Kóté Sándor bzlovók György Gyűrű ügyességgel csinálta végig, és teremtett egy vérből- húsból való, pozitív, úgy­nevezett egyszerű ember- alakot, aki kibírta a konst­ruált perek zúzmarás éveit börtönben. És a többi alak­ja is csupa kisember a fél­múltból, a felszabadulás után, az ötvenes évekből, a „mi utcánkból”. Mily ele­venek, mellettünk élt em­berek! Aztán még egy do­log: a tiszántúli falu fel- szabadulásáról oly mar­káns, feledhetetlen képet se Szabó Pál, se Cseres nem írt, mint Gsoór e regényé­ben. Végre egy nem gör­csös, formai világmegvál­tásért íródott mű, egy va­lódi — népkönyv...” V, Bahnovs Aki öt percre zseni volt 0 készítményt egyszerűen ozarinnak ne­vezik. Ha ön 5 percre zse­ni akar lenni, menjen be a patikába és vegye meg. Igaz, hogy az ozarint csak receptre ad­ják, de ha nagyon kéri, ak­kor recept nélkül is meg­kaphatja. Az az ember, aki felta­lálta az ozarint, a legjobb barátom volt. Még akkor, amikor pénzért sem lehe­tett kapni, mert minden milligrammját csak az ENSZ különleges engedélye alapján adták ki, megaján­dékozott egy egész tablet­tával, ebből a csodatevő szerből. — Tudom — mondta a barátom —, hogy te már tíz éve dolgozol a találmá­nyodon. Ez a tabletta segít neked rögtön befejezni a munkádat. — De a tabletta hatása mindössze 5 perc! — Na és? öt percre zse­ninek lenni — ez több, mint bármely találmányod­hoz szükséges. Persze, ha például Newton nem gon­dolkodott volna már előbb is a gravitáción, akkor hi­ába esett volna le az al­ma. így viszont a törvény felismerése nem tartott to­vább egy percnél. Egy perc alatt rájött arra, amit előbb nem látott, észrevette, az összefüggést a különböző jelenségek között és így megvilágosodott előtte a Nagy Igazság. Neked vi­szont öt perced lesz. Te annyi évi munkát fektettél elméletedbe, olyan mennyi­ségű anyagot halmoztál fel, hogy egy pillanat elég lesz és mindent a helyén fogsz látni. — Fogd! — mondta, és felém nyújtott egy kis műanyag dobozt, amely az értékes tablettát rejtette magában. Sem magam, sem baráta­im nem kételkedtünk ab­ban, hogy én tehetséges va­gyok és eredményesen dol­gozom. Az intézetben büsz­kék voltak rám. A találmá­nyom, amelybe tíz évet fektettem és megoldását életcélomként tűztem ma­gam elé, egy szép nap iga­zi dicsőséget tartogatott számomra. És az ozarin tabletta egész közel hozhat­ta ezt a napot. Alig ment el a barátom, bezárkóztam, megtöltöttem toliamat tintával, kezein ügyébe helyeztem egy kö- teg tiszta papírt, hogy fel tudjam jegyezni zseniális gondolataimat, amelyek rögtön eszembe fognak jut­ni, és bevettem a tablettát: Alig nyeltem le, türel­metlenül kezdtem várni a zseniális gondolatokat a nagy igazságok feltárulá- sát. És az orazin hatott Va­lóban befejeztem sok éves mimikámat megláttam azt amit eddig soha senki nem vett észre, a nagy igazsá­gok feltárultak előttem. Már az ozarin hatásának első percében rájöttem, hogy találmányom egy fa­batkát sem ér, és semmi értelme az egésznek. A második percbén meg­világosodott előttem, hogy tehetségtelen vagyok. A maradék három pere­ben egy beadványt készí­tettem igazgatómnak. Eb­ben engedélyt kértem arra, hogy abbahagyjam munká­mat a találmányomon, mi­vel az teljesen értelmetlen és haszontalan. Később mindenki azt mondta, hogy ez a bead­vány zseniális munka volt. * Tehát, amint] már mond­tam, megkezdődött az oza­rin árusítása. Kérjék min­den gyógyszertárban! (Per­sze az Önök helyében én először jól meggondolnám, és csak azután vásárolnám meg!) Fordította: Sass Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom