Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
Németországot járva Gyepes tér a brandenburgi kapunál O Az újjáépítést szimbolizáló kelet-berlini szobor és tv- ! torony. A fényképész gondolati egy- j seget fejezett ki, amikor a 361 ■ és fél méter magas kelet-ber- j lini tv-toronyról készült felvé-1 telt és az újjáépítést szimboli- j záló szobor fényképét művészi- I leg eggyé ötvözte. A képet nézve, de még inkább, amikor kü- i lön-külöcn láttam a tv-tomyot és a szobrot, akaratlanul eszem- j be jutottak Hitler szavai: „Vaj helyett ágyút!” Akkor meg, . mintha halántékom lüktetésébe , ágyazódtak volna bele, miután ! a mauzóleumba kalauzolt Max ; Schlosser, az NDK lapkiadó és í nyomdaipari igazgatóság (Zent- ! rag) munkatársa. Nem őrzi ez ! az épület senkinek a bebalzsa- | mozott testét; a márvínylapok- ! kai bevont falakon koszorúk, függnek s a terem márványla-í pókkal borítót* padozatának kö- j zepén örökláng lobog, melynek: előterében az egyik oldalon a I fasizmus áldozatainak, a másik oldalon pedig a fasizmus elleni harcban elesett mártírok emlékét Őrző szavak idézik az emberiség történetének legiszonyatosabb időszakát. A keletberliniek kegyelettel adózva a | mártíroknak és az áldozatoknak j a haláltáborok földjéből és a! második világháború öldöklő! harcaiban feldúlt szovjet földből | vittek a mauzóleumba és he- 1 lyezték el az örökláng alapzatába. Némán álltam Max Schlosser mellett és újra íelidéződött ben- j nem Hitler hencegése, mint hét évvel azelőtt Buchenwaldban, melynek múzeumában szakadt gyermekcipőket, játékokat, em- béri bőrből hasított szíjakat lát- ! tam. Nem is volna szabad azt; a hencegést soha elfeledni, a történelmet tanítók plántálják mélyen az új nemzedékbe, hiszen úgy szórta a Führer e szavakat: „nincsenek erkölcsi gátlásaim!”, mint a szántó-vető a mezőn kocsiról vasvillával a trágyát. Hát erre Buchenwald is bizonyság, csaknem kétszázezer embert gyilkoltak ott meg. Németeket, cseheket, lengyeleket, franciákat, magyarokat, hirtelen nem is tudnám felsorolni, hogy még milyen nemzet fiait. S ahogy’ Berlin belvárosának utcáin, útjain, a Karl Marx Alleen szememet „legeltettem” a temérdek égbenyúló új épületen, Goethe nemzetének fiai erkölcsi ereje terebélyesedett ki előttem. Az újjáépítést szimbolizáló szobor művészi ábrázolása megelevenedett a valóságban. A szálas Max Schlosser harminc éve él Berlinben s ezért ismeri a város legújabbkori történetét is. Ügy beszélt róla, mint anya a gyermekéről. És joggal, hiszen az üszkös romok közt építették fel a tv-tomyot is, melynek kilátó körfolyosója 200 méternyi magasságban van, két lift kétóránként négyszáz látogatót szállít le-fel. Akkor is j sorban álltak, amikor ott vöt- j tam. Kétszázhét-méternyi magasságban van a torony kávé-: háza, melyben elférnek vagy i százötvenen. Lehet, hogy töb-1 ben, mert csak szemmel „mér- j tem”. És szeretném majd annak idején megnézni azt a tizen- j négy-emeletes lakóházat is, j amikor elkészül, amely a Moll- , strassen épül, melynek három J felső emeleti lakói maguk ála- I kíthatják a szobák nagyságát, j mert belső falaiknak helyét tét- , szés szerint variálhatják. Goethe nemzetének fial elűzték az erkölcsi gátlástalanság ' ördögét, de nem múlt ki, ott setteng közelüKben. A brandenburgi kapu előtt húzódó Kelet- és Nyugat-berlini határ mentén, az ott levő átkelőhelytől vagy százmétemyire álltunk, amikor Max Schlosser megemlítette: bizonyára furcsának találom, hogy a gyeppel borított üres térséget nem építették be. Kíváncsi tekintetemre rögvest válaszolt is, hogy még a második j világháború előtt az Egyesült Államok megvásárolta azt. Azután megmutatta azt a házat, amely Nyugat-Berlinben van s a tövében futó gyalogjáró pedig Kelet-Berlinben. A kétfelé szakított város határát ezen a helyen csak úgy tudták zárttá tenni, hogy beljebb építették a záró akadályokat, hiszen akár a meg mögöttünk a gyeppel félkörbe zárt parkírozó helyen, néhány perccel később pedig az átkelő sorompóját az őr egy szürke Személygépkocsinak nyitotta fel. Mielőtt a záróvonalat nem építették meg, képtelenség volt ezrek tízezrek állandó mozgását ellenőrizni. Pedig erre nagy szükség van, hiszen Nyugat-Berlinben vannak olyan csoportok, melyeknek tagjai nem is nagyon régen képesek voltak arra, hogy a második világháború befejezése után 25 évvel az emlékmű előtt őrt álló szovjet katonára rálőjenek. Azt hiszem, ezekkel rokon gondolatokat táplálnak annak a nyugat-berlini sajtukonszemnek az emberei, akik a kettészakított város határvonala mellé építették lizenvalahány emeletes székhazukat és fényreklámaikat úgy szereltették tel az épületre, hogy éjszaka a kelet-berliniek lássák villogásukat. Nem messzire esők ez a sajtópalota attól a Kelet- Berlinben fekvő épülettől, melyben Göbbels székelt, a német fasiszták propagandaminisztere, aki gyermekeit ciánkálival ölte meg, amikor már nem gátolhatták meg a fasizmus pusztulását sem a vaj helyett gyártott ágyúk, sem a hitleri „Kátéból” kölcsönzött erkölcsi gátlástalanságot sziszegő szavai. Ezen a környéken húzódik meg a púpozott föld alatt, gyeppel benőve, a brandenburgi kaputól vagy kétszáz méternyire Kelet-Berlinben, Hitler A kelet-berlini mauzóleum. ház földszinti ablakain is átjárhatott Nyugat-Berlinből bárki minden ellenőrzés nélkül. A záró akadályok megépítése óta átkelőhelyek vannak, s reggel hét órától átmehetnek a nyugati városrészből a keletibe, csak éjfélig vissza kell térniük. Bizonyságul nyugat-berlini fekete taxi állt bunkerje. Mementó az, mint ahogyan a kapu másik oldalán vagy száz méternyire, Nyugat-Berlinben a hamu-szürkén ásító Reichstag is. Ásít, mert a háborúban beomlott kupoláját még nem állították helyre... Cserei Pál (Folytatjuk) A hvant című szovjet folyóirat főszerkesztője Békéscsabán A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezetének vendégeként egy napot Békéscsabán és Gyulán töltött Leskovcev elvtárs, a Kvant című szovjet természettudomájflft mmssn A 1970. DECEMBER 3. nyi folyóirat főszerkesztője. A vendég 2-án délután Békéscsa- csaba és Gyula nevezetességeivel ismerkedett, majd este 6 órakor meghallgatta a TIT gyulai természettudományi előadótermében dr. Barcza Szabolcs tudományos munkatárs „Meteorveszély a világűrben” címmel megtartott előadását. A főszerkesztő ma elutazik megyénkből. T elevíziót kaptak az eleki óvodások „Szeretnénk, ha látnátok a gyermekműsorokat" Lapunk szeptember 20-i számában megjelent egy riport az óvodáskorú állami gondozott gyerekek eleki nevelőintézetéről. A riportban szerepeltek az alábbi mondatok: „A gyerekek kedvelik a televízió nekik való műsorait. Az intézet ti- zenegynéhány esztendős készüléke azonban egyre gyakrabban felmondja a szolgálatot. Hasonló állapotban van a centrifugájuk. Pedig 80 gyerek után sok a szárítani való trikó, nadrág, pizsama, ing... Ha egy tv-ké- szüléket és egy centrifugát kapnának... Tudna rajtuk segíteni a társadalom. Ahogy a televíziót nélkülöző iskolákon tudott.” És a társadalom segített. November 29-én televíziót kaptak a gyerekek. Hosszú, liba3orban kanyarog az intézet folyosóján vagy húsz ötéves. Mindegyikük kezében apró szék, a tv-teremnek kinevezett helyiségbe igyekeznek. A kisebbek már ott ülnek, s ott vannak az intézet felnőtt dolgozói is. óvónők, gondozónők, akik megkísérlik — amennyire ez egyáltalában lehetséges — az igazi szülőket pótolni. A gyerekek nagyon ragaszkodnak hozzájuk. Míg elhelyezkednek, legfőbb törekvésük, hogy valamelyik felnőtt közelében lehessenek, kezét vagy ruháját foghassák. Aztán csend lesz. Dankó Pál, a KISZ megyei bizottságának titkára beszél: — A televízióban sok mese, érdekes gyermekműsor van. Szeretnénk, ha ezeket ti is látnátok. Mert, ha sok műsort megnéztek, többet fogtok tudni és, ha nagyobbak lesztek, sok ötöst szereztek majd az iskolában. Az intézet igazgatójának, Kerekes Gábornénak köszönő szavai után a gyerekek következnek. Először egy tipegő mond Így látta egy négyéves. zépső csoportos kisfiú adja elő. Kedves humorral, ördöngős zenei biztonsággal. Befejezésül hatesztendős fiú és kislány pontos együttes versmondását halljuk. Aztán eljön a délelőtt fénypontja, a KISZ Békés megyei bizottsága által ajándékozott televízió bekápcsolása. Műsoron a Telizsák. Pisszenés sem hallatszik, áhítatos csendben figyel a nyolcvan gyerek. A képernyőn valaki óriási emberalakot rajzol. Megkérdi a műsorban közreműködő gyere- j kéktől: Mi hiányzik? Mondják, í S velük együtt a nagyobbacska [ elekiek: az orra, a szája, a sze- j me, a füle! A képernyőn látni, ] hogy egy kisfiú — alig éri fel a ! táblát —, kiegészíti a rajzokat. Néhány perc múlva Eleken is papírt, ceruzát fognak az apróságok. Rajzolják, amit a televízióban láttak: fenyőfát, szánkót, hóembert. S rajzolják, hogy televíziót kaptak, hogy ők maguk is nézik a műsort. A varázslatos dobozban új játék. Egy jelentkezőnek bekötik a szemét, s csupán tapintással kell megállapítani, milyen tárgyat adtak a kezébe. Nemsokára az intézeti gyerekek is megpróNagy a boiaog^g. A iviaZ tucgyet titkárának köszönik a gyerekek a televíziót. (Fotó: Kiss Albert) verset, bátran, folyékonyan. Igaz, nem sokat lehet belőle érteni, de talán így még kedvesebb. A következő sorok már tökéletesen követhetők. Nem csoda, hiszen az előadója már négyéves, kiscsoportos: Sári baba megjavul, mosakodni megtanul. Veszek neki szép ruhát, A hajába pántlikát. Énekszám következik, egy köbálják: autó, mackó, elefánt. Vége a műsornak. A nagyok visszaviszik a székeket hálótermükbe. A többiek játszani indulnak.. Az első építmény, ami a nagy színes kockákból készül: tágas, nagyablakos ház. A televízióban látott pingvin lakása. Szép délelőttjük volt a gyerekeknek. Köszönet érte azoknak, akik a tv-készüléket adták. Daniss Győző
