Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-09 / 288. szám
TUzéveá a honismereti mozga- *• lom, a szülőföld megismerésének napjainkban kiterebé- lygsedp mozgalma. Nem azt je- lepti ez az évforduló. hogy közvetlen környezetünk megismerésének nem voltak régebben is érdemes ka latói, feljárói és szószólói, hiszen gyakran fordulunk útmutatásért a műit he}ytörféné- szeinek munkáihoz. Munkásságuk azonban eléggé egyedi és elszigetelt voll. s csak néha ért el olyan szei vezettséget, mini a századforduló régészeti társulata Békés megyében. A második világháború dián; kibontakozó, szemléletében, módszerében s legtöbbször tárgykö- rében is újat adó helytörténetkutatás olyan országos mozgalommá vált, hogy eredményeire. . a benne rejlő lehetőségekre fel- j figyelve, a Hazafias Népfront a ' tSO-as évek körül vállalta a mozgalom központi irányítását, egységesítését, sőt kiterjesztését a szűkebb értelemben vett helytörténettől a tágabb értelmű, a hely komplex megismerését jelentő honismeretig. Tette ezt azért, mert felismerte a honismereti-helytörténeti mozgalom nevelő- mozgósító, alkotó értékét. Békés megye nyugodtan, tekinthet vissza hejytqrlénetírásá- nak múltjára, s a közelmúlt kutatómunkájában is nem egyszer kiemelkedő eredményeket mutatott: a gyulai múzeumi füzetek közel 60 kötete, Orosháza monumentális monográfiája, a csabai Rózsa Ferenc Gimnázium szakkörének munkája, a különböző tanácsi sorozatok és alkalmi antológiák jó példáját mutatják ennek a fellendülésnek. Nem célom összefoglalni ezeket. Fel kell vetnem azonban egy problémát, amely semmiképpen sem Békés megyei csupán, nagyiában-egészében az egész országban érvényes: a helytörténetihonismereti munka hatékonyságátAnakronizmus ezt most emlegetni, amikor a mozgalom eddigi tetőpontját érte el. s látva az eredményeket, optimizmussal nézhetünk a további fejlőlés elé. Gondoljunk csak a számtalan megjelent helyi kiadvány mellett a honismereti-hely történeti mozgalomra támaszkodó, de arra ösztönzőleg visszaható vetélkedőkre: a. budapesti kerületek vetélkedőjére, amely bizonyára fordulópontot jelent a főváros kerülettörténeteinek feltárásában, s ráébresztette az ottlakó- kat kerületük értékeire. Ilyen jellegű a megyék vetéli >je is, de már nem olyan gyüi . jsöző, mert a kérdések igényessége gyakran elmargd a várakozástól, kevésbé tanulságosak a hallgatóság számára. Vagy gondoljunk a fajú krónika-írásra, a helynévgyűjtésre, mely tízezreket mozgósított. ^Céfségkívül ! olyan eredmények, amilyenre eddig nem vojt példa. De nem léphetnénk-e to- . vább? A helytórfénet kutatói itjö- ről időre érnek pl Újabb eredményeket. A kéziratok a kutatók fiókjában — jobb esetben pályaműként a múzeum irattárában — a nagyközönség elől elzárva várják sorsukat, ahol legfeljebb az Újabb kutatp veszi hasznát, s csak elenyésző számban kerülnek kiadásra. Aligha kell bizonyítani, mennyi szellemi epergia fekszik egy-egy munkában, mennyi szellemi energia válik haszontalanná az anyag elzárásával. Meg kell teremteni tehát a feltételeket a minél szélesebb körű terjesztésre, hogy valóban betölthesse a honismereti mozgalom elé tűzött feladatokat. Nem a művek kiadására gondolok elsősorban. Inkább arra adjuk meg a lehetőséget, hogy ezek az eredmények nyilvánosságra kerüljenek ott, ahol a legérdekesebbek az emberek: a feldolgozott területen. Az embereket érdekli közvetlen környeze4 mßMims 1970. DECEMBER 9 lük’ múltja, jelene, jövője. Adjunk több teret a múzeumi hónapok keretében a honismereti témáknak, az előadásoknak, iktassunk be rendszeresen honismereti hetet, de csak ott, ahol van mit adnunk a hallgatóságnak, ahol megfelelő szakember valóban be tud mutatni a közönségnek új előadásokat. Az így szervezeti „honismereti bél" Várya-yltf eseménnyé válhat a múzeumi hónapok idején. Külön probléma — úgy tudom, országosan is — a kiadott helytörténeti munkák sorsa. Ipiere- tes, hogy ezek terjesztése ma sincs megoldva. A helyzet felméréséhez 1‘2 helyi kiadványt választottam ki, s felkértem három járási, három középiskolai könyvtárt és két ifiagángyújtöt. jelöljék meg. a gyűjteményükben megtalálható kiadványokat. Az eredmény elszomorító. A könyvtárakban a kiadványok 47 százaléka van meg- A három járási könyvtárban — ahoj pedig feltétlenül gyűjteni kellene a helytörténeti kiadványokat, hí* szén itt lehelne közvetlenül hozzájutni — a 12 műből 2, 3, illetve 9 mű található. Az utóbbi (9) meglepően jó, de a könyvtáros maga írja levelében, hogy csak egyhez jutott hozzá hivatalosan. a többihez — mivel maga ís helytörténész —, „baráti alapon, mondhatom, véletlenül" jutott hozzá. A két magángyűjtő közül az egyik 11 mű tulajdonosa. fjem hiszem, hogy nála szenvedélyesebb gyűjtő van a megyében, de egy művet még ő sem tudott beszerezni. Az ada- , tok azt bizonyítják, hogy psak hosszú utánjárással leljet helj^ történeti gyűjteményeinkét gyarapítani, s ehhez nem mináen könyvtárosnak van ideje, no meg ismeretsége. Jellemző, hogy a nyolc megkérdezett közjjl négy levélben is válaszolt, sürgetve a terjesztés megoldását. A két mü- j vei rendelkező könyvtáros írja: ....a többi tíz kiadványról általában tudunk, de nem tudtunk rendelni, pedig 4—5-féJe feltétlenül szükséges lenne kb 100 kötetes- helytörténeti gyűjteményünkbe...” „örülök, hogy valaki nyilvánosságra hozza a helytörténeti kiadványok terjesztésének ügyét" — írja a másik. A könyvtárosi lelkiismeret és türelmetlenség szól a másik két levélből is. A z t hiszem,, ilyen körülmények között kiadványaink nem érhetik el végső céljukat: tartalmuk közkinccsé tételét. „Az esetenkénti nagy anyagi áldozat csak akkor kamatozna — írja az egyik könyvtáros —, ha — ezeket a könyveket valójában a tömegek is olvashatnák, hozzáférhetnének”. írjam-e azt. hogy ezek a kiadványok nem egyszer a kiadónak is terhet jelentenek, mert néha bti porosodnak a szekrényekben vagy az iroda sarkában. Nem tipikus, de ilyen eset is van. Mi hát a megoldás? Az eddigi terjesztési módszerek — az éves raktározástól a túlerőltetett terjesztésig — nem váltak be. Mivel különböző szervek különböző céllal adják ki e kiadványokat, központi gyűjtésük és terjesztésük nehéz. Megoldható azonban a megjelent művek bibliográfiai felsorolása a Megyei Könyvtár kötelespéldányai alapján. Ugyancsak megoldhatónak látszik egy központi címjegyzék összeállítása azokról az intézményekről és magán- gyűjtőkről, akik hozzá akarnak jptni a megyei kiadványokhoz, és kötelezik magukat a szállított példányok ellenértékének kifizetésére. A címjegyzék alapján megfelelő mennyiséget átvéve a művek kiadóitól, biztosítani tudnánk a legégetőbb feladatot: ki- dványpiuk eljuttatását oda, ahol 4 ma embere és az utókor keresni fogja — könyvtáraink- gyűjtőink helytörténeti gyűjteményébe. M indemellett nem szabad lemondanunk annak reményéről sem, hogy a megyei kiadványokat- egyszer akadálytalanul s egységesen terjeszthetik a ünyvesboltjaink is. Czeglédi Imre Vas megyeiek Békésben Feri Leken ,december 11-én lesz a nagy, hármas döntő a Tiszán innen — Dunán túl ráíhósyp- télkedő végső és természetesen legizgalmasabb akkordja. Vas és Bács-Kiskun megyében ugyanúgy, mint nálnnk, a lázas előkészületek utolsó fázisba értek, hogy majd U-éb? pénteken este megkezd&fibn és izgalmas versenyt hozzon a döntő min*- egy 2 órájaDapíársunk- a szombathelyi Vő« Népe kultúrán« rovatának vezetője Farkas Imre a minap megyénkben járt ellenfélnézőben. Tapasztalatait lapja vasárnapi számában hozza. A többi kögött ezt írja: „Kiadós esők után derüli nap virradt ránk csütörtökön. Békéscsabától Gyuláig, majd Orosházáig ünnepi feketébe öltözött szántóföldek és zöld vetések sorakoztak az út két oldalán. Ez az ünnepélyes komolyság és mellette a bizakodás nemcsak a tájra, az itteni hangulatra is ráillik, ezzel várják a december tl-i vetélkedő napját. Az Erkel- és Bartók Bélg- emlékektől visszhangos Gyulán, melyet sokan az . Alföld Kőszegének is neveznek, a múzeumíjkban, a várban, a városban és a sokak által méltán emlegetett fürdőnegyedben jártunk figyelmes kísérőinkkel. Sok fejfájdító adat és tekintélyes mennyiségű helytörténeti anyag birtokában indultunk a régi megyeszékhelyről Békéscsabára. A megyei* tanács ajtaján a Békés, Bács és Vas megyék vetélkedőjét hirdető plakát fogadott. A művelődési osztályon megtudtok. 160 jól felkészült ver1 senyző várja a nagy alkalmat, hogy a megyéért kiállhasson. A vetélkedő színhelyéül a város legmodernebb épületéi, az ifjúsági és úttönőházat szemeitek ki. .Sok szurkolót is meghívnak az adásra. Ottlétünkkor készült ej a patkóra emlékeztető alakú, 100 részre osztott játékmező fényképmásolata. A negatív az előző napon érkezett meg a Rádiótól. Vas induil a belső pályán, de ki ér be elsőnek? — kérdeztük. — Győz a szerencsésebb — válaszolták a helyi szervezők, ám a Békés megyei Népújságnál, ahova ugyancsak el- j látogattunk, más véleményen yoltak. 1. Bács-Kiskun. 2. Bé-' kés, 3. Vas — mondták s*z új- 1 ságíró kollégák. Hasonló jókat ' kívánva távoztunk a múzeum- j ba. ahol számos Munkácsy-fest-1 ményt, vázlatot, valamint műn- j kásmozgaimi dokumentumot találtunkIgen, a felkészülésnél arról i sem szabad megfeledkeznünk. * hogy az országnak ezt a részéi j nem is Myan régen meg okkal nevezték Viharsaroknak... Pában Kecskéméire, a nagy fehér kenyerek városában. í Orosházán megtekintettük a J 4 i milliós ráfordítással készült művelődési központot s indultunk azonnal a hírős városba, ahová kellemetlenül hűvösre fordult időben érkezünk. Itt meg a Bács-K-iskun, Békés és Vas vetélkedőjét hirdető, minden épkézláb, bácsit és kiskunt a fedélzetre szólító felhívás fogadott" , *** Még néhány nap é® megkezdődik. Nem vitás, hogy ellenfeleink is győzni szeletének. Mi isi A győzelemért azonban meg kell küzdeni, fel kell készülni rá. Hisszük, hogy ebben minden versenyzőnk egyetért velünk. Gyomai olvasóival találkozott Ladányi Ladányi Mihály volt a vendége a gyomai új könyvtár első író—olvasó-találkozójának. Komoly és őszinte bemutatkozása után a-vköltő alig győzött válaszolni a szépszámú közönség különböző kérdéseire, melyek részben az ő költészetéhez kapcso- , lódtak, részben a magyar iro- j dalom más területei, jelenségei! felől érdeklődtek. Könyvkiadás-; pál, modern költészetről, mai lí-1 ránk talán legfiatalabb alkotójá-1 Mihály ről, Bari Károlyról és sok másról. A sikeres találkozó után Ladányi Mihály örömmel állapította meg, hogy értő, kritikus közönséggel találkozott- Elégedettségüknek adtak kifejezést az olvasók is és egy reményüknek, hogy a jövőben gyakrabban lehetnek majd részesei hasonló találkozóknak. Beinschroth Károly Több mini ötezer többgyermekes család téli zöldség-gyümölcs ellátása, fizetési kedvezménnyel A fogyasztók érdekében évről evre nagyobb erőfeszítéseket tesz megyénkben a MÉK. Az idén például az ár- és belvíz sok kárt okozott a zöldség-gyümölcs- fronton. A felvásárlói árat a megcsappant kínálat miatt 10— 20 százalékkal növelték, a fogyasztói árak azonban koránt sem emelkedtek hasonló mértékben. A MÉK nagyszerűen betöltötte piacszabályozó szerepét azzal, hogy a legfpptosabb fogyasztási r! ékből iparkodott elegendő mennyiséget és választékot biztosítani. így háttérbe szorultak azok az ügyeskedők, akik a természeti csapás okozta terméskiesésből iparkodtak nagyobb hasznot húzniA jól bevált téli zöldség, gyümölcs, burgonya és vöröshagyma kedvezményes akció szintén sokat segített. A MÉK több mint ötezer családnak — elsősorban a többgyermekes, kis keresetű munkásoknak — ötmillió forint értékű árut ad kedvezményes visszafizetésre. A folyamatos áruellátásra szintén sikerült kétszer annyi árut tárolni s a korábbi éveknél jobb minőségben, mint az elmúlt esztendőben. „Anyukám, nem tudtál vigyázni?” Negyven évvel ezelőtt még a hatóságok „szemét is bekötötték”, miután a gyerek kijárta a bat elemit, hogy üzemben dolgozzon, pénzt keressen- Az erősebb testalkalúakat „korosítot- túk", rájuk fogták, hogy tizen- négy-ti zenöt évesek- A gyártulajdonos nedig .szemet hunyt, mert a gyerekeknek a bere is kicsi volt. persze nem kellett nagyon bekötni a szemét senkinek, másnak meg behunynia, mert a hatóságok és a gyártulajdonosok jól megértették egymást. Mar hogyne értették volna egymást, amikor a hatalom a gazdagoké volt. így került a Gyulai Harisnyagyárba a harmincas éveik elején sok gyereklány. Köztük a ma ötven évet meghaladó Csé- fán György ne. És két év után már ízlelni kezdte a munkások műhelyéletét. Bér ja yí* ást kértek s miután a gyáros nem adta meg, sztrájkba léptek, hogy kikényszefítsék a jobb keresetet. Persze á gyerekeket is rábírtak, hogy hagyják abba a munkát, hiszen osztálytestvéreik származékai voltak. A gyáros erre Veszprémből szállított munkásokat, hogy csak a régi bért kelljen fizetnie. S ekkor arra fogtak össze a gyulai „ha- risnyások”, hogy meggátolják amazok munkába állását, bukjon meg a gyáros ama cselfogasa, hogy messziről odacsalt emberekkel törje meg akaratukat. S miután megtudták, hogy melyik este érkeznek a veszprémiek Gyulára, sok szállást adót lebeszéltek arról, hogy befogadják őket, s ahol mégis befészkelték magukat, ott beverték az ablakokat. A lánygyerekek veiűu voltak mindenütt. s amazok gyorsan yísz- sza is mentek, ahonnan elindultak. Talán megértették, hogy nem lösz nyugalmuk Gyulán. Nem azért, hogy talán majd máskor sem hagyják őket aludni, hanem érezték, látták, hogy mások szájából vepnék ki a falatot. Mert semmi szerepet nem játszott az, hogy a rendőrök „befogták” a gyulai „rendbontókat”. Ez inkább memento volt, hogy ők is úgy járhatnak. ha a gyárosnak borsot törnek az orra aláA többi gyereklánnyal együtt a ma Cséfán Qyörgynét kiengedték a rendőrök, miután megcsendesed teje Gyula utcái, mert gyerek volt. De ezután Pestre vezetett az útja, s több hejyen próbált szerencsét, majd harmincnyolcban egy Ipar utcai céghez került, és ott dolgozott a háború vegéig. S negyvenhatban újra Gyulán van, akkor már asszony, első férje újság- bizományosi üzletében dolgozott. És a jó évtizednyi elper- gett idő után ismét találkozott azokkal ,akik először adtak neki ízelítőt a munkásösszetartozásból. Meg azokkal, akik gyereklányként együtt izgultak vele az „öreg harisnyásokkal”. Ekkorra már a pestiek több mindent „ráragasztottak” és otthonos lett a kerületi kommunisták pártszervezetében. Úgy annyira, hogy beválasztották a pártvezetőségbe. Ezerkilencszázötvenötben újra a Bartsnyagyárba metjp dolgozni. De két év sem telt el ezután, amikor veszélybe került a
