Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
MILYEN VAROS BÉKÉSCSABA? ? (ELÖLJÁRÓ BES^D, MENTEGETŐZÉSKÉPPEN). Városát i szerető, érte tenni akaró békéscsabai lakos vagyok. Szándékosan nem írtam azt, hogy lokál- patrióta, mert ez a szó itt és most idegenül hangzik. Ha egy pécsi, szegedi, vagy éppen gyulai ember állítja ezt magáról, ellenérzés nélkül elfogadom. Az ugyanis, hogy valaki lokálpatrióta lehessen, illetve annak nevezhesse magát, nemcsak a szándékon múlik. A városon is, s azon az ezerszálú, érzelmi- gondolati kötődésen, amely a kényszerű, vagy nem kényszerű helyhezkötöttségen túl — mert valahol végül is csak lakni kell — pécsivé, szegedivé, gyulaivá teszi az embert Gyakran eljátszom azzal a gondolattal, hogy vajon, hogyan is mutatnám be, mondjuk egy (nem létező) ausztráliai ismerősömnek Békés megye székhelyét Mit mondhatnék néki e városról? Kicsit ez a kérdés motoszkált bennem, amikor jó néhány héttel ezelőtt a fiatal alkotók klubjában a megyeszékhely értelmiségi fiataljai a „Milyen város Békéscsaba?” kérdést szegezték a város meghívott vezetőinek. Nos, a kérdésre kétszer három óra alatt sem sikerült megnyugtató, vagy még inkább kielégítő választ adni. Sietve hozzátenném, hogy ez nem a vendégeken és a résztvevőkön múlott. Bármennyire is magától értetődőnek tűnik a kérdés, a feladat túlontúl is bonyolult ahhoz, hogy néhány órai vita még csak körvonalazni is tudja a feleletet. Éppen ezért látszik éleve kilátástalannak az a törekvés, hogy egy, e témában publikált újságcikk perdöntő legyen. A cikk mégis elkészült, inkább a kérdések közzételének, mint valamiféle válaszadásnak az igényével. Tessék vitatkoznál És ha a cikkben túlteng a kritikai hang, mentség legyen rá az elöljáró beszéd első mondata. (VAROS-E EGYÁLTALÁN? Meditáció egyesszám első személyben). A kérdés együgyű, de menjünk sorjába. Igen, város: mert 52 évvel ezelőtt városi rangra emelték, mert megye- székhely, mert lakóinak száma 55 ezer, mert jelentős nagyüzemei, közintézményei vannak, mert színháza, mozija, jó néhány szórakozóhelye és lakótelepe van, mert a kommunális ellátottság városi színvonalú stb. Nem város: mert önmagában a városi cím odaítélésétől, vagy viselésétől egyetlen település sem lesz várossá, mert arculatában még túlteng a falusi jelleg, mert lakóinak többsége nem városi ember, mert fejlődése később kezdődött és a többi megyeszékhelyhez képest lassúnak tűnik, mert az amúgy sem túl gazdag kulturális múltjának fogyatékosságai a jelenben is kísértenek, mert jellegtelen, illetve az a jellegzetessége, hogy jellegtelen stb. (IGEN, DE...) Egyik ismerő, somnak német rokonai látogattak Békéscsabára. Nagyon csodálkoztak, hogy itt, a „puszta” közepén gázfűtéses lakásokban laknak. Mi ezt természetesnek vesszük és ez a jó. Mint ahogy az is jó, hogy a város rohamléptekkel változik, szinte évenként gazdagodik, újul. (Többnyire előnyére, néha hátrányára.) Tény az, hogy Békéscsaba az utóbbi tíz év alatt sokszor tízévnyit fejlődött. Európa nagy falujából nemcsak nevében, hanem tartalmában is várossá lett. De még inkább azzá lesz. Ezt segíteni, sörgetni, követelni közös vágyunk és kötelességünk. Mert a vita már eldőlt. Békéscsaba igenis város. De még nem i úgy, ahogy Pécs, Szeged, vagy Debrecen az. (INDULATOSAN ÉS HARAG I NÉLKÜL ARRÖL, AMI VAN.) Aki még nem járt Békéscsabán, az teljességgel nem ismerheti az Alföldet. Nagyon sokan vannak ilyenek az országban. Általában a közvélemény Békéscsabáról csak annyit tud, hogy van itt egy nyomda, egy konzervgyár, néhány könnyűipari üzem és in. nen vette nevét ama híres (ám a csabai üzletekben ritkán kapható) csabai kolbász. A városban különösen értékes műemléképület nincs, s a kevés számú szobrot (egy kivételével) hihetetlen ügyetlenséggel helyezték él. Hiányoznak az idegen- forgalmi szempontból csábító látnivalók, ami döntően a hagyományok hiányával, részben pedig a korábbi évek fantáziátlanságával magyarázható. (A világszerte ismert és termesztett Csabagyöngye szőlő emlékének, hagyományainak ápolása, illetve „ápolatlansága” jó példa erre.) A város vezetőinek minden eddigi erőfeszítése ellenére sem sikerült főiskoláit telepíteni a Viharsarok fővárosába. Nincs egy elfogadható színvonalú éjszakai szórakozóhely. (A Hajó kopott, és csak az árak elsőosz- tályúak. A Csaba-presszó igaz, bárnak nevezik, furcsa egyvelege egy fesztelen majálisnak és egy kerti ünnepélynek. A Körös Hotelben mindmáig megmagyarázhatatlan okból nem létesítettek bárt.) Van viszont mozi, három is. Ruhatár nélkül persze. Volt antikvárium is, amelyet egy sajnálatos félreértés és jó adag nemtörődömség szüntetett meg. És még mielőtt ez a felsorolás nagyon indulatosnak tűnne, sietve hozzáteszem (de zárójelben továbbra is ellenpontozom), hogy Békéscsaba elsőrangú főúttal rendelkezik —, korszerű Ifjúsági és Űttörőháza van (persze az előzetes elképzelések ellenére ez a tény önmagában nem oldotta meg a városi ifjúság szabad idő eltöltésének, szórakozásának gondját.) Toronyházzal is dicsekedhet a város (igaz, az építők hanyagsága miatt a legfelső emelet szobái még most is vizesek.) NB I/B-s futballcsapatunk is van (s némelyik agyondédelgetett aranylábú gyerek látványos magánélete legalább any- nyira foglalkoztatja a csabaiakat, mint egy-egy mérkőzés). Nem hiányzik a kétezer személyes, igazán nagyszerű szabadtéri színpaddal és egy elhanyagolt sörkerttel felszerelt liget sem (nagy kár, hogy a szabadtéri színpad és maga a liget is, jobbára kihasználatlan), s található Csabán két szökőkút is, igaz csak egy, azaz egy sem. A Március 8 téren levő már nem „szökik”. Nyugdíjba megy. A másik, a Tulipán utca sarkára tervezett kút még csak papíron van meg. A városnak van strandja, és Erzsébethelyen új fürdőt építenek. Majd... És itt álljunk meg egy szóra. Az előbbi — sokféle jelzővel illethető — felsorolás helyett fordítsuk figyelmünket erre az egyetlen szóra. Értelme, jelentése egy át- kos csabai betegség: a megalapozatlan ígérgetés diagnózisát adja. (MÉG MINDIG INDULATOSAN, DE TOVÁBBRA IS HARAG NÉLKÜL A MAJD-RÓL.) Az ígéretekkel baj van, mert az ígéretek beváltásának határidejéhez a naptárban, a dátum mellé odaírhatjuk a sokat emlegetett szót: majd. Nem arról i van szó, hogy elmarad a valóra- | váltás, hanem arról, hogy egykét hónappal, vagy évvel „elcsúszik” — természetesen közbejött objektív akadályok miatt... Megszoktuk már, s különösebben fel sem vesszük. A példák felsorolásától tekintsünk el. Majd egyszer erre is sort kerítünk. (Lám, lám, az újságíró szótárából sem hiányzik ez a bűvös szó.) (A LAKÓTELEPEKRŐL — AHOL CSAK LAKNAK, DE NEM ÉLNEK AZ EMBEREK.) A Mokrj utcai lakótelep amellett, hogy messze van a város- központtól, eléggé elhanyagolt, pedig legtöbb pénzzel itt „szálltak be” a többnyire kispénzű tulajdonosok. A Kuli eh Gyula lakótelep — bár lenne még négy-öt hozzá hasonló Békéscsabán — hiába a város legsűrűbben lakott része, néptelen, mert ide csak aludni járnak az emberek. Rideg, ötlettelen ötlet, szerűséggel telezsúfolt kockaházak halmaza. Bizonyos Ágoston János békésszentandrásl plébános 1817-ben megjelent „Thsa- bának leírása” című dolgozatá1970. DECEMBER 6. ban olvasható: a házak szép symmetriával, erős matériából épültek... Szép szimmetriáról a lakótelepen nemigen beszélhetünk, mert a házak — úgy fáj ezt kimondani, hiszen sok száz család otthonáról van szó — nem szépek, nem esztétikusak, s egy részük már korszerűtlen. Más kérdés persze, s főleg sokkal súlyosabb ennél, hogy sok százan ilyennel is beérnék. (Csak állami lakásra 2500-an várnak.) Ami pedig az erős matériát illeti, hát ott bizony lenne mit tanulni a régi mesterektől. A lakótelepek parkosítása, tisztántartása nem megfelelő — bár a Tiszán innen — Dunán túl vetélkedő sokat lendített a dolgon — s a játszóterek kialakítása, felszerelése is arra utal, hogy az e célra rendelkezésre álló, nagyon szerény összeget különösebb fantázia nélkül használjuk fel. Jó példáért a szép környezetre a Lencsés! úti KISZ-lakótelepre kell ellátogatni, ahol az egyébként rút kis házacskák lakói paradicsomi állapotokat teremtettek a szántóföld közepén. Mindemellett — véleményem szerint — a lakótelepekkel kapcsolatos egyik legfőbb gond az, hogy még nem alakultak ki, nem váltak általánossá az újfajta együttélés íratlan törvényei. Szorgalmaznunk kellene e tulajdonképpen még meg sem fogalmazott törvények meghonosodását, csakúgy, mint a szép bérházak, az ötletes játékokkal felszerelt játszóterek, — s elsősorban társadalmi munkával — a barátságosabb környezet kialakítását. Ez is, az is nehéz. És most még — tudom, ez nem mentség, de nagyon is súlyos magyarázat — a város első számú gondja az, hogy lesz-e elég lakás. Ha csúnya, kocka vagy hasáb alakú, akkor is. De a szépség nem mond ellent a praktikumnak. És ha minden igaz, ezek a házak még ötven év múlva is állnak. Vajon nem fogjuk szégyellni majd magunkat unokáink előtt? (ARRÓL, HOGY BÉKÉSCSABÁN MINDENKI, MINDENT JOBBAN TUD, ILLETVE MINDENT TUD). Békéscsaba kis város. Kevesen vagyunk. Ismerjük egymást, s beszélünk is egymásról, s pletykálunk is. Mindent előre tudunk vagy tudni vélünk. Akármelyik üzem munkása kapásból vágja, hogy X üzem igazgatója milyen kocsin jár, menynyi nyereségrészesedést kapott tavalyelőtt, ki pályázik a helyére stb. Tudjuk azt is, hogy egy jókedvű vendég a minap húsz üveg pezsgőt rendelt barátai tiszteletére. Fillérre tudjuk, hogy mennyit keres egy benzinkutas, hogy kik kapnak majd állami lakást, hogy az a bizonyos főkönyvelő sikkaszt, de még mindig nem bukott le, hogy egyik vagy másik főnökünk nem is olyan okos ember, de nem bántják, mert úgyis nyugdíjba megy stb. Nagyon tekintélytisztelő város Békéscsaba. Túlzottan is tekintélytisztelők vagyunk azért is, mert a saját egyéni vagy éppen kézérdeket szolgáló ügyes-bajos dolgaink elintézését egy-két emberre, pontosabban a magas beosztásban levő ismerős, barát vagy netán rokon jóindulatára, tekintélyére alapozzuk. Ez a gyakorlat sokszor beigazolódik, de az ellenpéldák sem ritkák. Az ár- és belvíz okozta károk helyreállításának megkezdése előtt hetekig azt hittük, hogy nem lesz gond, hiszen néhány minisztériumi ember megígérte, hogy minden rendben lesz. Nyugodtak voltunk. Nem nagyon izgultunk, aggódtunk az építőanyag miatt. Most aztán kapkodhatunk. A magas helyen tett ígéret csak nagyon lassan és késve válik valóra. (DÖNTSÜNK KÖZÖSEN). Egy esztendővel ezelőtt a „Milyen lesz Békéscsaba 2000-ben?” című egész oldalos írásunkban foglalkoztunk a város hosszútá- vű fejlesztésével. A perspektíva szép reményekre jogosít, s biztos vagyok benne, hogy minden csabai tudna egy-két olyan dolgot mondani, aminek elkészültét már nagyon várja, olyat viszont aligha, ami a következő 30 évben ne valósulna meg. A városi polgárt minden érdekli, ami városával kapcsolatos. De az ember nemcsak tudomásul veszi, hanem vitatja is (és helyesnek tartja vagy éppen helytelennek) az ő nevében és a közvetlenül, vagy közvetve az ő érdekében hozott döntéseket. Jól tudom, hogy az információs csatornák oda-vissza kiépültek, mégis közvetlenebb kapcsolatra lenne szükség a „fej és a végtagok” között, s jó lenne az eddiginél is jobban társadalmasítani a fejlődéssel együtt járó vitát, s jobban támaszkodni a nagy- közönség véleményére, a város egészét érintő kommunális, szociális kérdések eldöntésénél. Nem lenne haszontalan dolog akár a Népújság hasábjain is „beszélgetni” arról, hogy legyen-e toronyház a Március 8 téren, kitiltsuk-e a kerékpárosokat a Tanácsköztársaság útjáról, lesz-e elegendő parkolóhely stb? E polemizáló kedv ébresztése és a döntések demokratizálása érdekében jó kezdeményezésnek látszik a városfejlesztési, művészeti kérdésekkel foglalkozó társadalmi bizottság létrehozása. Valahogy ehhez hasonló módon kellene megnyerni, egyenlő partnerként elfogadni minden városát szerető csabai polgárt, mert — a szakemberek kenyere nem forogna ezért veszélyben! — egy-egy jó ötlet s az egészséges lokálpatriótizmus pezsgése csak segítené a város vezetőit. Persze kettőn áll a vásár. Senkit sem lehet erőszakkal városáért tűzbe hozni. De, ha majd a megyeszékhely lakói nagyobb részt kapnak és kérnek a valóban közügyekből, s nemcsak egyszerűen tudomásul veszik, hanem véleményükkel, vitájukkal maguk is segítik, erősítik a köz javára hozott határozatokat, és túllépnek a provincializmus gőgjén, akkor majd Békéscsaba 55 ezer lakója között egyre több lesz az igazán csabai. Brackó István Egy korábbi elképzelés a sok közül. Mikor lesz toronyház a szökőkút helyén?
