Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

b¥ látja a hetet Éonrnientáiornnk, Réti Emm Berlin és Brüsszel Finnország nemzeti ünnepe RITKÁN adatik meg az új­ságolvasónak, hogy ennyire napra egyidóben tájékozódhas­sák a legfontosabb világpoliti­kai folyamatok különböző érté­keléséről. Péntek reggel jelen­tek meg az újságokban a Ber­linben megtartott varsói csúcs- értekezlet okmányai, délután pedig nyilvánosságra hozták a NATO tanácsülés záróközlemé­nyét. Valóságos szembesítés volt ez: hogyan foglal állást, milyen magatartást tanúsít a két szem­benálló világrendszer magvát I alkotó két politikai-katonai sző- vétség. A berlini értekezlet homlok- j terében — ez már * tárgyalt ! kérdések sorrendjéből s a köz- j zétett dokumentumok terjedel­méből is kitűnt — az európai j helyzet elemzése állott. A Var­sói Szerződés országai azonban j mély felelősséget éreznek a bé- I ke egyetemes ügye iránt, ezért ! további határozataik érintették a legjelentősebb válságterülete­ket. Elítélték az indokínai tér­ségben folytatott amerikai ag­ressziót és szolidaritásukat fe­jezték ki a hősiesen harcoló vi­etnami, laoszi, kambodzsai nép­pel. Síkraszálltak a közel-keleti j konfliktus politikai rendezésé­nek érdekében, amelynek alap- j feltétele az izraeli csapatok ki- I vonása — a Biztonsági Tanács határozatának megfelelően — minden megszállt arab terület­ről. a Guineát ért támadás kap­csán hangsúlyozták, hogy Afrika népei a felszabadulásért s a füg­getlenség biztosításáért vívott harcukban továbbra is számít­hatnak a szocialista országok segítségére. (Gu.nea kézzelfog- ha óan időszerű példája valóban kitágul: a berlini tanácskozás elítélte a hagyományos gyarma­tosítás és a neokol on ializmus minden megnyilvánulását.) A NATO nagy számú m'nisz- teri összejövetele ezekkel a kér­désekkel nem foglalkozott kü­lön okmányokban, s általában szűkszavúan nyilatkozott, róluk. Jó oka volt rá, hiszen az atlan­ti partnerek egys-ge ezekben a kérdésekben korántsem tökéle­tes. Washington legutóbbi esz- kalációs lépését, a VDK elleni bombázások felújítását Nyuga­ton is élénk bírálat érte. A por­tugál kolonial zmus esetében pedig valóságos ..politikai tu- dn‘ha'adás” lett úrrá a NATO-n. I Lisszabon tagia az atlanti szer- : ződésnek, atlanti fegyverekkel ; nyomja el gyarmatait — szövet- j ségesei mégis óvakodnak a túl­ságosan nyílt támogatástól, fél­tik saját afrikai érdekeiket. A SZELES horizonton való , képletes körutazás után, térjünk i vissza Európába. Jó húsz hónap- j pal az emlékezetes budapesti í felhívás után, Berlinben megál­lapíthatták, hogy földrészünkön mind nagyobb mértékben tör utat az enyhülés, egészségesebbé vált a helyzet. Tényezőit mind­nyájan ismerjük: a Szovjetunió és az NSZK szerződése, a len­gyel—nyugatnémet egyezmény parafálása, az európai bizton­ság érdekében megindított esz­mecserék sorozata, őszintén szólva jólesik hallani, hogy a krízisek sokasága között éppen Európában, e különösen fontos térségben javultak az állapotok. Ebben a szocialista országok he­lyes politikájának, az erőviszo­nyok alakulásának, mindannyi­unk erőfeszítéseinek eredmé­nyét láthatjuk — ez megalapo­zott derűlátással tölthet el va­lamennyiünket. A tennivalók nagyobbdk része | azonban még előttünk áll. Ele­gendő szinte a címszavakat so­rolni: hátra van az NSZK szer­ződéseinek ratifikálása; a Német Demokratikus Köztársaság kül- kapcsolatainak általános nemzet­közi jogi rendezése, beleértve a két német állam egyenjogú kap­csolatait s felvételüket az ENSZ- be; annak elismerése Bonn ré­széről, hogy a müncheni egyez­mény eleve érvénytelen, s végül szinte összegezésképpen egy tar­tós európai biztonsági rendszer megteremtése. A BERLINI értekezlet — tel­jes, konstruktív egységben — is­mét ráirányította a figyelmet ezekre a célkitűzésekre. Támo­gatásáról biztosította az NDK békeszerető politikáját és a cseh­szlovák álláspontot. A tervezett európai biztonsági konferenciá­val kapcsolatosan pedig rámuta­tott, hogy annak fe’ tétele1 adot­tak. nincs és nem lehet ésszerű indítéka további halogatásnak. Valóban: lényegében megegyez­tek a résztvevők körében, a na­pirenden, valószínűnek tűnhet a helsinki színhely is — miért ne kerülne megtartásra az érte­kezlet? A szocialista országok véleménye, hogy az előkészítési szakasz szétfeszítette már a kAt. oldalú találkozó burkát. Szük­ség lenne a sokoldalú találko­zókra, magyarán: a megfelelő szinten történő, közös erőfeszíté­sekre. Helyeslik tehát azt a finn kezdeményezést, hogy Hel­sinkiben az összes érdekelt or­szágok nagykövetei kezdjenek előkészítő, alapozó megbeszélé­seket. A NATO elvben nem vetette j el, tulajdonképpen nem vethette i el a biztonsági konferenciára vonatkozó javaslatokat. Követ­kezik viszont a „de” kötőszók serege, a válaszoknak a legkü­lönbözőbb feltételekkel történő körülbástyázása. Amint az NSZK közismerten a nyugat­berlini tárgyalások menetétől kívánja függővé tenni a ratifi­kálást, a NATO-nak is ez a ki­indulópontja. (Vannak „tartalék­feltételek” is, a kapcsolódós a nukleáris fegyverkezésről foly­tatott Salt párbeszédhez, sőt a Földközi-tenger térségében ki­alakult helyzethez.) Vagyis a bonyolult ügyekből még bonyo­lultabbakat formálnak... A nyugat-berlini eszmecseré­ről egyébként a varsói csúcs ok­mánya is említést tesz: kifejezi reményét, hogy sikerül kölcsö­nösen elfogadható egyezményt kötni. Csakhogy ezt sorozatos zavarórepülések akadályozzák: a kereszténydemokrata képvise­lők tüntető nyugat-berlini ta­nácskozása, az NSZK vezetőd­nek látogatásai. A kölcsönösen elfogadható egyezmény magába- foglalja egy kompromisszum le­hetőségeit, ám egy sarkallatos kérdésben nem lehet hely alku­nak. Nyugat-Berlin nem volt és soha nem is lesz része az NSZK. nak. Nyugat-Németországnak le kell mondania ezzel kapcsolatos terveiről. A BEVEZETŐBEN említett „szembesítés” folytatódik. Nem is olyan sokára: ma. vasárnap érkezik Brandt Varsóba. Holnap hivatalosan is tárgyal a lengyel vezetőkkel, akik éppen, hogy visszaérkeztek Berlinből... Provokáció a KNDK ellen Mint a Koreai Központi Táv­irati Iroda jelenti, pénteken az Egyesült Államok légierőinek .repülőgépei behatoltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság légi terébe. Szombaton az Im- csingang folyó torkolatának tér­ségében tűz aló vették a Koreai Néphadsereg* állásait. Mint a hírügynökség közli, a Koreai Néphadsereg alakulatai önvédel­mi intézkedésekhez folyamadtak, és teljes egészében felszámolták az amerikai szoldateszka provo­kációit. (MTI) Debreceni Tervező Vállalat I u kozuiii­és «'tervemben gyakorlattal rendelkező á ta ános­és gépészmérnököket, technikusokat, ra zo ókat keres Jelentkezés a személyzeti osztályon írásban vagy személyesen. (Debrecen, Ságvári E. u. 2) 209451 2 üimm 1970. DECEMBER 6. Fennállásának 53. évfor­dulóját ünnepli ma a Finn Köz­társaság. Északi rokonnépünk százéves cári elnyomó uralom után az Októberi Forradalom győzelme, a népek önrendelke­zési jogáról szóló lenini elvek érvényesülése következtében léphetett a nemzeti önállóság és állami függetlenség útjára. Fejlődésének első évtizedeiben a fiatal köztársaság nehéz poli­tikai küzdelmek színhelye volt. A hazafias, realista gondolkodá­sú vezetők kezdettől fogva fel­mérték, hogy az ország függet­lensége csak akkor lehet szilárd, ha békés kapcsolatokat épit ki valamennyi európai állammal, mindenekelőtt a szomszédos Szovjetunióval. Ezt a politikai irányzatot elsőnek Paasiklvl, a nagy finn államférfi fogalmazta meg, s olyan kiváló vezetők tá­mogatták, illetve folytatták, mint Kekkonen, az ország jelen­legi elnöke. A nemzetközi és a hazai reakció azonban a finn ál­lamiság első pillanatától más cé­lokat követett, szovjetellenes po­litikát szorgalmazott és veszé­lyes bonyodalmakba sodorta az országot. A második világháború után véglegesen győzött a t’nsriklvi — Kekkonen-vonal. Belpolitikában ez a reakció visszaszorítását, a közélet demokratizálódását, a baloldali és más népi erők ösz- szefogását jelentette. Külpoliti­kában Finnország semlegessége az alap. 1948-ban létrejött a szovjet—finn barátsági szerző­dés. A finn nép immár több mint két évtizedes gyakorlatból I tapasztalja a Szovjetunióval ki- ■ épített szoros pollt’kai és gazda- ! sági kapcsolatok e’őnyeit. A Szovjetunió hosszúlejáratú köl­csönökkel, nagy összegű rendelé­Az elmúlt hetekben megerősödtek az egységtörekvések az arab világ­ban. A három központi helyzetű, egymással szomszédos forradalmi i rendszer — az EAK, Libia, Szudán — vezetői az év folyamán elmélyítették politikai katonai és gazdasági együttműködésüket, így lehetőség nyílt egy államszövetség létrehozá­sára. A tervezett államszövetség az arab egység magját képezi, mivel minden haladó* arab rendszer csat­lakozhat hozzá, egyben megerősíti az arab—Izraeli front nyugati sza­kaszát, Szína felvétele pedig a ke­leti front újjászervezését teszi lehe­tővé. Az 5 «52 millió négyzetkilométer te­rületű «5,4 millió lakost tömörítő, ki­alakuló államszövetség jelentős mennyiségű gazdasági erőforrást is egyesít, a szabad tőke- és munkaerő­vándorlás pedig azok gazdaságosabb felhasználását segíti elő. Az állam- szövetség gazdaságilag legfejlettebb tagja a 32,5 millió lakosú EAK (Egyiptom) rendelkezik csupán Je­lentősebb nagyiparral és nagyobb szám szakemberrel. Gazdasági fej­lődését azonban gátolja, hogy az 1867-es háború következtében bevé­telei lecsökkentek, ugyanakkor meg­növekedtek a védelmi célokat szol­gáló kiadások. A 150 mlUió tonnás évi kőolajtermeléssel rendelkező Lí­bia viszont munkaerőhiány követ­keztében hatalmas bevételeit nem tudja gazdaságosan felhasználni. A csupán 1,8 millió lakosú országban sekkel támogatja a finn gazda­ságot, s egyes iparágak, például a hajógyártás szinte teljes egé­szében szovjet rendelésekből tartja fenn magát. Finnország következetes béke­politikájával jelentős nemzetkö­zi elismerést és megbecsülést szerzett magának. Helsinki az európai biztonsági konferencia házigazdájaként jelentkezett, s a finn diplomácia óriási aktivi­tást fejt ki a konferencia sikeres előkészítésére. A finn békepoll- tika külföldi elismerését doku­mentálja, hogy jelentős nemzet­közi konferenciák, találkozók, tárgyalások színhelyéül választ­ják Helsinkit. így például már két ízben is a finn fővárosban hívták össze a stratégiai fegyve­rek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai konferenciát, rendeztek már Helsinkiben vi­lágit túsági találkozót, nemzetkö­zi nőkongresszust. Északi rokonaink nemzeti ün­nepén örömmel és elégedettség­gel áttanítjuk meg, hogy biztató­an fejlődnek a magyar—finn po- llt’kal, gazdasági és kulturális kapcsolatok. A két ország veze­tőinek rendszeres és magasszintű találkozói, államközi egyezmé­nyeink, kulturális és tudomá­nyos életünk reprezentánsainak alkotó együttműködése és a kö­zös nuj"ka sok más formája a biztosíték arra, hogy népeink liagvománvosan jó kapcsolatai a jövőben még gyümölcsözőbbek lesznek. Az ünnep alkalmával sok sze­retettel kőszöntjiik a testvéri finn népet. Szívből kívántuk, hogy még eredményesebben munkálkodjék hazája felvirá­goztatásán Finnország és egész Európa békéiének, biztonságá­nak megszilárdítása érdekében. I az egy főre Jutó nemzeti összter- I mék körülbelül ötszöröse az egyip­tominak és tízszerese* a szudáninak. A 15.2 milliós fő lakosú Szudán pe­dig a legkiterjedtebb mezőgazdasági­lag megművelhető területtel rendel­kezik, amely művelésbe vonása azonban csak öntözéssel lehetséges. Ehhez anyagi és technikai segítsé­get Líbiától, illetve az EAK-tól kap­hat. A tervezett államszövetség többi tagjával nem határos Szíria csatla­kozása pedig a katonai és politikai szempontok mellett azért is jelentős, mert területén húzódnak keresztül a Szaúd-Arábla és Irak kőolaját a Földközi-tenger kikötőibe szállító vezetékek. Az Arab-félsziget déli részén fekvő 195 000 négyzetkilométer területű. 5 millió fő lakosú Jemeni Arab Köz­társaság és 288 ezer négyzetkilo­méter területű, 1,2 millió fő lakosú Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság (korábban Dél-Jemeni Népi Köztársaság) vezetői ugyancsak fö­deráció megalakítását tervezik. El­ső lépésként közös valuta létrehozá­sával, a vámkérdések rendezésével, bankhálózat kiépítésével és az ipari együttműködés megvalósításával kí­vánják a föderáció gazdasági alapját megteremteni. A két gazdaságilag elmaradott mezőgazdasági ország — csupán Adenban van számottevő ipar —, szövetsége a Jövőben gátat vethet Szaúd-Arábia megújuló ag­ressziói fenyegetéseinek. James Cross hSszaiiaifult Csütörtökön este szabadon boc átották James Cross angol dip lomatát, akit a Québeci Felsza 'indítási Front elnevezésű szél­sőséges szervezet tagjai október 5-én elraboltak. A kanadai kormány hozzájárult, hogy elrablói Kubába távozhassanak. Képünkön: Cross (jobbra) kiszabadulása után Robert Bouras- sival, a Quebec tartomány miniszterelnökével. (Telefotó — AP—MTI—KS) 1 Föderációs tervek az arab világban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom