Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

Nyilatkozat az európai biztonság megszilárdításának és a békés együttműködés fejlesztésének kérdéseiről Berti» *A Bolgár Népiköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köz_ társaság és a Szovjetunió képvi­selői a Varsói Szerződésben részt vevő államok politikai tanács­kozó testületének berlini tanács­kozásán megvizsgálták az Euró­pában kialákut helyzetet. A tanácskozás megelégedéssel állapította meg, hogy a szocia­lista országok erőfeszítése haté­konyan elősegíti a helyzet egész­ségesebbé válását az európai kontinensen s a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése elvei­nek gyakorlati megvalósítását. Megállapították, hogy az utóbbi időben az európai államok vi­szonyában mind nagyobb mér­tékben utat tör az enyhülés és a széles körű jószomszédi együtt­működés irányzata. A tanácskozáson képviselt ál­lamok üdvözlik az európai hely­zet ilyen alakulását, amely meg. felel valamennyi — kis- és nagy. európai nép érdekelnék, s a tar­tós béke biztosításának világ­szerte. A továbbiakban is elő akarják mozdítani a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok kiter­jesztését és elmélyítését más európai államokkal, amelyek a maguk részéröl hajlandóik a nemzetközi feszültség enyhíté­sének politikáját folytatni. Ez­úttal is leszögezték: minden or­szág viszonylatában szigorúan érvényesíteni kell a független­ség, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egyenjogúság, s az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveit. A tanácskozás résztvevőt! hangsúlyozták a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés meg- költésének, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK szerződése parafálásának nagy nemzetközi jelentőségét. A má­sodik világháború és a háború -utáni fejlődés eredményeképpen kialakult európai helyzetnek és a jelenlegi európai államha.á- rok sérthetetlenségének elisme­rése, valamint annak az elvnek a betartása, hogy a vitás kérdé­seket kizárólag békés eszközök­kel kell megoldani, s nem sza­bad erőszakhoz, vagy az erőszak alkalmazásával való fenyegető­zéshez folyamodni — mindez rendkívül nagy jelentőségű az európai béke sorsa, s az európai népek békés jövője szempontjá­ból. E szerződések hatályba lé­pése meg fog felelni minden ál­lam és minden nép legfőbb ér­dekeinek. A tanácskozás résztvevői egy­hangúlag kifejezték szolidaritá­sukat a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető politi­kájával. Az egész európai fej­lődi« arról tanúskodik, hogy az NDK részvétele nélkül n® le­het tartós békét kiépíteni ebben a térségben. Egyenjogú kapcso­latok megteremtése a Német Demokratikus Köztársaság és más olyan államok között, ame­lyekkel ilyen kapcsolat míg nem áll fenn, többek között a nem­zetközi jog általánosan elfoga­dott szabályainak megfelelő kapcsolat megteremtése az NDK és az NSZK között, az NDK fel­vétele teljes jogú tagként az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe — mindez létfon­tosságú követelése korunknak és fontos tényezővel járulna hozzá az európai és a nemzetközi biz­tonsághoz. A tanácskozáson képviselt ál­lamok teljes mértékben támo­gatják a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak azt a jogos kö­vetelést, hogy az NSZK eleve hatálytalannak ismerje el a müncheni egyezményt, az abból folyó összes következményekkel együtt. Elősegítené az európai helyzet javulását, valamint az NSZK és a szocialista országok kapcsolatának fejlődését, ha az 2 WÉ MBBSí. 1970. DECEMBER 4. NSZK egyértelműen es végérvé­nyesen elhatárolná magát a hit­leri rablópolitikáját megteste­sítő diktátumtól. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy más európai kérdé­sek rendezésének feltételei is ki_ alakulóban vannak. Ebben az összefüggésben kifejezésre ju­tott az a remény, hogy a nyugat­berlini kérdésről most folyó tár­gyalás kölcsönösen elfogadható egyezménnyel fog zárulni, amely megfelel a közép-európai eny­hülés érdekeinek, a nyugat-ber­lini lakosság szükségleteinek s az NDK jogos érdekeinek és szuverén jogainak. A tanácskozás résztvevői kife­jezést adtak annak a meggyő­ződésüknek, hogy a biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekez­let összehívása újabb fontos szakasz lenne aZ európai béke megszldárdításának útján. Hála a már elvégzett előké­szítő munkának, megvanak az említett tanácskozás kellő félté, telei. Alapjában véve megjelöl­ték a napirendet, meghatároz­ták az értekezlet résztvevőinek összetételét, s széles alapot te­remtettek a kölcsönös megértés he7 és a pozitív eredmények biztosításához. Az értekezlet összehíváséval kapcsolatban álló valamennyi kérdés összeegyez etese a ké ol. dalú kontaktusok mellett most többoldalú tanácskozást igényel, minden érdekelt állam r'szvéte. lével. Sok európai állam emel lett foglalt állást. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel fogadták a finn kormány új kezdeményezését, amely szerint az összes érdekelt államok képviselői előkészítő; ta­lálkozókat tartanának Helsin­kiben. az összeurópai értekezlet összehívásának kérdésében. A tanácskozáson képviselt államok kijelentették: készek részt ven­ni ilyen találkozókon, amelyek előmozdítani hivatottak az össz­európai értekezlet gyakorlati előkészítését. Semmi sem indokolja az ér­tekezlet összehívásának haloga­tását. s bármilyen előze'es fel­tétel kikötését. Mind szélesebb körűvé válik és mind nagyobb tömegeket mozgósít az európai földrész biztonságát és együtt­működését szorgalmazó mozga­lom. A tanáesvozáson részt vevő szocialista államok eltökélt szándéka minden tőlük telho'őt elkövetni, hogy az európai né­pek békeakarata megvalósul­jon. A tanácskozás résztvevői meg­állapítják, hogy az európai eny­hülés és békés együttműködés ellenségei nem szüntették be ve­szélyes tevékenységüket. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyel­met a NATO agresszív köreinek fokozott tevékenységére, az NSZK rcvr.nsvágyó és militaris­ta erőinek provokációs mes er- kedéseire, valamint arra a szün­telen próbálkozásra, hogy kívül­ről igyekezzenek megakadályoz­ni az európai kontinensen meg­indult kedvező folyamatok fej­lődését. Kifejezték azt a szilárd meggyőződésüket, hogy az euró­pai békeszerető erők képesek le­küzdeni a béke ellenségei által támasztott akadályokat, s együttes erőfeszítéssel megolda­ni a tartós béke biztosításának feladatát a világ e térségében. A tanácskozás résztvevői az európai biztonság, u feszültség enyhítése és a leszerelés kérdé­seiben megerősítik azt az állás- foglalásukat, amelvet az I960, június 5-i bukaresti nytlafkozat_ ban juttattak kifejezésre. A tanácskozás résztvevői ki­fejezték országuk pártjának és kormányának azt az elhatározá­sát, hogy a továbbiakban is ösz­szehangolt' cselekvéssel lépnek fel a nemzetközi küzdőtéren, Európa és az egész világ bizton­ságának érdekében. Ebből a cél­ból mindegyikük továbbra is a béke, az enyhülés és a széles körű nemzetközi együttműködés tevékeny politikáját folytatja. A Bolgár Népköztársaság ne­vében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Bol­gár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke: A Csehszlovák Szocialista Köz­Berlin Alább következik annak a nyi­latkozatnak a szövege, amelyet december 2-án Berlinben fo­gadtak el az indokínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Var­sói Szerződésben résztvevő álla­mok politikai tanácskozó testü­leté tanácskozásának részvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, u Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köz­társaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének berlini ta­nácskozásán képviselt tagálla­mai — áttekintették az indokí­nai félszigeten kialakult hely­zetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb ägresz- szív cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen azzal, hogy töme­ges támadások egész sorát haj­totta végre a VDK területe el­len. Az amerikai Imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást vál­tottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén álla­mok közötti kapcsolatokra vonat­kozó általánosan ellugadott nor­mákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígére­teit is semmibe veszi. Az ameri­kai kormány cinikusan megsér­tette azt a vállalt kötelezettsé­gét. hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terüle­tének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vi­etnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgya­lások megkezdését. A tüzetesebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett viet­nami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rablóháború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kam­bodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság élleni újabb barbár támadások — mindez ugyanannak a folyamatnak egy- egy láncszeme, egy bizonyos po­litikának szerves alkotórésze. Ez politika a nemzeti felszabadító mozgalom nyomásának a durva imperialista diktátumnak a po­litikája, amely fegyveres erő­szakkal próbálja kikényszeríte­ni a népektől saját követelései­nek teljesítését. Nem véletlen, hogy az Egye­sült Államok egyidejűleg a Tá­vol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült AUa­társaság nevében: Gusztáv Husak a Csehszlovák Kommunista Part Központi bizottságának első tit­kára, Lubomir Strougal. a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke; A Lengyel Népköztársaság ne­vében: VVladyslaw Gomulka. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Józef Cyrankiewicz. a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság ne­vében: Kádár János, a Magyar mok ösztönzi Japánban azokat az erőket, melyek fel akarják támasztani a japán militariz- must és ennek terjeszkedő poli­tikáját. Az amerikai katonai ve­zetőkörök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-Sek klikknek nyúj­tott katonai segélyét, hadi- támaszpontokat tart fenn Taj- van-szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egye­sült Államok ismét megakadá­lyozta, hogy visszaállítsák a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes ame­rikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot von­nak be a nemzetközi helyzet éle­zésére irányuló veszélyes játé­kukba, annál könnyebben érhe­tik el Imperialista céljaikat. Ám­de ezen az úton az Egyesült Ál­lamokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az ameri­kai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép aka­ratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább ki­terjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozot­tabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok a világ összes szabadságszerető erőinek támogatását. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya által Is tá­mogatott konstrukció javaslatai lehetőséget adtak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetői­nek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kaland­jukat, amelybe országukat bele­sodorták. A Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai csapatok tel­jes és feltétel nélküli visszavo­nása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kor­mány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján —■ ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői hatá­rozottan elítélik az Egyesült Ál­lamok agresszív cselekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságu­kért, függetlenségükért, azért a csorbíthatatlan jogukért harcol­nak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatko­zás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban ma­guk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő. a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnö­ke; A Német Demokratikus Köz­társaság nevében: Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtanácsá- nák elnöke, Willi Stoph. a Né­met Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Román Szocialista Köztár­saság nevében: Nicolae Ceou- sescu. a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szoci­alista Köztársaság Államtaná­csának elnöke, Hie Verdet, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsénak első elnökhe­lyettese; A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. (MTI) fognak nyújtani Indokína né­peinek a fegyveres imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múlt­ban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mányának, a Dél-vietnami Köz­társaság Ideiglenes Forradalmi kormányának, a laoszi és kam­bodzsai hazafias erőknek a mi­előbbi politikai rendezés érde­kében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendít­hetetlenül bíznak annak, az igazságos ügynek a diadalában, amelyet Vietnam, Laosz és Kam. bodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társa­dalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának ér­dekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai pépeknek nyújtott tá. mogatásukat. A Bolgár Népköztársaság ne­vében: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Bol­gár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke; A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nevében: Gustáv Hu­sik, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára; Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság miniszterelnöke; A Lengyel Népköztársaság ne­vében: Wlftdyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára: Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke; A Magyar Népköztársaság ne­vében: kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány el­nöke; A Német Demokratikus Köz­társaság nevében: Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokra­tikus Köztársaság Államtaná­csának elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának elnöke; A Román Szocialista Köztár­saság nevében: Nicolae Ceau- scscu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szoci­alista Köztársaság Államtaná­csának elnöke, Ilié Verdet, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnök- helyettese; A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége nevében: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2. (Folytatás a 3. oldalon) Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom