Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
Egy „kibelezés“ története A levélíró: Töke János Békéscsabáról, a jaminai Asztalos Já- i nos utcából. A panasz tárgya: egy utcai kifolyó. Idézünk a levélből: .,Az Asztalos János u. 39. szá- j mű ház előtti, kígyósi hálózatba bekötött közkút hónapok óta rossz. A vízmű kibelezte és írás. beli kérésemre sem hajlandó megjavítani. Kérésem azért is : indokolt, mert annak idején a vízhálózat építésénél társadalmi munkában is segítettünk.’’ Hogyan is volt ez a „kibele- j zés”? Erre kértünk választ a víz- és csatornamű vállalatnál i Prekop Jánostól. Megtudtuk, i hogy a kérdéses kifolyóval már! ■nagyon sok dolguk volt a víz-! műsöknek. Nem is olyan régen j éppen a „Tiszán innen — Dunán túl” vetélkedő keretében javí1974-ben! Legutóbbi „Szerkesszen velünk" rovatunkban a KPM békéscsabai igazgatósága kiegészi- ! tette, pontosította egyik cikkünk megállapításait. Azóta ismét kaptunk tőlük egy levelet, mely szerint a december 6-1 „Földgázt kap Körösladány” című hírünk- j ben téves adatot közöltünk. A Sebes-Körös körösladányi hídja ugyanis nem 1971—72-ben, ha- \ nem, csak 1974-ben kezd majd épülni, a befejezés pedig csak az 1 V. ötéves tervben várható. tották meg, másnapra azonban ismét használhatatlanná vált. M égpedig nem véletlenül, hanem azért, mert valaki valóság- j gal szétverte. És ez nem gyér- j mekcsíny volt, hanem vandaliz- j mus! Ezt követően leszerelték j és lezárták a kutat, nem egészen j három hete. A vízműsök megígérték, hogy j mire ezek a sorok megjelennek, j a kifolyó ismét üzemképes lesz. j Viszont azt kérik a környék la- , kóitól .hogy próbáljanak segíteni j abban, hogy — üzemképes is maradjon. Ezt máiért] ük Köt héttel ezelőtt „Ki érti ezt?" ' címmel írtunk egy furcsa vasúti csatlakozásról Nos. december 26- án éppen úgy majdnem 40 percet késett az Orient, mint a korábban említett hétfői napon. Az orosházi csatlakozó vonat azonban mégvárta a gyorsot. Jó néhány utas át is szállt, és pár perc múlva az orosházi személy — alig több mint 20 1 perc késéssel — elindult. Kedves csabai vasutasok! Tartsák j meg most már ezt a jó szokásukat az új évben is! Higgyék el. nagyon vacak dolog fél éjszakát a váróteremben tölteni! Nem lesietett volna hamarább? Aktuális panasszal keresett fel bennünket hukucz Gábarné gerlai olvasónk. Október 22-én vett ugyanig 1870 forintért egy hordozható cserépkályhát a helyi ÁFESZ-nél. Bár nagyon óvatosan, előírás szerint szárították ki, mégsem tudják használni. A kályha ugyanis nem melegített, csak füstölt. Valamikor november közepén Lukuczné levélben reklamált az Orosházi Alföldi Kőolaj, és Gázipari Gépgyárnál, de semmiféle választ nem kapott. A karácsony előtti napokban fordult hozzánk személyesen a szerkesztőségben. A panasz nyomán felhívtuk az orosházi gyárat. A MEO vezetője tudott a reklamációról, sót, egészen konkrét ígéretet is tudott adni: január első hetében sor kerül a beteg gerlai kályha „meggyógyitására”. Az egész ügy azért húzódott ilyen sokáig, mert az ország egész területén vásárolják a gyár termékeit és a távolabbi helységekbe nehézkesebb az utazás. Tehát minden rendben lesz. De azért Gerla nincs olyan messze Orosházához, hogy egy ilyen garanciális javításra másfél hónapot kelljen várni! Különösen télvíz idején! Nem anyaghiány Az idén utoljára Csütörtökönként jclentkeíő „Szerkesszen velünk” rovatunkat most olvashatják utoljára az idén. Nehéz lenne röviden összefoglalni ennek az évnek a termését. Hiszen durva közelítéssel 4 .>00 panaszos ügyről jelent meg egy-egy kis cikk, ezeken kívül azonban sok olvasónknak levélben is válaszoltunk. Voltak visszatérő témák (MÁV, AKÖV, köztisztaság), de voltak egészen egyéni sérelmek. problémák is. Örömmel vesszük, ha az érdekeltek gondosan megvizsgálják a panaszok körülményeit és az eredményről tájékoztatnak bennünket. Viszont továbbra is nagyon haragszunk egy-egy cégre, ha írásunk nyomán a vezetők a fülük botját sem mozgatják. Lapunk nem panasziroda, nem oldhatja meg minden hiányosság összegyűjtését, kivizsgálását. Mégis jó dolog érezni, hogy az itt megjelenő szavaknak nagyobb a súlyuk, mint egy „sima” reklamációnak. Hallottunk erre egy sztorit is legutóbb. Egyik jogos panasz megjelenése után az illetékes felkereste a panaszost és hosszasan szabadkozott. Hát jó, jó, ez igaz, dehát mégis olyan kellemetlen, mert az újságot annyi ember olvassa! Hát igen! Mi ezt a rovatot éppen ezért csináljuk! Es ezért fogjuk csinálni a 71-es esztendőben is. Olvasóinknak sok sikert, boldogságot és minél kevesebb problémát kívánunk az új évben! Oe, ha felmerül valami probléma, könyörtelenül Írják meg. Kedves Olvasó, 1971-ben is szerkesszen velünk! R. L. „Nem mer kijönni az irodájából?" K. M. békéscsabai nyugdíjas hosszú levelet irt egy eléggé gyakran napirendre kerülő témáról, a Kulich lakótelepről, íme néhány mondat: „Az ABC mellett van egy pavilon színházi képekkel, ami t igazán jól is néz ki. De a környezete elront mindent. Mellet- ; te ugyanis két betongerenda j hever derékig érő gazban. Leg- j alább tíz éve! No, de semmiség, j még tíz évig lehetnek! Az Iskola előtt a vízművek, vagy talán a szennyvízművek j korlátái vannak. De, hát ezek j csak két éve! Hol van még a tíz év? Micsoda parkírozás látható a I buszmegálló körül! Kő-, tégla- és bitumendarabok, még az építkezés maradványai. Az erotanácsnál van erre keret, csak a vezető nem mer kijönni az irodájából, és mikor kijön, nem látja a dolgokat, mert ő csak papíron lát, talajon nem!” * A panaszok jogosságát senki nem vitatja. Arra azonban, hogy a tanácsi dolgozók is látnak a talajon, egy nemrég érkezett telefon is bizonyíték. Ladányi János (aki egyébként tanácsi dolgozó és a Kulich telepen lakik) az ünnepek alatti hóeltakarítást hiányolta a teher Galamb és az ABC közötti járdákon. A hó ugyanis bokáig ért, s a háromnapos ünnep alatt legjobb volt az út közepén közlekedni. Pedig a tanács megrendelte a járda takarítását a köz- tisztasági vállalattól. La- lenne érdemes elgondolkodni: i Panaszos levelet kaptunk katos László kevermesi olvasónktól. Lakatosék szeptemberben kezdték el házuík újjáépítését, s ezért kikapcsoltatták a villanyvezetéket. Az építkezést követően a lakáson belül is elvégeztették a villanyszerelést s a szerelő a terveket jóváhagyásra beküldte Medgyesegyhá- zára. A bekötés azonban nem történt meg, olvasónk szerint anyaghiány miatt. S ha levélírónk sürgette a bekötést, az illetékesek azt válaszolták: legyen türelemmel. ki és miért hivatkozott anyaghiányra, amikor valójában egészen másról van szó? bereknek vigyáznia kell, nehogy kitörje a nyakát! Mindennap írhatnék ilyen panaszokat Pedig hallom, hogy a „Nagyanyám...” Nehogy MÁV-panasz nélkül maradjon mai rovatunk, Fábián Lajosnétól Gyuláról kaptuk a következő levelet: „December 5-én Szegedről, a 11 óra 20 perckor induló személyvonattal Békéscsabára utaztam. Kakasszék után kézitáskámat az ülőhelyen hagytam és kimentem a fülkéből. Néhány perc múlva, amikor visz- szatértem, a kalauz szinte nekem támadt: „Magáé ez a cső- j mag? Az ülőhelyet nem foglalhatja el!” Azt gondoltam, nem nekem beszél, figyelmen kívül hagytam. De ő tovább folytatta. Egészen bekísért a kocsi belsejébe, miközben a többi utas csodálkozva figyelte, vajon milyen szabálytalanságot követhettem el. A vasút alkalmazottja 40 forint pénzbüntetést helyezett kilátásba, pedig nem foglaltam el jogtalanul ülőhelyet. Igaz, hogy a csomag fent volt a pádon, de a fülkében még két hely is üres volt, nem is beszélve a kocsi többi részéről. Megjegyzem, a vasutas gorombaságára én sem a legudvariasabban válaszoltam. Különösen azok után, amikor nagyanyámnak szólított... Negyven éve utazom vonaton szabadjeggyel, férjem nyugdíjas vasutas. Ilyen szabályt eddig még nem ismertem. Lehet, hogy igaza volt a kalauznak, de az udvariatlan, sőt sértő hang használatára — azt hiszem — semmiféle szabályzat nem jogosítja fel.” A menza?. * w;t). DECEMBER 31. Olvasónk nem írta meg, ki is volt ez az „illetékes”. Ezért mi először a békéscsabai DÁV üzletigazgatósághoz fordultunk. A csabaiak felvették a kapcsolatot Medgyesegyházával, és néhány perc múlva meg is kaptuk a választ. Lakatos László kevermesi házának bekötése az áramszolgáltatósok tájékoztatása szerint egyáltalán nem anyaghiány miatt késik, hanem azért, mert a beküldött tervrajz alapján a szakemberek nem találták szabványosnak. Ilyen esetekben az a szokás, hogy vagy a tulajdonos, vagy pedig a szerelő, aki ezt a munkát elvégezte, beutazik a med- gyesegyházi kirendeltséghez és ott megbeszélik a szükséges változtatásokat. Ha apróbb dolgokról van szó, maga a DÁV is segít helyrehozni a hibákat. Utána aztán napokon belül megtörténhet a visszakapcsolás. Szálai elvtárs, a medgyesi kirendeltség vezetője a műszaki ember precizitásával már azt is kijelentette, hogy a visszakapcsolás költsége pontosan 117 forint lesz. Az ügy így most már egyenesbe kerülhet. Legfeljebb azon 14. Kétórás tanácskozás után — miközben a peremszéli kerület küldöttsége várakozott az elnökre a járdaépítés miatt — megszületett az x-edik elvi dönlés: olyan művészt kell szerződtetni, aki a presszót látogató korosztályok. zenei igényét minden szempontból ki tudja elégíteni, feltétlen híve a szocialista realizmusnak, elveti a dekadens disszonanciát (ehhez feltétlen ragaszkodott a Zöld Remény Tsz delegáltja), képes arra, hogy formálja a közönség zenei ízlését. Ezzé] a felhatalmazással indult el a pohos művészszerző kőrútjára. Már úgy látszott, dugába dől az egész nemes terv. Az eredménytelen tárgyalások oka az volt, hogy a jóváhagyott fixért senki sem vállalta a zenei népművelést. Végül sikerült egyet kifogni, de amikor tudomására hozták, hogy lakáskérdését nem tudják megoldani, azonnal elzárkózott. Erre a tanácselnök, ki már attól félt. hogy a helyi sajtó beharangozása ellenére se nyűik meg karácsonykor a zenés presszó, s kapják majd táskaszámra a tiltakozó leveleket, imigyen döntött: „Ha a helyi Erőlködés SC minden labdarúgójának megoldottuk lakásproblémáját, akkor a kultúrára Is fordíthatunk valamicskét. Ez egyáltalán nem sérti a közmorált, ha a jövendő zenésznek kiutalunk egyet a most épülő bérházi lakásokból.” A megyei központ is belement még egy kis bérkozmetikázásba s a pohos végre eredménnyel tért haza: megkötötte Nelli vei a szerződést. A baj azonban még most sem múlt el. Nelli, miután berendezkedett az új lakásban, kipróbálta a zongorát Kijelentette, hogy egy ilyen ócska csotrogánnyal nem kompromittálja magát, egyáltalán nem járathatja le se a klasszikus, se a modem zenét. Mit volt mit tenni, „ezenmár ne múljon” jelszóval a tanácselnök a pénzügyi osztály vezetőjével vásároltatott egy olyan zongorát, ami megfelelt a művésznő igényének (év vége volt, s felszabadult egy kis pénz, amin gyorsan tű] kellett adni). Ezzel a gesztussal végképp megbékélt a művelődési ház igazgatója is. A megnyitás előtti napon Nelli újabb kéréssel állt elő. ..Egy hangszer nem hangszer” — tiltakozással létszám- emelést követelt. A pohos talán elzavarta volna a pokolba NelArmikor ezeket a sorokat leírtuk, a hó legnagyobb része elolvadt. Nem valószínű azonban, hogy ez lenne a megoldás ... lit, ha a helyi sajtó vezércikkben, hangzatos címmel nem sürgette volna a presszó megnyitását „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó” — volt az alcím, s bűnös hanyagságra célozgatott a firkász, akit két nappal korábban már interjút jelentetett meg Nelli művésznőről, ismertetve pályáját, nagyobb sikereit. Még aznap a tanácselnök állami kocsiján elszaladtak Nelli fiújáért, ki korábban színházi dobos volt, de megbízhatatlansága miatt elbocsátották. Végre elmúit minden akadály ! Most már zongora- és dobduett léphetett a kávé-, zene- és szeszpártolók elé. Ki is ez a Nelli? Már az eddigiekből is kiderült, hogy igen agilis, az Igény- határokat nehezen megtartó nő. Jó negyvenes, hamvát rég elvesztett szőkeség. A nyomában somfordáló pletyka szerint diplomáját nem kizárólagosan zenei tehetségének köszönhette. Néhány évig egyik általános iskolában éneket tanított, majd sikerült egy orvosférjet kifognia, akitől hamarosan elvált, mert kiderült, hogy a dók őrt csak a pénzéért szolgálja s közben a tanácstitkárral szűrte össze a levet. A pozícióban levő szerető — később éppen Nelli miatt bukott le — azzal bizonyította hűségét, hogy erővel a zeneiskola testületébe kényszerítette. A volt férj, hogy minél hamarabb szabaduljon tőle, két szoba összkomforttal elégítette ki anyagi követeléseit. Közben hol ezt, hol azt csípte föl Nelli, de maximum fél év után minden szeretőjén
