Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
Mit mutatnak a számok a háztájiban folyó szarvasmarha-tenyésztésről ? A szarvasmarhatenyésztés jelentőségéről,. problémáiról igen sok fórumon tárgyalnak napjainkban. Az ágazat fontosságát, exportterveinkben betöltött szerepét nem lehet eléggé méltatni. Most is időszerű erről a témáról beszélgetni és hangsúlyozni. hogy enek az állatfajnak nemcsak nagyüzemeinkben jelentős a szerepe, hanem volumenénél fogva a háztáji és kisegítő gazdaságokban is. A következő táblázat Békés megye szarvasmarhaállományának, ezen belül a tehénállomány létszám adatait tartalmazza az 1970. március 31-d helyzetnek megfelelően. Szarvasmarha Tehén ossz. db % ossz. db % Állami gazdaság 20 957 15,6 8 214 16,9 Mg. Tsz 66 292 49,4 21 612 44,5 Háztáji 46 965 35,0 18 781 38,6 Békés megye ossz.: 134 214 100,0 48 607 100,0 Láthatjuk, hogy a csaknem 47 000 háztáji szarvasmarha milyen tekintélyes mennyiséget jelent a megyei nagyüzemek számadatai mellett! Ismerjük a IV. ötéves terv irányelveit és mutatószámait, amelyek Békés megye szarvasmarhatenyésztésének célkitűzéseivel foglalkoznak. Közel 10 százalékos létszámnövekedést kell elérnünk 1975-re. E programban a háztáji tenyészetek messzemenően figyelembe lettek véve: Tudjuk azt, hogy ma egy nagyüzemi korszerű tehénférőhely beruházási költsége eléri az 50 ezer forintot. Az a szemlélő tehát, aki olyan kijelentést tesz, hogy a háztáji állatállomány fejlesztésére, fenntartására kár energiát fordítani ,nem számol azzal, hogy milyen erőfeszítést jelentene a népgazdaságnak, ha a háztáji gondozásban levő jószágok részére új, korszerű istállókat kellene építenünk! Szerény számítások szerint ez 1,3— 1,5 millárd forint újabb beruházást jelentene a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Anyagi erőforrásaink ezt nem engedik meg. Így tehát a háztáji istállókban tartott állatokra ,az ott termelt tejre és vágómarhára hosszú ideig biztonsággal számit az ország. A háztáji szarvasmarhaállomány ennek ellenére csökkenő tendenciát mutat. Év Szarvasmarha Ebből tehén összesen db darab I960 50 198 21 628 1967 53 074 21324 1968 52 489 20 082 1969 53 341 19 687 1970 46 965 18 781 Laurinyeez Mátyás kétsopronyi tsz-tag szarvasmarha-istállója, önitatóval ellátott. (Fotó: Demény) A csökkenés okai sokrétűek. Elsődlegesen azt a tényt kellene kiemelni, amely a falusi lakosság életkörülményeiben végbement. A tanyasi életmód, különösen a fiatalság számára nem vonzó. Éppen ezért gomba mód- . ra nőnek falvainkban az új, mo- ' dern házakkal beépített utcasorok. A szétszórt tanyavilágból beköltözött gazdák csak elvétve építenek szarvasmarha- istállót. Generációs problémák és az egyébként egészséges urbanizáció következménye ez, amely következetében sokan felhagyták a szarvasmarhatartással. Az elmondottakkal szemben azonban sok még az olyan háztáji udvar, ahol lényegében adottak az épületek, volna is lehetőség a szarvasmarhatartásra, azonban ilyen vagy olyan okok miatt az istállók üresek, Egy-két gondolatot ez utóbbiakról. Sok régi kistenyésztőnek kedvéit szegte, hogy a szálastakarmányt, alomszalmát nem mindig tudta maradék nélkül biztosítani állatainak. A szállítóeszközök igénylésének körülményessége és egyes tsz-veze- tők közönye miatt nagyon sok istállóból eladták a jószágokat. Az újabban nagyobb hatáskörben dolgozó háztáji bizottságok és ahol már van háztáji ag- ronómus, sokat segíthetnek ezen a gondon. Az anyagi érdekeltség elve, a gazdasági ösztönzők sem mindig jó irányba hatottak. Ha a tanyavilágban nem, de a kommunális ellátottság tekintetében egyre erősödő községeinkben. ahol villany- és vízvezeték van, könyű szerrel üzembe helyezhetők a korszerű önitatók és fejőgépek üzemeltetése. Sajnos e kérdés megoldásában az ipar és a kereskedelem együttesen megkésett. Más állatfajták részére ma már beszerezhetők — kistenyésztők számára is — olyan korszerű technológiai berendezések, amelyek a munkát könnyítik és a termelés színvonalát emelik. Például osztrák importból származó modem keltetőgép. különböző baromfi technológiák, korszerű sertés önetetők, már forgalomban vannak, érezhető is ezek hatása. Viszont legjobb tudásom szerint hazánkban nem forgalmaznak sem hazai gyártmányú, sem importból származó olyan fejőgépet, amely méretezésében, árában elfogadható lenne az 1—2 tehenet tartó háztáji üzemeknek! Biztos vagyok benne, hogy ezekkel nagyot léphetnénk előre. Feltétlen szólni kell arról, hogy kormányzatunk legújabb intézkedései milyen eredményeket hoztak. Ezek hatására hogyan fokozódott a tenyésztőd kedv. Az anyagi érdekeltség elve, sokszor minden szépszavú agitációnál többet ér. Ma minden tenyésztő, ha az állatforgalmi és húsipari vállalat közreműködésével vemhesüszőt vásárol és kötelezi magát, hogy az állatot 4 évig tenyésztésben tartja, a vételhez 8 ezer forint állami támogatást kap. Tehát a 15—16 ezer forintos tenyészállatért, csak 7—8 ezer forintot fizet. 1969-ben ,amikor az állami támogatás mértéke 5 ezer forint volt 1715 db üszőt helyezett ki a vállalat ilymódon megyénkbe. 1970-ben 8 ezer forintra emelkedett az összeg és ennek húzóhatása a kihelyezett állatok számának alakulásából is lemérhető. Békéscsabára 350, Gyulára 950. Mezőkovácsházára 560, Orosházára 470, Szarvasra 330, Szeghalomra 640 vemhes üszőt helyeztek ki. A vállalat kirendeltségei 1970-ben összesen 3 300 vemhesüszőt adtak a Békés megyei háztáji gazdaságoknak. Az akció során tehát majdnem kétszerannyi állat került a kisüzemekbe mint egy évvel korábban. Ez azit jelenti, hogy az 1971. március 31-i állatszámlálás után minden valószínűség szerint arról számolhatunk be, hogy a tehénlétszámcsökkenés évek óta tartó folyamata megállt! Rendeződtek a vágómarha fel- vásárlási árak is. Így a hiálalásd kedv nemcsak a nagyüzemekben ,hanem a háztájiban is fokozódott. Jelentős mennyiségű hízómarhát állítottak élő megyénkben a kistenyésztők 1970- ben. A kirendeltségek számai is ezt tanúsítják. Békéscsabán 1440, Gyulán 2 180, Mezőkovácsházán 1 540, Orosházán 1 670, Szarvason 1 230, Szeghalmon 1 540. Békés megye háztáji gazdaságaiból 9 600 vágómarhát vásároltak fel ebben az évben. Azok az intézkedések tehát, amelyeket felsőbb szerveink a szarvasmarhaágazat fejlesztésére hoztak eredeményesek voltak. Ha azt akarjuk, hogy ez tartós is legyen, akkor a háztáji és a közös gazdaságok kapcsolatát az eddigieknél szorosabbra kellene fűzni és bátrabban kellene olyan jól példákat követnünk. amelyek a dunántúli megyékben; Baranyában és Somogybán hasznosnak bizonyultak. Timkó Rudolf Békés megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettese N yolcszázny olcvankilenc hízott sertés a háztájiból Csorváson A esorvási Vörös Október Termelőszövetkezet vezetősége ebben az esztendőben arra törekedett, hogy miként tudná a ház-' táji gazdaságokat érdekeltté tenni és bekapcsolni a sertéshizlalásba. Két módszert dolgozott ki. Az egyiknek az a lényege, hogy a háztájiból átvett és az állatforgalmi vállalatnak átadott hízott sertés után járó nagyüzemi felárat a termelővel a szövetkezet megfelezi. Ezzel a módszerrel 703 hízott sertést szállítottak a felvásárlónak. A másik az úgynevezett bérhizlalás volt. A megállapodás értelmében a tsz gondozási díjat fizetett azoknak, akik elvállalták a sertések hizlalását. Gellény József kilenc sertést hizlalt. Munkadíj címén 6156 forintot kapott a termelőszövetkezettől. A szövetkezeti tagság körében elfogadásra talál ez a kezdeményezés is, mivel a hizlaláshoz a tagnak csak a munkát kell adnia. A hizlaláshoz szükséges sertést és takarmányt a szövetkezet biztosítja. Ezzel a módszerrel 186 hízott sertést értékesítettek az idén. A nyú Iteny téli feladatai A tenyésztők többsége zárt helyiség hiányában a téli időszakra beszünteti a nyúltenyésztést. Nem pároztat, de még a tenyész- állományt is lecsökkenti a legminimálisabbra. Ez az idő alkalmas arra, hogy a tavaszi beinduláshoz nyú’ketreceinket előkészítsük. A legtöbb helyen nem megfelelő a nyulak elhelyezése. Ma már veremben, sötét pincében nem tartanak nyulat. Ne tartsunk szabadon nyulat, sem volt baromfi- vagy sertésólban. A nyúl kapar, mosakszik és ezáltal nagyon sok fertőzésnek van kitéve. Azonban a megfelelő méretű baromfiólat, sertésólat, vagy istállót is ki lehet használni nyúltenyésztésre, ha azok kellően megvilágítottak, ki vannak tisztítva, fertőtlenítve és ha bennük ketreceket helyezünk el. A téli időszakot amikor a legkevesebb a nyúlunk használjuk ki arra hogy a tenyésztésre nem megfelelő szűk, nehezen tisztítható ketreceinket alakítsuk át. Milyen méretű legyen a ketrec? Egy-egy anyanyúl és utódai részére 80—90 centiméter hosz- szú, 70 centiméter széles és legalább 45—50 centi magas. Ilyen méretű ketrecben egy anya a választási korig 6—7 utódjával kényelmesen elfér. A mélység azért ne legyen több 70 centinél, mert abban az esetben kinyújtott karral a tisztántartást, takarítást nem tudjuk könnyen elvégezni. Ha 70 centinél a mélységet kevesebbre hagyjuk, akkor a csökkentett mérettel növelni kell a ketrec hosszát. A nyúlketrecek nagyüzemileg fémből készülnek és a padozatuk drótfonat. A fémből készült hideg ketrecek csak zárt és fűthető helyiségekben váltak be. Kistenyésztők részére továbbra is a fából készült ketreceket ajánlom. A ketrec padlózatát is fából készítsük, mert azon a nyúl nyugodtabban pihen, kevesebb takarmányt pocsékol, tar- tósabb, mint a drótfonat és könnyebben is tisztítható. Az eleje 45—50 centiméter telipadló, mig a hátsó része feltétlenül rácsos legyen, hogy az ürülék könnyen lecsuroghasson. Ha többszintes a ketrec, akkor a rácsos rész alá bádog lefolyót kell készíteni. A lefolyók alá, valamint az alsó sor alatt megfelelő méretű tepsiket helyezzünk el, hogy a vizelet és a bélsár ne szívódjon bele a talajba. Ezzel elkerülhetjük az ammóniagőzök által okozott tüsszentést nyulainknál. A rácsok lehetőleg félgömbölyű keményfából készüljenek. A puhafa, vagy szögletes rácsokat a nyulak hamar elrágják. A drótfonatos rácsot több szempontból nem tartom előnyösnek. A fű- és szénaszálak, valamint a nyulak ved- lése idején a szőrszálak fennakadnak és azok eltávolítása, tisztántartása körülményesebb, mint a farácsoké. A telipadlót és a rácsos részt ne rögzítsük, ne szögezzük le. Ezek könnyen kiemelhetők legyenek. A ketrec ajtaja ne egy kis szűk nyílás legyen, mert az csak nehezíti a tisztántartást és a padlózat kiemelését Az ajtó külső részére helyezzük el a szénazsebet, hogy a zöld, vagy a száraz szálastakarmányt a nyulak ne tapossák le. Az ajtókat drótfonat helyett jobb ha 2,5—3 milliméter átmérőjű vaspálcákkal látjuk el. Előnye: tartósabb. A vaspálcák közötti távolság ne legyen több, 30 milliméternél. A ketrecek készítésénél a belső szögletes részeket vonjuk be alumínium vagy más lemezzel, hogy a nyulak né tudják elrágni. Fekete István békéscsabai társulás elnöke Néhány jó tanács a keveréktakarmányok felhasználásához Baromfihús-termeléshez szükséges takarmányok etetése A naposcsibékkel az első naptól kezdve körülbelül kéthetes korig, baromfiindíto tápot etessünk. Erre az időszakra darabonként 30—35 dekagramm tápfelhasználással kell számolni. A baromfiindító tápról a baromfi nevelőtápra körülbelül 4 —5 napos adagolt etetéssel kell áttérni. 7—8 hetes korig a csirkék részére körülbelül 2—2,5 kilogramm baromfi nevelőtáp szükséges darabonként. Abban az esetben, ha árucsirkét állítunk elő, a baromfi hízlalótáp etetése is ajánlatos körülbelül 7—9 hetes korig, darabonként 50—70 dekagramm tápot kell számolnunk. E táptól a bőr színe sárgább lesz és a hús minősége ízletesebbé válik. Mindhárom táp csak szárazon etethető! Abban az esetben, ha a hízlalótápot elhagyjuk, 6—7 hetes korig mindenféleképpen csak takarmánytápot etessünk. A takarmányok táppal való keverését mellőzni kell. Fontosabb egészségügyi és tartási tanácsok: az etető-és az itatóedényeket naponta többször tisztítsuk. Tiszta víz állandóan legyen a csibék előtt. Abban az esetben, ha több rotációban egyazon helyen csirkét nevelünk, az állományok elhelyezése előtt az istállót fertőtleníteni szükséges. Zárt tartás esetén ne feledkezzünk meg apró szemcséjű kavics adagolásáról. Bognár István, a GFV szaktanácsadója
