Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

T • A * * K. * cA — A * R * K ° WWWWH tWVWWWWWV»MWmMMVWMMVMWmW\VWWWt«tV>WWAtWWWttWMW Reklamáció — Hat ez vicces! Otthon nem működött. (A Weltwoche karikatúrája) Panaszláda, vonaton. A fácán­i vacsora A csípős, koraőszi estében a Dú~ /sa György úton is kigyúltak a fé­nyek. A járdán, kacsázó léptekkel, egy kissé molett körvonalakkal ren­delkező honpolgár haladt; fejében nem éppen magasröptű, de annál kellemesebb gondolatok öltöttek mindinkább megtestesülő formát. A közelgő vacsora műsorát latolgatta. Merengését egy sötét folt zavarta meg, amely az első kerületi párt­ház tetejéről vált el, s tompa puf­fanással ért talajt a sűrű gazzal be­nőtt árokparton.- Mi a csuda lehet — morfondí­rozott. Tabí László: csomag V aal Kellemes ünnepeket kívánok, adjon tíz is.. — Köszönöm! Ezerszer is köszönöm! Kívánok... — ... adjon az isten erőt, egészséget, nyugalmat... — ... sok sikert, békességet, szeren... — ... boldogságot, sok pénzt sok örömet, minden jót! — ... szerencsét, bort, búzát. derűt a családi otthonba! \na. Hogy s mint? — Megvolnék valahogy — Miért zihál úgy? — Nehéz ez az átkozott csomag, amit cipelek. Tudja, a két karom egy kicsit reumás, nem volna szabad cipelnem ezt a cso­magot, de mit tegyek, ha muszáj? — És hova cipeli? ..................... — Csak ide a sarokra a sógoromek házáig, de majd hogy meg nem szakadok bele. Idáig csak elvergődtem vele valaho­gyan, de most már szinte kiszakadt a peislim. — De hiszen két fiile van a csomagnak, miért cipeli egye­dül? — Mert nem találtam senkit, aki segíthetne. Bizony, két füle van, és ha valaki megfogná a másik fülét, három perc alatt ott lehetnék a sógoroméknál. Magának nem reumás a karja? — Még csak az kéne! Hiszen eppen tegnap nyertem meg a nehézsúlyú bokszbajnokságot, holnapután pedig utazom a világ- bajnokságra. — Ha meggondolom, nagy szerencse, hogy egy ilyen erős emberrel találkoztam. — Űay ván, úgy van! Mert én most elárulom magának, hogy reuma ellen az iszap a legjobb, menjen el a fürdőbe, újjászü­letik! — Csak ide a sarokig szeretnék eljutni ezzel a dög csomag­gal, aminek két füle van... Fogja meg két kézzel, talán úgy könnyebb volna... — Köszönöm. Látja, ez okos tanács, mégsem találkoztam hiaba magával... De... nem fogná meg az egyik fülét maga? — Hiszen, ha időm volna? De látja, most is rohanok, út­levél, vízum, nagyon sok a dolgom... És milyen átkozott pech... Kétszázforintos okmánybélyeget kellene vennem és csak százki­lencvennyolc forintom van. — No ez csakugyan balszerencse! Tyű, mennyi pénzt lát­tam az előbb a bankban! Tudniillik most vettem fel a totónye­reményemet. nényszázhuszonhatezer forintot... De mit érek vele, ha nincs egészség, ha reumás a karom... — Mit gondol, honnan szerezzek két forintot? — Nincsenek rokonai? — Mind meghaltak. — Álljon talán itt meg a templom mellett egy félórácskára... Nem szégyen a szegénység... Meg aztán ilyenkor, ünnep táján jószívűek az emberek... — Köszönöm. Látja, ez jó ötlet. De gondoltam, adhatna két forintot... — Ha előbb tudtam volna! De be van osztva a pénzem fil­lérre. tudja, egy kis adósságom is volt. meg ez, meg az, a gyere­keknek ugrókötél meg labda, ha jól számoltam, még hat forint harminc hiányzik is... De hát hiába, csak félmilliót nyertem, egy vassal sem többet... Na, isten áldja, cepekedek tovább... — Én is megyek. Hol itt a legközelebbi templom? — Mit tudom én. Maid megtalálja. Nem adná fel a hátamra ezt a dög csomagot? — Rohanok, kérem, eldiskuráltuk az időt. Hát minden jót! Kellemes ünnepeket, adjon az is... ' — Köszönöm! Erőt, egészséget! — Sok pénzt, boldogságot — Békességet! — Szeretetett — Ámen. A válasz magától jött, illetve re­pült, egy jól fejlett fácánkakas sze­Modern bútor — Kernelem, veszel végül egy diótőrőt, t6£aa»asesea«a*eaeBaeaaBaaaaesaseiB9eaeaGfiaaaeaeaxcsaassasesa«aecss£&saesr8>ca8iBaBaao!4*»». Tréfás történetek NEVETSÉGES AJANLAI A főnök magához hivatja be­osztottját, Rossi t. T- Kedves Rossi, magának igazán sok jó tulajdonsága van, de van egy rossz is, sokat iszik! Van egy ajánlatom: ha abba­hagyja az Ivást, négy hónapon belül kinevezem osztályvezető­nek! — Nagyon köszönöm ajánla­tát, de sajnos nem érdekel. Ugyanis, ha iszom, vezérigazga­tónak érzem magam! KORLÁTOZOTT ÉRDEKLŐDÉS Vacsora után a férj újságot olvas a karosszékben és szokása szerint megjegyzéseket fűz a hí­rekhez, fennhangon. , — Hagyd már abba! Kiált fel a felesége. — Hogy értsem ezt? — Ügy. hogy elegem van belő­le! Minden este ugyanazt hall­gatom: a közel-keleti válság, a kelet-nyugati feszültség, az atomháborús veszély... Nem lép. nél ki legalább egyetlen egyszer a te kis világodból? KARBA VESZETT FÁRADTSÁG A hatéves Antonello, az első tanítási napon így szól az apjá­hoz: — Nem. nem akarok iskolába menni! Mit kezdenék ott? Még olvasni sem tudok! RELATIVITÁS.* A hatéves Christina, tizenhét­éves nővéréhez, Marinellához: — Add nekem az egyik mini­szoknyádat, már úgysem divat, csináltatok belőle egy maxit! GYENGÉD FELESÉG A feleség a férjhez, aki törött karral érkezik haza, autóbaleset érte: — Éppen ma, amikor rajtad a mosogatás sora! NEHÉZ ESET Hosszú hajú fiatalember hajat vágat. — Milyen legyen a frizura? kérdezi a borbély. — Hosszabbra szeretném. EGYIKÜNK SINCS HIBA NÉLKÜL*. Egy hölgy dadogó fiatal fest» hoz: — Miért nem próbálja gyo­gyíttatni dadogását? — A-a-a-asszonyom*. a da­dadog ás az és sa-játosságom, de mi-mi-mindannyiunknak meg­megvan a ma-amaga sa-sajátos- sága_ — Az igazat megvallva, nem tudok róla, hogy nekem is lenne! — A-azt hiszem, té-véved! Hogy-hogyan keveri a ká-kávét? A jo-jobb k-k-kezével? — Természetesen! — No lá-látja! Pedig a le-leg többen ka-kanállal ke-keverik! MORBID TRÉFA A? óceánjáró elsüllyed, össze­sen négyen menekülnek meg, az egyik mentőcsónakban: a kapi- tánj és három utas. Napokig tár nyódnak a nyflt tengeren, min­den élelem elfogyott már. az éh­halál fenyegeti őket. Ekkor a képi tény megszólal: — Tudom mi a kötelességem. Megölöm magam és földi ma­radványaim majd életben tart­ják önöket addig amíg a keresé­sükre indult repülőgépek megta. látják önöket. Ezekkel a szavakkal előveszi revolverét és a halántékához illeszti. mélyében, amely átvágott az útke­reszteződésen és eltűnt a Vilim utca homályában. Barátunk feje és gyomra azonnal asszociálta a következő fogalmakat: ... fácánkakas, fácánlevss, fácán­pörkölt, fácánsült. Eme nyálcsordí- tó gondolatok inspirálására terme­tét meghazudtoló fürgeséggel fu­tásnak eredt a menekülő vad után. A kakas — ahelyett, hogy7 termé­szetes ösztönét követve elbújt vagy felrepült volna — a lehető legrosz- szabb megoldást választotta, az utca közepén futott az életéért. J61 lát­hatóan. Szemben két serdülő fiú közele­dett, az üldözött megtorpant, az üldöző kétségbeesetten felkiáltottt: — Jaj, a fácánom, elszaladt, fogják meg! A két fiú, korához illő fürgeség­gel. egy perc alatt elkapta a meg­zavarodott vadmadarat és átadta a tfzméteres futástól teljesen kidőg- lött alkalmi vadásznak. Aznap este a Dózso György út egyik házában fejedelmi vacsora készfllt. — S, Gy. — Idézés bűnügyben Este, mikor hazatér­tem, szállásadónőm, öz­vegy Somsáné azzal fo­gadott, hogy idézést kap­tam bűnjigyben. A vé­kony papírszelet arra figyelmeztetett, hogy szerdán délelőtt 9 óra­kor jelenjek meg a Mar- lcó utca 25-ben, ahol ta­núként leszek kihallgat­va Drinajda Jenő cutó- lopási ügyében. Rögtön tudtam, miről van szó, hiszem szemtanúja vol­tam, amikor el akartak lopni egy vajszínű Sko­dát. Másnap reggel özvegy Somsáné elzárta előlem a szappant a fürdőszo­bában, a házmester nem köszönt vissza, a szom­szédom révetegen elné­zett a fejem felett, és Mladoriácz a földszint­ről, aki köztudomásúan két évig le volt csukva, jóakarattal utánam­szólt: — Szegedre kérje ma­gát, ott sokkal jobb a koszt! Szerda reggel megmu­tattam az idézést a mun­kahelyemen és elmen­tem a tárgyalásra. A kihallgatásomra már sor sem került. Dri­najda Jenő az én közre­működésem nélkül is megkapta a magáét. Még ebédidő előtt visszaér­tem a munkahelyemre. Kiássál, a kettős köny­velő. álrészvéttel hoz­zámlépett és szomorúan megjegyezte: — Látom, az Ítéletho­zatalig feltételesen sza­badlábra helyezték. Majd intézkedünk, hogy többet túlórázhasson. Minden fillérre szüksége lesz a családjának, amíg maga odabent van. Trepcsányi, a szoba­társam csak ennyit mon­dott, miközben mélyen a szemembe nézett: — Hát érdemes volt? Addig jár a korsó a kút­ra, amíg eltörik. Elöbb- utóbb minden vissza­élést lelepleznek. Korponai jóságosán megsimogatta az orcám és gyengéden hátbave - regetett: — Nézze, szépen leüli a büntetését. Ha kisza­badult, ígérem, vissza­fogadjuk közösségünkbe a mi megtévedt bárá­nyunkat. Mindnyájan emberek vagyunk, mindnyájan tévedhe­tünk. A lónál: négy lá­ba van, mégis kivonták a forgalomból —r je­gyezte meg tréfásan, hogy jobb kedvre de­rítsen. Ekkor dühösen felor dítottam: — Értsék meg, nem vagyok bű­nös! Ich bin undschúl- dig! Csak tanúként idéztek be a rendőrség­re. Tessék utánanézni. Tessék ellenőrizni. Én csak tanúvallomást tel­tem egy autólopási ügy­ben! — Ez a mai autóőrü­let már sok embert jut­tatott lejtőre. Maga is beérhette volna egyelő­re a villamossal — kö­zölte megvető tekintet­tel Drubnói, és a többi­ekkel együtt eloldalgott mellőlem. Pillanatok alatt kiközösítés lett a sorsom. Azóta riadt tekintet­tel, görnyedten osonok az utcán. Tegnap kese­rűségemben végül is el­határoztam: nem tűröm tovább, hogy alaptala­nul gyanúsítanak. Jö­vő héten tízmillió forin­tot fogok sikkasztani. : Nekem már mindegy. : Megbélyegzett ember va­gyok. Galambos Szilveszter — Nem, kapitány! Ne lőjie fejbe magát! — így az egyik utas. — Miért ne? — így a kapi­tány. — A velő a kedvencem... KI HINNÉ... A híres színésznő kutyuska.ja elveszett. A színésznő vígasztal­hatatlan. Sírva kérdezi a barát­nőjét. — Mondd, mit tegyek? Adjak fel egy hirdetést a lapokban? — Miért, talán tud olvasni a kutyuskád? TÖKÉLETES ELINTÉZÉS A vonat néhány percig áll egy kis állomáson, Brescia és Vero­na között. Az egyik utas éhes, leszól egy kisfiúnak: — Megtennél nekem egy szí­vességet? Itt van 200 lira, sza­ladj oda a büféhez és hozz ne­kem esv szendvicset! És itt van még 200 lira, válassz magadnak is egyet! A kisfiú elveszi a pénzt, lesza­lad és egy perc múlva már újra ott van. szendvicsét majszolja: — Visszaadom a kétszáz lírát uram! Csak egy szendvics volt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom