Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
ai utcába Sokszor írtunk már róluk, de gondjaikról nem lehet elégszer szólni. Ne tűnjön ünneprontásnak, mert nem az, s nem is annak szánjuk, hogy karácsony első napján az ár- és belvízkárt szenvedett Békés megyei családokról talál e helyen riportot az olvasó. Jól tudjuk, vannak kül szóltunk az anyagellátási problémákról, az iskolákban, vályogkunyhókban lakók panaszairól, újjáépítés, új otthon-teremtés látványos és kevésbé látványos eseményeiről. Ügy véljük, nem lenne teljes a kép, ha részletesen nem számolnánk be arról, hogyan lett — most már véglegesen is a 20 békési és hat bélhétfön, a végleges birtokbavétel pillanatában kerestünk fel, s akiknek — furcsa véletlen — mindhármuknak Nagy a vezetékneve... A Prágai utca 5 szám alatt idős, nagyon-nagyon pici öregasszony nyitott ajtót. Nem szólt, s csak a szemével tessékelt belHázavató a Prágai utca 5 szám alatt. mészszagú falak között, örülnek-e? Hát persze, hogy örülnek. És nem hitték, nem is reménykedtek benne, hogy még ebben az évben, ebben a számukra nagyon sok keserűséget hozó évben tető alá kerülnek. Igaz, mégcsak sebtében rendezkedtek be, s akárcsak a szomszédos új házaknál, az ajtó, ablak még festetlen, de a szobában már villany világít, s ünnepi hangulatot áraszt a díszítésre váró fenyőfa... Aztán nyílik az ajtó, megjön a férj is, s a bemutatkozás arra is jó alkalom, hogy megtudjuk a nagy „fényesség” okát. Nagy László villanyszerelő, s így a Prágai utca 4 szám alatt a környéken talán legelőször gyűlt ki a villanyfény. Mit is mondjunk, mát is mondjanak Nagyék? Mint mindenki, ők is a karácsonyra készülnek. Igaz, túl sok ajándék nem kerül a fenyőfa alá, de — és ezt ők állítják — kell ennél a háznál szebb ajándék?... Aligha márcsak azért is — és ezt már mi tesszük hozzá —, mert Nagyék a harmadik gyereket várják. Szeretnének a két fiú után egy kislányt is.. gázt, mert itt már gázzal fűtik az üstházat), hogy látni is lehessen azt, amit amúgy is lát az egész utca, mert messze környéken sehol sincs kerítés. Nagy Imréék disznót vágtak, s a kora délelőtti' csípős szél jóféle illatokat lenget a piroscserepes házak fölött. A házigazda rámutat az új épületre, amelyből még az építők kopácsolásának semmi mással össze nem téveszthető zaja hallik. Néhány nap múlva beköltöznek, de most az a legfőbb gond, hogy igazán „békési” legyen az a kolbász, ízes a hurka, ropogós a tepertő. A házigazda négy gyereke és hat unokája is hivatalos a torra, s az is biztos, hogy az új ház éléskamrája nem lesz üresen karácsonykor. Eddig tart a három befejezetlen történet, a három Prágai utcai családról. Legalább 300 hozzájuk hasonló család van még a megyében. S négyszer annyian vannak, akik csak jövőre költöznek az elpusztult, megsiratott régiből az újba. öröm legyen mindnyájuknak az új tulajdonosok öröme, s közös kötelesség a többi ház felépítése. Sokszor írtunk már róluk, íme Nagy Imréék disznót vágtak. Fél évvel ezelőtt itt még romok voltak. Azóta új házsor született. ben, kölcsönös jókívánságok közepette lehetett koccintani. A szemközti házban, Nagy Lászlóéknál néhány perccel korábban járt a műszaki átvételt végzők népes csoportja. Nagy- nét és a két srácot, Lacikát, és Zolikát találtuk otthon, a még Néhány házzal följebb, a vontatók által szinte fölszántott, nadrágszíj széles Prágai utcában népes család üdvözli a bámész idegent. Egy hatalmas üstből gőzfelhő száll, s a fotós kedvéért eloltják a (Fotó: Demény Gyula) most korácsonykor is. Mitagadás jólesik csak jót írni az újjáépítésről. Most, bár csak három Prágai utcai család boldog karácsonyáról szóltunk, de az ő örömük mindnyájunk öröme is. Brackó István A két fiú után egy kislányt szeretnének. vidámabb, az alkalomhoz jobban illő témák is. De most — e túl hosszúnak tűnő bevezető jó alkalom erre — meg kell nyugtatni a szelidebb szavakra vágyó újságolvasót, optimista végkicsengésű írást kap a bőséges karácsonyi ebéd mellé; de — és ez a lényeg — nem az ünnepre, mint sokkal inkább a tényekre való tekintettel. Gyakran írtunk az ár- és belvíz okozta károkról, a helyreállítási munkákról, a fedél nélkül maradt emberek semmi máshoz nem hasonlítható kiszolgáltatottságáról. Hogy csak a címeket idézzük, Békétlen Békés, A háznélküli utcák lakói, Októberi ajóndéknyár az újjáépítőknek, És Békésben mikor... Segítőkész szándékkal, de nem indulat nélmegyeri család közül három, karácsony előtt néhány nappal háztulajdonossá, maga felett a biztonságot adó tetőt érző, újra mosolyogni tudó emberré. Tudjuk, sokan, legalább 300- an vannak, akik új, a réginél korszerűbb lakásba költöztek. De lévén Békés a víztől legtöbbet szenvedett község a megyében, ha innen ítéljük meg a dolgokat, az általánosítással nem fogunk mellé, hiszen máshol, csak jobb lehet.... Jobb? Akinek nincs háza, azt hiába igyekeznénk bármiről is meggyőzni. Azt hidegen hagyják a statisztikák, s számára kevésnek tűnik a mégoly akkora erőfeszítés is, ha az ő lakása romokban hever. De kérdezzék meg riportalanyainkat, akiket jebb a mész alatt még nedves falú, de igazán takaros lakásba. Ajtó, ablak a helyén, a kályhában lobogott a tűz, s a még pu- colatlan ablaküvegen át talics- kázó, sarat taposó, szélei hálta ruhájú emberek látszották. A mennyezet közepéről csak a csupasz vezeték csüngött le, de karácsonyra villany világít, — dicsekedett a nénike. A műszaki átvételt végző szakemberek — az építők; a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóinak nagy örömére — csak apróbb hibákat találtak. így aztán, az ünnepi alkalomra tartogatott borral, nagy egyetértés-
