Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-23 / 300. szám

Nagymamák találkozója A békéscsabai Szimfonikus Zenekar jubileumi hangversenye van, Csécsey József. Barnácz Ist­Kedves családi ünnepséget rendezett a Békés nagyközségi Hazafias Népfront Nőbizottsága: vasárnap délutáni teázásra, be­szélgetésre hívta össze a község azon nagymamáit, akik a fel- szabadulást követő években MN DSZ-asszonyi.uk voltak — akiknek példáit követik, útju­kat járják. Ebben a csúnya, sáros, téli időben mindnyájan eljöttek, botjukra támaszkodva, unokáik­ba karolva. Elsők között érkef- zett Balázs Józsefné, Háló Ist­vánná, Durkó Gergelyné, B. Ko­vács Istvánná, Pankotai; István­ná. Ök már így szokták meg a rendet... A nehéz időkben is mindig az elsők között voltak. tő... A fekete fejkendők között sűrűn villantak a fehér zseb­kendők. Bál-mennyire is erősek voltak ezek az asszonyok, most mégis ellágyulnak. De ezzel is csak jobban szerethetjük őket — különösen ha velük együtt jártuk végig a 25 évig tartó utat. Gyermekeket neveltek, akik felnőve példásan megáll- ták helyüket fontos párt- és munkahelyi feladataikban. És még most sem tétlenek; már a „harmadik generációt” nevelik, a jövő nemzedékét, unokáikat.. Szívből köszöntjük őket, meg­becsüljük fáradságos munkáju­kat. Kép és szöveg: Márton László Hétfő este. Az Ifjúsági és Üt- törőház nagyterme. A színpadon a békéscsabai szimfonikus zenekar, a nézőté­ren több mint kétszáz fős hall­gatóság. A színpadon a hangolás jel­legzetes, finom harmóniái, lent a jól ismert koncert előtti zson­gás. A helyiség hatalmas méretei ellenére is meghitt, szinte csalá­dias hangulat. Aztán csend. Gajdács Pál, a Békéscsabai Városi Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője köszönti a tízéves zenekart. Feleleveníti az egy évtizeddel ezelőtti első kon­certet} az azóta végzett munka fontosabb eseményeit. Elismerő szavakkal emlékezik meg azok­ról, akik első pillanattól sokat tettek a zenekar megalakulásá­ért: Pauker t Hugóról, Szabó Andrásról, Török Lászlóról. Be­fejezésül annak a reményének ad kifejezést, hogy a zenekar még sokáig betölti nemes hivatá­sát. Aztán következik a koncert. Händel Tűzijáték-szvitjének egy részlete, egy-egy tétel Mo­zart hegedűre írt kettősversenyé­ből, kürtversenyéből, Haydn oboaversenyéből. Szünet után egy vadászkürt-kvartett, Mozart fuvolaversenyének egy tétele, végül Mendelssohn Hebridák- nyitánya. Az előadók Tóth Ist­ván. Lajos István, Máté Mátyás, Duna János, Sutyinszki János és Marton György. Vezényel az alapító-karmester, Sárhelyi Je­nő... Ha olyan előadók játszanak, akiket ismerünk, valahogy min­dig fokozódik az esztétikai él­mény. Mintha fokozottabb mér­tékben mi magunk lennénk a muzsikus, az alkotó, mintha job­ban a mi vérünk lüktetése lenne a zene. A megszokottnál telje­sebb mértékben válhatunk eggyé a muzsikával. Különösen így van ez, ha a zenehallgatás ünnepi alkalomhoz kötődik. Mint most, a csabai mu­zsikusok jubileumán... Szép este. — Negyvenöt május elsején is együtt mentek, így öten, táb­lákkal. zászlókkal felszerelve — emlékezik a vendéglátó házi­asszony, Szabó Istvánná nőbi­zottsági titkár —, aki akkor A dédnagymama (balról) László Mihályné és lánya (jobbra) Kisházi Károlyné , nagymama mint MADISZ-lány „figyelte a nagyokat”. — Szeretettel és tisztelettel vesszük körül, vendégeljük meg nagymamáinkat, dédnagymamá- j inkát, akik fiatalságuk erejét, j teljét adták a községnek. Kö­szönetét, fizetséget nem várva, mindig ott voltak, ahol a párt, a nőszövetség, a köz érdekében tenni lehetett valamit — mon- | dotta üdvözletében Kiss László elvtárs, a járási tanács kikül­döttje —, a közel száz fős Ven­dégsereg egyetlen férfivendége. Az emlékezés mindig megha­Az Országos Sertéshizlaló Vállalat. Békéscsaba I-es és Il-es számú telepe. Kétegyházi út etető, éjjeliőr, melléktermékfőzö, kisvasúti motoros, fűtő és molnár szakmunkás dolgozókat vesz fel. 166236 4 smjnsm 1970. DECEMBER 23. Szolgáltatás és üzemvitel Egy falu, egy nóta — Hetente kétszer a kisközségekbe — Nem érdemes „fusizni“ Ahogyan a neve is mutatja, a I Délmagyarországi Áramszolgál­tató Vállalat (mindegy, hogy DÁV-nak vagy DÉMÁSZ-nak rövidítjük) legfontosabb feladata a szolgáltatás, a fogyasztók fo­lyamatos, színvonalas villamos­energia ellátása. Ennek fontos­ságát az ember akkor érzi iga­zán, ha a folyamatosság valami miatt megszakad. De mi törté-' nik ilyenkor? Az utóbbi időben eléggé sok község panaszkodott: megszün-J tették a DÁV-körzetszerelőséget, i s ezzel a zavarelhárító szolgálta­tást tulajdonképpen visszafej­lesztették. Ez a felfogás persze j egyoldalú, arra azonban jó volt, hogy kiindulópontja le­gyen. a mostani beszélgetésnek. Az interjúalany Váradi József, a békéscsabai üzletigazgatóság fő­mérnöke. Kezdjük ott, hogy a megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz háló­zatépítési és fenntartási munká­kat is kell végjeznünk. Az előbbi évi 40—42 mdllió, az utóbbi 15— 17 millió forintot jelent. Mind­ezt saját fejlesztési alapunkból illetve költségeink terhére kell fedezni. Állóeszközeink értéke rendkívül magas (körülbelül 700 millió forint), a közgazdasági szabályozók jelenlegi rendszeré­nél ez bizony nem a legkedve­zőbb. — 1969 januárjában Hódmező­vásárhelyen új üzletigazgatóság létesült, Békés megye nyugati része is most már a vásárhelyi­ekhez tartozik. A megmaradt te­rületen azonban a szakember­hiány miatt is szükség volt az üzemviteli munka módszereinek korszerűsítésére. Egy jelentősebb karbantartó munkát — hálózat­bővítésekről nem is beszélve — 1—2 ember el sem tudna végez­ni. Amellett pedig nálunk biz­tonsági okokból feszültség alat­tinak számító berendezéseken eleve csak kettesével lehet dol­gozni. — A községenként] körzetsze­relőségeket („egy falu, egy nó­ta”) fokozatosan meg kellett szüntetnünk és helyette kiren­deltségeket — a korábbi öt he­lyett nyolcat — hoztunk létre. Egy-egy kirendeltségen 15—25 szakember dolgozik: a technikai felszereltség is lényegesen jobb, mint a körzetszerelőké volt, így már komolyabb munkákat is el tudnak végezni. A nagyobb energiát fogyasztó körzetekben úgynevezett kihelyezett szerelők is dolgoznak, az ő munkakörük hasonlít a korábbi körzetszerelő­kéhez. — A kirendeltsegek meghatá­rozott ütemterv szerint bejárják a területüket, hetente kétszer minden „nem székhelyi” község­be eljutnak, s kijavítják az idő­közben bejelentett hibákat. Ki­rendeltség persze nem lehet mindenütt, s bizony olyan nagy községek is csak hetente kétszer kerülnek csak sorra, mint pél­dául Doboz, Kétegyháza, Elek, Csorvés. Mégsincs arról szó, hogy egy-egy háztartás az emlí­tett helységekben napokra áram­ellátás nélkül maradna. Az utób­bi években ugyanis a korszerűt­len biztosítókat kisautomatákra cseréltük ki. Ha egy háztartás­ban rövidzárlat történik, az automata kiold, és a hibás ké­szülék kikapcsolása után bárki vissza tudja kapcsolni. „Talpal­ni”, tehát túlbiztosítani nem le­het, s a kisautomaták eléggé üzembiztosak. Az utcai szabad- vezetékeken bekövetkező hiba esetén szelektív kioldás követke­zik be, ami azt jelenti, hogy meghibásodásnál csak egy-egy kis szakasz marad villamosener- gia nélkül. Ezeket viszont soron kívül kijavítjuk. — Az ilyen községiekben ké­szíttettünk a tanáccsal egy listát a helység legfontosabb fogyasz­tóiról. Ha ezeknél lesz üzemza­var, soron kívül kimegyünk. Nem kell várni olyankor sem a heti két alkalomra, ha baleset- veszélyes hiba (vezeték szakadá­sa, oszlop kidőlése) fordul elő. Ha valakinek életbevágóan fontos egy-egy javítás, szintén kime­9. Most is — az illem elleneire —a férfi, Tibor bemutatásával kezdem a portrésort. Megvan rá az okom, hogy lefröcsköljem róla a keresztvizet, ha egyálta­lán pap elé tartották ezt az öreg, akasztófára való svihákot. (Már elérte a nyugdíjkorhatárt, de a vállalat megyei igazgató­jának apósa, s „valahogy” még nem vették fel a békés pihe­nést jelző listára. Pedig volna azon hely! (A bútorokkal való bánásmódban demokrata. Egy­formán mér mindengyikünknek. s még fajtaelkülönítést sem tesz, mindegy neki, hogy asztal vagy szék kerül csámpás lábának út­jába. Akkorákat nig rajtunk, csakúgy' nyekkenünk. Egyetlen vigaszunk, különösen amikor esti műszakban lót-fut, ha a vendégektől elspórolt rövidi­talokból annyit vedel a pult mögötti lefüggönyözött kézmo­sóban, hogy a munkaidő köze­pén már keresztben áll a szeme, s» ilyenkor ha arrébb taszít ben­nünket topa flaszterkoptatóival. rendszerint eltéveszti a mérté­ket, s úgy megüti a sípcsontját, hogy csak azért nem mer ká­romkodni, mert nem akarja el­rontani a vendégek előtt reno­méját, de minden ilyen alka­gyünk, de ez 80—100 forint költségbe kerül. — Néhány éven belül eljutha­tunk a „kihívásos” rendszerhez, mely egyébként Pesten és a Ba­laton mellett már megvalósult Ehhez azonban nagyfokú fejlesz­tés szükséges a technikai, nem utolsósorban a kommunikációs eszközeinkben. Mindenesetre aj „maszek” fogyasztók üzemzava­rainak legnagyobb része a laká­son belüli szakszerűtlen villany- szerelés következménye. A DÄV ellenőrei (vagy akár a villamos­energia felügyelet sszakemberei) nem juthatnak el mindenhová (körülbelül 100 ezer lakásról van szó a területünkön), ezért csakj olyan mértékig foglalkozhatnak! egy-egy háztartás villamos be­rendezésével, hogy az ne zavarja a többi fogyasztó energiaellátá­sát. Szabványos szerelés esetén nagyon ritka az üzemzavar, s akkor is csak a kisautomata old ki. Ha persze össze-vissza fusi­zott vezetékek, berendezések vannak a helyiségekben, azj más... Ráta László lommal kiveri a verejték, nem­csak fájdalmában, hanem azért is. mert kedvére nem trágárkod- hat. Munkatársaival szemben sem kisebb gazember. Szentsé­ge a műszak végi borravaló­elszámoláskor derül ki. Csak én vagyok az egyetlen, némasá­gommal üvöltő tanúja, milyen aljas! össze is veszik mindig a két lánnyal, akik — jogosan — azzal vádolják, megcsalja őket. No, persze, nem „úgy”, hiszen Tibor már jóval túl van a fér­fiasság naplementéjén. A lányok pénztárcájának tartalmát kur­títja, s ebben annyira alávaló, hogy nem nézi, ezeknek a virág­zásuk delén levő fehérnépeknek a férjfogás előtt nagyon kelle­ne az a kis „béren felüli” pótlék. Ha a lányok nem hiszik el. hogy csak annyi jut nekik a kö­zös mellékesből, amennyit Ti­bor ki akar porciózni, a vén strici akkorát csap öklével finom furnér-hátamra (mert a kasz- szát mindig rajtam csinálja), hogy megreccsennek minden al­kalommal. Öh, hányszor muzsi­kált, már belerepedt hátam a szívdobogtató csendbe! Ilyenkor a két lány is megriadt, s ezt a pillanatot használja ki ez a pol­gári erkölcsben nevelkedett pin­cér a gyors olajra lépésre. A lá­Emlékezetes előadók és hallga­tók számára egyaránt. Hét muzsikusnak különösen az. Sárhelyi Jenő, Andrády Árpád, Török László Szocialista Kultú­ráért kitüntetést, Barnácz Ist­ván, dr. Czirják Zoltán, Róna- falvy Antal és Somogyi Mihály Miniszteri Dicséretet kapnak. Nekik különös szeretettel szól a taps... (d-> Fakutifázás. jégvíforlázás. ha... ? Balatonfüreden, a gazdag báli hagyományokkal rendelkező, kedvelt üdülőhelyen az idén ren­dezik meg első alkalommal a balatoni szilvesztert. A Veszp­rém megyei Idegenforgalmi Hi­vatal ezzel a rendezvényével a nyári Anna-bálok hangulatát szeretné megeleveníteni, és be­mutatni az eddig kevésbé ismert téli Balaton szépségeit. A ren­dezők abban reménykednek, hogy az első balatoni szilvesz­terhez az időjárás is kedvező lesz, s a résztvevők megismer­kedhetnek a népi hagyomány­ból eredő fakutyázással és a jég­vitorlázással is. nyoknak van mindig igaza (nem a hím-nő békesség kedvéért), mert ez a gézengúz a fél borra­való-mennyiséget magának tart­ja meg, holott — a felesleges ad­minisztráció csökkentése miatt — íratlanul a harmadolás szent­ségében állapodtak meg. Bizony, ezt a szentségtörőt is lehetne már szuperálni velem együtt, pe­dig én igazán nem vagyok vallá­sos fa. Inkább elrohadtam volna, semmint keresztet csináljanak belőlem. Én a múlt rendszerben még gyeszora csemete voltam, de Tibor akkor már férfi kora javát élő pincér volt. S ezt nem sza­badna egyszerűen csak kézle­gyintéssel elintézni. Hiába simul nagy hajbókolással a mostani társadalmi viszonyokhoz, meg kell figyelni a modorát. A lát­szatudvariassággal nincs nála baj, ezt még első főnöke verte bele tanonc korában, hanem a hangnem leplezi le, ahogy üd­vözli a vendéget, ö a kapott bor­ravaló szerint kategorizál, öntu­datos dolgozó az ilyen? Aki ugyanolyan fejhajtással köszön­tötte régen az alispánt, mint most a párttitkárt? Hol található meg viselkedésében a társadal­mi tudatformálás kollektív ere­jének egyénre gyakorolt hatása? Persze, itormolni tud! A párttit­kártól nem akar elfogadni bor­ravalót, de az végül is addig szekálja, hogy nem tér ki előle. (Bizony, ma már a nyilvános szórakozó helyen megforduló párttitkárnak is lépést kell tar­tania a közmorállal, hiszen ép­pen neki kell legjobban tudni, hogy a múlt sokféle csökevényé- től nem lehet röpke két évtized alatt megszabadulni. Ugyebár, sokkal bonyolultabb probléma ez, mint hittük kezdetben, ami­kor a borravaló elleni harc egyik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom