Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

Spartacus, vagy Mandarin Szünet előtt, a fényest iskolában Egy balettmttvész portréja a tv-ben Azt kellett volna figyelnem, hogy készül színes tv-film Ha­vas Ferencről, a fiatal Kossuth- díjas balettművészről, de ez ele­inte sehogy sem sikerült. Hiába volt gyönyörű halványkék, fe­hér, sárga a díszlet. Hiába ra­gyogott az Operaház balettkara álomszerű fehér atlasz, arany- hímes ruhában, hiába font át gyönyörű dallamaival Csaj­kovszkij — más kötötte le a fi­gyelmemet. Valamikor olvastam, hogy a belett-táncos az igazi mű­vész, lebeg a színpad deszkái fe­lett és sokkal lassabban száll le­felé, mint amilyen gyorsan ug­rott a magasba. Annyira lekötött a látvány, hogy csak később percipáltam; tulajdonképpen hol vagyok, miért jöttem fel a Tele­vízió 1. számú stúdiójába. Tudom, hogy ellent mondok a fizika, a szabadesés, a nehézke­dés törvényeinek, mégis azt ál­lítom, hogy Havas Ferenc úszott a levegőben, egy kicsit talán a súlytalanság állapotában. Saját szememmel láttam, hogy felug­rik és lassan, lassan száll vissza a földre. A művész csak „beme­legített”, hiszen a felvétel még hátra van. Szemlélődésemnek hirtelen véget vetett a próba. Az ügyelő bejelentette, hogy megérkezett Orosz Adél, Havas Ferenc part­nere. Egy pillanat és máris át­suhant a levegőn az a megfog­hatatlan izgalom hangulata, amely minden művészi produk­ció előtt megjelenik. Az opera­tőrök, hirtelen jobbra-balra tol­ták a kamerákat. Hamala Irén balettmester gyorsan igazított valamit a balett-tagok elhelyez­kedésén. Havas Ferenc lerángat­ja a fekete angoraharisnyákat, felölti magára az aranypiros drágakővel díszített zekét, meg­rohanja őt az öltöztető, a fod­rász, a sminkes, egy igazítás a fehér parókán, egy öltés a zeke hátán, egy púder nyomás a bar­nára pirult arcra és máris előt­tünk áll a mesebeli herceg, a csodálatos királyfi, aki eljött Csipkerózsikáért. Megszólal Mikó András: „Az első próbát tartjuk. Kérem a zenét”. Valahonnan a magasból megszólal az Űr, akarom mon­dani az ügyelő hangja: „felvétel kész?” Valakik felelnek rá és csattan a csapó: „Havas Ferenc portréfilm, 312-ik beállítás!” És máris megszólal a zene, Csaj­kovszkij : Csipkerózsika _balett- muzsikája. Orosz Adél — köny- nyű, testhez simuló tüllruhájában odalibben Havas Ferenchez, né­hány fordulat és szigorúan a ze­ne ütemére a királyfi karjába kapja Csipkerózsikát és felemeli a magasba. A zene hirtelen megszakad. Egy apró kis technikai hiba. Míg újrafűzik a filmet vagy a mag­nószalagot, leül mellém Havas Ferenc, hogy egy pillanatra meg­pihenjen és szóljon néhány szót az újságíróhoz. — Nem akarok elébe végni a dolognak. Csak annyit mondha­tok, hogy szeretném a tv közön­ségének pályafutásom egy-egy határkövét — megmutatni. Nem volt könnyű az eddig eljátszott 35 főszerepből a legjellemzőbbe­ket kiválasztani azok közül, ame­lyek a legjobban a szívemhez nőttek. Látja, majd a közönség színes és fekete-fehér változat­ban De Falla: A háromszögletű kalap, Moszkovszkij: Keringőjét, Csajkovszkij: a Csipkerózsika egy-egy részletét Rendkívül boldog vagyok, hogy 50 perces portréfilmemben lehetek Sparta­cus és lehetek Mandarin, és a képerrtyőre vetítve, iellemezhe- tem táncban a két teljesen kü- lönböző alakot. Elmondom j azt is, hogyan fedeztek fel, il- : letve hogyan fedeztem fel én a 5 balettművészetet. A beszélgetésnek itt vége sza- : kadt. A kis technikai hibát el- ; hárították. A színpad ismét sár- í ga fénybe borul, a rokokó dámak ; és urak visszaülnek a kispa- ; dókra, a zene újra felcsendül. És ! Havas Ferenc újra királyfivá : változik át, szinte szemem előtt » nőtt meg vagy fél méterrel. Oda- ■ repül a kis Csipkerózsikához, és S egyszerre ketten szökkennek a j magasba. Bizony mondom, las- ■ san, sokkal lassabban tértek : vissza a földre... Sényi Imre • TÁVIRAT KEDVES VÁSÁRLÓNK! ti iT.T.tirr GAZDASAGOK TÉRKŐKÉIT 0» BIZALOMMAL VÁSÁROLTA GTAKRAM ÉS SZÍVESEK AZ ELMÚLT ÉV íOLIAMAN KÖSZÖNJÜK A BIZALMAT! tÉRJttt KERESSE TOVÁBBRA IS AZ ÜZLETEKBEN A RÉGI BIZALOMMAL ÉS ÉOGIASSZA OTTHOJíABAN JÓ EGÉSZSÉGGEL AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK termékeit BIZALMÁÉRT CSERÉBE - MINŐSÉGET ADUNK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK t M A Veszely-hídnál jobbra kell fordulni, ha a fényestanyai is­kolát el akarjuk érni. Vagy há­rom kilométernyit gyalogolunk, végig betonjárdán. A vasúti át­járón túl sárga falú fatomyos épület az iskola. Előtte futball- pálya, sarkában nagy halom rozsdás vas. lyukas fazekak, la­vórok és még ki tudja, mi min­den. A vasúti töltés mellett fo- I lyik a kanális. Vize hidegen csil- ! log. A 6záp tóföldek fekete ba­rázdáin dér ül. A karácsonyi szünet előtt ez az utolsó előtti tanítási nap. ELMEGYEK A TSZ-BE Még a vasúti átjáró előtt talál­kozunk két kis legénnyel. Egy­forma magasak és egyikükön sincs télikabát. A hideg pirosra csípte az arcukat Nagyon igye­keznek valahová. Megállítjuk őket. — Messze van-e még az isko­la, legények? Egymás szavába vágva magya­rázzák, hogy már csak néhány- száz méter. Űk is onnan jöttéik, és Pista bácsihoz szaladnak, va­lami üzenettel. Hatodik osztályo. sok. Megkérdezzük, hogy mii csinálnak majd a szünetben? Ráfi Péter tekintete felcsillan a szemüveg mögött — Elmegyek a tsz-be. Apukám lóápoló, s én nagyon szeretem a lovakat, segítek majd csuta­kolni őket. Hrabovszűö János, kissé szep­lős arca is ragyog a várható szabad idő gondolatától. — Hát, kicsit tanulni is fogok, persze nem sokat, naponta úgy egy órát. A ház körül segítek majd édesapámnak. És játszok. A7 igazgatói irodában meleg van,. A kinti, kissé csípős szél után jól is esik. Erdélyi Mihály, igazgató asztalán kis fenyő- ágacska, rajta két szem naspo­lya és egy szaloncukor. — Ma reggel a felső tagoza­tosok megajándékozták a kicsi­ket. Karácsonyfát állítottak fel az egyik osztályban és egy-egy ajándékcsomagot adtak át a kis­dobosoknak, és az első osztályo­soknak. A tanárokról sem fe­ledkeztek meg, mindenki kapott egy ilyen kis ágacskát MEGYEK A NAGYMAMAHOZ A második osztályosok tanter­mében 14 buksifej hajol a rajz­lap fölé. Nagy igyekezettel fes­tik a gyönyörű betűket. A7 első I padban az ablak mellett kék­szemű, fiúsra vágott hajú szőke kislány ül. Máté Ilonka. Tiszta, csillogó szemmel nézi a szokat­lan idegent. — Mit csinálsz majd a kará­csonyi szünet alatt? Feláll, mert ugye azt így szo­kás, akihez szólnak, az állva vá­laszol. 21avarban van. A pad te­tejével gyűlik meg a baja. Apró mutatóujjával megpróbálja át­fúrni a fát — sikertelenül. Az­tán kerekre tágult szemében megcsillan a felismerés és ha­tározottan kijelenti: — Hógolyózni fogok! — Na de Ilonkám, hát még nincs hó! Csodálkozva néz az újságíró­ra, aztán segélykérőén az igaz­gató bácsira. Tényleg, mit is csi­náljon ő a szünidőben, hiszen ! olyan szépen eltervezte, hogy hógolyózni fog. Eszébe jut va­lami, és olyan kedves mosoly- lyal, amire csak gyerek képes, válaszok — Akkor egy kicsit tanulok, aztán elmegyek Békéscsabára a nagymamához. Ott leszek sza­badságon. Kárnyáczlkd Pistike és a töb­biek is azt tervezik, hogy kicsit tanulnak, és sokat játszanak. HÓEMBERT CSINÁLOK A másik teremben az első osz­tályosok vannak. Nagy igyeke­zettel írják, amit a tanító bácsi diktál. Egyikük-másikuk félre­hajtott fejjeL Beraczka Editke szöszke haja szép két copfba van fonva. Arcocskája a nagy igyekezettől gondterhelt. Ami­kor megkérdezzük, hogy jó lesz-e a karácsonyi szünetben, annyira helyesel, hogy még fe­jével is bólogat. — JÓ lesz, mert nem kell is­kolába járni. — Hát nem szeretsz ide járni? Zavartan néz az igazgató bá­csira, a tanító bácsira, s végül a kérdezőre. Az igazgató bácsi „ segíti ki Elmondja, hogy Edit­ke naponta három kilométert tesz meg az iskolába, s ugyan­ennyit vissza a tanyára gyalog. Legyünk őszintek: egy első osz­tályos gyereknél érthető, ha örül, hogy a szünetben nem kell korán kelnie. Arra a kérdésre, hogy a kis emberkéik mit csi­nál na-k majd a szünetben, egy­más után kapjuk a válaszokat­— Én hóembert csinálok. — Én a babámmal játszok. — Labdázni fogok. — Megetetem a tyúkokat — A mackómmal fogok ját­szani. PAPRIKAS KRUMPLIT FŰZÖK A hetedik és nyolcadik osztá­lyosok is készülnek a szünetre. Pikó Mátyás Csehszlovákiába utazik rokoniátogatásra, s na­gyon készül már most. Az ar­cán látszik is néha, hogy csak testben van jelen, lélekben már valahol az ország határain túl jár. Dobrovics Mária, hetedik osztályos. — Három könyvet vettem ki a könyvtárból, ezeket szeretném kiolvasni, ha lesz rá időm, mert van két kistestvérem, apuka, meg anyuka dolgozik, így ne­kem kell vigyáznom rájuk. És persze főzni is. — És tudsz? — Prímán „főzi” a zsíros ke­nyeret — mondja valahol a hát­só pádból egy fiú, általános de­rültséget keltve. Marika tilta­kozik és sorolja, hogy mi min­dent tud főzni. — Húslevest, paprikás krump­lit, krumplilevest, bonsólevest és még mást is. Szlúka János a legutolsó pad- ban ül, szemüvege mögül érdek­lődő pillantásokat vet felénk. Tőle is megkérdezzük, hogy mi­vel tölti a pihenőt. — Az apukám kertész és ha nem járok iskolába, szenet hordok a melegház fűtéséhez. Segítek apunak, így legalább neki kevesebb a dolga* — Ha befagyna a kanális, so­kan korcsolyáznánk, csúszkál­nánk — mondja Halász György. • * • Az utolsó tanítási nap már úgy telik az iskolában, hogy a gyerekek többet gondolnak a szünidőre, mint a tanulásra. Ezt a tanítók, tanárok is nagyon jól tudják, s ilyenkor méltányolják, ha valaki esetleg csak testben van jelen. S azt hisszük, taní­tókra. tanárokra is ráfér az a kis pihenés. Botyánszki János 8. így szép éveim állandó fixet húzó megnyomorítójával, a vén ANCSÁVAL nyitom meg a sort. Vele kapcsolatban a szubjektum elfogultságát nem tudom kizár­ni, de mindjárt be is bizonyí­tom, miért. Egy-két mentőokot azért mégis szeretnék elsóvárog­ni. Azért ezzel a vén szipirtyó- val kezdem, hogy ne lehessen valamelyik ép vagy sérült lá­bamra vetni, hogy fa létemre (csak a formám asztal) az üzlet csinos női alkalmazottjait mu­tatom be elsőnek. (Mottóm: „Nem lehet a fa emberből...” kezdetű fadal első sora.) A szép­nem egyébként ránk. asztalok­ra, közömbös, hiszen mi ellen­tétben sok más emberi tákol­mánnyal, semlegesek vagyunk. Csak bizonyításként: van anya­csavar, kankapocs stb.... To­vábbá egy takarítóasszony nagy úr! Vele még Jenő, a pohos üz­letvezető is elnézőbb, hiszen presszóslányt tízet is lehet kap­ni minden utcasarkon, de seprű­forgató már nem terem olyan bőven. Minden napom (kivéve keddet) pokoli méreggel kezdődött. Ez a vén, tűzrevaló Ancsa kit csak azért vettek fel ide, mert az üz­letvezető unokatestvére felesé­gének valamiféle retyerutyája, bosszantott fel már nyolc óra­kor. Kivágta nagy dirrel-dúrral az ajtót (legtöbbször ő törte ki az üveget is, de letagadta), hoz­ta a takarítóeszközöket, s mor­cos pofával mimelni kezdte a munkát. Szakmabeli rutinja vi­tathatatlan. Sokat ad a látszat­ra. A szemét és a por összesöp­résével kezdi a takarításfélét. Ezzel gyorsan megvan. Utána porszívózza a szőnyeget, csak néhányszor húzza végig a kefét, elhatározva, hogy legközelebb majd alaposabban megcsinálja. A törülgetés már hosszadalma­sabb, hiszen ezzel nem bliccel­het. mert a vendégek már több­ször is szóvá tették, hogy az ő ruhájuk nem törlőrongy. Persze, ahová emberi szem be nem lát, ott már nem jár a rongy. Az én tetőm alfelét is kikezdte már a por évek alatt. A bejárató rész­nél fog neki a munkának (Sze­rintem ez nem logikus, de még nem volt tapasztalatcserén, s így ezt is el kell neki nézni.) Mindenesetre az ajtónál kezdés az én egyéni pechem. Mire az én rekeszemig elért, már nagyon dühös volt, hogy még mindig nincs vége a melónak. Ezért az­tán hol a vödörrel, hol a part- fissal kocogtatta meg mindig valamelyik lábam úgy, hogy hol itt, hol ott lemállott egy-egy da­rab festék, utóbb már a festék alatti testfámat is kikezdte ez a bárdolatlan bánásmód. így lett Ancsa a tákolók és kíméletlen szállítók után a következő fő­bűnös pályaállásom korai végé­ben. Mintha csak szándékosan akarta volna rútítani újabb és újabb plezúrral lábam valame­lyikét. S a dög nemhogy beosz­totta volna módszerét, legtöbb­ször a már szeggel testemhez rögzítettet kínozta, noha ez be­lül volt, mégis a takarításkor kis időre kifordított megszokott helyemről. Azt se bocsátom meg neki soha, hogy sokszor úgy nekilökött a műanyag burkolat­nak, rekeszfalnak, csak úgy reccsent belé. Utálatát még az­zal is kifejezte, hogy nagytaka­rításkor (ilyen is előfordult) mindig engem lökött ki elsőnek, és hozott be utolsónak. Egyébként nagyon tisztességes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom