Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
KÖRÖS TÁJ —v KULTURÁLIS MELLÉKLET i oosor Gergely kedves nagybátyám szerint igencsak kopasz ember lehetett az, aki kitalálta: a szövetkezetekben küldött- gyűlést érdemes tartani, mivel így nem kell annyi embert mozgatni, könnyebben megvan a kellő létszám is, és így tovább. Majd pedig felemelt ujjal megállapította: — és az okos vezetőség olyan küldötteket küldet, akik pász- szolnak a terveikhez. Érted már, édes ecsém?... Mivel értettem is, meg nem is, így aztán nem bírtam két vállra birkózni vélekedését. Mert ő mindig helybeli, vagyis bodzási példázatot hozott fel, én meg Pestről hogyan érveljek vele? De hát nincs olyan ko- pasz-fej-kitalálta bölcsesség, kunéros ravaszság, Hétköznap pedig sose futoKt össze az útjuk, mert Pál napszámban járta-döcögte a járást, a megyét. Szóval amolyan idétlenkedés volt ez, nem szó szerint veendő szerelem. Ugyanis azt, városszerte köztudottan, a Gazdag téesz elnökének végtelenül jópofa, agilis, mindenre kapható és valamelyik ifjúsági mozgalomban buzgólkodó fia, amaz ifj. Ásó Máté gyakorolta. Hogy mellékesen nős volt, gyereke is nyújtogatta esténként utána a kezét, nem túl sok álmatlan éjszakát okozott neki. Tény viszont, hogy jótékony ifjúsági aktivisták megsúgták a pilótának: amíg ő passzolgat, adogat a labdával, addig más jó régen kosarat szokott dobni Jukkának. Több se kellett. Torzsa Pál váratlanul bizonyságot szerzett erről, aztán a maga csendes módján véget is vetett az ügyletnek. Többet Kankula kisasszonyt, bármennyire is hangoztatta bér ez a vén Ásó, gondolta Torzsa, ahogy kilépett az irodaajtón. Különb ez, mint a nőkuncsorgó fia, akit az ég tudja, hová szippantott már el a csélcsap természete. Lám, az öreg mi mindenfelé össze nem bőklássza az országot, hogy a mi téeszünknek meglegyen minden szükséges. Pedig, hogy miket szájainak erről a vén emberről is?! Hogy szent, szent, de azért maga felé hajlik ennek is a keze. Hogy ez is csak güzül, ez is csak szerez, így, úgy. Lám, fel sem érik ésszel a népek, hogy honnan hozat most is fát, a közösnek, kérem, mert ez így jutányos, olcsóbb, egyszerűen fölösein behozza a fuvart. Az ember ilyenkor még a munkaegységgel ki nem fizetett fáradságot se sajnálja annyira, gondolta Torzsa Pál, már az udvaron ballagva. Aztán innen hívta vissza Ásó, az udvarról. — Ja, most jutott eszemG A könyvmoly Varga Imre elbeszélése ma már ejtőernyős manővert. De igyál már, kisko- mám, mert én rettenetesen örülök, hogy valakit látok szülőfalumból, Bodzásról. Tudod, azért sajog érte a szívem. De hát a családi életem is... El kellett jönnöm. Nem sikerült az első házasságom. De itt, kisko- mám, rémkomoly ember vagyok. Gyűrűs menyasz- szonycm van, a kimondást várjuk, tudod, a válásét. Szigorú, tudós, szemüveges, doktor. Képzeld el, nekem doktorfeleség! De hiába... Persze, Torzsa nem merte szóba sem hozni Kankula Júlia kisasszonyt, bort sem ivott, csak egy pohár feketét, amit Máté nagylelkűen főzött, amikor ő egymaga megitta a hétdecis bort Csak induláskor vett erőt magán s kérdezte meg: — Igaz äs, mondd már, Máté, és ahová én megyek, várj csak, a bakonyapácai erdészház, ott lenne nekünk valami fánk, tudsz te arról valamit? — Én ne tudnék, kiskce mám? Hisz én intéztem el! Öregem, az én összeköttetéseim... Menj csak, rakodj fel, és aztán aludj ott. Mondd meg az erdésznek, én üzenem, ifjabb Ásó Máté, adjon teneked szál- lást, hogy reggel rendesen indulhass. A faterékat különben csokolom és neked kis gyerkőccel. Az erdei , , .. „ csendes éjszakában érezte Öreg este lett, mire az meg Torzsa Pál: az ó igaz- apacai erdészt meglelte. Az BÉKÉSCSABAI VERSESKÖTET 57 vers címmel új kötet került a könyvesboltok karácsonyi kirakatába. A borítón három szín — türkiz, fehér, vörös- barna. Belül is ennyi — Filadelfi Mihály, Sarusi Mi. hály és Sass Ervin versei. S ötvenkét árnyalat — az ötvenkét vers. Pacsirták útjain, Este, Vaskohóban — Vagabund- korzó, Üvegtörés, Reggel van és huszonhárom múltam. — Csillaghajó, Fekete optimizmus, Eroica. Szép kötet. Szerkesztette dr. Papp János, a borítót tervezte Koszta Rozália, készítette a Békés megyei 'Nyomdaipari Vállalat. Kiadta a békéscsabai városi tanács. amelyiket az igazság lézersugara át ne vágná... • Torzsa Pál olyan harminc év fölötti, csendes természetű szavasincs gépkocsivezető a bodzási Gazdag téeszben. Benne is van a nagyrokonságban, de nem szokott véle tüntetni, így szem elé sem igen került eddig. Talán ezért is ül ott minden küldöttgyűlésen, té- len-nyáron, éjjel-nappal. Mivel ott sem vették eddig szavát. Szűcs Lajos, aki a téesz könyvtárát merő könyvmániából ébrén tartja, nemrégiben ő emlegette szokott nagy lelkemdezésé- vel Torzsa Palit, mert jó esztendeje ez a Torzsagyerek lett a legrendesebb olvasója. Csak hát én tudtam: a parasztemberek között mindig is voltak köny- t^sek, ki ezért, ki azért. De valami oka mindig is akadt a betűbe menekedésnek. A múltban is, manapság is. Világos, hogy senkinek nem kötötték az orrára: ez történt Torzsa Pali esetében is. Történt pedig, hogy egyszer Torzsa szállította a kosaras lányokat Gyulára vagy hová s az is tény, hogy az egyik öl-magas leány, a hegyes Kankula Júlia beült melléje a vezetőfülkébe, mondván: ő a csapatkapitány, és úgy megbabonázta a nőügyekben mindössze alapfokú ismeretekkel bíró tanyasi pilótát, hogy bizony majd a fának vitte az új kocsit. Nem volt ez nehéz Julikénak, hiszen ő már a világot bejárta a híres bodzási NB IÍ-es kosaras lányokkal. Torzsa Pali viszont esztendők óta csak az országutat leste. És azután is ha szombatonként találkozott Julikéval, mindig csak beszélgetett, némi férfias offenzíva helyett, mire Ju- lika elég korán azt mondta: neki le kell feküdnie, mert holnap mérkőzés lesz. csapatkapitány! beosztását, nem eresztette a pilótaülésre, és feliratkozott olvasónak Szűcs Lajos könyvtárába. Eztán is eljárt a küldöttgyűlésekre. Továbbra sem szólalt fel, csak figyelt, figyelt és időnként noteszébe, ahová a megtett utait mindig bejegyezte, valami dolgokat felfirkan- tott • Az egyik téli délutánon, amikor már a városlakók szedelőzködtek a hazaautózásra, az elnök behívta magához Torzsát. A vén Ásó mindenkihez kedves, figyelmes, csupamosoly, szintén fürge ember, akárcsak a fia, pedig túl van a hatvanon. Ügy látszik: a kertészkedés, a sok piacozás mind a mai napig legényes erőben tartotta. Hát Torzsát is így fogadta. Kezébe nyomott Pálinak egy menetlevelet, majd megbízólevelet, egy átvételi bélyegzőt, miegyebet, s szóban ezeket tette hozzá: — Torzsa fiam, bizalmi megbízatást kell teljesítenie, hallja-e, holnap reggeltől kezdődően. Elmegyen kocsijával, tudja, Veszprémbe, illetve a Bakonyba. Ehhez meg ehhez az erdészhez, ide meg ide. Rajta van a papíron. Ott felrakodik a kocsira olyan fát, ami ott van, ami ki van válogatva. Aláírja az átvételi elismervényt, lebélyeg- zi, satöbbi. A fát hazahozza. Mert ez itt úgy kell, mint a pápa fejére az aranycsákó. Ezeket a fákat várja a sertéskombinátunk. Értve? Iparkodjon, Torzsa fiam, hogy minél előbb megforduljon. Fa nélkül pedig ne is lássam Tudja, ez olyan jutányos fa, ezt mi protekcióval kapjuk. Azért is jobb, ha mielőbb itt van. Érti? No, vigyázzon magára, a kocsira, isten isten... Szóval azért rendes ernte, Palikám. Megkértek, fiam, hogy odamenet ne legyen üresjárata, elfuvaroz 4—5 bútort, miegyebet. Itt van a cucc a gyűléstereim elején. Ezt a papírt írassa alá az átvevővel, hogy számfejthessük a költségeket. Majd hozza vissza ezt is. No, mindjárt megmutatom, jöjjön... — mondta az elnök és fürgén megmutatta, melyik bútorokat szállítsa el az üresjáratban. • Hát már megesteledett, amikor Veszprémben megállt az adott cím előtt s többszöri dudálásra nyílott ki a kapu. A meglepetéstől tátva maradt Torzsa szája. Az ifjabb Ásó Máté állott a kapuba, ingujjra vetkezve, vedlett kucsmával a fejebúbján. — Nicsak, nicsak — rikkantott jókedvűen az el- nökfi. Hát te cipelted el a córeszt, kiskomám? No, várjál csak, mindjárt jövök. Kocogott is, nyamvadt kabátban, üveg borral. És míg ketten lecibálták a bútorokat, becenelték, azalatt nem állt be Máté szája. — Tudod, kiskomám, jobb nékem most itt élnem, mert Bodzás táján megforrósították a földet talpam alatt. Persze, tudod, itt is megvan nekem a kenyerem, most is azok adják, akik eddig, elég jót is adnak, mert minálunk tudod, aki első emeleti lakásban lakott, az nemigen megy le a földszintre. És tudod, én úgy vagyok vele, ha a sikajtó főkönyvelők az ország másik végén uk- mükfuk csak főkönyvelők lesznek, akkor én mért res- tellkedjek, hogy állítólag, fáma szerint ennek meg annak a feleségét, tudod szóval... Nem követtem én el tételes bűnt, egy egyszerű szoknyahajtogató műveletért pedig nem játszanak aztán hírét sem hallotta Ásó Máténak. Sem az öregnek. sem a fiatalnak. A végkimerült Torzsa Pál ekkor kezdett el szíve mélyéből fakadóan káromkodni. Az erdész látta kétségbeesését, ő ajánlotta: aludjon ott, a konyha melegében, és reggel menjen el ehhez meg ehhez az erdészhez. Ott adnak el fát, persze, nem olyan, link áron, ahogy az elnök mondta. Megteáz- tattalk, aztán otthogyták a konyhai heverőn. Sokáig nem ragadt le a szeme Torzsa Pálnak. Az agya most sága is olyan, hogy csak a könyvekben szerezhetne neki győzelmet. Mintha az a sok könyv, amit az emberisé!? eddig alkotott, az mind talán csak azért jött volna a világra, mert az igazságratörők nem tudtak erőt venni a körülményeken és csak a papíron tudták felragyogtatni az igazság napját... Keserű szájízzel ébredt. — A sok bagó — gondolta. De fejét szigorának és eltökéltnek érezte. Megköszönt mindent és elment ahhoz a másik erdészhez, majdnem tengelytöréssel, kezdett motoszkálni. Ahogy olyan cefet utakon, de végigaraszolta mai napját, megvette csakazértis a fát. meg a tegnap esti elindí- Átadta az iratokat, aláírt, tását még régebbről pecsételt, aztán zakatoló Kankula Julissal történt motorral nekiiramodott a esetét. Hogy ő olyan naiv messzi bodzási tájnak, gyerek, aki elhiszi a két- Jócskán másnap reggel szer kettő öt igazságát is, volt, mindenki kint volt ha mondják neki, és hiszi, már a központban, amikor hog’r az életben is úgy van. hekanyarodott. És ahogyan Kezdte már sejteni: azért várta, Ásó bácsinak való- küldték ide, mert nyám- ban az volt az első szava: nyila pasas ő. Könyvmoly. Pacuha ember. Aki elhozza a bútort, és fel sem éri ésszel, ez volt a fontos. És — Na, rendben átadta, fiam, a bútorokat? Hogy van a fiam? A fa nem érdekelte. Sem most visszafordul, még azt az ara. , a megjátszott szidást is le- Azért sok mindent megnyeli, elfogadja, hogy mi- ért az emberfia, ha olvas ért nem vitt haza fát. És a fa eltakarja a potya bútorszállítást. És ékkor olvasmányok buggyantak fel, aztán egy borostás sofőrarc jelent meg a konyha falán, valami ruszki filmből, amelyikben az a teherautó- pilóta volt a hős, valami — gondolta azután kis idő múltán Torzsa Pál, amint tanyájuk felé ballagott, aludni: * Vasárnap küldöttgyűlés volt megint. Mikor pedig a főkönyvelő a géppark kihasználatlanságát, költséges Barna manó dal Egypéter Iván Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben, Ahány dal elhangzott hajdan, mind ott szól barna hajadban ... ... Barna a lelked legbelül, kis barna manó hegedül, csak én hallgatom egyedül. voltát feszegette, az addig szótlan Torzsa Pál váratlanul szólásra emelkedett. A kis notesz kézben volt, és rákezdte: számokat citált, és egy Erdei nevű akadémikust idézett* * később valami Solohov nevű embert is emlegetett, meg egy nőt, Galgóczi Erzsébetnek hívják vagy hogy, amitől többen megrettentek, nem tudván, miféle új vezetők lehetnek ezek és olyanokat mondott, hogy az elnökségben ülő járási elvtársak is összedugták a fejüket. Nyomban utána felállt egy másik küldött is, az meg olyan sikertelen üzletkötéseket említett, hogy mindjárt világos lett mindenki előtt, miért olyan sörecet- gyenge az egész téesz, no meg az egység... Sorolni kezdte egy öreg is, hogy miért cserdítette képen a brigádvezetője, egy nő pedig nem resteilte elmesélni, hogyan nyomta le a zsákhalomra a főagronó- mus, persze, teljesen sikertelenül. Végtére össze kellett hívni a közgyűlést. A rendkívüli közgyűlést. Mert már az ügyészség is érdeklődni kezdett. És azon az ülésen Ásó Máté idős korára hivatkozva felmentését kérte. Igaz, hogy a mindenütt szimatoló pesti újságírók, véletlenül, jól berendezett csiikekeltető farmot leltek, ám mindenkinek meg kell érteni: félretett fizetéséből futotta erre. No, még az a krónikához tartozik: azt a Gyürki Matyit választották meg elnöknek, akit agrármérnök létére tavaly martak el a Gazdag téeszből, pedig ap- ja-anvja itteni alapító tag, csakhát annak idején dohosnak érez+e itt a levegőt. * No — mondtam Kocsor Gergely kedves nagybátyámnak, amikor legutóbb összeszaladtunk — ehhez mit szól? Hát nem a küldöttgyűlésen pattant ki mégis az igazság szikrája? Mert az a fő, bátyám, mégiscsak, hogy a megválasztott küldöttek valóban küldöttek legyenek, arra érdemes egyének. — Égen. Az áment azért mégis az egész gyülekezet mondta ki. És az a fő. Vagy nincs igazam? — vágott vissza az ellentmondás jókedvével s olyan vidámsággal Kocsor Gergely, hogy bizony hirtelenében nem akadt rá viszontsza- vam.
