Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

A Háromnapos munkaértekezlet Békéscsabán A Hazafias Népfront megyei bizottsága háromnapos munka- értekezletet rendez a járási, vá­rosi, községi és városkerületi népfrontvezetők részére Békés­csabán, A december 21-én kez­dődő értekezleten előadás íangzik el az MSZMP Közpon- :i Bizottságának február 18— .9-i határozata alapján a nők is az ifjúság helyzetéről, anép- rontmozgalom feladatairól. (Társadalmi fejlődésünk főbb ellemzőiről, az államéletről, a szocialista demokrácia fejlődé­séről és a tanácsválasz tásoklkal kapcsolatos teendőkről másnap hallanak előadást a részvevők. December 23-án a munkaérte­kezlet befejezése napján me­gyénk XV. ötéves tervéről lesz előadás. Az előadáson elhang­zottakat minden nap délután­ján csoportos beszélgetésen vi­tatják meg. fárgyalftteremböl jelentjük: Jótett helyébe...!? A Békéscsabai Városi Bíróság előtt garázdaság miatt indult el­járás Surin Pál békéscsabai la­kos ellen. A bíróság december 16-án tartotta meg a tárgyalást. A vádirat szerint Surin Pál még a nyáron a Bercsényi utcai italboltban nagyobb mennyisé­gű szeszt fogyasztott, majd este 9 óra felé hazaindult kerékpár­ján. Útközben — a szesz hatá­sára — kerékpárjával az árok­ba hajtott és ott elesett, majd ott is maradt és elaludt. Éppen ebben az időben járt arra Csiba Rudolf, aki észre­vette az árokban „pihenő” Su- rint, akiről azt hitte, hogy rosz- szul lett, ezért a közeli ital­boltba sietett és ott szólt az üz­letvezetőnek, hogy legyen segít­ségére. Az italbolt vezetőjével visszamentek az árokhoz, ahol hosszas erőfeszítés után lelket vertek az alvóba. Amikor ez si­került, útnak indították, Csiba és a boltvezető pedig visszatér- az italboltba. Néhány perccel később Csiba is hazafelé indult, de útközben, a Berényi és a Dessewffy utca kereszteződésé­ben újra összetalálkozott Surfin. nal, aki minden különösebb in­dok és előzmény nélkül őt meg­támadta és hátulról leütötte. Az ütés következtében Csiba esz­méletét vesztve zuhant a föld­re, de Surin még ott is tovább ütötte az eszméletlen férfit s csak akkor hagyta abba, ami­kor a járókelők közbeléptek. A Békéscsabai Városi Bíróság bűnösnek találta Surin Pált és ezért háromhónapi szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott enyhítésért fellebbezett. Építtetők figyelmébe! A Központi Statisztikai Hiva­tal felhívja mindazon építők fi­gyelmét, akik családi, vagy tár­sasházépítésre 1970-ben, vagy előző években építési engedélyt szereztek, hogy az épület vagy lakás készenléti fokát, illetve befejezését és az esetleges be­költözést jelentsék be december 31-ig az illetékes községi, városi tanácsok vb lakásépítési nyil- vántartókönyv vezetőjének. Ezen adatközlés —■ a többi évekhez hasonlóan — az 1970-ben épített, használatba vett lakások szám­bavételéhez szükséges. Brigád, az összekötő kapocs szerepében Tíz éves a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar Amikor brigádról hallunk, ol­vasunk, többnyire fizikai tevé­kenységet végző kollektívára gondolunk. Nos, ezúttal olyan munkacsoport életéről szeretnék néhány mozzanatot felvillantani, amelyik az is, nem is... Lapozgatok a fekete műbőr borítású, takaros brigádnapló­ban. Az egymást követő, gyöngy­betűs bejegyzések ritka pedan­tériáról, különös gondosságról tanúskodnak. Pedig hosszú bri­gádgyakorlatról nem nagyon be­szélhetünk. A Békéscsabai Kö­töttárugyár varrodai munkabe­íróinak Március 8. brigádja ugyanis az idén március 8~án alakult. Még elnevezésükben is stílszerűek a névadó Nemzetközi Nőnaphoz: a munkacsoport va­lamennyi tagja nő... Tucatnyian vannak. A napló tanúsága szerint mindenkinek van valamilyen társadalmi funk­ciója: szakszervezeti bizalmi, tisztasági, gazdasági felelős, be­teglátogató, naplóvezető, stb. Ám a legtöbb társadalmi megmozdu­lásban valamennyien részt vesz­nek, — Csak így lehet a jó kollek­tív szellemet igazán magas szintre fejleszteni — mondja Tóth Beláné brigádvezető s a lá­nyok, asszonyok egyetértőleg bó­logatnak. — A szocialista brigád cím elnyeréséért versenyzünk s ennek alapvető feltétele, hogy a hivatalos munkában, a magán­életben és a társadalmi tevé­kenységben egyaránt példát mu­tassunk. „Különleges” brigád. Állomá- nyilag a legnagyobb termelő üzemhez, a konfekcióhoz tarto­zik, ám jellegileg adminisztratív munkát végez. Afféle „irodások”, akik a legközvetlenebb kapcso­latban vannak a termelő munká­sokkal. Ezt ők persze, nem csu­pán a hivatalosan előírt munka- kapcsolatokra értik, hanem em­berileg, saját belátásuk szerint is erre törekszenek. Ezt tanúsítja — egvebek között — a brigád­vállalás 5. pontja: „A fizetési reklamációkat, amelyek a munkánkkal kapcso­latosak, az eddigiekhez viszo­nyítva csökkenteni fogjuk.” Nemcsak vállalták, de meg is tették. S hogy a címszövegben írt jellemzésre mennyire rászol­gálnak, azt mindazok a villanás­nyi mozaikok is ékesen bizonyít­ják, amelyeket itt az olvasó elé tárunk. Tatai Márta brigádtag, napló- vezető, amatőr maneken a gyár újvonalú, szintetikus pullóverét mutatja be kultúrált környezetben, igazi meghittségben élnek. És mégis milyen jól esett nekik egy-egy kedves szó, apró ajándék. Pár órás látogatásunkat azzal is meg­hittebbé tettük, hogy meghív­tuk arra saját nyugdíjasunkat, özv. Hankó Jánosnét is, akinek külön Mikulás-csomaggal ked­veskedtünk. Az idős emberek valóban úgy örültek mindennek, mint a gyermekek. Ezért elhatá­roztuk, hogy karácsonyra — a gyártól erre a célra kapott anyagból — törülközőket, kéztör­lőket és egyéb használati s dísz­tárgyakat készítünk nekik. Ra­gaszkodásuk viszontszeretetet kí­ván! A brigád munkasikereiről Mo- ravszki Endre főművezetőt meg sem kérdeztük. Beszéljen he­lyette saját tömör naplóbejegy­zése: „A brigád a szocialista cím elnyeréséért tett vállalásait ed­dig teljesítette. További sikere­ket kívánok a brigádnak”. Mi is! Kazár Mátyás ■ I Előttem meghívó. Sarkában évfordulók szimbóluma, apró aranykoszorú. Benne 10-es szám. Szövege pedig: a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Megyei Művelődést Központ a Békéscsabai Szimfonikus Ze­nekar fennállásának 10. évfor­dulója alkalmából 1970. decem­ber 21-én este 7 órakor az If­júsági és Űttörőház nagyter­mében jubileumi hangversenyt rendez. Utána a műsor: me­nüett Händel Tűzijáték-szvitjé­ből, Tóth István és Csécsey Jó­zsef előadásában egy tétel Mo­zart hegedűre írt C-dur kettős- versenyéből, ugyancsak Mozart D-dur kürtversenyének első té­tele — előadója Bamácz István — majd Lajos István tolmácso­lásában Haydn C-dur oboaver­senyének első tétele. A második részben felhangzik egy vadász- kürt-négyes — a kvartett tag­jai: Bamácz István, Máté Má­tyás, Duna János és Sutyin6Zki János —, Mozart D-dur fuvo­laversenyének második tétele — előadja Marton György —, végül Mendelssohn Hebridák- nyitánya. *** A zenekar alapító karmestere Sárhelyi Jenő, a Bartók Béla Zeneiskola igazgatója. Tőle ké­rem, idézze fel a tíz év előtti kezdetet: — Tíz esztendő telt el az első hangversenyünk óta. A zenekar azonban tulajdonképpen tizenegy esztendeje létezik. 1959 őszén tartottuk ugyanis az első pró­bákat. Alapító tagjaink közül néhányan ma is részt vesznek az együttes munkájában: And- rády Árpád, Bamácz István, dr. Czirják Zoltán, Rónafalvy An­tal, Somogyi Mihály, Török László. A zenekar tagjai nagy­részt a zeneiskola tanárai és legkiválóbb növendékei, de van­nak más munkahelyeken dol­gozó muzsikusaink is. Tíz esz­tendő alatt igen jó közösség kovácsolódott össze. Ennek alap­ja a zene szeretete s hogy min­denki igyekszik méltó lenni partnereihez. 1960. április 3-án a Jókai Színházban mutatkoztunk be először a közönségnek. Liszt Ferenc Hungária című szimfo­nikus költeményének indulójá­val kezdtük a koncertet s sze­repelt még a műsorban Kodály Intermezzo-ja, a Rákóczi-induló Berlioz-féle feldolgozása, egy ária Erkel Dózsa György című operájából, valamint egy-egy Behár-, Kompanyejec- és Mura- deli-kórus. Azóta évente 15—20 hangver­senyt tartunk a megyében, Ö6Z- szesen körülbelül ötezer, nagy­részt fiatal hallgató előtt. Sze­retünk nekik játszani — és ér­demes. Legtöbbjük életreszóló- an zenekedvelő, koncertlátogató lesz. Sokuknak pedig éppen ezek az esték, délutánok terem­tenek kedvet a hangszertanulás­hoz. A most kezdődő új évtized első évadjának programjában ismét szerepelnek megyei elő­adások. Ezenkívül részt veszünk a szolnoki Alföldi Zenei Hete­ken és a nyár folyamán Veszp­rémben az Országos Kamara- zenekari Fesztiválon. S termé­szetesen nemcsak befejezésnek, hanem kezdetnek is számít a holnapi, december 21-i hang­verseny. *** Egy Sarhelyi Jenővel való korábbi találkozás jut az eszem­be. Akkor arról beszéltünk, hogy a XX. század folyamán többször felmerült már a bé­késcsabai hangszerttudókban az együttes muzsikálás igénye. Hogy alakultak is amatőr zene­karok, s hogy ezek általában igen rövid életűek voltak, alig- alig jutottak túl az első kon­certeken. A mostani szimfonikus zene­kar pedig már tízéves. Nőttek az igények és összehasonlítha­tatlanul nagyobbak a lehetősé­gek. Ezért ünnepelhet most az együttes ilyen szép évfordulót Ezért köszöntheti őket a város, a megye valamennyi zeneked­velője. S természetesen azért, mert voltak muzsikusok, akik élni tudtak a lehetőséggel, ákiik képesek voltak kielégíteni a je­lentkező igényt Gratulálunk a Békéscsabai Szimfonikus Zenekarnak. S munkájukhoz erőt, az eddigiek­hez hasonló ügyszeretetét és to­vábbi sikereket kívánunk. W—) Hangsúlyozzuk: villanások, ■ mozaikok ezek. Tulaidonképpen ■ minden sor ide kívánkoznék £ naplójukból, amelyben öröm £ még tallózni is. Azt természetesnek tartják, j hogy valamennyien aktív tagjai £ az üzemi könyvtárnak, hogy £ együtt látogatják a különböző ! ismeretterjesztő előadásokat, fii- £ meket, hogy lankadatlanul látó- £ gatják a beteg dolgozókat. Kü- ! lön büszkék arra, hogy a férfi-) S fehérneműgyárban, a Hódmező- £ vásárhelyi Divatkötöttárugyár- • ban és más vállalatoknál tett £ kollektív üzemlátogatásaik so- • rán igen hasznos eszmecseréket ; folytathattak hasonló beosztású : munkatársaikkal. Lelkesedésben szinte utólérhe- ! tetlenek, ötletekben kimeríthe- 5 tetlenek. Megtaláljuk őket az • újítók között csakúgy, mint a ! kommunista vasárnapok résztve- £ vői között. Piti Györgyné. Ko- j vács Györgyné és Tatai Márta, ! mint az üzem csinos amatőr- £ manekenjei is ismertek. Legutóbb olyan „patronálást” ! kezdeményeztek, amely valóban ■ követést érdemel. Kávéval, süte- £ ménnyel, szaloncukorral, almá- £ val — és persze sok-sok szere- ■ tettel! — felszerelve meglátogat- j ták a megyeszékhely Aradi utca 5 12 szám alatti öregek napközi £ otthonának huszonhat idős lakó- £ ját. ; — Bizony a „kisöregek” sze- ■ mei könnyektől fénylettek — ■ mondja erről Szabó Lajosné cső- £ portvezető. — Pedig szerény ; ajándékainkat csupán jelképnek í szántuk. Alkalmunk volt meg- j győződni arról, hogy ezek a £ többnyire egyedülálló öregek • nagyon kellemes, lakályos és ; 1. Az avatás napjáról, mint már említettem, azért nem emléke­zem, mert a kezdeti gúnyos, fö­lényeskedő felémvillanások el­lenére ekkor szereztem a leg­több ellenséget asztaltársaim közül. (Okára már eddig is cé­loztam, a későbbiekben ponto­san kiderül, miért változtak meg irányomban.) Még most is kísért az elsőre való visszaem­lékezés, de elhessegetem ebbéli szándékom. Az első! De sokszor beszéltek erről a körém telepe­dő, rámkönyöklő vendégek! Az első szerelem, az első csók, az első nő (vagy férfi)... Még az első sikkasztást is sokan meg­bánták.) Érdekes, a többi miatt már nem nyugtalankodtak any- nyira!) Bizony, enyves kezű ala­kok is igénybe vettek, némelyik­nek olyan hegyes volt a könyö­ke, hogy nem is csodálkozom, miért tudtak annyira gyorsan és kíméletlenül felfelé kapaszkod, ni az általuk elképzelt társadal­mi ranglétrán, míg ki-kj az elért fokról lezuhant valamelyik sitt erkölcsi nullpontjára.) A vagyo­ni kártérítés — bocsánat a kri­tikáért! — merő illúzió, hiszen a bíróságon tényként bizonyí­tott számadatok nagyon viszony­lagosak, elég sok felderítetlen „eltulajdonítás” maradt. Né­hány kivétel csak a szabályt erő. siti itt is.) Voltak olyanok is, akik megúszták, legfeljebb né­hány fokkal lejjebb kényszerül­tek, ám szívós hernyók lévén — ha lassabban is — de felfelé kapaszkodtak újra. Ezek a só- gor-koma-jóbarát kaszthoz tar­toznak. Számuk folyton változó. dsökkenő tendenciát nemigen mutat, legfeljebb majd akkor, ha a demográfiai hullámvölgy korosztályai felnőnek. De addig még sok fából lesz asztal! Talán addigra megjavul a szocialista tudatformálás eszmei és gyakor­lati hatékonysága is. Ennék a firtatása azonban már tényleg nem az én keservem. Adná a fák istene, hogy így legyen!) Oh, buzogjatok csak szép éle­tem emlékei! Asztaltársaim, ti boldogok, ki­ket már nem tákoló kéz, hanem a bérfegyelemmel zabolázott minőség; munkaigény teremtett, adjátok majd át közösen szer­zett tapasztalatainkat az utá­nunk állóknak, mert ne felejt­sétek, előbb vagy utóbb ti is a kiszuperálás szomorú sorsára juttok! Ti, akik eddig a presz- szó intim sarka felé villogtatok irigykedve, ne haragudjatok rám, nem tehettem róla, hogy kiváltságos helyzetbe kerültem. Mindez csak azért történt, mert én nyomorék voltam, ti pedig szépek és épek (legalábbis a fes­ték ezt mutatta). Nekem jobban lett volna okom az irigységre. Most is! De én, pályaállásom láb- és tetősorvasztó alkonyán személyes bosszú nélkül kívá­nom, szolgáljátok még sokáig koptató ellenségeinket, az em­bereket, még akkor is, ha köz­tük sok olyan van, akiket csak két lábon járó, gondolkodni tu­dó lényeknek nevezhetünk. (Ezen utóbbiak fő ismertető je­le: hajlékony gumigerinc, a nem finnyás nyelv, kispolgári indi­vidualizmus, vastag arcbőrből készült álarc, szolgalelkűség, közöny, más vígén evezés és így \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom