Békés Megyei Népújság, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Torták között — ünnep előtt A szervezett dolgozok bizalmából Szakszervezeti választás a Békás megyei Állami Építőipari Vállalatnál Békéscsabán a Gábor Áron utcában van egy szerény külse­jű ház. Legalábbis annak tűnik kívülről. Bent viszont egészen más kép fogadja a látogatót. Itt működik ugyanis az Alföldi Vendéglátó Vállalat cukrászüze­me, ahol jelenleg — az ünnepi készülődés jegyében — három műszakban dolgoznak a cukrá­szok, hogy a közelgő ünnepekre Járási tanácsülés Szeghalmon {Tudósítónktól) A szeghalmi járási tanács csütörtökön délelőtt 9 órakor tanácsülést tartott. Az ülésen elsőként dr. Nagy Zoltán járási főállatorvos a szeghalmi járás állategészségügyi helyzetéről számolt be, majd Józsa Béla járási növényvédelmi felügyelő tájékoztatót adott a járás nö­vényvédelmi helyzetéről. Végül Fekete Gyula járási NEB-elnök a bizottság 1971. I. félévi mun- katervót ismertette. ez semmiképp sem jelenti azt, hogy lemondanak a valóság ti­pikus ábrázolásáról. („Ha ez kell nekik, megadjuk!”) Csak ahogy elsírták panaszukat, a lényeg mindig az volt, hogy kevés a dohány (eleinte csodálkoztam, mert mindnél degeszre tömött: cigarettatárcák voltak, később okosodtam meg, hogy a dohány nem füstölnivaló), fül híján azt lábaltam ki, nem az írói sza­badsággal van a baj, hiszen mindent „be lehet adni”, csak jól kell gazdálkodni a poének­kel, hanem a valóság makacs, így azután gyakran fuccs a hosszú éjszakákon át kimódolt szituációknak, ha nem akar be­léjük pászolni a körülöttük vál­tozó, gyakran vajúdó világ. (Mert szó ami szó, az a néhány hónap, néha csak pár nap, amit az élet „sűrűjében” töltenek, nemigen való másra, minthogy felbolygassa a fejükben már ele­ve elrendezett harmonikus vi­ne legyen hiány finom falatok­ból. Kéri László telepvezető kala­uzolása mellett látogattuk meg a cukrászműhelyt, ahol fürge asszonykezek gyúrták, dagasz­tották és formálták a különböző fajta, színű és ízű süteménye­ket. — Az eddig beérkezett rende­lések azt mutatják, hogy az idén még gazdagabb kará­csonyra számíthatunk, mint az elmúlt évben — jegyzi meg Kéri László — hiszen míg tavaly 5 és fél ezer félkész tortát készítet­tünk, ez a szám az idén eléri a hétezret. Dupla mennyiséget rendeltek krémeslapból, s egy mázsával többet édes és sós teasüteményből. Ügy látszik — ellentétben a Ludas Matyival — tavaly senki nem kapott „beigli. mérgezést”, mert ebből az iga­zán speciális magyar sütemény­ből az idén is közel ötmázsányit rendeltek. A cukrászüzem árui Békéscsa­bán kívül' eljutnak Kétsoprony- ba és Nyíregyházára is, ahová nagyobb mennyiségű félkész tortát szállítanák. B. O. lágképet. Ezért a legjobb okosan felhasználni a már az élet által eddig igazolt „élményanyagot”, mert nem szabad felcserélni a biztósat a bizonytalannal és jobb ma egy rutinnal kikörmölt nívó­jutalom, mint egy bizonytalan — teszem azt — József Afctila-díj. Azt pedig, hogy kiből lesz klasz- szikus, a jövő dönti el!) Minden­esetre néhány lelkesítő szólamot is el-elpuffogtattak, amikor a helyi párttitkár odaült asztaluk­hoz, de amikor kiment a mel­lékhelyiségbe, gúnyosan moso­lyogtak, s halkan megjegyezték: „Ez még mindig a kőkorszak­ban él.” „Félre a lakkal!” „Ma már nem a politikai kirakatnak dolgozunk!” „A művészet időt állóbb, mint a politika, mert Homérosz még ma is Homérosz, de politikus nemzedékét kiros­tálta a történelem.” „Diszting- válni kell: nem szabad össze­cserélni a történelmet a politi­kával.” Még folytatták volna, de a párttitkár visszajött, újabb kört rendelt az „író elvtársak­nak”, akik nagyokat bólogattak, s bizonygatták, hogy mennyire igaza van abban, hogy a mai művészetnek elsősorbán a jelen nagy eseményeiből kell ihletőd- ! nie. Ha tudtam volna, csóvál- ! gattam volna farkam nem lévén : a lábam, de annyira rámkönyö- > kőitek, hogy moccanni se tud- ; tam, s felháborodásom azóta is ■ őriztem., de most kiszakadt ez ■ is belőlem, mint annyi más. Hát ! csak nekem kell tudnom, hogy : az utókornál! szánt önkesergé- ■ semben nem szabad a Nyugat • perspektívátlan dekadenciájába ■ hanyatlani? Még a pusztulás ■ előtt is hinnem kell abban, hogy : amiért szolgáltam, nem volt hiá- • bavaló! ; No, de haladjak! (Folytatjuk) : Szándékosan szabad szómba- i ton tartották meg a szakszerve- [ zeti választást a Békés megyei j Állami Építőipari Vállalatinál, ] hogy ezzel elkerüljék a rész- j vevők termelésből való kiesését. | A küldöttek komolyan vették i megbízatásukat, hiszen 133-uk j közül 124-en jelenték meg az j egész napos értekezleten. Regös János szb-elnök üdvöz­lő szavai után a küldöttértekez­let Győri János gazdasági igaz­gatóhelyettes elnökletével kezd­te meg munkáját. A tanácsko­záson részt vett és felszólalt Huszár Mihály, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetője, Her­cegfalvi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete bér. és munka­ügyi osztályának vezetőíe. dr. Takács Lőrinc, az SZMT tit­kára és Kneifel Antal, az Épí­tők Szakszervezete megyei bi­zottságának titkára. Eredményes két esztendő A szakszervezeti tanács és bi­zottság elmúlt kétéves munká- i járói előzetesen rendelkezésre í bocsátott írásos beszámolót Ga- lovicz György szb-titkár szóbeli referátummal egészítette ki. így teljes részletességgel kere­kedett ki a kép a szakszervezet, szerteágazó tevékenységéről. Mindenekelőtt érdemes megje­gyezni azt a megállapítást, hogy a mozgalmi munka nyomán a vállalat dolgozóinak jövedelme ; — bár itt is rátértek időközben 1 a 44 órás munkahétre — a be- j számolási időszakban egyenlete­sen növekedett. Sikerült elérni, hogy ma már a munkások zöme a vállalat gazdájának érzi és tekinti magát és ékként cselek­szik. Szép példáját adták a7 épí­tők az árvízikárosultak megsegí­tésére kezdeményezett országos akcióban is, mivel 200 ezer fo- > rintnál többet adtak össze a baj- 1 bajutottaknak. Ám nem eléged­tek meg pusztán ennyivel. Az el­sők között határozták el azt is, hogy a tönkrement családi haj­lékok felépítésében részt vállal­nak. Galovicy elvíárs örömmel nyugtázta: határidőre 80 lakást építettek fel Fehérgyarmaton. A vállalat vezetőségével együtt saját dolgozóik szociális helyzetén is igyekeztek javítani. A törekvést tanúsítja, hogy két. év alatt csaknem 9 és fél millió forintot fordítottak új létesít­mények építésére, a meglevők korszerűsítésére és bővítésére. Az épülő lakásokhoz több mint 1 millió 300 ezer forinttal já­rultak hozzá a vállalat fejlesz­tési alapjából. Ezenkívül a szak­szervezeti tanács mintegy 250 ezer forintot szavazott meg a nyereségből lakásépítés támo­gatás címén. Persze, mindez nem jelenti j azt, hogy az elmúlt két évben I nem volt és jelenleg sincsen semmi gond a termelésben, a munkaidő kihasználásában. Sőt, még a szakszervezeti tevékeny­ségben is jócskán akad javítani való, hogy egyszerre és jól szol­gálja a termelés növelését és a szervezett dolgozók érdekvédel­mét. Erről különben sokat be­széltek a felszólalók a beszámo­lók és a számvizsgáló bizottság jelentése feletti vitában. A pénzért dolgozni kell! Termékeny, egyúttal igen fe­gyelmezett volt a küldöttérte­kezlet, melyen tizenöten kértek szót, mondtak véleményt és ja­vaslatokat. Fábián László, a TMK dolgozója újságolta: a leg­utóbbi két évben sikerült „be­népesíteni” a7 Építők békéscsa­bai Munkácsy Mihály Művelő­dési Otthonát. Immár több szak. kör és klub működik, s nyújt le­hetőséget a résztvevőknek a hasznos és kulturált időtöltés­hez. Figyelemre méltó tapaszta­latokról szólt Koszta Sándomé, az egyik munkásszállás gondno­ka. Éppen az üzemi demokrácia fejlesztése végett kérte, hogy a vállalat vezetői kerüljenek még közelebb a dolgozókhoz. A ter­vek elkészítésénél igényeljék jobban véleményüket és javas­lataikat, mivel így válhatnak valóban a vállalat gazdájává. Úgy gondoljuk, szót érdemel az az észrevétele, hogy négyéven­ként kellene a szakszervezeti választásokat is megtartani. Jobb kapcsolatot szükséges ki­alakítani az egyes részlegek kö­zött — észrevételezte Lukács Gábor kubikos. A7 lenne a jó — mondta —, ha nem gátolnák, mint esetenként előfordul, ha­nem segítenék egymást a mun­kában. Érdekes megállapítást tett Mohnács András, a szere- lőiparj részleg dolgozója. A szak- szervezeti tagság egy része, ha politikai oktatásról és az azon való megjelenésről van szó, úgymond nagyot hall. A X. pártkongresszus határo­zatából adódó két föfeladatról szólt hozzászólásában Iga Ist­ván, a vállalati pártbizottság titkára. Mint mondotta, elsősor­ban a termelés szüntelen fejlesz­tésére kell törekedni. Ez viszont körültekintő intézkedésekkel és a még jobb anyagi ösztönzéssel valósulhat meg. Ügy véljük, hogy megfontolandó az az inté­se ,hogy a pénzért nem harcol­ni, hanem dolgozni kell. Vagyis csak olyan munkabér fizethető ki, amely mögött megvan a megfelelő termelési érték. Fel­szólalásában beszélt arról is, hogy csökkenteni kell a7 igen felduzzadt túlórák számát. Má­sik fő tennivalóként a szerve- j zett dolgozók öntudatának fej- j lesztését említette. A munkaié- j gyelemrői szólva elmondta, j hogy azt meggyőzéssel, poli- j tikad neveléssel szükséges meg­szilárdítani. Ám, ahol ez nem ! vezet' célhoz, ott a7 adminiszt- ; ratív eszközök igénybevételétől ; sóm' szabad visszariadni. E gon- ; dolathoz kapcsolódott Hankó János munkaügyi előadó felsző- ; lalása is, aki a helyes munka- j erőgazdálkodásra, helyenként j pedig az üzemi légkör javítására ' hívta fel a figyelmet. Sztoján János orosházi kubikos a köz- étkeztetés mennyiségét és minő­ségét kifogásolta, valamint könyvtáruk megfelelő elhelye­zését sürgeitte. A termelés és az érdekvédelem Az idén megnövekedett túl­órákról beszélt felszólalásában Drienyovszky János, a vállalat igazgatója. S hogy ez bekövet­kezett, azt a következőkkel in­dokolta. A munkaidőt nem min­denütt használták ki teljesen. Ebben viszont közrejátszot­tak krónikus anyagellátási ne­hézségek. A hatékonyságot csökkentette a7 egyes építkezé­sek kifogásolható előkészítése, valamint az, hogy gyakran az eszközökkel sem volt megfelelő a gazdálkodás. Joggal állapít­hatta meg, hogy itt is minden­nél előbbre való a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdek összhangjának megteremtése. Ehhez kérte a szakszervezet tá­mogatását, mert mint mondotta: illúziókat kerget az a gazdasági vezető, aki azt hiszi, hogy ezzel egymaga megbirkózhat. Okosan fogalmazta meg mondanivalóját Tóth Sándor műhelybizottsági titkár. Érdemes leírni a terme­lésről és a szakszervezeti mun­káról alkotott véleményét, össz­hangban kell dolgoznunk vala­mennyiünknek — mondotta *—, tehát egy irányba húzzuk a vál­lalat szekerét. Elismeréssel szólt az építőkről Huszár Mihály, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetője, mivel határidőre felépítették Fe. hérgyqfmaton a vállalt lakáso­kat. És nem hiába közgazdász, kiszámította, hogy a különböző gondok és fegyelmezetlenségek felszámolásával, a belső tarta­lékok feltárásával és hasznosí­tásával minden évben jó néhány millió forinttal többet termel­hetne a vállalat kollektívája. Igazát Andó György személyzeti osztályvezető is megerősítette, aki szintén az idén mértéktele­nül megnövékedett túlórák szá­mát s a7 improduktív létszám­emelkedést kifogásolta. Mindennek nem mond ellent Hercegfalvi Istvánnak, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete osztályve­zetőjének felszólalása, mely szerint az elmúlt két évben a Békés megyeiek is felzárkóztak a legjobb vállalatok mögé. _ A dolgozók jövedelme jelentősen nőtt. Most már arra van szük­ség, hogy ahez hasonlóan fejlőd­jön a termelés is. Hangsúlyozta: a gazdasági szabályozók szerint a jövőben termel éstöbblet nél­kül nem lehet pluszjövedelem­hez jutni. Ezért még nagyobb fegyelemre van szükség. De ar­ra is — mondotta, —, hogy a jövedelem megtermelésében a maga eszközeivel a szakszerve­zet is jobban működjön közre. Ezt a gondolatot erősítette meg Tóth Sándor építésvezető is. mondván, hogy ehhez elenged­hetetlen a dolgozókkal való jó kapcsolat ápolása és fejleszté­se. A versenyző embereket önmagukhoz mérjék Hasonló értelemben beszélt dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára is, majd az üzemi de­mokrácia néhány tapasztalatát ismertette. A szakszervezet fon­tos feladata: úgy fejlessze az emberekben ezt az igényt, hogy azzal tudjanak és képeitek le­gyenek élni. Szólt a szocialista brigádmozgalom tapasztalatai­ról is. Ezek alapján —• mini, mondotta — elsősorban a tar­talmát szükséges javítani, hogy e kollektívák címükhöz mél­tóan töltsék be hivatásukat. Éppen ezért a verseny értéke­lésénél az a legcélravezetőbb, ha az embereket nem mások­hoz, hanem önmagukhoz mé­rik. Doma László, a KISZ csúcs­vezetőség titkára a fiatalok munkájáról és helyzetéről be­szélt. Elmondta, hogy a kollek­tív szerződés készítésénél fi­gyelembe vették javaslataikat Sok szorgalmas, fiatal szakmun­kás 2—3 hónap után már kiér­demli a 8—9 forintos órabért A felszólalók gazdag útravalót adtak a szakszervezeti tisztség- viselőknek, a gazdasági és mű­szaki vezetőket. Így a vitát könnyen összefoglalhatta Galo- vicz György szb-titkár, s meg­kezdődhetett a választás. A jelölő bizottság alapos javaslatát bi­zonyítja, hogy a szakszervezeti tanács 37, a számvizsgáló bi­zottság 3, a társadalombiztosí­tási tanács 7 tagját, valamint az Építők Szakszervezete me­gyei küldöttértekezletére a 36 jelöltet — egy-két szavazat el­téréssel — egyhangúlag megvá­lasztották. Ezután nyomban megtartotta első ülését a szak- szervezeti tanács, s megválasz­totta a 15 tagú szakszervezeti bizottságot, melynek elnökévé ismét Regős Jánost, titkárává pedig újólag Galovicz Györgyöt választották. A szakszervezeti bizottság első ülésén mindjárt elosztották a funkciókat és meg­választották a különböző mun­kabizottságok vezetőit. Ezzel ért véget az egynapos küldöttértekezlet. Ám a munka neheze most kezdődik. A meg­választott tisztségviselőknek mindennapi munkájukkal ez­után kell megszolgálniuk a szervezett dolgozóktól kapott bizalmat. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom